Gyurcsány beszéde a Szabadság hídnál: sokak igazságából tevődik össze a közös igazság
- Részletek
- Szemle
- 2013. szeptember 15. vasárnap, 08:40
- (mzs)
Politikai évadnyitó nagygyűlést tartott szombaton a budapesti Szabadság hídon a demokratikus koalíció. A nagygyűlés Szabadság hídi helyszínét szimbolikusnak szánta a DK, ugyanis a színpad díszletein is a „szabadság” szó volt olvasható több nyelven, illetve a szimpatizánsok „szabadság” feliratú transzparenseket tartottak a magasba, európai uniós és nemzeti színű zászlók mellett. A rendezvényen felszólalt Gyurcsány Ferenc pártelnök, Vadai Ágnes elnökségi tag és Varjú László pártigazgató. Később az ATV Fórum műsorában Gyurcsány arról is beszélt, hogy 2008-ban a szociális népszavazás után le kellett volna mondania.
Az alábbiakban először Gyurcsány Ferenc nagygyűlésen elmondott beszédének némileg szerkesztett és rövidített leiratát olvashatják, majd az ATV beszámolóját arról, mit mondott Gyurcsány a Fórum című műsorban, a lábjegyzetben pedig Szigetvári Viktor mondandóját arról, hogy ha nem lesz kétharmada a majdani kormánynak, a mostani ellenzéki szövetség készen áll rá, hogy egyeztessen a Fidesszel.
1. Gyurcsány Ferenc évadnyitó nagygyűlési beszéde
„Törjünk magasra! Kinek alacsony mikrofon kell, kinek magas.”
„Azért jöttem, hogy győzelemre hívjalak benneteket.”
Nincs kiegyezés Orbánnal
„Nincs ok kompromisszumot kötni a gonosszal, a rosszal, az önkénnyel. Nincs ok megegyezni vele. A Demokratikus Koalíció soha nem fog olyan programot adni nektek, amelyik azt mondja: egyezzünk ki Orbánnal. Nincs kiegyezés Orbánnal. Orbánnak mennie kell. Ha egy csöppnyit látnánk benne abból, ami hasonlít a sokaság demokratikus vágyára, ha jobbközép demokratának látnám, és nem az önkény urának, akkor azt mondanám, a legtermészetesebb, hogy meg kell egyezni… De mert nem ezt látom benne, hanem azt, amit tesz, a saját kicsinyes önkényuralmát, ezért azt mondom, hogy demokratának nincs kiegyezése az önkény urával… Aki kompromisszumot köt vele, az bemocskolódik az önkény undorával. És mi nem fogunk bemocskolódni.”*
Az őszödi beszéd két hibája és tanulsága
„Hét évvel ezelőtt mondtam egy beszédet. Híres lett. Van olyan, akinek a szemében hírhedt. Egyenes beszédnek szántam arról, hogy mi a dolga 16 év után a magyar politikának. Azt mondtam, hogy nem azért lettünk politikusok a 21. század közepén, mert jó dolog jobb fizetést kapni, mint egy autófényezőnek. Azt mondtam: nem azért lettünk politikusok, mert jó ott ülni a megyei önkormányzatban. Azért lettünk politikusok, mert jobb világot akarunk, mert képesek vagyunk megharcolni, ha kell, önmagunkkal, szembemenni sok-sok év hazugságával. Azért lettünk politikusok, hogy mutassunk egy másik normát, igazat, valódit, őszintét. Azt kértem, hogy merjetek velem jönni. De talán én is elrontottam. Ha igen, akkor legalább két ok miatt. Mert azt a beszédet a miniszterelnökségem első napján kellett volna elmondanom, és mert – bár világos a mérce – időnként mintha magam sem tudtam volna megbirkózni a saját mércémmel, s voltak pillanatok, amikor olyan lettem, mint azok, akiket le akartam győzni. Hét év sok idő. Sokat látott az ország, sokat tanult, de tanultam én is. Ha valamit megtanultam, az az, hogy nincs ok egy pillanatra sem kompromisszumot kötni abban, hogy ha érdemes elmenni valamiért politikusnak, akkor az az, hogy csak a valódit, az egyenest, az igazat mondom. Ma a legigazabb, a legegyenesebb, a legvalódibb politikát azok képviselik, akik a DK-ban vannak. Nincs kompromisszum: tisztesség van, őszinteség van, egyenesség van.”
