rss      tw      fb
Keres

Takarékszövetkezetek – egy hatalomátvétel története, lesben álló pénzügyi csoportokkal



A Klubrádió Éljen a jogával című műsorában, 2013. augusztus 2-án Szente László beszélgetett Dávid Ferenccel, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének főtitkárával arról, miről szól a takarékszövetkezetek ügye. (Lásd korábbi összefoglalónkat: Takarékszövetkezetek: Orbán állama ismét magántulajdont nyúl le – ezt már Demján se szereti). Alább az egyórás beszélgetésből (meghallgatható itt és itt) olvashatnak részleteket.


A tények


Magyarországon a 128 takarékszövetkezetnek mintegy 100 ezer tagja és egymillió betétese van. A vidéki települések bankja, 1600 fiókkal rendelkezik, kistelepüléseken is, ahol más bank nincs jelen (a legnagyobb magyar banknak az országban 400–450 fiókja van).


Az ötven éve létező takarékszövetkezetek tavaly nyereséget produkáltak, csakúgy, mint az ernyőbankjuk, a Takarékszövetkezeti Bank, amelyet a takarékszövetkezetek alapítottak, és amely szintén most veszíti el a többségi tulajdonlását. Minden gazdálkodási mutatójuk jó, tehát nem igaz az, mondja Dávid Ferenc, „amit egy hónapja hallunk, hogy meg kell segíteni a takarékszövetkezeteket, különben beláthatatlan következmények lesznek”. (A június 28-án elfogadott törvény szerint azért van szükség a takarékszövetkezeti szektor átalakítása, mert a „tőkeellátottsága alacsony, szervezettsége és szolgáltatási szintje nem megfelelő és félő, hogy jelenlegi formájában nem lesz hosszú távon működőképes”.)


„A takarékszövetkezetek államosítása zajlik, erőltetett menetben, augusztus végére meg is történik: a szövetkezetek, az önálló jogi személyiséggel rendelkező magánszemélyek társas vállalkozásai elvesztik autonómiájukat, és állami ellenőrzés, irányítás alá kerülnek” – így foglalta össze röviden a történetet Dávid Ferenc.



Nem az államtól való idegenkedésről van szó, hanem erőszakos állami tulajdonszerzésről


„Az elmúlt évben a takarékszövetkezetek beengedték a bankba a magyar államot, a Magyar Fejlesztési Bank képében, 38,5 százalékos tulajdoni hányaddal. Tehát nem arról van szó, hogy eleve idegenkedünk az államtól, csak nem szeretnénk, ha többségi tulajdont szerezne. És főleg nem úgy, hogy a többségi tulajdonos a Magyar Posta képében jelenik meg. Az a Magyar Posta, amelyik egy lomha, monopolhelyzetben lévő állami nagyvállalat, s amelynek tavaly a vesztesége 3,3 milliárd forint volt. Tehát kaptunk egy új tulajdonostársat, amelyik nem teljesít túl jól a piacon, és most bejön ebbe a rendszerbe. Lehetne persze együttműködni a postával, önként és szerződéses alapon, hiszen vannak olyan települések, ahol nincs takarékszövetkezet, és van olyan, ahol nincs postahivatal, egy értelmes együttműködési megállapodás keretében… De ehhez nem szükséges az, hogy az állam erőszakos módon tulajdont szerezzen a szövetkezetek bankjában.”


Senki ne legyen nyugodt, mert ezt a jövőben bárkivel megtehetik


„Rendkívül súlyos intézkedéssorozatról van szó, amely… túlmutat a takarékszövetkezeti rendszeren. Ha ezt így meg lehet csinálni, hogy a vételi jog erőszakos kijelölésével el lehet venni a takarékszövetkezetek többségi tulajdonát, akkor senki ne legyen nyugodt, mert a jövőben bármelyik tévétársaság, biztosító, vállalkozás, kereskedő, ipari bázis, bánya egyetlen állami döntéssel megszerezhető.”


Az állam érdeke az ügyben: kis befektetéssel nagy befolyást szerezni a településeken


Az intézkedés lényege az állam szempontjából: „Az állam egy nagyon szerény összeg befektetésével, 650 millió forint értékben, olcsón szerez részvényeket, azaz tulajdont a bankban. És mihelyt az állam birtokon belül van, tud olyan lépéseket tenni, amelyek számos közintézményt, iskolát, óvodát, bölcsődét, kórházat, önkormányzatot erővel a takarékszövetkezeti rendszerbe terel. Ott fogják a számlákat vezetni, onnan fogják utalni a köztisztviselők és közalkalmazottak fizetését. Vagyis az állam a kis befektetéssel nagy befolyást szerezhet, gazdaságit, hatalmit a magyar vidéken.”


