Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. október 5.

Bolgár György kérdései a 2010. október 5-ei műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük az Ajka melletti környezeti katasztrófát, a vörösiszap-áradást. Lehet hogy az idei kirívó időjárás, a sok rendkívüli esőzés okozta sorozatban a tragédiákat, és ha netán igen, hogyan kell reagálnunk a gyorsan változó körülményekre?

Másik témánk a hétvégi önkormányzati választás. Fidesz ország lettünk? Ezzel kapcsolatban mint szólnak ahhoz a feltűnő aprósághoz, hogy éppen Felcsúton nem sikerült győznie a fideszes polgármester jelöltnek?

Mi a véleményük tovább arról, hogy Szili Katalin kilépése és pártalapítása után Gyurcsány Ferenc új platformot kíván létrehozni az MSZP-n belül. Mi lesz ennek a vége?

Beszéljük meg ezenkívül azt, hogy nagy nehezen sikerült házat szerezni Sólyom Lászlónak 195 millióért, egy 265 négyzetmétereset.

És végül a Népszava szerint a két nagy kereskedelmi tévé nem támogatja Friderikusz kezdeményezését a tehetségkutató műsorok időpontjának megváltoztatására. Szerintük ez nem valósítható meg, a műsor elkészítése nem szervezhető át menet közben. Majd legközelebb?


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Farkas Béla, a Tatai Környezetvédelmi Zrt. környezetvédelmi igazgatója


Bolgár György:
- Azt mondta nekem egy kollégám, hogy az Önök cége az egyetlen, amely ért ennek a mostani vörösiszap-katasztrófának az elhárításához és ott is vannak a helyszínen. Honnan beszél éppen most?

Farkas Béla: - Én Tatán vagyok a központunkban, a kollégáim is a cégközpont irodájában vannak, a műszaki kollégák közül viszont, akit lehetett, kirendeltünk Ajkára és Devecserre.

- Igaz az, hogy csak Önök értenek ehhez vagy ez egy kicsit túlzás?

- Sokan értenek ehhez. Nyilván maga a timföldgyár is jól ért ehhez a problémához. Minket a területileg illetékes katasztrófavédelem keresett meg. Egyrészt azért minket, mert a mi saját kezelésünkben is vannak hasonló vörösiszap-tározók, amelyek a jelentős részét cégünk már eredményesen rekultiválta, helyreállította. Másrészt nekünk vannak olyan környezetvédelmi kármentesítési munkákban tapasztalataink, amik hasonló anyagok, hasonló összetételű iszapok és veszélyes hulladékok mentesítésére irányulnak, hasonló mennyiségekben.

- Szóval azt mondja, hogy más vörösiszap-tározókat már rekultiváltak és a dolgot veszélytelenné tették, ártalmatlanították. Ezek mind timföldgyártáshoz kapcsolódó tározók voltak?

- A rekultivációs munkák jelentős része timföldgyártással volt kapcsolatos. Emellett erőművi pernyehányókkal és ércbányászattal kapcsolatos kármentesítésben és felszámolásban is van tapasztalatunk.

- Mennyire veszélyesek ezek? Ugyanis a cég, amely kiadott egy közleményt nem olyan régen, azt állítja, hogy ez a zagy, ez a lúgos melléktermék nem olyan veszélyes, mint amilyennek gondolják vagy amilyennek az első hírek alapján feltételezhető. Ugyanakkor mégiscsak azt látjuk, hogy négy ember meghalt. Bár azt, hogy milyen körülmények között, azt nem igazán tudjuk. Azonban azt tudjuk, hogy több mint százan súlyosan megsérültek, és a kórházban az orvosok is beszéltek arról, hogy többen vannak nagyon súlyos állapotban. Tehát mitől és hogyan lehettek ilyen súlyos sérülésnek kitéve ezek az emberek, ha nem olyan veszélyes ez az anyag?

- Nem szeretném egyik oldalt sem erősíteni, sem cáfolni. Én úgy vélem, valahol középúton van az igazság. Az mindenképpen tény, hogy a vörösiszap veszélyes hulladék, és emiatt elkülönítetten kell gyűjteni. Ami ebből a sérült tározóból kijutott, az vörösiszap és technológiai víz keveréke. Ez mind a kettő lúgos kémhatású, és ez a nagyon erős lúgos kémhatás okozott kontakt sérülést az embereknél, vagyis égési sérüléshez hasonló, lúgmarásos sérülést.

