Vörösiszap-fejlemények (dokumentumok)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Orbán Viktor viszontválasza az Országgyűlésben a napirend előtti hozzászólásokra
2010. október 11.


„Ami az újraindítást illeti: előterjesztésünk szerint a katasztrófavédelmi biztos majd javaslatot tesz a parlament számára, hogy hosszú távon milyen jövője lehet, illetve legyen ennek a gyárnak.”

„Tájékoztatásul mondom Önöknek, hogy országos ellenőrzéseket rendeltünk el más hasonló létesítmények esetében is. A zár alá vételhez szükséges intézkedéseket megtettük, illetve megtesszük. Nincs esély arra, hogy akár a cégvagyont, akár a magánvagyont kivonhassák a kártérítési felelősség alól. Nincs olyan pontja a világnak, ahol biztonságban lehetne jogellenesen kivont bármilyen vagyontárgy, ebben Önök biztosak lehetnek. [taps]”


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


2010. október 11.


„Azt hiszem, kimondhatjuk, hogy sem jogi, sem morális értelemben ezért a katasztrófáért kegyelem nem létezik. Azért is mondhatjuk ki, mert a szálak sokkal messzebbre vezetnek, mint az először tűnik, hiszen vegyük csak figyelembe, hogy mit követtek el azok, akik úgy kötöttek privatizációs szerződést ilyen nagy jelentőségű ipari vállalatokra, hogy a környezetvédelmi szempontokat vagy az emberi sorsokat… teljes egészében figyelmen kívül hagyták. Igenis tisztáznia kell a kormánynak, külön kormányzati vizsgálat tárgya kell hogy legyen, hogy a privatizáció óta eltelt időszakban a privatizációs szerződésből mit tartottak be, milyen környezetvédelmi szempontokat érvényesítettek, ezért külön szeretném, ha a kormány – a frakció nevében is kérem ezt – Mosonmagyaróvár és Almásfüzítő vonatkozásában is vizsgálatot rendelne el, hogy ott mi történt. Az embereknek és a frakciónak is az a benyomása, hogy a haszon, a profit, az olcsó állami vagyon minél gyorsabb megszerzése, kizsigerelése, minél nagyobb profit, minél nagyobb haszon minden más emberi szempontot és emberi sorsot fölülírt az elmúlt időszakban…. Olyan jogszabályok szülessenek, amelyek igenis a tulajdonosok hatalmas, a privatizációban megszerzett magánvagyonát bevonják a felelősség viselésébe. [taps] Akik ennek a privatizációnak tizenhat éven keresztül a nyertesei voltak, azoknak most fizetniük kell azért a kárért, amit az embereknek és a magyar társadalomnak okoztak. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy az ország leggazdagabb embereiről van szó, igenis viselniük kell a magánvagyonukkal is a felelősséget és a terheket… Akik ebben a gyárban dolgoztak – nem a tulajdonosai és nem a vezetői –, azok ártatlan emberek. Ártatlan ezrekről van szó, a munkahelyeik megmentése igenis közérdek. És a munkahelyek megmentésének közérdekéből, ha tetszik, a magyar alumíniumipar jövőjének, ha van még egyáltalán jövője, a megmentése érdekében szükséges olyan törvény meghozatala, amely a kormány kezébe azonnali, gyors és pontos inzézkedések lehetőségét biztosítja… Igenis közérdek, hogy a kormány ebben a katasztrófahelyzetben igenis diszpozíciós lehetőséget szerezzen a gyár felett. Nagyon kérem miniszterelnök urat, hogy mindent tegyen meg annak érdekében, hogy ennek a közösségnek az újjáépítése, újjászervezése megtörténjen, a felelősök pedig ne kapjanak se morális, sem jogi értelemben kegyelmet, a magánvagyonukkal feleljenek, és igenis, a hatóságok, a közalkalmazottak, köztisztviselők felelősségét is meg kell vizsgálni, hogy hogyan játszottak össze az engedélyezési eljárás folyamán.”


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


A Klubrádió Megbeszéljük című műsorában, 2010. október 11-én


Dési János: - Láttuk, mi történt itt Ajka térségében, és szóba került, hogy az országban több helyen vannak még ilyen zagytározók. Az a kérdés, hogy ezek mennyire veszélyesek, és mennyiben hasonlítanak az ajkai zagytározókra vagy mennyiben térnek el tőlük. Például Almásfüzitőben is van ilyen tározó.

