Galamus.hu - Így beszéltek ti… avagy: Cseppben a tenger – Pillanatképek a Magyar Országgyűlésről XIII.

Így beszéltek ti… avagy: Cseppben a tenger – Pillanatképek a Magyar Országgyűlésről XIII.

Nyomtatás

Részletek: 2013. július 30. kedd, 08:57; Lendvai Ildikó

Előretolt helyőrség – államtitkárok pitbull-szerepben

A parlamentben is kitört a vakáció. Egy-egy vizsgálóbizottság ugyan néha összeül – különben hogy lehetne például a kémvádat életben tartani –, de a plenáris ülés ütközetei szünetelnek. Most, a lőtávolon kívülre kerülve jobb a rálátás a szereplőkre, szemügyre vehető egy-egy jellegzetes parlamenti karakter.

Érdemes például felfigyelni arra, mire is használja az Orbán-rezsim a minisztereket helyettesítő államtitkárokat. Már rég nem a szakemberi-szakpolitikusi képességeikre van szükség (ha voltak ilyenek, ha nem), sokkal inkább a kormány, a magas miniszterek, pláne a miniszterelnök előretolt helyőrségeként használják őket, akár aknaszedőként a robbanásveszélyesnek ítélt terepen, akár más csapatokra le-lecsapva, a politikai birodalom őrgárdájaként. A durvább hasonlatok kedvelői kevésbé „PC” módon tekinthetik őket afféle házőrzésre fogott politikai pitbullnak is: nem várják el tőlük, hogy válogassanak a módszerekben, inkább azt, hogy mindegy, milyen áron, de tegyék harcképtelenné a kényes témák közelébe merészkedő „illetéktelen behatolót”. Sajnálni persze nem kell őket, mert vannak néhányan, akik kellőképpen fanatizáltak, kellőképpen jutalmazottak (vagy kellőképpen fenyegetettek?) ahhoz, hogy még örömüket is leljék a dologban. Így vált pl. Soltész Miklós a számtalan humánpolitikai területtel foglalkozó tárca univerzális megmondó emberévé. Így helyettesíti kínosabb törvényjavaslatok előterjesztőjeként Répássy az óvatos Navracsicsot, Budai a földbotrány kirobbanása óta szinte minden ügyben a miniszterét, vagy mondjuk Tállai a szociális temetés morbid javaslatánál az amúgy is szívesen háttérbe húzódó Pintért.

De nemcsak az államtitkárok feladatköre alakult át. Változott a funkciója az azonnali és a „sima” (vagyis előre leadott) kérdéseknek, interpellációknak is, amelyeknél az államtitkárok a legtöbbet szerepelnek. Eredetileg, ahogy más parlamentekben is, ez a műfaj az aktuális párbeszéd keretét teremtette meg, amelyben a képviselők és a kormánytagok nemcsak egy-egy törvényjavaslat kötött témájában, hanem minden fontosnak vélt közéleti ügyben szót válthatnak egymással. Ez az a hely és idő, amely a legfrissebb fejlemények, problémák felvetésére rendeltetett, ahol a törvényhozási menetrendtől függetlenül minden fontos dolog szóba hozható. Ezért ezt a napirendi pontot a sajtó is kiemelt figyelemmel követi, a parlamenti tévéközvetítések hagyományosan egy az egyben sugározzák. De ez a műsorszerkesztési tradíció nagyjából az utolsó mementója annak, hogy ezt a műfajt egykor valódi kérdezz-feleleknek, az Országgyűlés legnagyobb érdeklődésre számot tartó, pezsgő, izgalmas mozzanatának szánták. És a legdemokratikusabbnak is, hiszen ilyenkor a kormánytagok személyesen is tetemre hívhatók, nem bújhatnak a közös kormányzati felelősség mögé. Ez a néhány óra ad alkalmat arra is, hogy egy képviselő a választó által hozzá intézett kérdéseket közvetlenül a kormánytagoknak feltegye. Hacsak egy másodpercig komolyan lehetne tehát venni a „nemzeti együttműködés” eszméjét, akkor a minisztereknek, államtitkároknak valósággal lubickolniuk kellene a műfaj adta lehetőségekben.

Lubickolásról persze már rég szó sincs, ahogy valódi válaszokról sem. Fröcsögésről annál inkább. A kérdésre, interpellációra adott válaszból újabban szinte sosem hámozható ki értékelhető tartalom. Viszontvádak, személyes sértegetés annál inkább. Az alábbiakban idézett részletekben ugyan csak az egyik szereplőt (Soltészt) nevezi el kínjában „nyócévügyi államtitkárnak” a kérdező képviselő, de a jelző szinte minden válaszolóra vonatkozhat. Hiába sorakoztat fel a felszólalás adatokat, tényeket, a tipikus felelet a „ti beszéltek, akik az elmúlt nyolc évben leromboltátok az országot” (lásd. régebben: „Amerikában meg verik a négereket”) klisét követi. Vannak persze más taktikák is, például lehet a bírósághoz irányítani azt, aki a visszaélésekre figyelmeztet, lehet a megjelent sajtóhírt vagy bármely információt, akár nyilvánosságra került hangfelvételt is meg nem erősítettnek, pletykának minősíteni, amellyel komoly államférfiú nem foglalkozik. Lehet értetlenkedni, a kérdést félreérteni, a tájékozatlant adni, egy-egy jelentéktelen részletet cáfolni, és ezzel a kérdésben fölhozott egész tényhalmazt negligálni, vagy simán másról beszélni. De a kormánypárti közönségben a legnagyobb tapsot mindig az odamondogatós-sértegetős, nyócévezős, gyurcsányozós-bajnaizós-kommunistázós tirádák aratják. (Az LMP és a PM esetében ezt az „SZDSZ utódpártja” című diadalmas leleplezés helyettesíti, innentől pedig lásd mint előbb.) Ez is mutatja, hogy a műfaj új funkciót nyert: problémák tisztázása, nézetek szembesítése helyett egyre inkább a kormányoldal összekovácsolását, csapatszellemének erősítését szolgálja, a „megvédjük az ostromlott várat a pogányoktól” közös sikerélményét. A helyzet olyan átformálását, amelyben nem érvelni, jó esetben meggyőzni kell (ha nem is az ellenoldal képviselőjét, de legalább a közönséget), hanem egyszerűen legyőzni, megrugdosni. Bizonyítani, hogy „az erő velünk van”. Következésképp az isten is. (Az igazság persze nem annyira, de nem az számít.) Aki nem hiszi, nézzen csak a szavazatjelző kivetítő táblára: a vak is látja (a tv-néző meg még inkább), hogy az államtitkári válasz kétharmados többséggel elfogadtatott.