- És az emberek nem tudták, hogy nem szabad hozzáérniük ehhez a vörösiszaphoz vagy pedig egyszerűen olyan váratlanul érte őket az áradás, hogy nem tudtak nem hozzáérni?

- Biztos, hogy váratlanul érte őket, hiszen a híradásokból is ez derül ki. Nem tudott senki semmit tenni, és nem tudtak védőruhát ragadni sem, hiszen adott esetben otthon valószínűleg nincs is. A védekezésben résztvevőket viszont szerintem mindenképp tájékoztatni kellett volna az anyag tulajdonságairól.

- Az Ön tudomása szerint az ott élők nem is tudtak arról, hogy ha ez az anyag valamilyen szerencsétlenség folytán kiszabadulna a tározóból, akkor az veszélyes lehet, és attól el kell távolodni, nem szabad hozzáérni és mindent meg kell tenni, hogy ne érintkezzünk vele? Tehát egy ilyen anyag közvetlen közelében az ott élők nincsenek tájékoztatva arról, hogy mi a teendőjük?

- Úgy tűnik, hogy nem voltak tájékoztatva. Azonban ez egy nagyüzem, amely sok embernek ad munkát a környéken, tehát az ott dolgozók biztosan tudják, hogy milyen jellemzői vannak ennek az iszapnak. Azonban úgy tűnt, hogy a lakosság jelentős része nem tudja, illetve akik ott dolgoznak, azoknak valószínűleg nagy része nem vegyész vagy nincsen ilyen affinitása, és ők sincsenek vele tisztában, hogy ez ilyen veszélyeket hordozhat.

- Úgy tudom, hogy ilyen szerencsétlenség nemcsak Magyarországon nem történt még, de hasonló is állítólag csak egyetlenegy, évtizedekkel ezelőtt Korzikán. Vagyis nem mindennapos dolog, hogy egy ilyen tározóból kiömlik - ráadásul nem egyszerűen kiszivárog, mert olyan talán már volt - nagy mennyiségben ez a vörösiszap. Ezért aztán talán az emberek fejében, de a cég vezetőinek a fejében sem fordult meg, hogy mindennapos tudást kellene az embereknek fenntartani arról, hogy ennek az anyagnak milyen veszélyei vannak.

- Egy kicsit helyesbítenék. Ilyen mértékű környezetszennyezés vörösiszap-tározó kapcsán Magyarországon, illetve a környező országokban tudomásom szerint valóban nem volt. Hasonló anyagokkal kapcsolatban viszont voltak ilyen esetek. Olaszországban is volt a nyolcvanas évek elején zagytározó-szakadás egy fluorit bányánál, ahol sok ember meghalt.

- És ott egy hasonló anyag ömlött ki?

- Nem volt ennyire veszélyes az anyag. Egyébként itt Magyarországon is történtek hasonló események. Haláleset nem volt szerencsére, viszont szintén a nyolcvanas évek elején Recsken, egy savas kémhatású bányászati zagytározó sérülése miatt történt egy óriási környezetszennyezés, ami elérte magát Recsk települést is, a házak közé ugyanúgy befolyt ez az anyag és a patak vitte magával a szennyező anyagokat. Illetve ’96-ban volt Gyöngyösorosziban, egy hasonlóan nagyon csapadékos időszakban, amikor az ottani ércbányából elsodródott a toxikus fémtartalmú iszap és az szétterült a településen. Ennek jelentős kármentesítési munka lett a következménye.

- Ezek szerint többé-kevésbé mindegy is, hogy a kiömlő anyag egy timföldgyártásból származó veszélyes melléktermék vagy valamilyen más bányászati tevékenységből. Hiszen az egyiknek ilyen, a másiknak amolyan, de mindegyiknek az emberre káros, életveszélyes és a környezetre is káros következményei lehetnek. Vagyis tudatában kellene lennünk annak, hogy ezek ott vannak a közvetlen környezetünkben és ennek megfelelően kellene élnünk és figyelnünk arra, hogy mi történik körülöttünk. Ez az egyik tanulság, de talán ez egy olyan tanulság, amit a következő évekre vonatkozóan kell levonni. Azonban van közvetlen teendő is. Mi az, amit most például a környezet mentesítésével foglalkozó szakembereknek, a katasztrófaelhárítóknak el kell végezniük azért, hogy egyáltalán ott élni, mozogni, lélegezni lehessen?