Farkas Béla: - Almásfüzitőről tudok beszélni, mert az almásfüzitői vörösiszap-tározók a Tatai Környezetvédelmi Zrt. gondozásában vannak. A Tatai Környezetvédelmi Zrt. végzi ezeknek a tározóknak a porzásmentesítését, lefedését. Amit le kell szögezni alapvető különbségként, hogy az almásfüzitői vörösiszap-tározókon már nincs friss vörösiszap, illetve nincs technológiai víz sem, ami a problémát okozta Ajkán.

- Tehát Ajkán volt mellettük egy működő timföldgyár, itt pedig már nincs.

- Igen, az ajkai jelen pillanatban is működő lenne, ha éppen nem történik meg ez a szerencsétlenség.

- Tehát ott folyamatosan termelődött ez az anyag, a vörösiszap.

- Így van. Tehát az a technológiai víz, amit úgy hívnak, hogy retúrlúg, ami a vörösiszap fölött helyezkedik el és kiömlött Ajkán, ez Almásfüzitőn egyáltalán nincs, mert 20 éve nincsen már vörösiszap-keletkezés Almásfüzitőn.

- Tehát ez a folyadék, ami részben a bajt okozta, a munkálatok során keletkezett.

- A timföldgyártásnál az a technológia része, hogy a tározókra zagyként jut ki a hulladék és az iszap. Ami leülepszik ebből a zagyból, azt hívjuk vörösiszapnak, és ami a tetején van, azt retúrlúgnak, amit visszavezetnek a gyártási folyamatba, és újból kivonják vele az alumíniumtartalmat a bauxitból.

- Akkor ez folyt ki Ajkánál, ugye?

- Ez okozta a problémát. Látszik is a légi felvételeken, hogy tulajdonképpen a vörösiszapnak is csak az a része jött ki, amit a víz magával tudott ragadni. Ez pedig azért még a szakembereket is egy kicsit meghökkenti, mert ez friss iszap, és mindenki arra számított, hogy ennél képlékenyebb lesz.

- Ennek sűrűbbnek kellett volna lennie?

- Látszik a felvételeken, hogy igazából az iszap bent maradt volna magától, ha nem lett volna rajta víz.

- Ez a víz ugye abban a tározóban volt, de akkor ezek szerint Almásfüzitőn ez nincsen.

- Nincsen, már több mint 20 éve.

- És milyen a vörösiszap keménysége, állaga? Mert itt ugye mondják azt is, hogy Ajkánál is kifolyt a teteje, de talán ami alatta van, az már egy gátomlásnál sem feltétlenül okozna ekkora tragédiát, mert nem ennyire mozgékony, nem ennyire puha vagy nem is tudom, hogy kell ezt mondani.

- Így van. Ajkán mérik most a gát mozgását, de ha a vörösiszap akkora probléma lenne, akkor a roncsolt gátszakaszt már régen kidöntötte volna. Pontosabban az a gát biztos hogy ki fog dőlni, illetve a szakembereknek fel is kell borítaniuk, hogy helyre tudják állítani az állapotokat, de az iszap már nem fog elfolyni. Legfeljebb, ami ott van benne iszap, az sáros földként kidől oda a tározó mellé, és onnan össze lehet majd gyűjteni. Az iszap az idő múlásával ebből a szempontból egyre biztonságosabbá válik, mert ahogy veszti el a víztartalmát, a szilárdsága folyamatosan nő.

- Ugye itt a nagy tragédiát most az okozta, hogy ez mint egy ilyen lavina, elvitte az embereket, de akkor ettől már nem kell tartani.

- Nem, ettől nem kell tartania senkinek, de ez szerintem el is hangzott a tájékoztatásokban, legalábbis a józanabb hangvételűekben mindenképpen, ahol szakemberek nyilatkoztak.

- Az is elhangzik, hogy itt vannak ezek a rettentő nagy tározók, amik mégis valamiféle potenciális veszélyforrást jelentnek. Hiszen mondják, hogy vannak ebben veszélyes anyagok. Ezek, ha nem is kiömlenek, okozhatnak valamilyen lassabban lezajló rossz hatást, környezetkárosítást vagy veszélyesek lehetnek az emberi egészségre?

- Ahogy a közleményekben is hallani lehet, a lúgtartalom okoz problémát, de ahogy az iszap egyre idősebb, ez a kémhatás, ami a lúgosság mértékét jelzi, folyamatosan csökken és eltolódik semleges irányba. Ezáltal a kémiai kockázat folyamatosan csökken az iszap élettartalmával. Tehát, ahogy idősödik az iszap, ez egyre kedvezőbbé válik. Vagyis ilyen jellegű katasztrófától máshol nem kell tartani Magyarországon, mert már csak Ajkán van működő timföldgyár.