Az alábbiakban az „előretolt helyőrség” pitbullként használt államtitkárjainak három típusát mutatom be. Megszólalásaik persze nem különböznek élesen egymástól, de a sajátos karakterjegyek, az eltérő taktikák mégis megmutatkoznak. A három tipikus figura: „az inkvizítor” vagyis Soltész Miklós, az „értetlen” vagyis Budai Gyula és a „menekülő” vagyis Tállai András. Szegény Soltész legnagyobb örömét a valódi válaszadás helyett a „kommunisták” (értsd: a demokratikus ellenzék) máglyára küldésében leli, újabb és újabb egykori gaztettek felemlegetésével gyarapítva bűnlajstromukat. Ez persze nem idegen Budai Gyulától sem, de ő előszeretettel alkalmazza az értetlenkedés taktikáját is. Nevezhetnénk „Mr. No comment”-nek is, mert egyszerűen nem hajlandó kommentálni semmilyen dokumentumot, sajtóhírt, még napvilágra került tényeket sem. Nem is érti, miért zaklatják ilyesmivel. Picit talán meg is van sértve. Nem lát, nem hall, nem beszél, egymagában testesíti meg az ismert három majmot. Tállai András kicsit tempósabb, megfontoltabb észjárásával ilyen gyors riposztokra nem szívesen vállalkozik, inkább elmenekül a kérdések elől. Vagy átvitt értelemben („Önök csak kiragadnak és tudatosan félreértelmeznek valamit”, nincs is itt semmiféle kérdés, nemhogy válasz volna!), vagy nagyon is konkrétan, a napirend utáni hozzászólásokra adott válaszadás házszabályi kötelezettsége elől megszökve az ülésteremből.

I. Az „inkvizítor”: Soltész Miklós

1. „Két évig ön aludt.” „Balhézik.” „Túlbeszélte az idejét.”
2012. június 11.

Ertsey Katalin (LMP) kérdése: „Nemrég levelet kaptam Orbán Viktortól, amelyben azt kérdezi, hogy vajon segítse-e a nők munkába állását a kormány, vagy legyen inkább a nő otthon, foglalkozzon a családdal. A választ Önök is pontosan tudják. A valódi, torzítás nélküli tudományos kutatásokból tudjuk, hogy a magyarok a kétkeresős családmodellt választják, ma már a képzettebb férfiak is és maguk az érintettek, a nők már régen így gondolják. De a nők az elmúlt két évben kiszorultak a nemzeti együttműködés rendszeréből. Ez a kormány még soha nem hívta össze a Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlősége Tanácsát, amely a kormány döntéseit előkészítené, véleményezné és javaslatokat tenne. Az ötpárti elfogadott nemzeti stratégia a nők ügyében, ami 2021-ig szól, a fiókban hever.”

Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériuma államtitkárának válasza: „Igazából nem tudom, mire kell válaszoljak, mert egyrészt túlbeszélte az idejét, másrészt pedig szerintem két évig Ön aludt. Nem tudom, hogy mit csinált két évig itt a parlamentben, de az nem tűnt fel, hogy ennek a kormánynak teljesen világos mind a családpolitikája, és a családpolitikája mellett az egész, hölgyekkel, lányokkal, édesanyákkal való viszonya és kapcsolata. Csodálkozom, hogy ez Önnek és Önöknek, LMP-s politikusoknak nem tűnik fel. Sőt, utána még elkezdenek azért is balhézni, hogy ugyan miért akarjuk megkérdezni a nemzeti konzultáció keretében, hogy változott-e a magyar édesanyák, hölgyek felfogása, gondolatvilága az elmúlt években… csak a munka, avagy pedig a családi élet a fontosabb az életükben. Csak azért, hogy Ön egy kicsit tisztába legyen, hogy mit aludt túl az elmúlt időszakban. Nem tűnt fel, hogy visszaállítottuk a gyest… Nem tűnt fel Önnek, hogy 810 ezer olyan család van, ahol családi adókedvezményt kaptak ebben az időszakban, amiből a nők is részesülnek, sőt azok a kisgyermekek, akik lányként élik az életüket [sic!], mert azt gondolom, hogy ők is a nők részei.”

2. „Ne hülyítsék az embereket!” „Nyolc évig mit tettek!” „Ne akarjanak oktatni!”
2013. február 11.

