Erődemonstráció és a jogállam maradéka

Nem írhatunk le egyetlen szót sem az iszapömlésről anélkül, hogy előtte ne a megrendülésnek és az együttérzésnek adjunk hangot, valamint az egyetértésnek azzal, hogy kötelességünk mindent megtenni a hasonló esetek elkerülése érdekében, és segíteni a szenvedőknek, a károsultaknak. De ez után muszáj sokat beszélni arról, ahogyan a krízist az ország átéli.

A mai napon kicsit visszaszólt az alkotmányos jogállam. Miután hétfőn a Parlamentben a miniszterelnök fontosnak tartotta, hogy demonstrálja a kemény és határozott kormányzati működést, és maga jelentse be a katasztrófát okozó cég, a MAL Zrt. vezérigazgatójának őrizetbe vételét, „a Veszprémi Városi Bíróság szerda délután elrendelte, hogy azonnali hatállyal helyezzék szabadlábra Bakonyi Zoltánt… A vezérigazgató védője, Bánáti János közlése szerint a bírósági döntés fő indoka az volt, hogy a bűncselekmény alapos gyanúja nem állapítható meg az eljárás ezen kezdeti szakaszában.” (Igaz, az ügyészség fellebbezett a döntés ellen, tehát még nem emelkedett jogerőre, mégis egy igazságszolgáltatási fórum mérsékletre intő álláspontot képviselt.)

Mindez pozitív fejlemény azok után, amire az első napok és az első parlamenti nap hangütése alapján számítani lehetett. Engem személy szerint megdöbbentett az a mód, ahogy a miniszterelnök felvezette, milyen intézkedésekkel kívánja a kormány kezelni egy halálos áldozatokat és nagy pusztítást okozó ipari katasztrófa következményeit.

Érdemes kicsit elidőzni a szavaknál. Például Orbán Viktornak a Magyar Országgyűlésben, 2010. október 11-én napirend előtt elhangzott beszédénél.

Úgy érzem, Magyarország az országgyűlési választások utáni legfontosabb pillanatához érkezett, a legfontosabb pillanathoz, amikor el fog dőlni – az Önök mai munkájának is eredményeképpen –, hogy valóban megváltoztak a dolgok, valóban új korszakban élünk, vagy maradt minden a régiben. Az országgyűlés számára az a pillanat jött el, amikor nekünk, akiket azért választottak meg a magyarok, hogy egy új korszakot kezdjünk, bizonyítanunk kell, hogy valóban új korszakot nyitottunk. Arról az előző korszakról beszélek, amelyben mindent a magánérdek írt felül, s amely a hatalommal való visszaélés rendszerére épül. A magyar választók ezt a rendszert megdöntötték áprilisban, és alapítottak helyette egy újat.”

Ha nem tudnánk, hogy egy súlyos ipari katasztrófa kapcsán halljuk ezeket a szavakat, még azt hinnénk, hogy valami kormányzati eredmény bejelentése következik. Mintha valami komoly tettet hajtott volna végre a kormány, amely indokolja a deklarációt. Ezzel szemben csak arról van szó, hogy a miniszterelnök képes volt egy árukapcsolással összefüggésbe hozni a súlyos katasztrófahelyzetet és a választások kurzusmagyarázatát: „rendszerváltás” történt. „Olyan korszakot váltott fel a jelenlegi, a nemzeti együttműködés rendszere, amelyben mindent a magánérdek írt felül, s amely a hatalommal való visszaélésre épült” – mondta. „Az a világ nem jöhet vissza, amikor nem tudjuk a közérdeket érvényesíteni a magánérdekkel szemben.”

Tegyük most zárójelbe, hogy a közérdek és a magánérdek ilyen szembenállása erősen vitatható, s ha bármikor konfliktusba kerülnek, a lényeg, hogy ezek az alkotmányos jogrend szabályai szerint oldódjanak meg. A kormány most azt akarta demonstrálni, hogy erős, és lesújt, ahova kell. Momentán az úgynevezett régi rendszerre. És innen már csak egy ugrás a magánérdek megszemélyesítése a katasztrófa-történetben.