- Az előbb egy hallgatónk azt mondta, hogy ő hallotta vagy olvasta valahol, hogy ezt el lehetett volna vinni külföldre, és akkor többet nem a mi bajunk lenne azzal, ami itt történt. Tehát ezek csak ilyen szóbeszédek vagy tényleg lehet ezzel valahol még kezdeni valamit?

- Ez igazából egy távlati nyersanyagbázis, vagyis haszonanyagnak is lehet tekinteni. Jelen pillanatban az adott műszaki és gazdasági körülmények között Magyarországon ennek a feldolgozása és felhasználása nem megoldott. De ez nem jelenti azt, hogy távlatokban ez nem jelent értéket Magyarországnak. Pont az elmúlt hetekben, talán a múlt hónapban, olvastam egy cikket a ritka földfémek hiányáról. Például az Egyesült Államok már nem jut hozzá Kínából, és ezek a vörösiszap-tározók akár arra is alkalmasak lehetnek, hogy ezeket kinyerjék belőle. Tehát emiatt gazdaságossá válhat a későbbiekben a felhasználás, illetve hosszú távon biztos hogy gazdaságossá fog válni, de ezt az időtávlatot nehéz megbecsülni.

- Mégis mennyi lehet ez, egy év, öt év vagy tíz?

- Ez évtizedekben vagy évszázadokban mérhető.

- Én nagyon nem értek ezekhez a dolgokhoz, de ilyen paraszti logikával, ami nem biztos, hogy működik, arra gondoltam, hogy ha kinyerik belőle, mondjuk, a ritka földfémeket, attól még ott marad a salakanyag, amivel továbbra sem lehet mit kezdeni. Tehát egy ilyen folyamat után lehet hogy már nincs benne az a ritka földfém, de maga a nagy tömegű anyag akkor is megmarad, nem? Tehát akkor azzal valamit még kell kezdeni.

- Igen, itt két dolog is fontos. Az egyik a műszaki megoldás, a másik pedig a gazdaságosság. Ezt az anyagot jelen pillanatban is fel lehet használni a vasércgyártásnál a kohóban, de ugyanekkora mennyiségben fog salak képződni, csak egy másfajta hulladék. Mert arra a technológia nem alkalmas, hogy vörösiszapot dolgozzon fel. Azonban annak ellenére, hogy talán csak az egy-két vagy öt százalékát szednék ki az anyagnak, az olyan értékes, hogy gazdaságilag már megéri átalakítani a vörösiszapot másfajta hulladékká. Az elhelyezési problémák ugyanúgy nem oldódnának meg, viszont gazdaságilag a feldolgozás megoldódna. Azonban ettől még egy több tízmillió tonnás hulladékmennyiséggel ugyanúgy számolni kellene, és valahol ennek helyet kellene csinálni. Azt pedig azért mindenki tudja - legalábbis szakmai berkekben köztudott -, hogy Magyarországon új hulladékkezelő létesítményt csinálni szinte lehetetlen a lakossági nyomás és főleg az ismeretek hiánya miatt.

- Mert senki nem szereti, ha valamilyen veszélyes dolog van a környezetében. Gondolom, olyan országokban, ahol sok hely van, ki lehet tenni az ilyesmit a puszta közepébe – nem tudom, hogy van-e ilyen –, ahol senkit nem zavar, itt meg kicsit sűrűn lakunk.

- Így van, úgyhogy például Kanadában és Ausztráliában a hasonló tevékenységeknél, főleg bányászatnál igazából nem is foglalkoznak a helyreállítással, mert az ő országuk akkora, hogy ez nem számít, nem is szempont. Emellett azért azt tudni kell, hogy Magyarország mindenképpen kulturáltan jár el abból a szempontból, hogy tárolja ezt az anyagot, és nem mondjuk a Földközi-tengerbe süllyeszti, mint például Olaszország, illetve más országok is, akiknek van tengerük.

- Az is sokszor elhangzik, hogy amikor privatizálták azokat a cégeket, amelyek timföldgyárat üzemeltettek, igazából senki nem törődött eléggé azzal, hogy azokat a környezeti károkat enyhítse, megszüntesse vagy elejét vegye, amelyet ezek maguk után hagytak.