Varga László (MSZP) azonnali kérdése: „Az Önök propagandája 2010-ben úgy szólt, hogy csak Önökre kell húzni az ikszet, és mindenki jobban fog élni. Ezzel szemben a kormányzásuk óta mintegy 8 ezer forinttal csökkent a reálértéke például a minimálbérnek, míg 2010-ben 60 200 forint volt a nettó értéke a nyolcórás közmunkának, addig most 49 ezer forint.”

Soltész Miklós válasza: „Négy évvel elkésett a kérdésével azért, mert azok a számok, amiket most felsorolt, akkor valóban igazak lettek volna, és valóban óriási gondot okoztak az embereknek. Én nem tudom, hogyan gondolják mégiscsak azokat a felvetéseket, miszerint ha 2002 és 2010 között közel 200 százalékkal emelkedett a gáz lakossági ára, vagy amikor 2002 és 2010 között a villamosáram ára közel 97 százalékkal emelkedett, hogy ez az összeg nem terhelte az akkor Magyarországon élő, középen lévő és legszegényebb családok életét? Akkor miért nem tiltakozott ez ellen? S most, amikor 10 százalékkal csökkentettük a rezsi díját, akkor január elején azt mondták, hogy ezzel tönkretesszük azokat a cégeket, amelyek akármilyen rezsiszolgáltatásban részt vesznek, és ezzel meg fog szűnni a szolgáltatás. Komolyan gondolják azt, hogy ezzel a legszegényebb emberek, de bárki más is, akit át akarnak verni és be akarnak csapni, újra az Önök politikája mellett fogják letenni a voksukat? Kérem Önöket, hogy ha már kijöttek a szaunából, ha már nem lezuhanyoznak, hanem leszaunáznak, akkor legalább ne hülyítsék az embereket, hanem gondolják át, hogy nyolc évig mit tettek ezzel a szerencsétlen országgal és a szegény emberekkel!”

Varga László (MSZP) viszontválasza: „Hát nyilván nem válaszolt a kérdésemre, de ezt már megszokhattuk. Nagyon sajnálom azt, amilyen helyzetben Ön van, hiszen egy antiszociális kormány szociális államtitkáraként nyilván ez kellemetlen feladat. Én egyet kérnék Öntől: belénk, szocialista képviselőkbe lehet rúgni, meg is teszik ezt eleget, de legalább azokba az emberekbe ne rúgjanak, akiknek ennyit ártott az önök politikája.”

Soltész Miklós viszontválasza: „Képviselő úr, először is engem sose sajnáljon. Bár jólesik, amikor a szocialisták sajnálnak, de az mindig gyanús. Köszönöm szépen, én jól elvagyok ebben a kormányban… Önök mindig azt mondták, hogy a szegény emberek pártján állnak, majd ezt követően azok mellé a multik és vállalkozások mellé álltak, amelyek minden módon kizsebelték az embereket, legyen az a rezsi, a bank vagy a devizahitelesek területén. Önök belehajszolták az embereket olyan hitelfelvételekbe, amelyekből csak nagyon kevesen tudtak kimászni. Ne akarjanak minket ilyen értelemben oktatni! Azt kérem, hogy a szociális érzékenységüket ne csak akkor vegyék komolyan, amikor egy hataloméhes menet élén gyalogolnak, hanem vegyék komolyan ezt máskor is.”

3. „Ne hazudjon!” Ne beszéljen már butaságot!” „Ne sokat kérdezzen többet!”
2013. április 29.

Tukacs István (MSZP) interpellációja: „Tisztelt Államtitkár Úr! Önök kétszer is lóvá tették a volt magánnyugdíjpénztár-tagokat. Egyszer akkor tették őket lóvá, amikor azt ígérték, hogy szabadon dönthetnek majd, hogy melyik nyugdíjrendszerbe akarnak tartozni, majd szimplán megzsarolták őket azzal, hogy nem lesz állami nyugellátásuk, nyugdíjuk akkor, ha nem lépnek át ebbe. Másodszor akkor tették lóvá őket, amikor azt ígérték, hogy egyéni nyugdíjszámlákon írják jóvá az elcsaklizott mintegy 3000 milliárdnyi összeget… Államtitkár úr, Önök pontosan tudták, hogy semmit nem fognak jóváírni, mégpedig azért, mert amit elköltenek, azt jóváírni nem lehet. Mert ezt a pénzt elköltötték anélkül, hogy érdemben lett volna bármiféle hatása az államadósságra.”

