rss      tw      fb
Keres

Bajai főpróba



Eddig nem volt olyan helyi érdekű, gyakorlati szempontból teljesen érdektelen (lásd 34 százalékos részvétel) időközi választás, amelynek ilyen mértékű, országos szimbolikus jelentőséget tulajdonítottak volna, mint a bajainak. A fideszes vezetésű önkormányzat ugyanis fölényes kormánypárti többséggel működik. A helyzeten tehát az ellenzék győzelme sem változtatott volna semmit.


Ennek ellenére a hétköznapi realitásoktól fényévekre elszakadt magyar politikai elit valóságos létkérdést, mintegy élet-halál harcot kreált belőle. Elszabadultak az indulatok, és megmutatkozott a magyar politika teljes irracionalitása, mélyen balkáni jellege. A hit- és erkölcstant kötelező tananyaggá tevő Fidesz-KDNP értelemszerűen mocskos és alávaló lejárató kampányt folytatott. Külön elemzés tárgya lehetne, hogy ebben milyen szerepet játszott az ellenfél nő (orbáni szóhasználattal élve: asszony) mivolta. Az ellenzék pedig egy olyan egységet igyekezett felmutatni, amely országos viszonylatban nem létezik. Baján is csupán a látszata mutatkozott meg. Hiszen Mesterházy, Bajnai és Gyurcsány sohasem együtt, hanem külön-külön kampányoltak Teket Melinda mellett.


Az eredményt természetesen mindenki a saját győzelmeként értékeli és kommunikálja. De jelen pillanatban vajon milyen tanulságok vonhatók le belőle?


A Fidesz-KDNP szempontjából a helyzet nehéz, de nem reménytelen. Az elmúlt három év ugyan kemény próbára tette, és megtépázta a 2010-es választói bázist, ám a kemény mag rendületlenül kitart. És ami ennél sokkal fontosabb: az elbizonytalanodott, reményt vesztett szavazók nem pártoltak át masszívan az ellenzékhez; otthon maradtak (amennyiben nincsenek már külföldön)! Magyarán: a jövőt illetően az ellenzéknek messze nincs olyan meggyőző erejű javaslata a társadalom számára, mint ahogy azt a belterjes pártközpontokban elképzelik. Az emberek nem sorakoznak fel mögöttük!


A Jobbik a maga 8 százalékával szintén stabilan tartja magát. Mivel a társadalmi problémák tematizálását minden magyarországi párt átengedte neki, a nehézségek által legjobban sújtott térségekben ennél csak jobb eredményekre számíthat. Arról nem is beszélve, hogy a Fidesz-KDNP és a Jobbik együttesen kényelmes többséget tudhat magáénak.


Jelen állás szerint az LMP egyértelműen a futottak még kategóriában indul.


Mi a helyzet az ellenzékkel? Baján nem annyira három párt fogott össze, hanem sokkal helyesebb arról beszélni, hogy a DK, az Együtt és az MSZP felsorakozott Teket Melinda mögé. Ami azonban működött Baján, nem fog működni a parlamenti választások idején sem. Elsősorban azért, mert még talány, hogyan indul a DK. Önálló indulás esetén borítékolható, hogy a baloldali pártok többnyire egymással fognak küzdeni a szavazatokért. Ha nem indul, akkor politikai öngyilkosságot követ el.



Demonstrálók Baján – MTI/Ujvári Sándor

Az Együtt- és az MSZP-képlet egyszerűbbnek tűnik, ellenben az átlag szavazó – de még az aktivisták – számára is megfejthetetlen. Úgy kell ugyanis kampányolni, hogy a szavazó érzelemmentesen, megfontoltan, átgondoltan és racionálisan döntsön: hogyan szavazzon az egyéni jelöltre, és hogyan (esetleg teljesen ellentétesen) a pártlistára?


Amennyiben a DK, az Együtt és az MSZP mégis közös egyéni jelöltek mögé sorakozik fel, az egyszerű választópolgárnak akkor is három különálló pártlista közül kell majd választania. Elég, ha az egyik lista elbukik, és borul az egész, elméletben szépen kidolgozott és felépített pártstratégiai konstrukció. A német liberálisok példája jól mutatja, hogy ez a kétfelé szavazásos elvárás mennyire kockázatos.


Mivel a bajai eredmények tükrében a kétharmados ellenzéki győzelmet pillanatnyilag nem lehet komolyan gondolni, érdemes egy másik opciót is szem előtt tartani. Országos viszonylatban gondolkodva: mi lesz akkor, ha az ellenzék éppen csak győzedelmeskedik; ellenben a Fidesz-KDNP-Jobbik lesz többségben? Egy valamirevaló politikai stratéga minden lehetőségre és az ellenkezőjére is gondol!


A bajai időközi választás legfőbb tanulsága, hogy a Fidesz-KDNP-től a legkíméletlenebb és leggátlástalanabb kampányra lehet számítani. A „nemzeti-keresztény” oldal lényegében véve nem is politikai választásokra, hanem valóságos (polgár)háborúra készül. A cél a győzelem. Ennek a szent célnak az érdekében gyakorlatilag minden megengedett (lesz); még a választási csalás is. Hiszen egy győzelem magát az Orbán-rezsimet legitimálná. Attól kezdve kizárttá válik a leváltása demokratikus úton. Amennyiben 2014-ben nyer, Orbán Viktort már csak megbuktatni lehet!


Baja fényében azonban mindenképpen érdemes egy további lehetőségen is elgondolkodni. Az ellenzéki pártok most már nem visszakozhatnak, mert az egyenlő lenne a megfutamodással. Kényszerhelyzetbe taktikázták bele magukat. Kénytelenek Orbán választási kottájából és az ő forgatókönyve szerint játszani. A jól fizetett tanácsadóknak és stratégáknak korábban kellett volna gondolkodniuk. Amennyiben azonban a végletekig eldurvul majd a kampány, az ellenzéki pártoknak érdemes lesz megfontolni a bojkott lehetőségét is. Csakis így vonhatják ki magukat abból a helyzetből, hogy a jövőbeni orbáni parlament nélkülözhetetlen statisztáiként legitimálják az Orbán-rezsimet, pontosan úgy, ahogy azt annak idején a szociáldemokraták tették a Horthy-rendszerben. Orbán Viktor ezt a szerepet szánja nekik; csak vagy nem ismerték még fel, vagy nem akarják felismerni – mert lehet, hogy vannak, akik nem is vágynak többre, mint egy kényelmes és jól fizetett „ellenzéki” képviselői pozícióra. Pontos helyükre és szerepükre egyébként nap mint nap emlékeztetni fogja őket a „helyreállított” Kossuth tér!




Jakab Attila, teológus