- Igen, ha szigorúan vesszük, és most az utolsó néhány ajkai évet leszámítjuk, akkor tulajdonképpen ezeket a szennyeződéseket állami cégek okozták. Ezek mind nagy állami vállalatok voltak, és ha ezek a privatizációk nem történnek meg, akkor az államra száll a kárfelelősség, és az államnak kéne megoldania. De ha az állam eddig ilyen gazda volt, akkor milyen módon tudná megoldani ennek a kezelését vagy lenne-e célja, és lenne-e rá pénze? Ahol a privatizáció megtörtént, ott a tulajdonosok a kárt magukra vállalták és próbálják megoldani, kezelni ezeket a problémákat, nem pedig az adófizetők pénzét fordítják erre a problémára.

- Majd még beszélünk közgazdász szakértőnkkel erről, aki azt mondja, hogy önmagában attól, hogy valami magáncég, még nem feltétlenül jobb, legalábbis ez az általunk ismert, előzetes álláspontja.

- Igen, de a válság kapcsán azért meg kell jegyezni, hogy azok a környezeti károk, amelyekért az állam a felelős, ma sincsenek kezelve, például forráshiány miatt. És azért máshol is keletkezhetnek akár ugyanilyen vagy rosszabb, nagyobb kockázatok, mert az államnak vagy van pénze, vagy nincs.

- Ez a magántulajdonossal is sokszor így van, nem? Mert el tudom képzelni, hogy ha rosszabbul megy a bolt, akkor hogy lehet spórolni? Úgy, hogy arrébb tolják az adott a feladatot.

- Így van, de a magántulajdonos próbálkozik megoldani ezeket a problémákat, mert ez neki érdeke, de az államnak nincsenek ilyen érdekei.

- Azért az érdeke, hogy egészségben, biztonságban éljenek a polgárai és ne reklamáljanak.

- Igen, de vagy van pénze, vagy nincs.

- Most így rövid távon a legfontosabb kérdés az, hogy kell-e különösebben izgulniuk azoknak, akik most nyilván nem teljesen nyugodtak, ha meghallják, hogy a környezetükben is vannak ilyen tározók?

- Ezek a tározók biztonságosak, és a hatóságok folyamatosan ellenőrzik őket, bár ez valószínűleg sokakat nem nyugtat meg. Azonban most kiemelt ellenőrzések zajlanak minden ilyen tározónál, emellett a többi vörösiszap-tározó jellegében is más. Nincsenek sehol ilyen magas gátak, és régóta nem üzemelnek a tározók. Még azt is hozzá kell tenni, hogy szinte mindenhol – még Ajkán is – a nem üzemelő tározók már javarészt rekultiváltak, biztonságosnak tekinthetők, tehát nincsen semmi olyan, ami növelné a kockázatot.

- Tehát Ön azt mondja, hogy a többi tározótól már nem kell ennyire félnünk.

- Egyáltalán nem kell tartani ezektől a tározóktól. Viszont mindenképpen be kell fejezni mindenhol - majd itt Ajkán is - az összes szükséges rekultivációs műveletet, hogy a környezeti károk ne nőjenek, illetve ne jelentkezzenek újak.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


A Klubrádió Reggeli Gyors című műsorában 2010. október 12-én (részletek)


Kolláth György: – Ez egy elsietett, alkotmánysértő, hadikommunizmusra emlékeztető lépés. Nem kellett volna a kormánynak ezt tennie. Nézzük meg az alkotmányt. A 35 szakaszának első bekezdése, ott is az i pont azt mondja:

35. § (1) A Kormány

i) az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető elemi csapás, illetőleg következményeinek az elhárítása (a továbbiakban: veszélyhelyzet), valamint a közrend és a közbiztonság védelme érdekében megteszi a szükséges intézkedéseket;

A kormánynak tehát alkotmányos feladatköre olyan rendeletet kiadni ebben a körben, ami a probléma kezelésére alkalmas és elegendő. Ehhez képest a honvédelmi törvényt módosították, értelmetlenül, fölöslegesen és alkotmánysértően. Miért? Egyébként a jogrendszerben létező elemeket kombináltak össze teljesen hibásan. Az alapvető cél, itt van előttem, a világgazdaság onlájnon olvasom: Orbán – a MAL vagyona a miénk, nem menekíthetik ki. Miről van itt szó? Nem államosításról, mert kisajátítással államosítani lehetne, de az teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett történik. Az állam azonban nem akart fizetni, nem akart tulajdonossá válni, csak az a cél, hogy a vagyont „blokkolják” és a tulajdonosokat bizonyos jogaiktól megfosszák. Ez azért alkotmánysértő, mert bár az alkotmányos tulajdont, a magántulajdont közérdekből korlátozni lehet, nagyon világos feltételeket szabott az alkotmánybíróság az ilyen korlátozás számára. A lényeg az, hogy így nem lehet.

