rss      tw      fb
Keres

Volt ilyen is – a Fradi-ügyről



Mint olyasvalaki, aki hovatovább két évtizede foglalkozik múltidézéssel, most éreztem át igazán a szúrós fájdalmát annak, hogy „korunk ifjúságát” mennyire nem foglalkoztatják a rendszerváltozás előtti évtizedek, és a tudatlanságnak abban a kertjében, amelyben élnek, milyen vadvirágok nőnek ki a földből.


Van ugyebár néhány tucat vagy néhány száz, magát FTC-szurkolónak gondoló fiatalember, aki a Népstadionban egy fasiszta háborús bűnös, hajdani kassai gettóparancsnok, bizonyos Csatáry László posztumusz éltetésével rendez „flottatüntetést” a zsidó csapatnak gondolt MTK elleni mérkőzésen.


Fogalmuk sincs róla, hogy annak idején, amikor a Csatáryk voltak a hangadók a magyar politikában, kedvenc klubjuknak az „árjásítás” folytán labdarúgóktól és több mint féltucat klubalkalmazottól, vezetőtől kellett megválnia. Hogy magyarul beszéljek: zsidónak „minősülő” fradistáktól.


Fogalmuk sincs arról, hogy abban a zsidótlanító világban az MTK (illetve a Hungária) a legtöbb rokonszenvet éppen az FTC-től kapta. Élő legenda, hogy amikor az MLSZ visszakapta az önállóságát, csak az FTC nem szavazta meg, hogy a Hungáriát kizárják a magyar futballból. (Meglehet, ez valóban legenda.)


Fogalmuk sincs arról, hogy az 1939/40-es labdarúgó bajnokság aranyérmét valójában az akkor még létező (később feloszlatott, kizárt) Hungária nyerte meg a Fradinak, mert döntetlent játszott az utolsó előtti fordulóban az Újpesttel (Aschner Lipót elnökösködése folytán egy másik „zsidó csapattal”), sőt nyert is volna ellene, ha az utolsó percekben a bíró nem csal. Akárhogyan is, az FTC lett a bajnok.


Szeretik a mai B-közepesek a mai kurzus egyik kedvencét, a vízilabdázó, háromszoros olimpiai bajnok Kárpáti Györgyöt? Ha igen, próbálják vizualizálni 1956 nyarát, amikor Gyurika a Sportuszodában egy Bp. Dózsa (Újpest)–Vörös Lobogó (MTK) meccs előtt fölrohan a B-középhez és könyörög nekik, hogy „hajtsák meg az MTK-t”, mert ha az legalább két gólt dob az ellenfélnek, akkor a Kinizsi (FTC) a bajnok.


Van fogalmuk róla, hogy erre bekövetkezik (Peterdi Pál nyomán: „Ilyen még nem volt!”) az, amire még tényleg nem volt példa: a B-közép, élén Bauer Miklós vezérszurkolóval, „Éljen, éljen, éljen – hajrá MTK!” üvöltéssel küldi harcba a Gyarmati Dezsővel felálló dózsások ellen a Vörös Lobogót. Aminek meg is lett az eredménye. Az „MTK” hármat dobott a Dózsának – a harmadikat dr. Salamon Ferenc belgyógyász-főorvos, a magyar vízilabdasport és –diplomácia nagy öregje lőtte – és a Fradi bajnok lett.


Aznap este a fradisták, hálájuk gyanánt, vacsorára hívták megmentőiket az ÉDOSZ (Élelmiszeripari Dolgozók Szakszervezete – a Kinizsi háttértámogatója) klubjába. Hajnaltájt, a vacsora végeztével a játékosok sétálni kezdtek hazafelé, s az imént említett Bauer megkérdezte Antal Róbertet, az MTK válogatott kapusát, „mi inspirált titeket, hogy ilyen eszeveszetten hajtottatok?” A válasz: „A nyilas időkben minket üldöztek, most meg titeket. Legalább mi tartsunk össze!”


Ez volt a forradalom előestéjén. A rendszerváltás előestéjén már folyt a B-közepes zsidózás. Mára zabolátlanná vált, és „befogta” néhány más fővárosi klub csőcselékét is. A Csatáry-molinó a legdurvább volt valamennyi, ilyen természetű megnyilatkozás közül. Kár, hogy Kárpáti „Gyujikának”, akinek a zsebe az Orbán-kormány havi sok százezer forintjától dagad, csak Gyurcsányról van mondanivalója, erről nincs. Holott ma is biztathatná a B-közepet, hogy szeresse kicsit az MTK-t, mert van miért.