Az állam érdeke az ügyben: a szövetkezeti tulajdont átjátszani egy új magántulajdonosi rétegnek


„Sőt, még olyasmit is mondanak, bár ezt bizonyítani nagyon nehéz, hogy miután az állam – és ez a törvényben benne van – nem akar tartósan tulajdonos maradni ebben a bankban, belátható időn belül értékesíteni fogja a tulajdoni részét. A nagy kérdés, hogy kinek. Egyáltalán nem ad a törvény garanciát arra, hogy ezt a részt esetleg a szövetkezi közösség kapná meg, hanem valamiféle külső befektető fogja megkapni. És innentől már nagyon idegesek vagyunk. Mert annak sem örülünk, hogy az állam lesz a többségi tulajdonos, de ha az állam helyett kijelölt magánkapitalisták jelennek meg, akkor az ötven év alatt felhalmozott szövetkezeti vagyont, értékeket, infrastruktúrát átjátssza” egy új magántulajdonosi rétegnek. „És a szóbeszéd azt mondja, hogy megvannak ezek a lesben álló pénzügyi csoportok.”


A szerk. megj.: Lásd ehhez Aczél Endre Új „család” című írását: „Ha Magyarországon azt nézzük, hogy nincs olyan állami tender, amelyet valamilyen fokon ne a Simicska–Nyerges-féle Közgép nyerne meg; továbbá ha a derék és szerencsétlen Ángyán Józsefet hallgatjuk, miszerint az egész magyar agráriumot új, kormányközeli oligarchák hajtják az uralmuk alá; s ha lelkileg felkészülünk arra, hogy dohánytól a taxiig, újabb földektől akár a szerencsejáték-automatákig minden, de minden új tulajdonosok kezébe kerül, akkor a párhuzam óhatatlan: az „első ember” ott is, itt is új elitet akar, olyat, amelyik neki tartozik, nem pedig fordítva.”




Ki van ez találva: kell a hely a politikából kieső fideszeseknek, kell a profitszivattyú az államnak


„A törvény tartalmazza, hogy a bank és az új integrációs szervezet elmozdíthatja a megválasztott takarékszövetkezeti vezetőket. Tehát azokat, akiket demokratikus módon, titkos szavazással megválasztottak szövetkezeti vezetőnek, az integrációs szervezet felfüggesztheti és elmozdíthatja. És miért van ez benne a törvényben? Nyilvánvaló: mert ezzel a joggal élni akarnak. És miért akarnak vele élni? Azért, mert ezek a helyek lehet hogy kellenek majd azoknak, akik esetleg nem indulnak parlamenti képviselőként [2014-ben az országgyűlés létszáma 386-ról 199-re csökken – a szerk. megj.], polgármesterként, nem lehetnek kormányhivatal-vezetők: akkor vidéken egy jelentős kör számára felkínálódnak magas vezetői beosztások. Tehát itt minden mindennel összefügg. És ami a legfontosabb: a takarékszövetkezeti autonómiát úgy tudják megváltoztatni, hogy a banki alapszabályt is változtatják, nemcsak a takarékszövetkezetieket. Így a takarékszövetkezeti bank egy központi profitcentrum lesz, a takarékszövetkezetek meg esetleg már csak fiókként fognak működni. Semmiben nem lesz joguk dönteni, az eredményfelosztásról sem, az üzlet- és termékpolitikáról sem, mindent a központból, a bankból fognak vezérelni, azaz a takarékszövetkezetekből ki tudják szivattyúzni a keletkező profitot. Tehát ki van ez találva, van ebben racionalitás, csak ez ennek a szövetkezeti közösségnek, ennek a 120 ezer embernek, a takarékszövetkezetek munkavállalóinak és vezetőinek, nekünk mint érdekképviseleti embereknek nagyon nem tetszik. Ezért emeltük föl a hangunkat.”