[…]

Itt nem volt a dolog elkerülhetetlen, nem volt szükséges. Van a MAL Zrt. Részvénytársaság. Vannak kis és nagy tulajdonosai. Részvényesek tulajdonát korlátozni azért, hogy később majd valamikor megbüntethessenek néhány tulajdonost, ilyet jogállamban csinálni nem lehet. Úgy nem lehet, hogy büntetőeljárás is csak egy személy ellen van, a vezérigazgató ellen, a tulajdonosok ellen nincs. Alapvető jogelveket tettek tönkre vagy tettek próbára […] Az teljesen rendben van, ha a kormány az államigazgatás körébe tartozó területre kirendel kormánybiztost. De itt nem az államigazgatásról, hanem magánvagyonról van szó […] Ráadásul nem belső baj van a MAL-nál, hanem külső. Tehát az állam úgy akar kifarolni az őt esetleg terhelő kártérítési felelősség alól, hogy odaadja az ügyet egy kormánybiztosnak. Lehet, hogy a kormánybiztos azt fogja tenni, hogy szétosztja a vagyont a károsultak között, és leköszön. Nem tudjuk még. A jelenlegi megoldás módja vastagon alkotmánysértő. Olyan lépés, amely jogállamra, jogbiztonságra, piacgazdaságra, semmire sincs tekintettel. […] Senkit nem lehet büntetni azért, mert tulajdonos. Itt a tulajdonosok pénzéről van szó. Miért nem ordít egyetlen MAL-kisrészvényes se? Hogy kérem szépen, itt az én vagyonomat is fenyegetik! Ha ezt a MAL-lal meg lehet csinálni, mindenki másnak a tulajdonával is meg lehet csinálni. […] Ez a törvény arra irányul, hogy néhány embert bűnbaknak kiáltsanak ki, és elvegyék a vagyonát, méghozzá egy büntetőeljárás keretében. Egy büntetőeljárásban el lehet kobozni a teljes vagyont! És zár alá venni a tulajdont is csak büntetőeljárás keretében lehet. […] Ez a jogszabály nem pusztán a MAL-ról, hanem mindenki másról is szól. A kormány olyan jogokat szerez, amelyek őt alkotmányosan nem illetik meg.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


A Klubrádió Megbeszéljük című műsorában, 2010. október 11-én


Dési János: - A vörösiszap-üggyel kapcsolatban a hírekből tudjuk, hogy a cég operatív vezetőjét több ember halálát okozó közveszélyokozással és környezetkárosítással gyanúsítják. Ahogy itt figyelem a kommentárokat, a megjegyzéseket, két vélemény van, ezek nem büntetőjogi, hanem sokkal inkább civil megközelítések. Az egyik szerint egy cég első számú vezetője igenis mindenért felelős, ami a cégben történik, akár büntetőjogilag is, és a másik oldalon pedig az a vélemény, hogy azért mégsem ő ment a gátat megkopogtatni, hogy ereszt-e már, nem? Tehát ő csak nagyon áttételesen tehet arról, ha valami tragédia történik. A büntetőjog az ilyen típusú ügyeket hogyan ítéli meg, mennyire szokta megtalálni az első számú vezetők felelősségét, mert üzemi baleset, tragédia sajnos máskor is előfordult már nyilván.

Tóth Mihály: - Külső szemlélőként látva ezt a katasztrófát az első szavam büntetőjogászként is, és ez nem puszta gesztus vagy ilyenkor szokásos fordulat, hogy az áldozatok hozzátartozói és a sérült, illetve kitelepített emberek felé szeretném határozottan és nyomatékosan kifejezni őszinte részvétemet, együttérzésemet. Egyúttal azt a reményemet is, hogy a további bajt sikerül megelőzni.

- Reméljük.

