Orbán, Bethlen és az államcsőd
- Részletek
- 2013. október 10. csütörtök, 07:06
- Mihályi Péter
Okkal keltett feltűnést Orbán Viktor minapi szoboravató beszéde, amelyben a mai miniszterelnök több ízben is arra célzott, hogy számára Bethlen István példakép és mérce. Mérce, már csak azért is, mert a konszolidáció miniszterelnöke egyhuzamban 10 éven át volt kormányfő, ami eddig neki még nem sikerült. Úgy tűnik, régóta készült erre a beszédre, régóta a fejében járhat ez a – szerinte – indokolt történelmi párhuzam. Az elmúlt három évben Orbán többször is utalt erre a bizonyos „tíz év”-re, legismertebb módon a munkahelyteremtés kapcsán.
„Egy évtized alatt a rend helyreállt, a gazdaság megerősödött” – summázta a nagy előd teljesítményét a szónok a budai Várban tartott ünnepségen a „Visszanyerte erejét az ország” címmel ellátott beszédében. Valóban? Hát nem!
Mint azt – egyebek között – Pogány Ágnes 2000-ben megjelent, kitűnő tanulmányából, valamint a Magyar Távirati Iroda korabeli hírfolyamából megtudhatjuk, Bethlen 1931. augusztus 19-én nem saját akaratából távozott a hatalomból – a három éve súlyosbodó nemzetközi pénzügyi helyzet, a magyar export visszaesése és az államcsőd közvetlen veszélye sodorta el a nagy elődöt.
Gróf Bethlen István
A magyar gazdaságot a húszas évek második felében egyre növekvő mértékű külső egyensúlyhiány jellemezte. Az 1927–28-ban tetőző eladósodási folyamat hátterében az exportágazatok alacsony teljesítőképessége, a kereskedelmi mérleg passzivitása és a növekvő adósságszolgálati terhek álltak. 1931 első negyedévében az MNB az aranytartalékok egyharmadának eladására kényszerült. Májusban csőd közeli helyzetbe került a Magyar Általános Hitelbank. Július 13-án a kormány elrendelte a pénzintézetek és a tőzsde bezárását, sőt augusztus 14-ig a betétkönyvekből való pénzfelvételt is korlátozta. Más szóval a betétesek a pengőbetétjeikhez sem férhettek hozzá. Az MNB kétségbeesetten próbált újabb hiteleket szerezni. Júniusban még sikerült kikönyörögni egy kis gyorshitelt Berlinben, Bázelben és Londonban, de júliusban és augusztus elején már mindenütt elutasításra talált a magyar kormány kérése. Az MTI el is árulta, hogy miért. A külföld megítélése szerint „az ország pénzügyi nehézségeit nemcsak az idegen tőke kivonása, hanem a katonai kiadások is okozták”.
Nem volt mit tenni, a kormány augusztus 7-én, rendeleti úton (de szép ez a párhuzam is!), azonnali hatállyal felfüggesztette a magyar nemzeti valuta konvertibilitását, vagy ahogyan az MTI korabeli híradása erről tudósított, „a kormány gátat vetett a pengővel folytatott üzérkedésnek”. Mint látjuk, nincs új a (magyar) nap alatt!
Alig hat évi szabad devizagazdaság után újra a kötött devizarendszerhez tért vissza az ország, s az év végén (tehát akkor, amikor már Bethlen párttársa, Károlyi Gyula volt a miniszterelnök) fel kellett függeszteni a külföldi hitelek törlesztését is. Miként az I. világháború után, Magyarország másodszor is kénytelen volt államcsődöt jelenteni. Egyébiránt az ekkor bevezetett kötött devizagazdálkodás, aminek az volt a lényege, hogy csak az MNB-n keresztül lehetett valutához jutni, könnyen kijátszható volt. Pogány Ágnes kutatásai szerint a devizák adásvétele jelentős arányban a kávéházakban, vagyis a feketepiacon történt, a hivatalostól 30 százalékkal eltérő árfolyamokon.