A takarékszövetkezeti közgyűléseknek nem volt más választásuk, megszavazták a csatlakozást az integrációhoz, mert különben „kivégzik az intézményt”


„Kénytelenek voltak megszavazni, hiszen a fejükhöz volt szorítva a revolver.” Ha nem fogadták volna el a részvénycserét, azaz nem csatlakoznak az integrációhoz, ha nem fogadják el a „blanketta-alapszabályt”, „abban a pillanatban elveszítik a működési engedélyüket, és a vagyonunk a takarékszövetkezeti bankból nyomtalanul eltűnik. Tehát nem volt választásuk… A törvény azt írta elő, hogy igazából igennel lehet csak szavazni, mert különben kivégzik az intézményt. De ez nem jelenti azt, hogy birkák.” „Nekem rendszerszinten ez a legnagyobb problémám a működés szempontjából: nem hiszek az olyan integrációban, együttműködésben, partnerségben, ahol az egyik felet megalázzák, megverik és erőszakot követnek el rajta. Ezt [a tagok] most kötelesek tudomásul venni, nem tudnak mást tenni, mi sem mondtuk nekik, hogy álljanak ellen, ne írják alá, mert a rendszer azonnal felszámolódna, ha ez megtörténne. Ezért tereltük az egészet jogi útra. Tehát nem polgári ellenállást szerveztünk, hanem mindenkinek elmondtuk, hogy a létező összes jogi fórumon támadni fogjuk az intézkedéssorozatot.”


Polgári ellenállás ma Magyarországon nem lehetséges


„Természetesen óriásit szólt volna, hatalmas durranás lett volna, ha 120 takarékszövetkezetnél azt mondják, hogy nem. De tegyük félre az illúziókat: el tudja ezt képzelni, hogy ma Magyarországon? Ráadásul elhelyezkedésében rendkívül szétaprózott vállalkozó körről van szó, és minden takarékszövetkezet élén egy ember, egy szubjektum áll, lehet, hogy az illetőnek két éve van a nyugdíjazásáig, lehet, hogy egy negyvenéves, háromgyerekes családapáról van szó, aki rögtön veszítené az állását is. Egyszóval a tapasztalatom az, hogy Magyarországon, ahogy a munkavállalóknál is sokszor hiányoljuk a szolidaritást, egy ilyen szétaprózott vállalkozói szférában ez nem elvárható követelmény… Sokan gondolják úgy, hogy ha nem állnak ellen, akkor talán túlélhetik ezt az átalakítást. Ezért nem szabad ilyesfajta ellenállásra biztatni.” „Itt a diktátumok érvényesülnek, és meggyőződésem, hogy előbb-utóbb ez az ellenkezőjére fog fordulni, rosszat tesz ez az erőszakos vagyonkisajátítás a működésnek. Kárára lesz az egészséges takarékszövetkezeti működésnek.”


Nem tűrhetjük szó nélkül, hogy az állam erőszakkal tulajdont sajátítson ki


„El tudja ma képzelni, hogy bármelyik olyan közintézmény, amely az államhoz kötődik, szembemegy a végrehajtó hatalommal vagy a jogalkotóval? Teljesen kizárt. Nem is ilyen a hangulat ebben az országban… A takarékszövetkezetek csak önmagukra számíthatnak, meg amíg az érdekképviseletek még kinyithatja a száját, arra számíthat. És talán… az alapjogi biztosunk, talán az Alkotmánybíróság, talán a nemzetközi fórumok együttesen abba az irányba tudják terelni a folyamatokat, hogy végül is kedvezőre forduljon.” „De ha meg kell halni, akkor állva. Tehát nem hagyjuk megtámadás nélkül az ügyet, akkor is, ha tudom, hogy nehezen lesz visszaállítható az eredeti állapot, ha tudom, hogy kicsik az esélyek, ha tudom, hogy elkezdik megosztani a takarékszövetkezeti mozgalmat is, már látjuk ma is, hogyan próbálják leszalámizni, eltávolítani egymástól a takarékszövetkezetek vezetőit. Ennek ellenére azt gondolom, hogy az ország egyik legjelentősebb munkaadói szövetségnek a vezetőjeként nem tűrhetjük, nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy az állam erőszakkal vagyont sajátítson ki. Ezt nem lehet elfogadni. Mert ez túlmutat a takarékszövetkezeti problémán: ha ezt az ügyet két év múlva ítéli az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek, az akkor is garancia lesz az összes magyar egyéni és társasvállalkozónak vállalkozónak arra, hogy a tulajdona, a vagyona, az üzlete biztonságban van, és azt nem kívánhatja meg senki, főként nem a magyar állam.”