- Ezt azért is tartottam fontosnak elmondani, mert büntetőjogász vagyok, és a büntetőjogi felelősséget illetően óvatosabb. Szóval a közvélemény gondolkodásmódja hasonló helyzetekben körülbelül úgy működik, meg azoké is, akik ezt a gondolkodásmódot néha kicsit elhamarkodottan felkarolják, hogy ha tragédia történt, akkor az emberi mulasztás biztos, és büntessük meg súlyosan, akit ez terhel. Találjuk meg a felelősöket, indítsunk ellenük eljárást. Ezzel szemben a büntetőjogász azt mondja, hogy tragédia történt. Az emberi mulasztás valószínű. Indítsunk tehát eljárást, találjuk meg az esetleges felelősöket és büntessük meg őket. Ez azonban egy fordított gondolkodásmód. Nem abból indul ki, hogy van felelős, és az eljárás a felelősség alapja, hanem abból, hogy lehet hogy van felelős, de az eljárás a felelősség megkeresésének az eszköze. Ez látszik büntetőjogilag helyesnek. Én tehát, hogy a kérdését ne kerüljem meg, azt mondom, hogy itt most majdhogynem demonstratívnak, de mindenképpen kicsit elhamarkodottnak érzem ezt a vezetőre hárított felelősség mellett működő eljárást és őrizetbe vételt. Itt a helyes eljárás az lett volna, hogy a kétségtelenül meglévő bűncselekményi gyanúk mellett – foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés, közveszély okozás, környezetkárosítás, mindegyiknek a gondatlan alakzata, mert szándékosság aligha merült fel –ismeretlen tettes ellen eljárást indítani és a büntetőjog hagyományos, tradicionális és mellőzhetetlen fogalomrendszerének megfelelően megtalálni azokat, akik ezért a tragédiáért felelősek és megbüntetni őket.

- Két kérdés van itt akkor rögtön. Ahogy ön is mondta, ez nagyon megrázó eset volt, és hogyan fejezze ki másképp a társadalom az együttérzését? Sokat beszéltünk róla, sokat szerepelt a tévékben, rádiókban és tényleg szörnyű képek voltak, tehát valószínűleg a hatóságokon is nagy a nyomás, hogy csináljatok valamit, nem lehettek olyan ügyetlenek, hogy még egy gyanúsítottat sem tudtok bevarrni. Persze, mert a nagyok mindig megmenekülnek, majd a portást fogják megint megbüntetni, talán még a miniszterelnök is tett egy ilyen megjegyzést. Tehát az egyik kérdés, hogy ellen tud-e állni a magyar hatóság, a bíróság, ügyészség, rendőrség – ahogy látjuk, ezek szerint kevésbé – az effajta társadalmi nyomásnak?

- Jó lenne, ha ennek a nyomásnak ellenállna, mert a társadalomnak is, a közvéleménynek is meg lehet magyarázni, hogy ebből nem biztos, hogy jó sül ki. Amikor társadalmi nyomásnak vagy közfelháborodásnak engedünk, ami természetesen jogos, egy pillanatig nem mondom, hogy nem jogos, akkor nem úgy kellene levezetni ezt a feszültséget, hogy gyorsan keresünk és találunk valamilyen felelőst. Nem akarok a móri ügyre utalni, ami persze nem analóg, de emlékezzünk, milyen hatalmas társadalmi nyomás mellett dolgoztak a bűnüldöző szervek. És nem is arról van szó, hogy portás vagy vezérigazgató, a kettő között ott vannak a tervezők, a kivitelezők, az üzemeltetők, a karbantartók, az ellenőrök és hadd ne soroljam még. Most egy nagyon hosszadalmas és nehéz büntetőeljárásnak nézünk elébe, ahol nagyon sok szakvélemény alapján, építési, statikai, műszaki tervező, veszélyes anyag tárolással foglalkozó kiváló szakértők hosszadalmas munkájával elkészített szakvéleményei alapján lehet és kell majd a felelősségről állást foglalni. De óvatosan kérdezem meg, valóban az a helyes sorrend, hogy először az őrizetbe vétel és majd utána a bizonyítékok?

- Itt azért látszanak a dologban teátrális elemek, tehát a miniszterelnök parlamenti beszéde előtt nem sokkal veszik az illetőt őrizetbe és ezt maga a miniszterelnök jelenti be a parlamentben. Most nem mondom, hogy összefügg a kettő, hogy előre meg volt tervezve, de mindenesetre népszerűségi pontok gyűjtésére lehet, hogy ez jó.