Soltész Miklós válasza: „Mindig jólesik, amikor a szocialisták nyugdíjügyben, a kötelező magánnyugdíj ügyében kérdeznek és mondanak véleményt, mert ez mindig alkalmat ad nekem arra, hogy egy kicsit elmúltnyolcévezzünk, ha ezt megengedik. (Derültség az MSZP soraiban.) Másrészt beszéljünk azokról a tényekről, hogy Önök hogyan tüntették el magánpénztárakba, magánzsebekbe azokat a kötelező befizetéseket, amelyekkel Önök zsarolták bele emberek tíz- és százezreit egy olyan rendszerbe, amelynek nem volt biztosítéka. (Bárándy Gergely: Addig megvolt a pénz!) A 9,5 százalék nyugdíjbefizetésből 8 százalékot kötelezően be kellett fizetni a magánpénztárakhoz – hozzáteszem: az ön haverjaihoz (Taps a kormánypártok soraiban) –, és csak másfél százalék maradt a rendszerben. (Bárándy Gergely: Aki nem lépett vissza, annak még mindig megvan a pénze.) Képviselő úr, ne hazudjon, hogy megvolt ennek a rendszere! Nem volt meg a rendszere! Önök átvertek 3 millió embert. És mi, amikor ezt a szabályt megváltoztattuk, akkor annak az lett az eredménye, hogy ezek az emberek visszatértek a kötelező magánnyugdíjrendszerből a nyugdíjrendszerbe, és 100 százalékra megkapják a nyugdíjukat. Hogy ki veri át az embereket? Azt javaslom, hogy nézzenek utána. (Folyamatos zaj.) … Nem Önök voltak azok, akik 2010-ben úgy adták át a kormányzást, hogy 357 milliárd forint hiányzott a nyugdíjrendszerből? Hárommillió ember nyugdíja volt veszélyben. A Bajnai-kormánynak Önök is a támogatói voltak mint szocialisták. Ne beszéljen már butaságot! (Nagy zaj – Taps a kormánypárti oldalon) Önök voltak, képviselő úr, 2009-ben, amikor a nyugdíjak reálértéke közel 6,5 százalékkal csökkent. Azóta ez a kormány minden évben megtartja, ebben az évben pedig reál-nyugdíjemelést hajtott végre. Önök voltak azok, képviselő úr, akik a nyugdíjakat meg akarták adóztatni, és mi ezt eltüntettük. Önök azok, képviselő úr, akik az összes nyugdíjassal szembemennek akkor, amikor a rezsicsökkentést támadják. Önök voltak a napokban is, az elmúlt hetekben (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét), akik végig támadták a rezsicsökkentést. Ezek után, ne haragudjon, nyugdíjügyben ne sokat kérdezzen többet! Köszönöm szépen a véleményét. (Taps a Fidesz soraiban.)”

4. „Az Önök kormányzása gazdasági és erkölcsi rombolás.” „Nem sok kérdeznivalója lenne!”
2013. július 4.

Tukacs István (MSZP) interpellációja: „Vajon miért kell a kórházakat és a rendelőintézeteket elvonásokkal sújtani? Ezek a kórházak és rendelőintézetek adósságban fuldokolnak, a betegek ellátása veszélybe kerül, nagyon sok gyógyító anyag hiányzik. … Miért kellett megalázó kényszer-nyugdíjazási procedúra alá vetni az orvosokat abban a szférában, ahol jelenleg is orvoshiány van.”

Soltész Miklós válasza: „Interpellációjának az eredeti kérdése az volt, hogy történt-e változás a gyógyulás esélyeiben. Tisztelt Képviselő Úr! Már azzal, hogy 2010 óta nem Önök vezetik az országot, esélyt kaptak a betegek, a kórházak és az orvosok arra, hogy javuljon a helyzet ebben az országban, hiszen aki ismeri az Önök kormányzásának az időszakát, az tudja, hogy a gazdasági és erkölcsi rombolás mellett a legnagyobb rombolást az egészségügyben tették. A kórházak adósságállományát a kormány továbbra is kiemelt figyelemmel kíséri. A közfinanszírozott egészségügyi szolgáltatók kötelezettségállománya 114,8 milliárd forintról 107,8 milliárd forintra csökkent, a betegellátás továbbra is fennakadás nélkül zajlik… A nyugdíjrendszer közelmúltbeli reformjának a lépései azt a célt szolgálják, hogy a nyugdíj az eredeti funkcióját töltse be. Köszönöm szépen a feltett kérdését. Egy olyan nyolc év után, amit Önök végeztek az egészségügyi területen, nem sok kérdeznivalója lenne. (Taps a kormánypártok soraiban.)”

5. „Hogy van Önöknek bátorságuk kérdezni?” „Ön ne akarja itt osztani az észt!” „Ne hazudozzon!”
2013. július 4.

Göndör István (MSZP) kérdése: „A kormány óriási erővel kampányolt az adórendszer módosításakor a családi adókedvezménnyel… Doncsev államtitkár úr a parlamenti patkóban ismerte el, mondjuk, inkább megerősítette, hogy 2011-2012-ben évente több mint 100 milliárd forint kedvezményt nem tudtak igénybe venni a gyermeket nevelő kis keresetű családok. Ez a pénz az állítása szerint a költségvetésben maradt. És most a legutolsó: ráadásul hitelezniük kell a Fidesz által monopolhelyzetbe hozott tankönyvellátónak. Államtitkár úr, hol a pénz? Mire költötték a kis keresetű, gyermeket nevelő családokon spórolt adóforintokat? Csak nem a tehetősek rezsicsökkentésére?”

Soltész Miklós válasza: „Ha nem ült volna itt Ön parlamentben most már lassan évtizedek óta, ha Ön nem lett volna annak a szocialista-szabaddemokrata gépezetnek a tagja, egyébként folyamatos támogatója, szavazója, néha szóvivője, akkor egyszerűen azt gondolnám, hogy Ön nem ismeri a politikát, nem ismeri a politikai döntéseket, amelyeket Önök folyamatosan meghoztak a családok ellenében. Önök voltak azok, akik 2002-ben, még mielőtt Medgyessy Pétert megbuktatták volna, azt mondták, hogy a családi adórendszer jó, csak továbbfejlesztik. Most ezt Önök úgy értették, nem csak úgy értették, úgy értelmezték, hogy néhány év múlva majdnem teljesen megszüntették. Az egy- és kétgyermekesektől, akikért Ön most aggódik, képviselő úr, teljesen elvették a családi adókedvezményt. Teljes mértékben! (Babák Mihály: Úgy van) Egyszerűen nem is értem az Ön aggodalmát, de egyáltalán a hozzászólását sem. Tényleg, hogy van Önöknek bátorságuk családtámogatási rendszerben kérdezni, egyáltalán hozzászólni?! Amikor 2002 előtt felemeltük a minimálbért, Önök voltak azok, akik a saját szakszervezeteiken keresztül tiltakoztak, hogy ez tönkreteszi a magyar családokat! Egy minimálbér-emelés! Önök voltak azok, akik a gyest meg akarták szüntetni, végül két évben húzták meg a határt három év helyett. Önök voltak azok, akik a gyedet korlátozták. Önök voltak azok, akik az otthonteremtési támogatást elvették az emberektől. Ezek után Ön aggódik ezekért a családokért? Abszolút hiteltelen, amit mondott, képviselő úr.”

