Szociális szippantás



A 2014-es év a rezsicsata éve lesz – mondta a kormányfő. Az idei egyébként a betakarítás, illetve az aratás éve, erről mostanában mintha mindenki elfeledkezett volna, pedig ezt is a kormányfő mondta.


A rezsicsata szót már eleve nem értem: a rezsiért csatázunk? Vagy ellene? És kivel is? A szójelentés tekintetében eligazít nyelvész kollégák nem is olyan régen írott könyve: „A széncsata szó azt fejezi ki, igen szemléletesen, hogy a széntermelés ma harci kérdés.” (Fónagy Iván – Soltész Katalin: A mozgalmi nyelvről. Művelt Nép Könykiadó, 1954, 9.)


Világos, a rezsi ma harci kérdés. A vezénylő tábornok döntő csapást mért a villanyáram és a gáz árára. Aztán szóltak neki, hogy nem mindenki fűt gázzal és villannyal. Sebaj, megígérte az olcsó tűzifát, sőt „új kisbányák” nyitását is, ahonnan jutányos áron láthatják el a rászorulókat hazai szénnel.


Gondolom, a dudari vagy az ajka-csingervölgyi aknák megnyitását tervezi. Ahol lehet bányászni jó hazai lignitet, abból lehet aztán jól bedurrantani a vaskályhákba. Bányász is lesz nyilván – nagy a munkanélküliség azon a vidéken.


Fűtöttünk mi is lignittel gyerekkoromban, inkább füstölt, mint melegített, a kályhasalakkal viszont jól fel lehetett tölteni a kerti utakat, sőt a házunk előtt a járdát is. (Még az aszfaltozott járdák előtti korszakban.) Mert a lignitben több a kő, mint a szén, de ez a vagyonos keménykő-vállalkozói családból származó Orbánt nem zavarja, sőt.


Nekem egyébként a rezsicsatából leginkább a szennyvíz-elszállítás (köznyelven: szippantás) árának szociális célú csökkentése tetszik.


Erre a csatornázatlan vidékeken lehet szükség. Hogy a szennyvíz jó része – még a szippantás előtt – elfolyik a talajba és mérgezi, régen tudjuk. Azt nemkülönben, hogy EU-előírás is megköveteli tőlünk a csatornahálózat fejlesztését,. Hogy hosszú távú érdekünk – az életminőség emelése és a turizmus fejlesztése miatt is – is ezt diktálná, hát igen.


A fogyasztói árak, amelyek ellen most globális harcot hirdetett a kormány, egyébként nemcsak aljas tőkéscsoportok gazdagodását szolgálják, hanem orientáló jellegűek is. Erről mostanában nem esik szó. Pedig ha valamely nyersanyag felhasználása gazdaságtalan vagy környezetszennyező, a megemelt árakkal tudják a fogyasztókat más, olcsóbb nyersanyagok használata felé irányítani. Amikor a fűtésre használt olaj árát piaci szintre emelték, az emberek kénytelenek voltak más technológiák után nézni. (Nem mellesleg ezzel sikerült megszüntetni a olajszőkítést is.)


Az, hogy most csökkentik a szennyvíz hagyományos elszállításának árát, elodázza a kommunális fejlesztéseket. Drága látszatmegoldást kínál a valódi helyett. Hosszú távon a csatornázás ugyanis behozza az egyszeri nagy befektetést: a településeknek és az ott lakóknak is.


A Fidesz azonban nem gondolkodik hosszú távban, ők csak a jövő évi választásokig terveznek. Azoknak a szavazatára számítanak, akiknek a házához most valamivel olcsóbban áll oda a szippantós kocsi.



Forrás: gazmegfek.hu

Ami a turizmust illeti, arra egyébként van megoldás. Szerveznek ugyanis az „extrém turizmus” keretében utakat a múltba, ahol a turisták libabőrös gyönyörűséggel nézhetik, milyen nyomorúságban élnek mások még mindig. Magyar viszonylatban felvehetik az ajánlatok közé a „szippantós kocsik nyomában” című programot. A civilizált komfortból érkező és oda távozó turisták légkondicionált buszukból kiszállva nézhetik a mocskot és szagolhatják a bűzt, ami egy ilyen szolgáltatás velejárója.


Ha így megy tovább, az extrém turizmus tekintetében akár elsők is lehetünk Európában.



Huszár Ágnes nyelvész