– A három bűncselekményi tényállás egyike sem a vezetőt teszi felelőssé. Mindegyik azt mondja, hogy aki valamely anyag pusztító hatásának kiváltásával közveszélyt idéz elő, aki a földet jelentős mértékű szennyezéssel károsítja, aki a foglalkozása szabályainak megszegésével gondatlanságából kettőnél több ember halálát okozza... Ez tehát egy individuális felelősség és a büntetőjognak az a nagyon nehéz, de mellőzhetetlen és elkerülhetetlen feladata, hogy ilyenkor megtalálja, hogy ki az alany, ki az „aki”. A büntetőjog ismeri a vezetőre áthárítható felelősség rendszerét, de ezt nagyon kivételesen alkalmazza, például a vesztegetés esetén, a korrupció esetén, amikor azt mondja, hogy a főnök is felel, ha bármelyik beosztottja sáros, és ő nem ellenőrizte vagy tudott róla. Ezt kifejezetten elmondja a Btk. a vesztegetésnél, hogy ilyenkor a főnök is felel, és ilyenkor akár a főnököt is őrizetbe lehet venni. Én ez ellen nem szólnék semmit, de a büntetőjog nem ismeri ezeknél a bűncselekményeknél a vezetőre automatikusan átháramló felelősséget. Ezért azt kell mondanom, hogy ez itt talán egy picit elhamarkodott lépés volt. Nem kizárt, hogy az ő felelőssége később felvethető. Én nem szerecsenmosdatást akarok itt végezni, csak azt mondom, hogy nem lett volna szabad rögtön ebből kiindulni.

- Ön is említette, hogy hányféle felelősség, hány ember mulasztása, gondatlansága okozhatta ezt a tragédiát, a tervezőké, az üzemeltetőké, nagyon sok emberé. Nem lehet mégis abban valami vezetői felelősséget, ugye csak a büntetőjog szempontjából megállapítani, hogy nem ellenőrizte eléggé, nem hangolta össze a munkákat, vagy esetleg nem gondolt arra - most vannak ilyen vélemények - hogy a nagyon sok eső is hozzájárulhatott ehhez, aminek van egy olyan hatása, hogy a gát ledőlhet vagy megrogyhat tőle.

- Még egyszer hangsúlyozom, a szokásos eljárás ilyen bűnügyekben az szokott lenni, hogy megtaláljuk a közvetlen felelősöket és megvizsgáljuk, hogy a vezetőjük mennyiben felelős azért, mert elmulasztotta ellenőrizni az ő munkájukat. Tehát az általános vezetői felelősség megsértése miatt van-e valamiféle mulasztás. Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem. Itt azonban fordítva történt, a vezetőt őrizetbe vették, és majd még csak most nézik meg azt, hogy kik azok, akik tervezői, kivitelezői, üzemeltetői, ellenőri feladataikkal esetleg közvetlenül ehhez a gondatlansághoz, nagyon súlyos tragédiához – mert szándékos cselekmény fel sem vetődik – hozzájárulhattak.

- Szóval azért az látszik, hogy a magyar hatóságok ezt az őrizetbevételt egyrészt mint előrehozott büntetés is bevetik időnként, másrészt hogy a kedélyek lenyugtatására is bizonyos ügyekben alkalmazzák, miközben elég pontosan szabályozva van, hogy mikor lehet valakit őrizetbe vagy előzetes letartóztatásba helyezni.

- Igen, az őrizetbevétel feltételei azonosak az előzetes letartóztatás feltételeivel. Az előzetes letartóztatás lehetséges feltételei között pedig olyasmi nem szerepel, hogy a felzaklatott közvélemény megnyugtatása vagy más egyéb, a büntetőügytől független elem, aminek semmi köze a büntetőeljárásokhoz.

- Újra oda jutunk el, hogy látjuk, nagyon felkavaró, nagyon súlyos tragédia történt és józan paraszti ésszel furcsán nézne ki, ha ennek egyáltalán nem lennének felelősei. De a magyar hatóságok elég erősek, hogy a közvélemény részéről, a politika részéről, a nyilvánosság részéről érő nyomásnak ellenálljanak? Még azon az áron is esetleg, hogy ujjal fognak mutogatni rájuk, hogy nem oldottatok meg már megint valamit elég gyorsan, pedig mindannyian láttuk a halottakat és láttuk, hogy mi történt ott.