Göndör István (MSZP) viszontválasza: „Tisztelt nyolcévügyi Államtitkár Úr! (Zaj – Az elnök csenget) Önök két részre osztják a magyar társadalmat, az embereket: első- és másodrendűre. Az elsőrendűeknek van adócsökkentés, családi kedvezmény, extra rezsicsökkentés, a másodrendű polgároknak, a gyereket nevelő, kiskeresetű családoknak maradt az örökké szegénységben való megmaradás. A kérdésem továbbra is az, hol a pénz, és visszakapják-e valaha a három év elmaradt 300 milliárdját a kiskeresetű családok.”

Soltész Miklós viszontválasza: „Még egyszer azt tudom mondani Göndör úr, képviselő úr, hogy bájos, bájos, amit Ön mond. Tehát egyszerűen nevetséges és siralmas, hogy egyáltalán családok ügyében Önök meg mernek szólalni. Az Önök családpolitikája addig terjedt, hogy nokiás dobozokat osztogattak egyeseknek, akik Önök között ülnek… Ön ne akarja itt osztani az észt nekünk, hogy hogyan kellene megoldani ezt a kérdést! Önök voltak, mindent elvettek, ne hazudozzon, képviselő úr! (Nagy taps a kormánypártok soraiban.)”

II. Az „értetlen”: Budai Gyula

1. „Ne várja el tőlem, hogy hangfelvételeket és sajtóértesüléseket kommentáljak!” „Ez nem az én dolgom.” „Nem tudom, hogy mit mondott.”
2012. szeptember 10.

Gőgös Zoltán (MSZP) azonnali kérdése: „Egy évvel ezelőtt egy azonnali kérdésre ebben a Házban még Ángyán József államtitkár úr azt válaszolta: nyugodt lehet itt mindenki Kaba térségében, a helyben lakó gazdálkodók fogják megkapni a földet. Mi történt? Kabán 290 hektár került meghirdetésre, nagyjából nyolcvan pályázó volt, ebből körülbelül harminc helybeli gazdálkodó, egy része állattartó, egy része vállalta az állattartást, és megkapták nemcsak tizenhatan, amiről itt az újságcikkek szólnak, hanem mind a harminc helyi gazdálkodó, hogy nem nyertek, és néhány, egyértelműen Fideszhez köthető polgármester, egyéb kapta meg a földet. Utána rá egy hétre bejelentette Kaba polgármestere, hogy ezt visszacsinálták, és a tizenhat konzorciumba tömörült helyi gazdálkodó nyerte meg a földet. Államtitkár úr, hogyan működik ez a rendszer akkor? Ha korrekt volt a pályáztatás és korrekt volt a bírálat, akkor azt nem lehet felülírni. És hogy lehet, hogy kineveznek a nyolcvannégyből tizenhatot, hogy márpedig ti nyertétek meg a földet? Mi van a többivel, aki szintén kabai lakos és a környékben gazdálkodik és állattartó? Az NFA honlapján mély hallgatás van, semmi konkrétum, csak a sajtóból és a különböző politikusok által elmondottakból halljuk, hogy bizony én elintéztem, hogy ti nyerjétek a földet. Ez így nem működik, államtitkár úr!”

Budai Gyula, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár válasza: „Tisztelt Képviselő Úr! Úgy látom, a nyár Önnek is izgalmas volt, és nem sokat sikerült pihennie. Egy dolgot viszont engedjen meg nekem: hadd ne kommentáljak sajtóértesüléseket, hangfelvételeket és az Ön feltevéseit. Szerintem ez nem az én dolgom (Harangozó Gábor: Hát kié?), hogy ami megjelenik a sajtóban, azt én kommentáljam, képviselő úr. Az a tiszteletteljes kérésem Önhöz, hogy amennyiben Önnek konkrét információi vannak, vagy Ön találkozott a nyertesekkel vagy a vesztesekkel, és mutattak Önnek megkötött szerződést, és akkor ezt a kérdést felteszi nekem, akkor valóban válaszolok az Ön kérdésére. Az, hogy ön a Népszabadságból olyan feltevéseket olvas, hogy tizenhat kabai gazda nyert, képviselő úr, ez az Ön egyéni problémája. Az NFA honlapján szerintem nem tizenhat kabai gazda szerepel, mert az NFA honlapján nem szerepel senki, nem hirdettek eredményt, és nem kötöttek szerződést, képviselő úr. Azt azért ne várja el tőlem, hogy hangfelvételeket és sajtóértesüléseket kommentáljak. Ha ön úgy gondolja, hogy e hangfelvételnek bizonyító ereje van, és ott bármiféle jogellenes visszaélés volt, akkor biztatom önt, tehát ugyanazt mondom most is… (Gőgös Zoltán: Már megtörtént!) Képviselő úr, akkor egyre gondoltunk. Sok sikert kívánok a munkájához!”

