rss      tw      fb
Keres

Pártfinanszírozás



A bajai időközi választáson történtek ismét felszínre hozták a pártfinanszírozás kérdését. Gyurcsány Ferenc is beszélt erről. Ezért támadják. Nyilván már sokan elfelejtették, vagy nem is tudtak róla, hogy Gyurcsány Ferenc, miután 2006-ban megnyerte a választást, első intézkedései között pártfinanszírozási törvényt nyújtott be. Kétharmados jogszabály volt, a Fidesz megállította.


Miért állította meg? Nyilván azért, mert mindig tudott törvényellenesen kampánypénzt szerezni. Az ÁSZ elfogadta a gazdálkodásuk korábbi adatait, jogilag tehát (azaz papíron) lehet, hogy rendezett az ügy, de mindenki érzi, tudja, legfeljebb nem beszél róla, hogy azért itt nincs minden rendben.


Sokan írtak erről a témáról. Többen hivatkoznak a „Milliárdok mágusai” című könyv szerzőire, akik szerint „a két nagy párt mögött álló gazdasági érdekcsoportok, 2000–2001-ben paktumot kötöttek, hogy az építkezések költségeit felültervezik, a megmaradó pénz pedig a két nagy érdekcsoport között oszlik meg. Hozzáteszik azonban, hogy a paktum létére közvetlen bizonyíték nincs, jeleit viszont az autópályaüzletek körül fel lehetett fedezni.


Nehezen is hihető az a paktumkötés. 2000-ben Orbán még magabiztos volt, nem fűződött érdeke ahhoz, hogy az ellenzéket támogassa, sőt ahogy Juszt László mondta: Ők ki tudják szedni a különböző állami kasszákból, ami nekik kell, a többieket pedig ne támogassa senki.


1998-ban a Fidesz kormányra kerülése után kezdődik a Postabank-ügy. Princz Gábor elnök még 22–23 milliárd – többek között a pártok támogatásából is adódó – hiányról beszélt, a vizsgálatok viszont egy idő után már 180 milliárdot mutatnak ki. Orbán Viktor kijelenti: a felelősségrevonás nem maradhat el, nem lehet tekintettel lenni arra sem, hogy a leváltott vezérigazgató jó viszonyban volt a miniszterelnökkel. Hírek voltak arról, hogy Fidesz közeli cégek még a vizsgálat előtt 1 milliárdot vettek ki a bankból.


Princz Gábort a bíróság 2009-ben pénzbüntetésre ítélte. A Népszava 2009. február 16-i számában így ír erről: „A polgári kormány 180 milliárdot pumpált. …Akkor miért nyakazták le virtuálisan Princzet? …. Hát nehogy már láthassa, mi történik azzal a 180 milliárddal? Bankja alkalmas volt arra, amire alkalmasnak kellett lennie. Kinyerődött belőle, aminek ki kellett nyerődnie, hát hadd fusson az a Princz.”


Horn Gyula 1998-ban a hasonlóan gyanús Tocsik-ügy miatt vesztette el a választásokat. Az évekig elhúzódott ügy után a bíróság kénytelen volt felmenteni Tocsikot a bűncselekmény vádja alól. Polgári perben lett vesztes. A politika és a média azonban nem törődik az ártatlanság vélelmével. Valaki kiötlötte – talán az Ab? –, hogy a közszereplő több kritikát köteles elviselni, mint az egyszerű állampolgár. Aztán az is kimondatott:„Nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani.”


Más sem kellett a Fidesznek és az őt kiszolgáló médiának. Rágalmak özönét zúdították az ellenfél politikusaira. Emellett büntető feljelentéseket tettek, látványos médiakampánnyal kísérve, koncepciós perek zajlottak évekig elhúzva. Ezáltal az a látszat keletkezett, mintha a baloldali politikusok a gonoszt testesítenék meg. Így könnyen jött a kétharmad.


Manapság pedig mindennapos téma a többféle kampánypénzszerző manipuláció. Lásd Közgép-mutyi, föld-mutyi, trafik-mutyi, és ami még ezután jön. A korrupció országa vagyunk? Nem volt még elég? Mármint nekünk a választóknak?