Az Elnök emberei

A Magyar Köztársaság hivatalban lévő elnöke legutóbb interjút adott egy hetilapnak. Ebben kijelentette: jobban járt volna az ország, ha az előző miniszterelnök távozásakor az előrehozott választások mellett dönt a parlamenti többség. „Így, hogy csak kormányfőt váltottak, elvált egymástól a rövidtávú válságkezelés és a hosszú távú kibontakozás. […] reformokra ennek a kormánynak sem ideje, sem pénze, sem támogatottsága nincs. […] az IMF által elvárt, a kiadáscsökkentésre és a hiányra korlátozott válságmenedzselésben sikeres a kormány, csak hát az állam nagy alrendszerei a régi struktúrában működnek tovább. […] a válság többi része nincs menedzselve, bár kérdéses, hogy ha idén lettek volna a választások, ez a romlás tovább folytatódik-e.” Ez egyáltalán nem kérdéses. Előrehozott választások kiírása esetén a romlás tovább folytatódott volna. Először is, mert a választási kampánnyal és az új kormány fölállásával hónapok mentek volna el fölöslegesen. Másodszor, és még inkább azonban azért, mert a választások eredményeképpen bizonnyal egy olyan párt került volna kormányra, amely az IMF által elvárt, a kiadáscsökkentésre és a hiányra korlátozott válságmenedzselés szükségességét kerek-perec tagadja; a nagy alrendszerek reformját pedig az elmúlt évek során folyamatosan megakadályozta. Ha jövőre kormányra kerül, akkor ideje, pénze, támogatottsága talán lesz a szükséges reformokra, szándéka azonban továbbra sem lesz.


Az Elnök továbbá azt mondotta: nem az alkotmány teremtette a válságot, viszont „szabályainak és alapértékeinek figyelmen kívül hagyása nagyon is elmélyítette azt”. Például az, amit 2006 őszén „a rendőrség művelt, és annak kormányzati kezelése”. Az Elnök ezzel a kijelentéssel egy olyan dokumentum álláspontját tette nyilvánosan a magáévá, amelyet nagyrészt bizonyítatlan és bizonyíthatatlan állításokból tákolt össze egy magát civil vizsgálóbizottságnak kinevező jobboldali társaság.

Holott, mint mondotta még: „hazugsággal választást nyerni – ez nem a mi rendszerünk”. Jó lenne azonban, ha megnevezne legalább egy olyan, a választási kampányban elhangzott konkrét hazugságot, amit a legutóbb választást nyert miniszterelnök szemére vet. Mert az a régebben már előadott ügy, hogy amikor tájékoztatást kért tőle a gazdaság valódi állapotáról, „a kapott anyag egyértelműen félrevezető volt”, nem játszott szerepet a választási kampányban. Neves közgazdasági elemzők pedig már akkoriban is úgy nyilatkoztak, hogy az Elnök  által kifogásolt adatok nem tényszámok, hanem előrejelzések voltak, amelyek tévesek ugyan lehetnek, hamisak azonban nem.

Miután a miniszterelnök fölvetette a bizalmi kérdést, az Elnök (mostani) állítása szerint a bizalmi szavazás tétje az volt: megengedhető-e ez a módszer? És miután a parlamenti többség bizalmat szavazott a miniszterelnöknek – mondja most az Elnök –, „ők ennek az értékválasztásnak a bélyegét letörölhetetlenül viselik”. Az Elnök itt először is elfeledkezik arról, hogy a bizalmi szavazás előtt a miniszterelnök bocsánatot kért, amiért a választási kampányban – valóban – nem mondta meg kereken mindenről az igazságot. A képviselők többsége ez után szavazott neki bizalmat. De akár így, akár úgy, egy dolog mindenképpen bizonyos: egy hivatalban lévő köztársasági elnök nem közösíthet ki (akkor sem, ha a pápáéhoz hasonló tévedhetetlenséget tulajdonít magának) parlamenti pártokat vagy azok képviselőit anélkül, hogy ne viselné alkotmánysértő lépésének letörölhetetlen bélyegét.

Az Elnök megállapítja továbbá, hogy bár a jövő évi költségvetés nem tartalmaz „trükköket”, nyílt és tudatos törvénysértések „szép számmal akadnak” benne. Ezt nem értjük. Nincs lehetősége elnöki vétóra és alkotmánybírósági kontrollra? Vagy csak bizonyítható tényei nincsenek? De akkor miről beszélünk? Hiszen hazugsággal választást nyerni, ez nem a mi rendszerünk.

Márpedig az Elnök az újrakezdést az új választásoktól várja. Ha föntebb a politikai ellenszenvét nyilvánította ki, most kinyilvánítja a politikai rokonszenvét. Saját esetleges újabb elnöki mandátumáról szólva még hozzáteszi: ha valakit fölkérnek egy ilyen fontos tisztség betöltésére, azt erkölcsi kötelessége nagyon komolyan mérlegelni, addig azonban nem foglalkozik vele, máskülönben „elveszíti a függetlenségét”. Ettől ne féljen: még egyszer már nem veszítheti el.

Most viszont legalább mindenki tudhatja, kik is voltaképpen az Elnök emberei. Bár lehet, hogy inkább fordítva kellene mondanunk: mindenki tudhatja, kiknek az embere az Elnök.


Ajánlja az írást másoknak is!

payperprofits негативные отзывыpedrollo mcпломбирование гуттаперчей