Most jönnek ők!
- Részletek
- 2013. szeptember 14. szombat, 08:43
- Huszár Ágnes
L. Simon László és Gyimesi Endre fideszes képviselők módosító javaslatot terjesztettek be a parlamentben. E szerint a pályázók képesítés nélkül is kinevezhetők lennének múzeumok, könyvtárak és más közművelődési intézmények élére.
A javaslat beterjesztői úgy érveltek, nagyon kevesen felelnek meg a sokféle követelménynek, úgymint megfelelő szakmai végzettség, tudományos tevékenység, rátermettség, menedzseri véna. Ezért szállították le a követelményeket – a szakmai végzettség kárára –, ezt az előírást, mondják ők, a kinevezett vezető két (?) év alatt pótolhatja.
A rátermettséget – szemben a szakmai végzettséggel – nehéz mérni, összehasonlítani. Nem kétséges, a pályázók közül az lesz a győztes, aki elnyeri a kinevezők tetszését. A munkahelyi felvételi interjúk vezetőiről, a gate keeperekről kutatások bebizonyították, a jelentkezők közül a magukhoz leginkább hasonlókat választják ki. Ha pedig a közintézmények vezetőiről döntőket nem korlátozza még a szakirányú végzettség kívánalma sem, rokonszenvük nyíltan a hozzájuk hasonló gondolkodásúakra, pártállásúakra irányulhat.
Nincs is ebben semmi baj – fejti ki a Pécsi Újság cikkét az arcképével is jegyző szerzője.* Ő Tóta W. Árpád írásainak kizárólagos motivációját a kenyérféltésben látja: „attól tart, hogy itt lényegében a magyar burzsoázia újrateremtése a cél, és ő azoktól nem kapna ilyen (jól fizetett) munkát”.
Márpedig, folytatja gondolatmenetét a szerző, a „filozófusbotrány óta nyilvánvaló”, hogy a régi elitnek mennie kell, hiszen őket a hatvanas-nyolcvanas években még a rákosista vezetés „nevezte ki”. Az elitcsere során számolni kell bizonyos veszteségekkel, de ez nem baj: „Tiszta sor, hogy a most 'kinyírt/kinyírandó' elit tagjai javarészt nagyobb tudással rendelkeznek, mint a jelenlegi hatalom által a helyükbe ültetett/ültetendő gárda.”
A cikk írója nyilvánvalóan járatlan az értelmiségi kiválasztódás folyamatában. Csak a rákosista diktatúra „nevezett ki” vezető értelmiségieket, például Rákosi testvérét akadémikusnak. A hatvanas évektől kezdve kialakult a Magyar Tudományos Akadémián a tudományos minősítésnek egy olyan rendszere, amely nagyjában-egészében biztosította, hogy csak valódi teljesítményekkel lehessen fokozatokat szerezni. Ezek birtoklása pedig elengedhetetlen volt ahhoz, hogy valakit egyetemek, tudományos vagy közművelődési intézmények vezetői pozíciójába nevezzenek ki.
A szocialista időszakban egyébként működött a pártállástól független józan ész is. Ki is akart volna egy párthű, de dilettáns mérnök hídján autózni, házában lakni vagy egy egyetemi tanulmányait KISZ-irodákban átvészelő sebész szikéje alá feküdni?
A mostani gyakorlat – mint L. Simon és Gyimesi javaslata világossá teszi – ismét ki akarja iktatni a szakértelmet mint „ócska bolsevista trükköt” (Csurka).
Ha pedig a kinevezett új elit nem beszél nyelveket, nem tudja, mi zajlik az általa vezetett intézményben, kanállal eszi a pörköltet, szukszüközik vagy suksüközik, hát istenem.
A Pécsi Újság szerzője szerint: „Semmi baj, mondhatják a kormányon levők, majd ezek is beletanulnak... szerintem igazuk van.” A leváltott régi elitet vigasztalandó, még hozzáteszi, hogy bár „történelmi időket élünk”, nincs „se kitelepítés, se börtön”. Örüljünk hát ennek.
A hivatalosan csak 1968-ban felszámolt kistarcsai internálótábor – a muemlekem.hu felvétele
* A szerk. megj.: Egy hosszabb, összefüggő idézet a cikkből
„Napnál világosabb, hogy… három éve egy új magyar tulajdonosi réteg megteremtéséért történik ebben az országban majdnem minden. Trafik-ügy, földtörvény, médiafoglalások, banki einstandok – semmi sem drága ezért. Kemény, sokszor fájdalmas ügyek ezek, de a politikában, legkésőbb Machiavelli óta, a cél – sajnos – bevallottan szentesíti az eszközt. Igazából tehát talán csak az a kérdés, hogy jó lesz-e nekünk, ha Orbán Viktor megteremti az új magyar burzsoáziát?
Mert, ha itt tényleg ez és az új értelmiségi elit megteremtése zajlik, akkor nem az a kérdés, hogy szakmailag ki az elismert és beágyazott, hanem az, hogy – a szakmai tudás mellett – világnézetileg/politikailag/stb. ki az. Első látásra bizony szemétség, talán másodikra is, hogy a(z eddigi) szakmai elit elvárásaihoz képest (nézzük bármely szférát) a politikai elit által jelöltek kerülnek a jelenlegi szakmai elit székébe. De.
A filozófusbotrány óta tán mindannyiunk számára nyilvánvaló, hogy az utóbbi húsz év szakmai elitjeit az előző szakmai elitek választották ki (a 60-astól a 80-as évekig), akiket VISZONT (jobbára) a rákosista diktatúrában regnáló politikai elit, illetve az ő embereik jelöltek ki „szakmai elitnek", így tehát a kérdés majdhogynem irreleváns.
Tiszta sor, hogy a most ’kinyírt/kinyírandó’ elit tagjai javarészt nagyobb tudással rendelkeznek, mint a jelenlegi hatalom által a helyükbe ültetett/ültetendő gárda.
Semmi baj, mondhatják a kormányon lévők, a kálót beleszámítottuk, majd ezek is beletanulnak. Tegyem hozzá: szerintem igazuk van, mert nagyjából ez történt 49 után is. Csak akkor még nem úgy, mint most. Akkor B-listázás, a kitelepítések és a börtönévek is együtt jártak az elitváltással.
Jó napot kívánok. Talán megint történelmi időket élünk, annyi különbséggel, hogy ma nincs se kitelepítés, se börtön, hála Istennek.”
