Botka László „megüzente”
- Részletek
- Napi apró
- 2010. október 07. csütörtök, 04:58
- Lánczos Vera
Azt mondja Botka László a Népszabadságnak adott interjújában, hogy érezhetően egyre erősebb a szava, meg azt is, hogy a párttal szakító Szili Katalint és az MSZP-ben platformot szervező Gyurcsány Ferencet is a múlt emberének tartja. (Éppen, mint Orbán Viktor szokta volt az ő ellenzékével: van az egyik szélsőség a széljobbon, és van a másik, ugyebár, az MSZP, amely az oligarchák, a panamák, a magukat a törvények fölé helyezők pártja a másik oldalszélen.)
Minden gondolkodó embert zavar az ilyen átlátszó kategorizálás, amelynek egyetlen magyarázata a minősítő önpozicionálása. Most is zavaró.
Az is zavaró, hogy Botka mintha elfelejtené, még csak most indul a futóverseny az MSZP arcáért. Hogy ki győz, az a verseny végén fog eldőlni. Szili már az indulás előtt kiszállt. A megmaradt versenyzők győzelme azonban nem azon múlik, hogy milyen véleménnyel vannak a többi indulóról, vagy hogy a véleményüket már előre tudatják-e a közönséggel. (Habár van olyan közönség, amelynek ez tetszik*. Igaz, nem a választóközönség fejezte ki egyetértését, hanem a „hitelesség-fogalomban” utazó, az elfogulatlanságra mindig oly sokat adó politikamagyarázó „szakma”.)
Nekik is üzenjünk: az önkormányzati választás egy másik verseny volt. Azon a versenyen az egész csapat együtt indult még, más csapatokkal szemben. Az eredmény** lehet, hogy stabilizálta az MSZP-t a csapatversenyben, de miért is szólna arról, hogy ki a legjobb versenyző a csapatban? Érdemes lenne cizelláltabban értékelni ezért a választási eredményt.
Érdemes lehet elgondolkodni azon, vajon ki mindenki szavazott – jobb híján, de a legpotensebb demokratikus pártként – az MSZP-re a jelenlegi kormányzás elleni tiltakozásként, vagy azért, mert úgy látja, hogy az elmúlt évek kormányzásáról sulykolt kép túlságosan torz, főleg a mai kormányzás alapján felmérhető jövőképhez képest. Hányan voltak közülük, akik nem megszokásból, pusztán érzelmi alapon, hanem nagyon is tudatos választóként adtak le protesztszavazatot? Mennyien vannak köztük, akiknek éppenséggel kritikus véleményük van az MSZP-ről mint pártról, korábbi és jelenlegi működéséről, sőt éppen azokról, akik már az elején kisajátítanának szőröstől-bőröstől egymillió támogatót a saját elképzelésüknek? Ki mondja meg, hányan értenek ezzel egyet az MSZP szavazói közül?
Botka úgy véli: „A politikai üzenet után a legfontosabb dolog a hitelesség kérdése.” És minő véletlen, hogy definiálja is, mit jelent ez szerinte:
„…ha úgy teszi fel a kérdést, elképzelhető-e, hogy azok, akik az elmúlt években, évtizedekben vezetőként képviselték a szocialista pártot, újra hiteles arcok legyenek az élvonalban, akkor azt kell mondjam, hogy ez kizárt dolog… Meg kellene érteni, hogy a politikusoknak is van szavatossági idejük, és ha az lejár, az illetőnek egészen biztosan vissza kell vonulnia az első sorból. De ez nem jelenti azt, hogy bárki bukott ember lenne közülük.”