A DK vissza akarja adni a hitet és a szenvedélyt
„Van bennem szenvedély. De nincs bennem sem indulat, sem harag. Miért lenne? De mi mással, mint szenvedéllyel lehetne képviselni a saját álmainkat? Nem hiszek a makogó politikusoknak. Nem hiszek a bárgyúknak, nem hiszek a szövegeiket papírból felolvasóknak. Nem hiszek a taktikusoknak. Hiszek azoknak, akik egyenesen beszélnek, szívükből, szenvedélyből… Aki hideg és langyos, az üljön fel a gázsütőre. Aki pedig ezt az országot meg akarja mozdítani, aki érti, hogy a sokaság tehetetlensége, bátortalansága, helyenként hitehagyottsága csak szenvedéllyel és erővel szítható fel, az meg jöjjön közénk… Azt akarom, hogy adjatok hitet azoknak, akiknek a hite mára már elveszett. Ha megteszitek, győzni fogunk.”
Felcsút tanulsága: ez a rendszer azokat is tönkreteszi, akik egyébként az övéi lennének
„Pár nappal ezelőtt Felcsúton jártunk… Nem azért mentünk, hogy gyönyörködjünk a tájban, amelyre egyébként büszkék lehetnek a helyiek… Azért mentünk, hogy megmutassuk, hogyan van együtt a mocsoknak, a hazugságnak az az egyvelege, amely egyébként sajnos az egész országra jellemző. Ha van Felcsútnak tanulsága, az az, hogy ez a hatalom, ez a rendszer azokat is tönkreteszi, akik egyébként az övéi lennének. Azt szeretném, ha Magyarországon nem lennének szipogó, megtört, az életükért aggódó Marika nénik, és nem lenne egyetlenegy Váradi András sem, a juhász, akiért állítólag a miniszterelnök sokat tenne. Tett valamit, elvette a földjét. Ellehetetlenítette az életét. Elvette az utolsó birkáját. Az övéitől, ahonnan jött! Szembeköpte, meghazudtolta őket. És dörgölőzik a nagyokhoz. Azokhoz, akiknek nem elegendők a milliók, a százmilliók és a milliárdok. És köp a sajátjaira. Ha nekem választanom kell, akkor nem Mészáros Lőrinccel, a milliárdossal vagyok, hanem Marika nénivel, és Váradi Andrással.”
Legyen a gyerek fontosabb, mint a Fidesz központja
„Szomorú ez a szeptember. Százezrek azt látják, hogy elvették az iskolájukat. Hogy ott, ahol korábban viszonylagos nyugalom volt, most rendetlenség van. Azt látják, hogy abból lesz iskolaigazgató, aki rokon, aki jól fekszik a kerületi fideszes titkárnál. Akiknek párttagkönyve van. Azt látják, hogy elküldik érettségiző osztályok tanárait is, csak azért, mert 62 évesek. Azt látják, hogy választaniuk kell a hitoktatás és az erkölcstelenség netovábbját tanító erkölcstan között. Nem akarom, hogy ezek tanítsanak erkölcsöt a gyerekeimnek, mert erkölcsösebb vagyok, mint bármelyikük. Isten mentsen meg tőle. Vissza fogjuk adni a gyerekeknek, a tanároknak, a szülőknek az iskolát. Visszaadjuk a jogot az iskoláknak, hogy maguk válasszák meg az igazgatót. Mert jobban tudják a gyerekek, a szülők és az ottani oktatók, hogy ki kell nekik, mint a hatalmaskodó, basáskodó főnökük itt Budapesten. Ők azt tudják, hogy ki a párttag és a rokon, a gyerekek meg azt tudják, hogy kitől akarják megtanulni az életet és a tudományt. Legyen a gyerek fontosabb, mint a Fidesz központja. Legyen a szülő fontosabb, mint ezek a hatalmaskodók itt Magyarországon. Négy saját gyerekem van, és két unokahúgomat neveltem. Hat gyerek, hat külön világ. Nem lehet megmondani Budapestről, hogy melyiknek mi kell. A pedagógus érti, hogy mind a húsz, mind a harminc külön világ. Hogy az egyiket simogatni, a másikat bátorítani kell, az egyiknek erőt kell adni, a másikat meg meg kell nyugtatni. Azt szeretném, ha a pedagógusnak újra joga lenne belenézni a gyerek szemébe, és ha kell, harmincféle módon megmutatni a világot. Aki elveszi a pedagógustól a jogot, hogy nevelje, oktassa a gyereket, az elveszi a jogot a gyerektől, hogy az lehessen, aki… Ezek el akarják venni a gyerekeink életét. Mi ezt nem fogjuk megengedni. Önállóságot és szabadságot az iskolának és a gyerekeinknek. Ez a DK programja.”
