MAL-törvény: az igazi időzített bomba
- Részletek
- Napi apró
- 2010. október 12. kedd, 12:28
- Lévai Júlia
„Azt nem értem, hogy miért nem ordít egyetlen MAL-kisrészvényes sem?!” – tette föl a kérdést Kolláth György alkotmányjogász a Klubrádió Reggeli gyors című műsorában. Kérdésének apropója a 11-én megszavazott törvénymódosítás:
A honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló 2004 . évi CV. törvény a következő 197/A.§-sal egészül ki :
„197/A. § (1) Gazdálkodó szervezet működése rendeletben — a (3) bekezdésben meghatározottak szerint — a Magyar Állam felügyelete alá vonható.
(2) A Magyar Állam nevében az államháztartásért felelős miniszter vagy kormánybiztos jár el
(3) A (2) bekezdésben meghatározott személy
a) áttekinti a gazdálkodó szervezet vagyoni helyzetét,
b) jóváhagyja, ellenjegyzi a gazdálkodó szervezet vagyoni jellegű kötelezettségvállalásait,
c) a rendkívüli intézkedés bevezetését előidéző helyzet közvetlen elhárításával, illetve következményeinek enyhítésével összefüggésben dönt a gazdálkodó szervezet legfőbb döntéshozó szerve hatáskörébe tartozó ügyekben, és
d) kezdeményezheti a gazdálkodó szervezettel szemben a 34 . § (1) bekezdése szerinti szolgáltatás elrendelését."
Amint az laikus szemmel is látható, a törvényben egyrészt nem határozzák meg, hogy mit jelent a katasztrófahelyzet vagy a vészhelyzet, hogy meddig terjed és miben áll a felügyelő biztos jogköre, másrészt pedig egy szót sem ejtenek a felügyelet alá vont gazdasági szervezet vagyonának sorsáról, a tulajdonosok kártalanításáról.
A törvényszöveg olvastán minden cégtulajdonosnak ordítoznia kéne, hiszen ha törvényerőre lép, attól kezdve bármely cég bármilyen okból állami felügyelet alá vonható. (1947–48-ban ugyancsak a közérdekre hivatkozva azzal államosítottak kártalanítás nélkül több százezer kisvállalkozást, hogy a raktáraikban „felhalmozott” készlet – a vállalkozás típusától függően cukor, liszt, faanyag vagy fém – veszélyt jelent a társadalomra, amennyiben a tulajdonosoknak módjukban áll feketézni velük, és ezzel káros irányban befolyásolni az árakat.)
Mivel a módosítást a Honvédelmi törvényt érinti, nem érdektelen mellé tenni, hogy mi áll magában a 197-es paragrafusban, amelynek tehát „A” pontja az új törvény, és amely „A gazdasági és anyagi szolgáltatási kötelezettségre vonatkozó rendkívüli intézkedések” összefoglaló cím alatt található :
197. § Honvédelmi érdekből a 35. § (2) bekezdésében előírt szolgáltatásokon felül elrendelhető:
a) az ingatlan egészének vagy egy részének használatra vagy hasznosításra való átengedése, illetve honvédelmi célú átalakítása,
b) üzemi szolgáltatások teljesítése, ezen belül különösen termelő-, szállító-, forgalmazó- és ellátó tevékenység végzése, ha ezeket a szolgáltatásra kötelezett a rendes gazdasági tevékenysége során folytatja,
c) az üzemi szolgáltatások mellőzése, megszüntetése,
d) a közlekedési eszköz birtokosát terhelően közlekedési szolgáltatás teljesítése,
e) az ingó dolgok használatra, hasznosításra való átengedése,
f) elektronikus hírközlő berendezés használatra való átengedése, illetve használatának mellőzése,
g) rádió, televízió és egyéb tömegkommunikációs intézmény helyiségeinek, stúdióinak, műsorszóró adóinak, berendezéseinek és létesítményeinek igénybevétele, használatra való átengedése vagy ezek használatának mellőzése,
h) gazdasági szakértői szervezetek közreműködése a szolgáltatásra kötelezettek tevékenységének szakszerű irányításában.
S miután az új, 197/A paragrafus semmit sem mond arról, hogy ha már állami felügyelet alá vontak egy üzemet, akkor mit kell „katasztrófahelyzetnek” illetve „vészhelyzetnek” tekinteni, nem kérdés, hogy a két törvényhely együttese tálcán kínálja a visszaélések és jogi csikicsukik összes lehetőségét.
Kolláth napnál világosabban elmondta, hogy mitől alkotmánysértő minden ízében a 197/a számú örvény (teszem hozzá: a jelenleg érvényes alkotmány szerint).