Megint a látószöggel van gond. Ki mondja meg, hogy kinek járt le a szavatossága és kinek nem? Főleg milyen módon dőlhet ez el? Semmi esetre sem úgy, hogy az esélyes jelölteket megkérjük rá, ne is induljanak a versenyben: „Nagyon bízom benne, hogy van bennük annyi politikai bölcsesség, hogy az általuk is felhalmozott óriási politikai, erkölcsi, emberi tőkét nem fogják azzal kockáztatni, hogy nem veszik tudomásul az élet törvényszerűségeit.” Botka szerint: „Csak olyan párt lehet sikeres, amelyben nem csak egy irányzat van, amely képes több szólamban megszólítani a választókat…”, de nem érzi ellentmondásnak, hogy ugyanakkor Gyurcsány új platformját a múlt történései közé sorolja***
Hasonló ellentmondás az, hogy amikor a jövőről kérdezik – mi adja majd a pártja értékrendjét – a múlt szavaival válaszol: „ úgy gondolom, az elmúlt évek legnagyobb hibája az volt, hogy fő politikai üzenetünkben folyton áldozatot kértünk a néptől. Rendre azt próbáltuk az embereknek elmagyarázni, hogy ti jobban éltek és többet kaptok, mint amennyit megtermeltek, megérdemeltek. Ez képtelenség. Lehet a magyar emberektől áldozatot kérni, sőt fát lehet vágni a hátukon, ha előbb elmagyarázzuk nekik, hogyan és mikor lesz ettől nekik is jobb.”
Ez a narratíva nagyon emlékeztet néhány másikra, a lényegét tekintve. A Fidesz által sulykolt beszédre, amely az elmúlt évek kormányzását az öncélú megszorításokkal azonosította, illetve Sziliére, aki szerint az igaz baloldali politika a neoliberalizmussal való leszámolásban keresendő, és szerinte persze, a saját kormánya ezt szolgálta ki eddig. Ha nem magyarázta el érthetően a választóknak senki, miért nem működik az, ha egy ország figyelmen kívül hagyja a finanszírozhatóságát, ezt most egy eddig is jelentős posztot betöltő politikus, nagyvárosi polgármester milyen alapon is hárítja el magától? Megakadályozta valaki az MSZP politikusait az elmúlt 8 évben, hogy együtt és külön-külön hatékonyabb magyarázatot keressenek a saját politikájuk, a szükséges intézkedések elfogadtatásához?
Megújulás? Lehet, hogy az MSZP-én belül ez valóban nem lesz lehetséges. Biztosan nem, ha éppen az rögzül és kerül fölénybe, amivel szakítani kéne.
(Lánczos Vera)
* „A legjobb választ – nem meglepő módon – a legkedvezőbb helyzetben lévő Botka László adta, aki a mai Népszabadságban egyrészt valamivel világosabbá tette céljait, másrészt olyan keretbe helyezte riválisait, amelyben azok biztosan halálra vannak ítélve.”
** „A parlamenti választás után nagyon sok olyan elemzést lehetett olvasni, hogy szétesik a párt, elveszíti a maradék támogatottságát is. Ehhez képest egyértelműen látszik, hogy az MSZP a második legnagyobb párt Magyarországon. Rettentő nehéz helyzetben, elképesztő fideszes nyomulás után is megőrizte támogatottságát…Kitartott mellettünk egymillió ember – ez hatalmas érték és erő.”
*** „– Szili Katalin új baloldali pártot szervezett, azt mondta, az MSZP-nek vége, és kilépett. Gyurcsány Ferenc a követőivel saját platformot szervez. Mennyire fontos a párt egysége a későbbi siker szempontjából?
– Akármennyire jelen időben beszélünk is róla, ezek a múlt történései a múlt embereivel. Én viszont a jövő sokszínűségéről beszélek. A szocialista párt akkor lehet sikeres, ha a társadalmi folyamatok előtt jár, nem utánuk kullog. Akkor, ha nem akarjuk folyton újrajátszani az elmúlt 4-8 év többnyire elvesztett csatáit, hanem arra készülünk, hogy ez az ország teljesen más lesz 2014-ben, mint akár most. Én azért nem veszek részt ezekben a szervezkedésekben, mert nem ezek érdekelnek. Nincs jelentőségük, de elviszik az energiát a valódi kérdésekről.”