MTI/Marjai János
Egészségügy: vannak, akik a sor elejére tolakodhatnak, a kiváltságosok, a nagyságosok, az újgazdagok
„Nincs nagyobb félelem, mint az, amikor a gyerek lázas, és nem tudod hova vinni. Nincs nagyobb aggodalom, mint amikor a nagyinak eltörik a combcsontja, és azt mondják, hogy majd négy hónap múlva megröntgenezzük. Mit tettek ezek velünk? Soha Magyarországon ilyen hosszú egészségügyi várólisták nem voltak. Azt hazudták, azt vágták a képünkbe, hogy mi akarjuk tönkretenni az egészségügyet. Ma meg hat hónapot kell várni egy egyszerű MRI-re. És olvasom, hogy mivel kibírhatatlanul hosszúak a várólisták Kaposváron már VIP-listát készítenek, mert vannak, akik a sor elejére tolakodhatnak, a kiváltságosok, a nagyságosok, az újgazdagok. Ez lenne a tisztesség? A nemzet? A közös Magyarországunk? A kivételezetteké? Vagy nem vagyunk egyformák? Meg fogjuk ezt szüntetni. Nem fogjuk megengedni, hogy a közös pénzen, a közös biztosításon a kiváltságosok gyógyíttassák magukat akkor, amikor a többség meg remeg, hogy kap-e majd tisztességes ellátást. Tönkre lehet tenni az egészségügyet. Ahhoz nem kell tudomány. Orbán kolléga! Úgy látom, ehhez van tehetsége. Soha annyian nem hagyták el az országot, mint mostanában. Muszáj azt mondanom: vagy mi vesszük a kezünkbe a dolgot, vagy közösen áldozatot fogunk hozni, vagy nem lesznek orvosaink, nővéreink és ápolóink… Ha nem fizetjük meg őket, ki fog bennünket gyógyítani, amikor a legnagyobb a baj? Nem fogja tudni megcsinálni csak az adófizetők pénzéből a kormány, csak az adófizetők pénzéből. Muszáj lesz ezt megbeszélni. Nem mondhatom Önöknek, hogy nem lesz ránk szükség. Szükség lesz Önökre. Szükség lesz mindenkire, hogy segítsen… Hogy éjszaka legyen kinek csengetni. Hogy legyen reggel olyan, aki a kórházban megigazítja az ágyat, és megkérdezi, hogy vagyunk. Vagy erőfeszítéseket teszünk mi, vagy mi magunk is részesei leszünk annak a hazugságnak, amely ide pusztította a magyar egészségügyet… Elvenni Orbántól a jogot, hogy mindent államosítson, és a kezünkbe venni a magyar egészségügyet, és ha kell, teszünk érte többet. Mert polgárok vagyunk, normálisak, felelősek…. Vagy mi csináljuk meg, vagy nem csinálja meg senki.”
Szabad egyházakat, amelyek osztoznak a sorsunkban
„Az istenhit az élet egyik nagy ajándéka. A kapaszkodó és az útmutató sokaknak, százezreknek, millióknak… Nagyszerű dolog szabadon hinni a teremtőben, a véletlenben, a biológia csodájában. De nem nagyszerű, hanem elvetemült dolog kihasználni a hívő sokaság erejét, nem az üdvözülésre, hanem Isten nevében a földi hatalom szolgálatára. Mi nem akarunk ilyen egyházakat. Szabad egyházakat akarunk, a nép egyházát, amely osztozik a sorsunkban, és nem palotákban ülő püspököket, és nem olyan egyházakat, amelyek kiváltságosak, amelyekre még a számviteli törvény sem vonatkozik. Az az egyház, amely privilégiumot akar magának, az nem a szegények, az elesettek egyháza, a mi egyházunk, hanem a hatalmasoké, a földi hatalomé, és semmiképpen nem Jézusé, aki szerette az ő népét.”