Lázár János frakcióvezető napirend előtti felszólalása nem maradt el a miniszterelnökétől az ideologikus üzenetek megfogalmazásában, csak ő még konkrétabb volt. A „szálak sokkal messzebbre vezetnek, mint az először tűnik, hiszen vegyük csak figyelembe, hogy mit követtek el azok, akik úgy kötöttek privatizációs szerződést ilyen nagy jelentőségű ipari vállalatokra, hogy a környezetvédelmi szempontokat vagy az emberi sorsokat… teljes egészében figyelmen kívül hagytákkülön kormányzati vizsgálat tárgya kell hogy legyen, hogy a privatizáció óta eltelt időszakban a privatizációs szerződésből mit tartottak be, milyen környezetvédelmi szempontokat érvényesítetteka haszon, a profit, az olcsó állami vagyon minél gyorsabb megszerzése, kizsigerelése… minden más emberi szempontot és emberi sorsot fölülírt… közérdek, hogy a kormány ebben a katasztrófahelyzetben igenis diszpozíciós lehetőséget szerezzen a gyár felett... a felelősök pedig ne kapjanak se morális, sem jogi értelemben kegyelmet, a magánvagyonukkal feleljenek, és igenis, a hatóságok, a közalkalmazottak, köztisztviselők felelősségét is meg kell vizsgálni, hogy hogyan játszottak össze az engedélyezési eljárás folyamán.”

Nem téved, aki úgy érzékeli, hogy ebben a szövegben csupa ítélet olvasható: a privatizációs szerződések nincsenek tekintettel a környezetvédelemre, az emberekre. A profit mindent felülír a működésben. Az engedélyezési eljárások során a hatóságok összejátszanak a cégekkel stb. Szemmel láthatóan nincs szükség arra, hogy konkrét bizonyítékokkal legyenek megtámasztva ezek a sommás állítások, mert a cél az, hogy az általánosítás révén megalapozza azokat az intézkedéseket, amelyeket a kormány a konkrét ügyben bejelentett.

Hogy milyen fenntartásaink lehetnek a lex Mal-lal szemben, arról már Lévai Júlia írt a Galamusban. Én azt emelném ki, hogy nem világos, miért kellett törvényt alkotnia az országgyűlésnek ahhoz, hogy a kormány felügyelje a katasztrófa elhárításának műveleteit? A fennálló jogszabályok alapján is rendelkezhetett volna kormánybiztos kijelöléséről. Nem világos, miért alkotott olyan törvényt, amelynek alkalmazhatósága túlterjed a MAL Zrt. esetén? Miért ad a törvény felhatalmazást a kormány számára, hogy mindenkor maga töltse meg tartalommal, maga döntse el, milyen helyzetekben tartja indokoltnak a beavatkozást? A jogszabály nem definiálja pontosan a felügyelet és a tulajdonosi jogok egymáshoz való viszonyát sem.

A vagyon felügyeletének kérdése sajátosan alakulhat most, hogy a vezérigazgatót arra hivatkozva helyezte szabadlábra a bíróság, hogy nem állapítható meg vele szemben még alapos gyanú. Ugyanis a zár alá vétel elrendelhetőségéről azt mondja ki például a Legfelsőbb Bíróság 4/2009. BJE számú jogegységi döntése, amely a jogszabály egységes értelmezése és alkalmazása érdekében született:

A nyomozás során a polgári jogi igény kielégítésének biztosítása érdekében zár alá vétel kizárólag a gyanúsított vagyonára rendelhető el. Így nincs helye zár alá vétel elrendelésének ismeretlen tettes ellen folyó eljárásban, függetlenül attól, hogy az feljelentésre vagy hivatalból indult meg. Amennyiben a feljelentett, illetve a hivatalból indult eljárásban az elkövetéssel gyanúsítható személy nem ismeretlen, hanem meghatározott személy, zár alá vétel elrendelésére az ellene előterjesztett polgári jogi igény biztosítása érdekében csak akkor van lehetőség, ha a nyomozást elrendelték, vagy azt megindították, és ezt követően az ügyész vagy a nyomozó hatóság, a gyanút megalapozottnak találva vele szemben, olyan eljárási cselekményt foganatosít, amelyet csak gyanúsítottal szemben tesz lehetővé a büntetőeljárási törvény.”

Mihancsik Zsófia írta: „A szakemberek lassan belevágnak a reménytelen feladatba, hogy elmagyarázzák, miért nem lehet alkotmányt, jogot, szakmai érveket, elemi jóhiszeműséget és a mindenkit megillető tisztességes elbánás jogát demonstratívan, akarnok módon, az állami erőszakszervezet felhasználásával felrúgni.” Valóban reménytelennek tűnik ez misszió, mert az elégtétel iránti vágy nagy. Nagyobb, mint az alkotmányos jogállam megőrzésének igénye. Hogy mégis jelen van még valami ebből, arról szólt a mai veszprémi ítélet. Ami nem felmentés, nem kibúvó semmilyen felelősség vagy a felelősség vizsgálata alól. Csupán a civilizált jogállamokban szokásos módon az igazságszolgáltatás ellen tudott állni a társadalmi nyomásnak, illetve a politikai hangulatnak, és az előírásoknak megfelelően alkalmazta a jogot. Bízzunk benne, hogy legalább ez így is marad.


Lánczos Vera                  


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!