rss      tw      fb
Keres

Néhány megjegyzés a Csányi-interjúhoz



Nem látunk bele a hatalmi játszmákba: a nyilvánosságra került információkból, tényekből, magatartásokból, megfogalmazásokból próbálunk olvasni. És jó esetben nem sokat tévedünk.


1. Csányi Sándor OTP-elnök ritkán szólal meg. Nagy figyelmet keltett részvényeladásai után, július 24-én azonban szűk körű sajtótájékoztatót tartott, amelyen még óvatosan és tapintatosan beszélt a magyar kormány bank- és devizahiteles-politikájáról. De beszélt, ami már önmagában jelzés. Ám úgy látszik, ez nem volt elég. Ezért most úgy döntött, újra megszólal az ATV-ben. Ezúttal már valamivel erősebben. Vagyis jól gondolkoztak azok, akik úgy értelmezték Csányi részvényeladását, hogy valamiféle, egyelőre látens háború bontakozott ki a focimeccsek VIP-lelátójának két állandó vendége, Orbán Viktor és Csányi Sándor közt.


2. Csányi az interjúban ezúttal már „a kormány” bevett módszerét is bírálta, azaz az állam beavatkozását a piaci folyamatokba, elsősorban az élelmiszeripar példáján, hiszen őt az érinti. Bírálta a „kormányt” azért is, mert nem értette meg a zöldbank jelentőségét. Azért is – a korábbi kormányokkal együtt –, mert szem elől tévesztették az euróövezeti csatlakozás szükségességét. Súlyosan és többrendbelileg bírálta „a kormányt” a devizahitelek problémájának kezelése ügyében. Ugyancsak kemény volt akkor, amikor a bankellenes uszításról beszélt, márpedig ha van ékesbeszédű szónok, akinek jószerével már nincs olyan megnyilatkozása, amelyben ne intézne kirohanást a bankok ellen, az Orbán. És bírálta azokat a politikusokat (na kik azok?), akik olyan politikai közéletet teremtettek, amely ma már a magyar gazdaságnak is kifejezetten versenyhátrányt jelent. De nem bírálta név szerint Orbánt. Sőt, amikor ezen kapta magát, gyorsan helyesbített: „Én sokszor sok mindent megbeszéltem [vele] és elmondtam [neki], és mondhatom, hogy sok mindenben nem jutottunk közös nevezőre. Vannak olyan kérdések, amelyekben úgy látom, hogy van valamiféle politikai mainstream, amelynek az irányába megy, és nem lehet ezt a kormányt – nem Orbán Viktort, ezt a kormányt – kibillenteni, ilyen a devizahitelesek ügye.” Noha aki ebben az országban él, az biztosan tudja, hogy nem Matolcsy, nem Pintér, nem Némethné vagy a név szerint is emlegetett Rogán Orbán Viktor rossz szelleme, a dolog fordítva áll. Sőt, amikor Csányi különbséget tesz Lázár János és a kormány közt („azt talán még nem mondhatjuk el, hogy a kormány egyenlő Lázár Jánossal”), és megnevezi a kormány „úriembereit”, a sor végén ott van Orbán Viktor is („van ott sok szereplő, aki valódi úriember, Varga Mihály, Pintér Sándor, Fazekas Sándor mezőgazdasági miniszter, és akkor a kormányfőről ne is beszéljünk”). Bár ha rosszindulatú lennék, ezt épp fordítva is érthetném: róla ne beszéljünk, ha úriemberekről van szó.


3. De ami a legfontosabb: Csányi Sándor nem gondolhatja komolyan, hogy az Orbán által hetente új kormányzati megbízatással ellátott, legbelső bizalmi embernek látszó Lázár János önjáró. Régóta nincs önjáró (értsd: szuverén, saját véleménnyel rendelkező, az Orbánétól eltérő politikai iniciatívát akár csak megkockáztatni is merészelő) politikus a Fideszben. Orbán még az írmagját is kiirtotta onnan ennek az ember- és politikusfajtának. Ha tehát Lázár János előbb lepolipozza, majd leuzsorásozza Csányit, és úgy beszél róla, mint aki „páváskodik a devizahitelesektől szerzett milliárdjaival” – és ehhez Orbán Viktornak egy szava sincs –, akkor Lázár politikai feladatot teljesít (noha nem vonhatjuk kétségbe, hogy ez a feladat közel áll a szívéhez).



MTI/Illyés Tibor

Így aztán hiába ül együtt, látszólag a lehető legnagyobb jókedvben, a magyar miniszterelnök és az OTP-vezér a magyar-cseh válogatott focimeccs VIP-lelátóján, méghozzá éppen azon a szent napon, amelyen Csányi benyújtotta Lázár ellen a büntetőfeljelentést, ne higgyünk a látszatnak. Szokatlan meccs folyik a lelátó hátterében – és Csányi Sándor ezzel az interjúval újabb stratégiai lépésre szánta el magát. Nem biztos, hogy a folytatásról is tudomást szerzünk.