Több szabadságot a vállalkozásnak, több megbecsülést a munkásnak
„Nem lesz Magyarország gazdag, ha nem vállalkozhatnak a magyar polgárok szabadon. Ha zsarolják, ha megfélemlítik, ha tönkreteszik, ha ellenőrzések sokaságával fenyegetik őket. De nem lesz Magyarország élhető, ha nem értik az igazgatók, a tulajdonosok, a vezetők, hogy ha nincs megbecsült melós, ha megtapossák a méltóságát, ha bizonytalanságban tartják, akkor nincs normális Magyarország. Több szabadságot a vállalkozásnak, több megbecsülést a munkásnak. Erősebb szakszervezettel, kiszámítható adókkal, jobb bérekkel. Akkor lesz Magyarország jobb, ha aki vállalkozni tud, az vállalkozik, aki alkalmazott akar lenni, az legyen az, de egymásra vagyunk utalva. Aki ki akarja használni a másikat, előbb-utóbb önmagát is meg fogja rontani. Muszáj békét kötni a munka világában, de ehhez fel kell emelni az alkalmazottak, a munkások sokaságát, és szabadságot kell adni ahhoz is, hogy akit tudja, gyarapítsa a vagyonát. Nem irigynek kell lenni, hanem bátornak.”
Sokan használtak kiskapukat. Miért, a miniszterelnök nem?
„Undorodva nézem, amikor ez az állam fenyegeti a rokkantnyugdíjasokat, a volt rendvédelmi dolgozókat, amikor bizonytalanságban tartja a szépkorúak sokaságát. Miért teszi? Akik végigdolgoztak néhányszor tíz évet, ötven-hatvanévesen nem fognak már munkát kapni ebben a világban. Megnyomorítani, megalázni? Mire megyünk vele? Persze, sokan használtak kiskapukat. Miért, a miniszterelnök nem? Talán a maga erejéből gazdagodott meg? Ne alkalmazzon szigorúbb mércét a nemzetével szemben, mint amit önmagára alkalmazott. Vissza fogjuk adni a megalázottak méltóságát. Őszinte leszek: nem tudom, hogy pénzt tudunk-e adni. Azt tudom, hogy azt a gyalázatot, amivel százezreket nyomorítanak meg, hogy mindenkit hazugnak neveznek, ezt meg fogjuk szüntetni. Nem lehet elvenni a nyugdíjat, a nyugdíjjogosultságot, nem lehet azt mondani, hogy mindenki csaló, aki rokkantnyugdíjas, és nem lehet elvenni a rendvédelmisek nyugdíját és járadékká silányítani.”
A határontúliak szavazati jogáról: azok teszik tönkre a történelmi nemzetet, akik ilyen konfliktusokat teremtenek magyar és magyar között
„Azt mondják az én barátaim, hogy választás jön. De kinek a választása? Ez a mi választásunk is lesz. És muszáj azt mondanom, nem értek egyet senkivel, sem bal-, sem jobboldalon, aki azt mondja, hogy rendben van, ha azok döntenek Magyarországról, akik nem osztják a magyar nemzet közös sorsát. Nem kell befeküdni a jobboldali nacionalistáknak. Aki nem itt él velünk, annak ne legyen szavazati joga. Nem én vagyok nemzetáruló. Azok köpik szembe a saját nemzetüket, akik azokkal akarják eldöntetni a haza sorsát, akik bár magyarok, tisztességes emberek, ha úgy tetszik, a mi véreink, ebben nincs vitánk, de nem itt élnek. Nem osztoznak a sorsunkban. Miért akarnak ők dönteni arról, hogy milyen legyen a mi életünk? Mi sem akarunk arról dönteni, hogyan éljenek Sepsiszentgyörgyön vagy Kolozsváron. Nem ettől vagyunk magyarok. Attól vagyunk magyarok, hogy magyarnak tartjuk magunkat. És ez nagyszerű dolog. A közös döntés, az közös felelősség. A közös döntés, az osztozás a közös sorsban. És attól még, hogy időnként nyomorult, máskor dicsőséges nemzeti sorsunkban közösen osztoztunk, ettől még nincs senkinek joga arra, hogy megmondja, mi történjen velünk, ha a döntése az ő életét nem, csak a miénket befolyásolja. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom. Azok teszik tönkre a történelmi nemzetet, akik ilyen konfliktusokat teremtenek magyar és magyar között. Méltányosság kell, belátás, bölcsesség, és államférfiúi felelősség, amelynek a szikrája sincs meg a mai miniszterelnökben.”