A levéltári kutatások nyomán ma már azt is tudjuk, hogy az MNB-nek már 1931 elején azt tanácsolták a magyar helyzetet Genfből napi szinten követő külföldi szakértők, hogy a kormány ismét forduljon a Népszövetséghez (az akkori idők IMF-éhez), hiszen minden szakember pontosan tudta, hogy a korábbi sikerek alapja is a külföldi tőke beáramlása* és – ez sem lényegtelen! – az angol kormány direkt politikai támogatása volt.** Ez azonban több okból is kínos lett volna. A népszövetségi szakértők az év elején derítették ki ugyanis, hogy a kormány külföldi hitelezői elől is eltitkolta a költségvetési deficit tényét, és meghamisítva a beszámolókat, az 1930 novemberében beruházásokra felvett 3 millió font sterling kölcsönt is a hiány fedezésére fordította. Ahhoz sem fért kétség, hogy az újabb segélynek az lett volna a feltétele, hogy az ország pénzügyeit a Népszövetség szakértői ismét közvetlenül Budapestről tartsák ellenőrzés alatt.
Ez a magyarázata annak, hogy Bethlen az MNB vezetőinek véleménye ellenére is mereven elutasította a javaslatot, és lemondással fenyegetőzött. Ezek után jó fél évig még húzta, részben nyilván a júniusban megtartott országgyűlési választások miatt is, amelyeken a pártja éppenséggel rosszul szerepelt, azután viszont tényleg lemondott.*** Visszavonulását Bethlen csupán átmenetinek tekintette, és bízott abban, hogy egy-két éven belül ismét miniszterelnök lehet. Nem lett…
* Ha Orbán Viktor beszédírója vette volna a fáradságot, hogy Bethlen működéséről olvasson valamit, legalább a Wikipédián, akkor ott ezt találta volna: „Bethlen külpolitikájának köszönhetően 1922. szeptember 18-án Magyarországot felvették a Népszövetségbe. Ennek eredményeként fel tudtuk venni a hatalmas (250 millió aranykoronás) népszövetségi kölcsönt. A kölcsönből finanszírozták a gazdasági szerkezetváltást, bevezették az új valutát (pengő, 1927), hitelt nyújtottak a mezőgazdaság, a turizmus, a villamosipar, a közlekedés fejlesztéséhez. Olyan beruházások fémjelzik ezt a korszakot, mint a lillafüredi Palota Szálló, a csepeli szabadkikötő vagy a Budapest–Hegyeshalom vasútvonal villamosítása. Bethlen tevékenységének köszönhetően az ország gazdasága stabilizálódott, 1929-re számos területen túlszárnyalta az utolsó háború előtti év (1913) teljesítményét, ugyanakkor azonban a gazdaság külföldi tőkén nyugodott.” (kiemelés tőlem: M.P.)
** Bethlen kormányzása idejére esett az ún. frankhamisítási botrány is. Hogy erről a hamisítók lebukása előtt tudott-e a kormányfő, az ma is vita tárgya, de az biztos, hogy a kirobbant nemzetközi botrányt csak az angol kormány direkt támogatásával sikerült elcsendesíteni.
*** Lemondása napján Bethlen egy percig sem titkolta, hogy a valutaválság miatt távozik, jóllehet ő a helyzetet már megoldottnak látta (és persze lódított is egy kicsit). „Miután az ötmillió fontos külföldi kölcsönt sikerült megkötni, és a kormány a 33-as bizottsággal együtt kidolgozta azt a programot, amelynek alapján Magyarország pénzügyi gazdasági helyzeteit rendezni lehet, semmi nehézséget sem láttam abban, hogy a program keresztülvitelét mások valósítsak meg, annál is inkább, mert az elmúlt több mint tíz esztendő súlyos küzdelmei, amelyeket legjobb meggyőződésem szerint folytattam az ország érdekében, egészségemet is megtámadták.” – mondta az MTI-nek.