Gőgös Zoltán (MSZP) viszontválasza: „Nem lenne baj, ha a kabai térségi országgyűlési képviselővel beszélne, mert ő mondta azt a lakossági fórumon, amit összehívott, hogy márpedig ti nyertétek a földpályázatot, és egyébként biztos, hogy a tizenhat szereplő nyer. Az igaz, hogy nem kötöttek szerződést nagy valószínűséggel senkivel, de a szereplők egy része megkapta a levelet, hogy nyert, és utána az újságból értesült, hogy mégse ő nyert. Ez a levél kiment az NFA-tól.”

Budai Gyula viszontválasza: „Államtitkárként azért Ön sokkal nagyobb turpisságokat csinált ennél, mint amiről most beszél (Egy hang az MSZP padsoraiból: Jaj!), hogy mi a mi felelősségünk. A kabai képviselő nem tudom, hogy mit mondott és mit nem mondott. Szerintem azt vele beszélje meg. (Gőgös Zoltán: Kérdezze meg!).”

2. „Nem szép dolog Öntől.” „Annál rosszabb dolog nem lehet, hogy Bajnai Gordon érintett a Hajdú-Bétben.”
2013. június 3.

Gőgös Zoltán (MSZP) azonnali kérdése: „Államtitkár úr, engedje meg, hogy felolvassak egy levelet, amit a hét végén kaptam termelőtől. „Tisztelt Képviselő Úr! Azzal a kéréssel fordulunk Önhöz, hogy segítsen az ügyünket képviselni, mivel mi is károsult termelők vagyunk mint paradicsomtermelők. Az Aranyfácán 1934 konzervgyárnak termeltünk paradicsomot, és 2004 óta nem kaptuk meg a beszállított áru ellenértékét, mivel a gyár ellen csődeljárás indult. Ugyanakkor a gyár nívódíjas termékét Aranyfácán Product néven továbbra is gyártja. A cég akkori vezetője jelenleg Hatvan polgármestere és fideszes országgyűlési képviselő, neve Szabó Zsolt. A 2004 óta folyó felszámolási eljárás most került lezárásra, amelyben közölték, hogy a beszállítók, illetve a termelők egy forintot sem kapnak… Kérdés az, vajon bennünket a libásokhoz hasonlóan mikor kártalanítanak bocsánatkérés mellett”… Tisztelt Államtitkár Úr! Önök valóban nagy médiakampányt folytatnak egy bizonyos termelői kör kártalanítása okán, ami nagyon helyes. Még egyszer mondom, nagyon rendben van, csak azt szeretném tudni, hogy ekkor ez most általános érvényű-e, mindenkire igaz, vagy pedig kimazsoláztak egy konkrét ügyet, és az összes többi termelő sajnos úgy járt, ahogy járt. Még akkor is, ha mondjuk itt konkrétan fideszes képviselő és polgármester volt akkor a cégvezető.”

Budai Gyula válasza: „Ha valakinek, akkor Önnek, mint az előző kormány politikai államtitkárának az akkori minisztériumból, tudnia kéne, hogy nem szép dolog a Hajdú-Bét-károsultak ügyét egy olyan üggyel analógiába hozni, amely tekintetében Ön egy levelet kapott. Én szomorúan tapasztalom, hogy Önök ahelyett, hogy 2003-tól kezdődően, amikor a Hajdú-Bét-ügy valójában kibukott, megoldották volna, most erre való hivatkozással egy olyan üggyel próbál analógiát keresni, amiben Önnek írtak egy levelet… Még egyszer el szeretném Önnek mondani, hogy a Hajdú-Bét-károsultakra való hivatkozás nem szép dolog Öntől, tisztelt képviselő úr (Közbeszólás az MSZP soraiból: Miért nem?), illetőleg mindenkinek, aki most mögöttem hangosan próbálja védeni az igazságát. Akkor kellett volna az igazságát védeni, amikor 2003-tól 2010-ig kormányoztak, és segítettek volna sok-sok károsultnak.”

Gőgös Zoltán (MSZP) viszontválasza: „Nem értem államtitkár úr indulatait. Én fölolvastam egy levelet, amit termelők írtak. Ha nem figyelt rá, sajnálom, de benne van, hogy ez a felszámolási eljárás most zárult le. Eddig nem nagyon tudtak volna kihez fordulni. Egyébként abban az időben fordultak, és kaptak egy 60 milliós gyorssegélyt a minisztériumtól, ahogy a Hajdú-Bét károsultjai is kaptak, ezt Ön pontosan tudja, csak ezt mindig elfelejtik. Rendben van, nagyon jó ez a válasz, ország-világ előtt kimondták, hogy mindenkinek segítenek. Akkor legyenek szívesek segíteni a Zalabaromfi károsultjain, a kapuvári húsgyár beszállítóin, a korábban felszámolási eljárásba került konzervgyárakon. És ne sértődjön meg azért, hogy ebben konkrétan egy fideszes képviselő és polgármester érintett akkori cégvezetőként. Ez rosszabb, mint a Hajdú-Bét, csak jelzem, ugyanis a céget átmentették, és a dolgozók, a beszállítók zsírján mentették át, meg azok pénzén, államtitkár úr.”

