rss      tw      fb
Keres

Wirtschaftswoche: Orbán csak a pénzt akarja



A Wirtschaftswoche című német gazdasági hetilap Magyarország azokra dühöng, akiktől a pénzt kapja címmel közölte augusztus 16-án Tim Rahman írását. Előbb az Európai Unió, és most a Nemzetközi Valutaalap: Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke legfontosabb pénzadóit bosszantja – és az országát egyre inkább elszigeteltségbe taszítja.


Németország és Magyarország egyetért abban: ne legyen az egész Európai Unióra érvényes nő-kvóta. További hét országgal közösen el akarják utasítani Brüsszel indítványát, amelynek értelmében a tőzsdén jegyzett cégek vezetői posztjainak 40 százalékát nőkkel ellene betölteni. De ennyi elég is a közösködésekből. A náci-hasonlatok és az alkotmánymódosítások után a nemzeti-konzervatív Orbán-kormánnyal szemben már májusban vége volt a türelemnek. „Legfőbb ideje lenne világosan beszélni Orbánnal” – mondta Axel Schäfer, az SPD helyettes frakcióvezetője a Bundestagban. „Egyre inkább megterheli a hagyományosan jó német-magyar kapcsolatokat” – vélekedett Ruprecht Polenz, a CDU külpolitikusa a Der Spiegel online kiadásának nyilatkozva.


Ám Orbánnak esze ágában sincs változtatni önmagán és provokációra épülő politikáján. Ellenkezőleg. Kormánya először hazugsággal vádolta meg Viviane Reding uniós biztost. „Vagy határtalan tudatlanságból hazudik, vagy politikai szándékkal” – közölte az igazságügyi minisztérium, miután Reding szemrehányást tett az Orbán-kormánynak, hogy destabilizálta az igazságszolgáltatást. Ezt követőn Budapest a Nemzetközi Valutaalapra lőtt, amely az EU-val közösen több mint 20 milliárd eurós hitellel segítette ki Magyarországot szorult helyzetéből az általános pénzügyi válság kezdetén. A jegybank felszólította az IMF-et, hogy zárja be budapesti irodáját. A washingtoni székhelyű szervezet állandó képviseletének fenntartása „indokolatlan”, mondta Matolcsy György, a Nemzeti Bank elnöke.


Az eredmény: Irina Ivaschenkónak, az IMF budapesti képviselőjének augusztus végéig ki kell üríteni a belvárosban lévő irodáját, Berlinben, Párizsban és Brüsszelben pedig a képviselők a fejüket csóválják. Miért dühöng Orbán azokra, akik pénzt adnak neki?



Magyarország pénzt akar, nem bírálatot


„Először is a miniszterelnök minden európai bírálatot – legyen az bármennyire megalapozott –, méltánytalan külső beavatkozásnak tekint”, mondja Inotai András, a budapesti Világgazdasági Kutatóintézet volt igazgatója. Orbán eszerint a szabadságharcos szerepében látja magát, aki megvédi a magyarokat a külföldi hatalmakkal szemben, amelyek – Orbán szavai szerint – ki akarják terjeszteni uralmukat a kelet-európai országra. Az EU éppúgy ide számít, ahogy az IMF és a külföldi bankok is. Kivételt képeznek – egyelőre még – a német autógyártók, mint az Audi és a Mercedes, amelyek nagy gyárakat működtetnek és sok embert foglalkoztatnak Magyarországon.


A magyar kormány az EU-val való érintkezésben is csodálatra méltó rugalmasságról tesz tanúbizonyságot. Budapest minden bírálat ellenére szívesen és magától értetődően elfogadja a brüsszeli támogatási alapokból érkező milliárdokat.


„A miniszterelnök azt gondolja, hogy az EU-nak kvázi kötelessége Magyarország rendelkezésére bocsátani minden pénzt. A miniszterelnök az ország uniós tagságát kizárólag arra redukálja, hogy megkapja euró-milliárdokat – tekintet nélkül az európai alapvető jogok és közös értékek betartására”, kifogásolja Inotai.


Ez nem meglepő. Végtére is Magyarország olyan mértékben függ a brüsszeli államközösség támogatási alapjaitól, mint rajta kívül alig bármelyik nemzet. Az ország a legnagyobb nettó támogatásban részesülők egyike. Az uniós pénz nélkül Magyarországon semmi sem megy. „Szinte kizárólag az uniós támogatások alkotják a fő finanszírozási forrást” – mondja Erika Anders-Clever, a Germany Trade and Invest elnevezésű, külgazdasággal és helyszín-marketinggel foglalkozó szövetségi társaság budapesti munkatársa. Számos infrastruktúra-projekt kerülne veszélybe, ha ezek a pénzek elmaradnának.



Magyarország már alig tudja magát finanszírozni


„Ma már csak akkor építenek, ha a projekt mögött uniós finanszírozás van” – mondja Anders-Clever. Ugyanis a kivitelezők és a befektetők tudják: az államnál már nincs mit keresni. Nem világos, hogy a kormány meddig tudja még fizetni a beérkező számlákat. A tény: a piacokról Magyarország már alig tudja finanszírozni magát, miután mindhárom nagy minősítő ügynökség egymás után leminősítette a magyar államkötvényeket.


A közös belső piachoz való hozzáférés is létszükséglet Magyarország számára. Az export kereken háromnegyede az uniós piacra megy, és ott keletkezik a GDP-nek több mint a fele. A magyar miniszterelnök ennek ellenére nem ismeri fel az előnyöket, és azt állítja, hogy országa számára „van élet az Európai Unión kívül is”.



A gazdaság csak mellékes szerepet játszik


„A gazdaság nemzetközi beágyazottságának előnyei Magyarországon három éve csak másodrangú szerepet játszanak. A kormány fő célja, hogy helyzetbe hozza a hazai és a politikához közelálló üzletembereket (gyakran az uniós versenyszabályok figyelmen kívül hagyásával), és ezzel politikai hatalmát bebetonozza a következő húsz évre – bármi áron”.


Úgy tűnik, ez sikerül. A magyarországi tiltakozások szerény mértékűek. Néhány diákon kívül alig hallatszik bírálat a kormány által vitt kurzusról. Az okok: az ellenzék szétforgácsolódott, a kormány átszabta a médiát, és hamis állításokkal elvakította a lakosságot.


Így a kormány azzal dicsekszik, hogy csökkentette az új eladósodást. Tény, hogy a költségvetési hiány tavaly 1,9 százalékkal jócskán a maastrichti határ alatt volt. Ezt csak kevés uniós tagállam mondhatja el magáról. Az EU Bizottsága erre leállította a Magyarország ellen folyó túlzottdeficit-eljárást. A hiányra vonatkozó előírások betartása azonban csak azért sikerült, mert számos adót vezettek be. Így az áfa ma már 27 százalék, az Európai Unióban sehol nincs ennél magasabb kulcs. Még az élelmiszereket is drasztikus, 18 százalékos kulccsal adóztatják. Ezen felül Orbán belenyúlt a nyugdíjpénztárakba, államosította a magánalapokat, és az adósságok törlesztésére használta fel a pénzt.


Orbán Viktor a vállalatokat is a kasszához kérte, hogy az igazságosság érzetét közvetítse. Különösen a bankokat és az energiaipari társaságokat terhelte meg új követelésekkel. Csak éppen ők az adókat, magasabb díjak formájában, továbbhárították a fogyasztókra.