rss      tw      fb
Keres

Áramszünet



Csak megemlíteném, hogy a nemzeti együttműködés rendszerében, amelynek eredményeképpen Magyarország jobban teljesít, hétfő hajnal és kedd hajnal között négy, azaz négy darab áramszünethez volt szerencsénk kies, 33 fokos lakásunkban (a Galamus „szerkesztőségében”). A magas színvonalú és biztonságos szolgáltatás jegyében.


Nem volt ilyesmiben részünk sem tavaly, sem tavalyelőtt, noha elviselhetetlen kánikula, ha nem is csúcsdöntögető, mindkét évben volt, tehát vélhetően az áramzabáló légkondicionálók is teljes gőzzel működtek a környéken.


Fogalmam sincs, kit szidjak ezért: az Elmű-Émász csoportot, amely az első „rezsicsökkentés” idején, márciusban közölte, hogy „az elmúlt 17 év alatt összesen 200 milliárd forintnyi osztalékot fizetett ki a tulajdonosoknak, míg ugyanezen idő alatt 450 milliárd forintot fordított beruházásokra”; hogy „eddig körülbelül a felére csökken a beruházásokra fordítható összeg, azaz a törvény által kötelezően előírt fejlesztéseket elvégzik, azok a beruházások maradnak el, amelyek javítanák az áramellátás színvonalát”; és hogy „a lakossági áramellátás magyarországi rendszere életképtelenné vált”. Vagy Orbán államát, „mert az áram árának több mint háromnegyede adó és egyéb, állami és más vállalatokhoz folyó díjtétel” (tehát nem a szolgáltató bevétele, hanem nagyrészt az államé, az állam ennek ellenére sem a saját bevételéből csökkent villanyszámlát), és mert stratégiai megállapodásokat kizárólag termelő multikkal köt, lévén hogy „a kormányfőt mintha megfertőzte volna a termelés elsődlegességének marxista tézise”, noha „momentán a magyar GDP-ben az ipar részaránya nem éri el a 25 százalékot, a szolgáltatásoké viszont 55 százalék”.


Egy biztos: az a magyar állam nem dörrenhet rá egyetlen szolgáltatóra sem elégtelen szolgáltatás esetén, amely ilyen mértékben kizsigereli őket.


Mindenesetre az tűrhetetlen – hogy csak a saját legfőbb munkaproblémámnál maradjak –, hogy 24 óra leforgása alatt négyszer kell újraindítani a számítógépeket, négyszer kell reparálni a rendszert, négyszer kell helyreállítani a megnyitott fájlokat, mindezt négy számítógépen. (Ha valaki most szünetmentes tápokat ajánl, mert a nemzeti együttműködés rendszerében enélkül már nem működtethetők biztonságosan a számítógépek – voltak egyébként, csak tönkrementek –, számolja ki, milyen nagyságrendű kiadást jelent ez egy olyan vállalkozásnak, mint a Galamus, amely így is csak hónapról hónapra vegetál.)


Ha így haladunk, a jövő évi kánikulában vizünk se lesz, mert az állam által átvett vízszolgáltatóknak, sajnos, nem futja rá, hogy ennyi „vízpazarló” háztartást ellássanak vízzel, de előtte még, a januári fagyok idején, a gázfűtés is leáll majd időnként, mert a gáz nem arra való, hogy az elkényelmesedett polgár megüljön a jól felfűtött lakásában, miközben ennél sokkal fontosabb nemzeti célokra kell a közpénz.


Ha gazdag ország lennénk, most mindenkinek sürgősen saját házi áramfejlesztő és vízmű beállítását ajánlanám, valamint fafűtéses vaskályha beszerzését: csak az van ugyanis biztonságban, aki Orbán államától függetleníteni tudja magát. Ez azonban a négymillió létminimumos országában nem látszik járható útnak. Nincs más hátra, mint hogy polgártársaimat, akik egyben választópolgárok is, 2014-ben egy más elven működő állam megszavazására szólítsam fel.