Budai Gyula viszontválasza: „Annál rosszabb dolog nem lehet, hogy az Önök volt miniszterelnöke, Bajnai Gordon érintett a Hajdú-Bétben…”

3. „Sajnálom, hogy Önnek állandóan a mutyi jut eszébe.” „Én nem is balkányi, hanem kiskunlacházi vagyok.”
2013. június 17.

Gőgös Zoltán (MSZP) azonnali kérdése: „Én az idén májusban 53. ízben éltem meg a krumplikapálást, de még olyat nem láttam, hogy faluhelyen június elején krumplit ültessenek. Ugyanis ennek az volt az alapja, hogy május 17-én elfogadott a kormány egy határozatot, ami alapján erre az évre egy nagy krumplitermesztési programot indítottak el. Hát azt én elég furcsának tartom, hogy egy hónappal az optimális vetési idő után ilyen határozat születik. Utána egy kicsit belenéztünk, hogy ez miért is van, és rájöttünk, hogy egy magán kft. biznisze miatt jött létre ez a kormányhatározat, ugyanis arról volt szó, hogy egy magán kft. elég nagy mennyiségű vetőburgonya-termesztést indított el nagyjából 120 hektáron, amit nem sikerült eladni, magyarul: rajt maradt. Ennek egy része Zirc környékén került előállításra, egy része Kimlén, véletlenül a Nyerges-Simicska birtokon. A TIG ezt megvette nagyjából a piaci ár háromszorosáért, 1,2 milliárd forintért, majd kiosztotta a félig rohadt, határidőn túli burgonyát a termelőknek azzal, hogy ez egy olyan krumpli, amit nem kell permetezni, és ezt polgármesterek még le is írták.… Mond-e önnek valamit a Sárvári és Csendes Agrárgazdálkodó és Fejlesztő Kft., akinek a Csendes nevű része a minisztérium egyik főtanácsadója volt, most meg jelenleg, úgy tudom, a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumban dolgozik. Hogy miért csinálták ezt a bizniszt egy magáncégnek, erre lennék kíváncsi, államtitkár úr.”

Budai Gyula válasza: „Engedje meg, hogy válaszoljak arra a kérdésre, ami arról szólt, hogy tudják-e a minisztériumban, mikor kell ültetni a krumplit. Felénk, Balkányban március 10-20. között, de mi nemcsak elültetjük, képviselő úr, hanem ellentétben Önökkel, meg is védjük azoktól a lengyel termelőktől, akiket Önök szabadítottak rá a magyar termelőkre, képviselő úr. Tehát a háztáji program lényege az, hogy Önök tönkretették a magyar vidéket (Dr. Józsa István: A Simicskáról beszéljél!), az embereket leszoktatták a munkáról, a mezőgazdasági kistermelők ólai, földterületei ott álltak üresen, és a kormány úgy döntött, hogy a háztáji programon keresztül megpróbálja az embereket visszaszoktatni a munkára. (Dr. Józsa István: Rohadt krumplival!)… Képviselő úr, én nagyon sajnálom, hogy Önnek minden esetben, ha a kormány nyit egy jó programot, akkor állandóan a mutyi jut eszébe, arra nem is gondol, hogy Önöknek kellett volna valamit tenni a magyar vidékért.”

Gőgös Zoltán (MSZP) viszontválasza: „Szóval, államtitkár úr, Ön kimondta, hogy március 15-20. között szokták Balkányon ültetni a krumplit. Április közepéig lehet. De május 17-én nem kellene olyan kormányhatározatot hozni, hogy még abban az évben elindítanak egy krumpliültetési programot, utána majd szanaszét ültetik a holtvírusos, holtbeteg krumplit az ország területén… Államtitkár úr, maga balkányi, hát hogyan mondhatott ekkora marhaságokat erre a kérdésre?! (Derültség és taps az MSZP soraiban.)”

Budai Gyula viszontválasza: „Tisztelt Képviselő Úr! Ön annyira tájékozott, hogy nem tudja, hogy én nem balkányi, hanem kiskunlacházi vagyok (Nyakó István: Nemzeti krumpliboltot nyitnak majd!), tehát jobb lenne, ha tájékozódna. Balkányban nyertem. Képviselő Úr! Önök soha semmit nem tettek a magyar vidékért. Ez a kormány elindított egy háztáji programot (Folyamatos zaj – Az elnök csenget), és igyekezett azoknak az embereknek munkalehetőséget adni, akiket Önök leszoktattak a munkáról… (Gőgös Zoltán: Nem ezt kérdeztem…! – Közbeszólás a Fidesz soraiból: Szegénykék!)”

III. A „menekülő”: Tállai András

1. „Ha kiragadunk és tudatosan félreértelmezünk” „Erről szó sincsen!” „Csak egy szociális lehetőség ez a szociális temetkezés.” „A gettó arról szól, hogy ott élő emberek vannak.”
2013. június 11.

