rss      tw      fb
Keres

Miért jobb a kettő, mint az egy?



Nagy élmény volt számomra a Pozsonyi Piknik: a Jászai Mari tértől a Szent István parkig, mint a tenger, hullámzott végig a rengeteg jó hangulatú, nyílt tekintetű ember. Mintha nem is Magyarországon élnénk: nem húzódott az utca közepén mély árok, a páros számú oldalt a páratlantól elválasztva. Legalább százötven emberrel volt alkalmam legalább szót váltani dedikálás közben, némelyekkel pár percig beszélgetni olyan nyíltan, mintha az Újlipótváros nem is Orbanisztánban feküdne. A felcsúti kiskirály és papagájkommandója már 8 + 3 éve tartó gyűlöletszítása nem szűrődött át az operettek vidám dallamán.


Tudván, hogy már két éve az összefogás szükségességéről írok, prédikálok minden rendelkezésemre álló fórumon, sokan arról kérdeztek, mit gondolok a kétlistás megoldásról. Abban a jó hangulatban nem akartam betérni a fontoskodó politológusok homokozójába, ahol képesek vég nélkül vitázni az egy mandátumnyi előny vagy hátrány fölött. Én szentül hiszem, hogy Orbánék végzetes csapdát állítottak maguknak a töredékszavazatokkal meg minden mással, amivel annyira hajtják a maguk malmára a vizet, és annyira felgyorsítják a költekezést, hogy még ha a lehető legkorábbi időpontra tűzik is ki a választásokat, kiszáradt patak fölött áll majd a malomkerék.


Ezért nagyon egyszerű választ adtam és adok a címben megjelenő kérdésre: a kettő mindig jobb, mint az egy, mert a kettőben ott rejlik az egybekelés termékeny gyönyöre és boldogsága...


Két választási listára építeni is jobb, mint egyre. Ha eggyel indulnánk, és a körülmények úgy hozzák, hogy az bármi okból – pl. a szavazók szélesebb körű befogadásáért – mégis kettéválik, annak olyan negatív üzenete lehet az összefogás szempontjából, hogy visszataszítja apátiájukba azokat, akik már-már kikecmeregnek belőle, látván, hogy az ellenzéki nyolc évének országrombolását kormányon is folytató Fidesz mindent letaroló úthengere kezd kifogyni a gőzből. Már az alaptörvény kikényszerített toldozgatására-foltozgatására is fogyóban az ereje: ernyedten tesz eleget Brüsszel követeléseinek, mivel az ellene és az IMF elleni szabadságharcban mindig a rövidebbet húzza.


Viszont ha eljön a két lista összeolvasztásának ideje, a megerősödött egység euforikus üzenete százezreket menthet ki a politikai apátia posványából. Az így nyert fel- és megvilágosodás másik százezreket is kiemelhet Orbán Viktor megfélemlítő, messiási – ópusztaszeri zsidó-keresztény-pogány-ezoterikus – és Kövér/Semjén fasisztoid hamvakkal házaló bűvkörének fogságából.


Röviden: jobb a két lista, mert aktivizálhatja a politikából visszavonultak, a jobb kormányzás reményét feladók legkitartóbb táborát is, ha a kettő egyesül a kampány finisében – míg ha a sokak által jobbnak tartott egy listát választottuk volna, negatív hatással lehetne az összefogás híveire, ha a minél több választó elérése érdekében később bizonyulna előnyösebbnek az egy lista kettéosztása.