- A legfontosabb első körben mindenképpen az emberi élet védelme, és amennyire kivitelezhető, a vagyontárgyak védelme. A híradásokból úgy értesültem, hogy ez a tevékenység biztosított, illetve le is zárult. Innentől kezdődnek a kárenyhítési munkának azon a szakaszai, amik az élővilágra vonatkoznak. Tehát a szennyezés, a levonulás nyomon követése az élővizekben. És ezután kezdődik a kár felmérése, ami megalapozza majd a későbbi tényfeltárást, a műszaki beavatkozást.

- Mit lehet például csinálni egy olyan házban, amelyet elárasztott a vörösiszap és ott van a padlón, a falon, a bútorok alján, tehát ott van mindenütt. Szóval be lehet oda valamikor költözni vagy onnét el lehet egyáltalán távolítani ezt az anyagot?

- Az ott lakóknak ez a legfontosabb feladatuk, ez teljesen nyilvánvaló. A gyárigazgató is javasolta, hogy minél előbb próbálják meg ezt az anyagot tiszta vízzel eltávolítani az összes használati tárgyról és a lakásokban minden olyan eszközről, amiket használva kontaktusba kerülhetnek a vörösiszappal. Erre a lúgmarás elkerülése miatt, illetve a későbbi mérgezések elkerülésének érdekében van szükség.

- Ha jól tudom, a lúgmarás az egyik a közvetlen veszély, a másik veszély pedig az, hogy ha kiszárad ez a vörösiszap, akkor olyan apró por marad ott, amelynek viszont a belélegzése okozhat súlyos betegségeket.

- Egészségkárosodást okozhat.

- Hiszen egyrészt ez egy sugárzó anyag, másrészt gyakorlatilag olyan apró por, amely a tüdőbe jutva akár tüdőrákot is okozhat.

- Részben igaza van. A sugárzás megjelent több helyen, ezt én is olvastam, de ez nem helytálló a megállapítás. Minden anyagnak van a környezetünkben háttérsugárzása, így a vörösiszapnak is. Azonban ez messze a normál koncentrációba beleférő sugárzás.

- Tehát ne gondoljunk Csernobilra, mert nem erről van szó. Létezik bizonyos sugárzás, de nem ez a fő veszély, vagy nem ez az elsődleges baj, hanem ez az egészen apró por, amelynek a belélegzése viszont károsítja a tüdőt.

- Az egész szervezetet károsítja a tüdőn keresztül bejutva, tehát ez ellen is védekezni kell. Ezt pedig egy alapos takarítással és ennek a szennyező anyagnak, hulladéknak az otthonról való eltávolításával tehetjük meg.

- De ki fog takarítani? Tehát ha mondjuk vízzel eltávolítják a lakásból a vörösiszap látható nyomait, attól még nem látható módon ott maradhat és kiszáradhat a por. Szóval ki fogja azt kitakarítani? És mivel lehet ezt kitakarítani, porszívóval, seprűvel? Tehát vannak erre technikák?

- Az iszap legnagyobb részét vízzel le lehet mosni, miután nem marad belőle szinte semmi. Ami visszamaradhat esetleg, az egy nagyon pici mennyiség, amely semmiképpen nem fejthet ki komoly károsító hatást.

- Vagyis, ha nem látnak megmaradt vörösiszap-maradványokat, akkor nem kell tartani attól, hogy az egészsége bárkinek károsodhat, mert a mennyiség már olyan kicsi, hogy az nem számottevő?

- Így van. Tehát ha vizuálisan meggyőződnek róla, hogy sikerült felmosni, kimosni, feltakarítani, akkor megnyugodhatnak.

- Igen. Tehát akkor ez a közvetlen tennivaló. Mi a helyzet a településekkel, az utakkal, a földekkel? Hogyan lehet például egy füves területről vagy szántóföldekről eltávolítani ezt az anyagot? Vagy nem is eltávolítani kell, hanem földet kell rá hordani és be kell temetni?