Tállai András belügyminisztériumi államtitkár válasza a „szociális temetés” vitájában: „Ennek a vitának mégiscsak az a különlegessége és az egyedisége, hogy van egy olyan pontja a törvényjavaslatnak, amelyet ha kiragadunk és tudatosan félreértelmezünk, akkor a társadalomban lehet ellenszenvet gerjeszteni a kormány vagy esetleg az előterjesztő felé. Azaz ez a vita is abszolút politikai vitává vált, és egyetlenegy lényege van az ellenzék szempontjából, hogy az embereket háborítsuk föl, hogy most már a temetőben majd saját maguk kell hogy a sírt ássák, saját maguk kell hogy a halottat esetleg mosdassák és öltöztessék, pedig Önök is tudják, Lendvai Ildikó is tudja, erről szó nincsen. (Felzúdulás, derültség, közbekiáltások a Jobbik soraiból: Ez van benne – Benne van – Ez van leírva – Lendvai Ildikó: Ez van leírva a törvényben a 8. §-ában) Eddig Magyarországon a temetkezés hogyan történik? Két lehetséges módja van, a család összefog, és eltemetteti a halottat, megrendeli a szolgáltatást, és azt kifizeti. Uraim, csorbul ez a lehetőség? Nem csorbul ez a lehetőség. A másik lehetőség az, amikor ha valakinek, esetleg az eltemettetőnek, a családnak, a rokonságnak anyagi gondjai vannak, és nem tudja választani ezt a megoldást, akkor választja azt a megoldást, hogy köztemetést rendel vagy kér az önkormányzattól. Ebben az esetben az a helyzet áll fenn, hogy a köztemetés költségét rá fogják előbb-utóbb terhelni az eltemettetőre… Most ez az előterjesztés megteremti azt a lehetőséget, hogy az utóbbi esetben, ha valaki nagyon súlyosan rossz anyagi helyzetben van, akkor válasszon egy harmadik megoldást… Ezt a lehetőséget ajánlja föl most neki az állam, hogy ne kerüljön semmibe neki, ne kerüljön egy forintjába se. Ezt jelenti kizárólag a szociális temetkezés, semmi mást. (Lendvai Ildikó: Meg maga ássa a sírt.) Azt, hogy az állam ad valamit, és azt kéri, hogy az ő személyes felelőssége is megjelenjen a temetkezés során, hogy ez a dolog rendeződjön. Minden embernek, minden eltemettetőnek a saját egyéni döntése… Mosolyt keltőnek tartom, amikor gettóról beszélnek egy temetőben, hiszen a gettó arról szól, hogy ott élő emberek vannak. Nem akarom azt mondani, hogy az eredeti fogalma zsidónegyedet jelent, amit a Jobbik itt emleget. (Mirkóczki Ádám: Ezt hogyan hoztad össze?) Itt több képviselője is gettót emlegetett. Az a baj, hogy ez teljesen komolytalan és valótlan megjegyzés. Ami az MSZP felvetését illeti, a gyanúkra nem válaszolok, az ellenzék dolga, hogy gyanúkat vessen föl, nem a törvényjavaslat kapcsán kell itt gyanúsítgatásokra válaszolni. Nyolc évig az MSZP hatalmon volt, és a temetkezés kérdését nem tudta felvetni, de most, amikor a jelenlegi kormánypártok felvetik, hogy alakítsuk ki a szociális temetkezés rendszerét jól, akkor egyetlenegy dolog jut eszébe, hogy pénzt kell adni… Nagyon sok élethelyzetet vissza lehet ide idézni, de amikor ilyen erősen kritizálják az ellenzéki képviselők ezt a törvényjavaslatot, mindig gondoljanak a saját maguk által megtörténtre vagy ami majd meg fog velük történni. Uraim, Önök is fognak igenis találkozni vagy találkoztak is már halott emberrel, és azt a helyzetet, azt a pillanatot is – ha szegény valaki, ha nem szegény valaki – kezelni kell tudni. Kezelni kell tudni lelkileg, és kezelni kell tudni a valóságában, mert aznap vagy holnap el kell kezdeni szervezni a temetést. Én már ezen az érzésen túl vagyok, és előbb-utóbb mindannyian találkozunk vele… Az élet a legnagyobb rendező. Amennyiben az Országgyűlés elfogadja ezt a törvényjavaslatot, a törvényjavaslat be fogja bizonyítani, hogy életképes-e, kivált-e olyan társadalmi ellenállást, mint amit Önök mondanak. Véleményem szerint nem, mert miután majd működni fog, mindenki rá fog jönni, hogy egyébként valóban csak egy szociális lehetőség ez a szociális temetkezés.”

2. „Nem fogom tudni a felszólalásokat megvárni.” „Azt kívánom nekik, hogy sikeresen mondják el az üzenetüket.”
2013. június 17.

Tállai András: „Az esélyegyenlőség biztosítása és indokolatlan megkülönböztetés eltörlése érdekében elfogadja a módosítót a kormány, hogy a temetkezési szolgáltató egyéni vállalkozók és gazdálkodó szervezetek a szakmai követelményeknek úgy tehessenek eleget, hogy elegendő legyen egy szakmai képesítéssel rendelkező alkalmazott foglalkoztatása is. Nem tudja a kormány támogatni azokat a módosítókat, és ezek közül kiemelkedik az, amelyik a hozzátartozó személyes közreműködését megszüntette volna, hiszen ezzel egy eredeti cél szűnt volna meg a törvényjavaslatban, és ezeket nem támogatta… Még egyszer külön köszönöm a kormánypárti képviselők támogatását, jobbító szándékát és az egész vitában való részvételüket. Végül egy megjegyzést szeretnék tenni. Elnézést kérek, de nem fogom tudni a napirend utáni felszólalásokat megvárni, hiszen nyolcan jelentkeztek be napirend után, és úgy látom, hogy a nagy többségük itt is van. Azt kívánom nekik, hogy sikeresen mondják el az üzenetüket itt a parlamentben. Köszönöm szépen mindenkinek, és jó éjszakát kívánok.”

(Fotók: MTI)

Lendvai Ildikó, az MSZP politikusa