- Igen, erősnek, szakszerűnek és felkészültnek kell lenniük a hatóságoknak. Én remélem, hogy a hatóságok általában ilyenek. Szóval lehet, hogy az eddig történtekben vannak demonstratív elemek, de az igazán komoly munka ez után következik, és szerintem majd most fog megmutatkozni az, hogy tudják-e megfelelő szinten kezelni az ügyet. Hogy itt vannak felelősök, az nagyon valószínű. Hogy itt nem valamiféle kirakatper lesz, ahol álfelelősöket fognak találni vagy keresni, az is biztos. Ez nem maradhat büntetőjogi felelősségre vonás nélkül, de talán ennek a mostani vitatható lépésnek is tudatában vannak a hatóságok, amit nem biztos, hogy letartóztatás követ. De majd a bíróság eldönti.

- 90 százalék fölött el szokták fogadni az ilyen indítványokat.

- Nem tudom. Ez már a prognózisok világa, én óvatos lennék ezzel, ne menjünk bele. Az biztos azonban, hogy most következik itt az érdemi és a komoly jogi munka. Lehetséges, hogy ez bizonyos kétségeket egyes hatóságokban is kiválthat, de az nem lehet kétséges, hogy most jön a komoly, szakszerű és nehéz munka szakértők bevonásával, tanúk meghallgatásával, dokumentáció áttanulmányozásával és a végén remélhetőleg a valódi és igazi felelősök megtalálásával.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Az őrizetbe vétel és a rendőrségi gyanúsítás okáról - 2010. október 12. (részletek)


Miután a tragédia bekövetkezett, és Bakonyi Zoltán és a többiek a helyszínen voltak, szó szerint sokkos állapotba kerültek. És amikor ilyen helyzetben az ember orra alá odadugnak négy-öt mikrofont, nem akar megszólalni, mert nem ez az ő feladata, de mégis erőltetik a kollégái, ott azok a szavak nem mindig helyénvalók. Bakonyi Zoltán nem jogász, nem kommunikációs szakember, elképzelhető, hogy egy-egy szavát, mondatát rosszul választotta meg.

[…]

Egyelőre vétséggel, gondatlan bűncselekménnyel gyanúsították meg Bakonyi Zoltánt, ezt szükséges hangsúlyozni, mert itt sok minden összemosódik. Tehát gondatlansággal. És nem azzal gyanúsítják – mert a közvélemény erről sem tud –, hogy bármi köze lenne, akár gondatlanul, a bekövetkezett tragédiához. Hogy világos legyen, azzal gyanúsítják, hogy 2009-ben, amikor aláírta a cég úgynevezett katasztrófatervét, ebben a katasztrófatervben nem tértek ki arra, hogy ez a gát egyáltalán összeomolhat, és mit kell csinálni a gát összeomlásánál. Nem tudok mást mondani, mint hogy ez a gyanúsítás ténybelileg is, jogilag is megalapozatlan. Még egyszer mondom: kizárólag azért gyanúsítják, mert a 2009-es katasztrófatervben nem voltak tételes intézkedések arra, hogy egy esetleges gátszakadás után mit kell csinálni.

[…]

Szeretném hangsúlyozni, hogy ezt a gátat az 1980-as években tervezték, akkor valamilyen körülmények közt engedélyezték. A védencem – akinek én csak a büntetőjogi felelősségével kapcsolatban járok el, nem a cég polgári jogi felelősségével kapcsolatban – 2008-ban lett ennek a cégnek a vezetője. Azt a leghatározottabban állítom, hogy 2008-ban, amikor átvette a cég vezetését, azt, hogy a gát rossz helyre épült, hogy annakidején a tervezésnél vagy a kivitelezésnél bármi probléma felmerült, erről semmiféle ismerettel nem rendelkezett. És nem is kellett hogy rendelkezzen, mert nem volt a cég birtokában ilyen adat… A gyanúsítás e körül forgott, hogy 2009 januárjában, egyébként a gazdasági válság kellős közepén, amikor a cég életben maradásáért kellett küzdeni, és egy ilyen katasztrófavédelmi tervet vele mint a cég első számú vezetőjével aláírattak, mire gondolt, kellett-e arra gondolnia, hogy a gát beszakad, a védekezés egyértelmű volt. Ahogy ő nem gondolt arra, hogy megtörténhet ez a tragédia, senki a cégnél nem gondolt rá, és egyetlenegy hatóságnál sem gondoltak rá, ezt szeretném hangsúlyozni, hiszen ha bármelyik hatóságnál, bármelyik hivatalos szervnél ez felmerülhetett volna ez a gátszakadás, nyilván megtették volna a szükséges intézkedéseket. Elég abszurd feltételezés, hogy senkinek nem kellett erre gondolni, kivéve a katasztrófavédelmi tervet aláíró cégvezetőt.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!