Alkotmánysértő, amennyiben korlátozni kívánja a magántulajdonhoz való jogot. Továbbá amennyiben anélkül akar állami felügyelet alá vonni cégeket, hogy intézkedne a tulajdonos azonnali és feltétlen kártalanításáról. Úgy tesz, mintha egy cég vezetésének esetleges – ráadásul a törvény apropójául szolgáló esetben még a legkevésbé sem bizonyított – felelőssége a további tulajdonosoknak, részvényeseknek egyéb érdekelteknek is azonos módon a felelőssége lenne: nem tudni, hogy az ő sorsuk mi lesz. („Attól még, hogy valakinél kimutatható, hogy van valami köze a vállalathoz, nem felelős, vagyis lehetsz részvényes, ettől még nem vagy felelős” – mondta Kolláth.) De alkotmánysértő azért is, mert hiszen az apropót adó cégnél nem belső, hanem külső baj keletkezett, ami nem indokolja az államosítást: „A kormány olyan jogokat akar megszerezni magának, amelyek nem illetik őt meg.”
A miniszterelnök kijelentései alapján mindezt három feltételezés indokolja:
Az egyik, hogy a katasztrófát tisztán emberi mulasztás idézte elő, a természeti jelenségeknek abban nincs szerepük.
A másik, hogy az emberek követelik a bűnösök azonnali és látványos megbüntetését.
S a harmadik, hogy a MAL vezetői ki akarják menekíteni a vagyont. Márpedig „A MAL vagyona a miénk, nem menekíthetik ki” – mondta a miniszterelnök, a törvény kihirdetésének napján.
A három, indokként felsorakoztatott feltételezésből egyik sem bizonyított. A folyamatosan zajló szakértői vizsgálatokból egyre inkább kiderül, amit sejteni lehetett: bizonyos természeti mozgásoknak nagyon is volt szerepük a katasztrófában, s amennyiben ezeket elmulasztották figyelembe venni, annyiban ez a tény megosztja a felelősséget az üzem mai és egykori tulajdonosai között.
Egyáltalán nincs jele annak, hogy emberek nagy tömegei azonnal és vizsgálat nélkül az üzem tulajdonosainak vagy szakmai vezetőinek börtönbe zárását követelnék. Sem ilyen jellegű tüntetésről, sem ilyen tartalmú felszólításokról nincs hír.
És végül semmi jele annak, hogy bárki bármiféle vagyont ki akarna menekíteni. Majd most, hogy megfenyegették, persze még akarhatja, de arról tudni lehet, hogy azt már a hatalmi magatartás idézte elő.
Ahogyan az összes anomáliát a hatalmi vágyak korlátlan érvényesítése idézi ma elő Magyarországon, mintegy önmagát beteljesítő jóslatként söpörve végig a területen. Ami pedig ugyanazért lehetséges, amiért a kisrészvényes nem kezd el üvölteni.
A kisrészvényes pedig azért nem kezd üvölteni, mert a szülei nem voltak kisrészvényesek, emellett kiműveletlen fejű, ezért fogalma sincs, mit jelent a számára egy ilyen helyzet, és hogy mik a következményei. Ugyanakkor biztos benne, hogy az állam majd megmenti őt, ha bajba kerül, hiszen ez viszont otthon jól be volt gyakorolva. Hogy mindezt csak a többi állampolgár pénzéből teheti, vagyis a magánvagyon terén elszenvedett kárát a közvagyonból fogják megtéríteni (ha fogják), az ismét a vakfoltjára esik. A kisrészvényes tehát a mai helyzetben járatlan, tapasztalatlan, kezdő. Ebben az értelemben a rendszernek ugyanúgy a gyenge pontja, mint a nyilvánosság, amely a demokratikus lejátszási módok, a normák érvényesítésének begyakorlásában kezdő, vagy a szakszervezetek, amelyek az érdekérvényesítés lejátszásaiban járatlanok.
Az antiliberális és modernizációellenes párt, a Fidesz nem tegnap óta játszik arra, hogy kifejezetten kihasználja, a maga javára fordítsa a magyar társadalom összes, történelmi szükségszerűségként is fennálló gyengeségét. Most, hogy hatalomba került, felteheti az i-re a pontot. Be fogja bizonyítani, hogy nemcsak a politikai ellenfeleivel, de a koraszülött demokratikus berendezkedéssel is kíméletlenül el tud bánni, ha akar. Látni fogjuk, hogy semmiképp sem pazarolja a drága időt arra, hogy nyeszlett, rossz vérkeringésű, kis súlyú, cérna lábú csecsemőket segítsen hozzá az élethez, holmi inkubátorokkal. Esze ágában sincs. De hát miért is tenné? A kíméletlenség bajnoka ő, nem a kifinomultságé. Kifinomultságot a bombakészítésben tud produkálni, amihez viszont a teljes magyar politikai elit asszisztál neki.
Most is, a 11-i szavazással, ügyesen elhelyeztek a magyar közéletben egy akkora bombát, amelynek hatása kiszámíthatatlan.
Kolláth a Reggeli gyorsban magától értetődőnek tekintette, hogy az államfőnél átmegy majd a törvény. „A próba az Alkotmánybíróság” – zárta az összefoglalóját. Addig mindenesetre a bomba ketyeg.
Ketyegése azonban nem akadályozott meg minket abban, hogy azért meghalljuk az aznapi, másik fontos hírt is: az aránytalan, extrém módon magas bankadó miatt a nagyobb, külföldi bankok már latolgatják, hogy elinduljanak kifelé az országunkból.
Amikor már nem fog ketyegni, majd ezt sem halljuk.
(Lévai Júlia)