A vereségből fel lehet állni. A tisztességtelenségből nem
„Merjetek szabadok lenni! Merjetek azok lenni, akik vagytok. Ez felelősséggel is jár. De felnőttek vagyunk. Olyan útnak indulunk neki, amelyen lehet, hogy ígéretekkel előbbre jutnánk. Ígérni csak tisztességet és szabadságot tud a Demokratikus Koalíció Magyarországnak. Mert megtanultam a leckét. Elszenvedtem sok pofont és sok vereséget is. De talán megérte. A vereségből fel lehet állni. A tisztességtelenségből nem. Felálltunk, tanultunk, bölcsebbek lettünk, kellően bölcsek ahhoz, hogy értsük: sokak igazságából tevődik össze a közös igazság. Mára, jobban, mint bármikor, készen állunk rá, hogy győzzön Magyarország lelkének jobbik fele, a demokraták, a hazafiak, mi itt együtt a, a Demokratikus Koalícióval a hazáért és a köztársaságért.”
MTI/Marjai János
2. Gyurcsány: „le kellett volna mondanom”
Gyurcsány Ferenc szombaton, a Szabadság hídon rendezett nagygyűlés után azt mondta az ATV Fórum című telefonos műsorában, hogy úgy látja, késői volt az őszödi beszéd, nem tudta végigcsinálni a programját, nem tudta összetartani a pártját, és hiba volt, hogy nem mondott le 2008-ban a népszavazás után, amikor le kellett volna mondania. Akkor könnyű reformpolitikát csináltak, de nem volt kellően erős ahhoz, hogy meghozza a döntést a távozásról.Erős különbségek voltak a pártja és közötte, de ez a múlt.
Beszélt arról is, hogy a Szabadság hídon ott volt ötezer ember, s az elmúlt 3 évben nem volt olyan ellenzéki párt, amely így ki mert menni az utcára, és oda merte hívni a híveit. Lehet, hogy az MSZP tudna ilyet tenni, de nem mutatta meg: zárt téren kívül egyszer sem próbálkoztak.
Tudja, hogy a jobboldaliak egy része legszívesebben megölné, a baloldaliak egy része pedig deportálná – az utóbbi még mindig jobb, mondta.
Úgy látja, az ellenzéki oldalon mindenki úgy gondolja, hogy a határontúliaknak nem lenne szabad szavazati jogot adni, de véleménye szerint csendben vannak, mert félnek a jobboldali nyomástól. „Aki fél a jobboldali nyomástól, az nem menjen el politikusnak, vezessen varró szakkört.”
Orbán Viktorral szívesen vacsorázna, szerinte izgalmas és cifra beszélgetés lenne. Benne nincs harag, és a kormányfővel mint magánemberrel nincs baja. Politikai kompromisszumot nem kötne vele, és nem ért vele egyet, de neki „nem büdös a miniszterelnök”.
* Szigetvári Viktor, az Együtt–PM társelnöke pénteken az ATV-ben a következőket mondta: „Ha nincs kétharmad, akkor a reményeink szerint a jelenlegi ellenzéki pártokból megalakuló többségi kormány nem teheti meg, hogy felülír kétharmados szabályokat. Volt olyan ötlet, az általam sokra tartott Eörsi Mátyás [DK] javasolta korábban, hogy pro forma alkotmányellenesen legyen erről döntés. Mi ezt nem tekintjük jó útnak. Ha lesz kétharmados többség – amire azért a jelenlegi választási rendszerben az elcsúszott, elhúzott választási körzetek miatt sajnos nincs esély –, akkor nyilván könnyebb módosítani, [de ha nem lesz] akkor vagy a parlamenti demokráciák bevett eszközével, a Fidesszel szembeszegülve, erős politikával törekedni kell egy előrehozott választásra, időközi választásra, ahol kétharmadot kell csinálni… […] Mert ha ebben a rendszerben a jelenlegi ellenzéki, jövőbeni kormányzó erők nem tudnak kellően széles társadalmi támogatottságot önmaguk mögé odaállítani, akkor igenis egyeztetni kell a Fidesszel. Bajnai Gordon csak annyit mondott, hogy ha ez a helyzet előáll, akkor az a választási szövetség, amelyet néhány nappal ezelőtt Mesterházy Attila pártjával, az MSZP-vel és Bajnai Gordon pártszövetségével, az Együtt–PM-mel létrehoztunk, arra is készen áll, hogy nem elvtelen kompromisszumok révén, hanem kemény politikai alkuban a lényegi pontokon korrigáljon. […] Mindenki békét és nyugalmat akar. Elvtelen kompromisszumot nem szabad kötni, de annak érdekében, hogy ne különböző politikai elitcsoportok páros és páratlan parlamenti ciklusokban kísérletet tegyenek egymás felülalkotmányozására, saját világképüket ráoktrojálják egy alkotmányra, ezzel szemben egy konszenzust legalább egy szűk terepen létre kell hozni. Erre fogunk kísérletet tenni.”