- Elég sokat kérdezett egyszerre. Kezdjük azzal, hogy ennek az egész kármentesítési tevékenységnek lesz egy gazdája, egy felelőse, akit kötelezettnek hívnak. Az ő feladata lesz a tervezési munkákat elvégezni, és a végrehajtást, a kivitelezést megcsinálni. Tehát ez anyagilag őt terheli. A magántelepülésen, az úthálózatnál szintén valószínű, hogy egyéb társhatóságok - az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat, illetve a katasztrófavédelem - az utakat mindenképpen letakaríttatja. Erre a környezetvédelmi hatóság a kármentesítési terveket megelőzően kötelezéseket hozhat, tehát kijelölhet egy felelőst, akinek ezt végre kell hajtani vagy az anyagi terheit ennek viselnie kell. Tehát a településeket minél előbb meg kell tisztítani. Nyilván megvannak itt is a prioritások, a fontossági sorrendek. A lakóterületek az elsődlegesek, és a legelső a lakásokban a feltakarítás. Az utána következő lépések az udvarok, illetve az elöntött mezőgazdasági területek és egyéb területek megtisztítása. Mindenképpen a kármentesítési munka fogja megoldani ezt a problémát.

- De milyen ez kármentesítés? Tehát mondjuk az udvaron vagy a kis háztájimban paradicsomot termesztek, de elárasztotta a földet ez a zagy, ez a vörösiszap. Akkor jön majd az elhárító cég, és el fogja onnét lapátolni ezt az anyagot, vagy hoz oda több tonna földet, amit leterít, és majd azon lehet paradicsomot termeszteni? Vagy nem lehet, mert esetleg évekre előre azt fogják tanácsolni, hogy oda ne vessenek, ne ültessenek semmit?

- Az biztos, hogy a kijutott hulladékot, az önállóan fázisba lépő vörösiszapot össze kell gyűjteni és vissza kell vinni a vörösiszap-tározóba. Ezután a vörösiszappal kontaktusba került dolgokat, például a talaj egy részét is, amely biztosan szennyezett, ki kell termelni és át kell adni a feljogosított kezelőnek. Tehát ezeket lerakóba vagy egyéb hasznosítóba, létesítménybe kell vinni, ahol ezt a hulladékot szakszerűen tudják kezelni. Nyilván a szennyezett talaj helyére pedig tiszta talajt kell betölteni.

- Magyarán földmunkagépek jelennek meg ezekben a falvakban, és az udvarokban, kertekben egymás után kiássák a földet, amelyet elvisznek és majd hoznak helyette újat. Körülbelül így kell ezt elképzelni?

- Így van. Nehéz földmunkagépek kellenek. Nyilván a házak között kisebb gépekre van szükség, de a mezőkön ez egy igen nagy volumenű munka. Már most látszik, hogy ez rendkívül nagy kármentesítési munka lesz. Tehát nagyméretű, nehéz földmunkagépek jelennek meg, amelyek összetolják a hulladékot és a szennyezett talajt elkülönítetten. Utána laborvizsgálatok következnek, hogy megtudják, elérték-e a célállapoti határértéket. Majd visszatöltik az érintett területekre a tiszta talajt, amit máshonnan hoznak.

- Jól feltételezem, hogy hónapokba esetleg egy évbe is beletelik, amíg ezt elvégzik?

- Én így nem mernék találgatásokba bocsátkozni, de biztos, hogy ez egy több éves munka.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Hallgató


Hallgató: - Nem szeretnék bemutatkozni. Ajkai mérnökember vagyok, és az ajkai timföldgyárban is dolgoztam, de most már nyugdíjas vagyok. A kilences vörösiszap-kazettát, amely megrepedt, a mi osztályunk csinálta, tehát ismerem a dolgokat. Tegnap is meg ma is egész nap itt az ablakunk alatt mentek el a mentők, mire megtudtam, hogy nem valami karambol történt itt Bakonygyepesnél, tehát megtudtam, hogy mi a helyzet Kolontáron, Devecserben és Somlóvásárhely felé. És már tegnap délután jelen volt a helyszínen Illés Zoltán, környezetvédelmi államtitkár.

Bolgár György: - Igen.

- Ő ma is folytatta a tevékenységét, és emiatt ragadtam most telefont, mert én úgy gondolom, hogy neki inkább, mint közigazgatási embernek, de semmiképpen nem mint szakembernek kellene nyilatkoznia. Nagyon megnyugtató volt az előbbi beszélgetés, amelyben a Tatai Környezetvédelmi Zrt. vezetője nyilatkozott. Nagyon helyesen, nagyon higgadtan beszélt, és mindenben egyet tudok vele érteni.

- De mi a baj Illés Zoltán megnyilatkozásaival? Úgy tűnik, mintha nem szállt volna ki a korábbi környezetvédő politikus szerepéből és nem vette volna át a minisztériumi vezető szerepet vagy mi a probléma?

- Nekem a következő problémáim voltak. Egyrészt már tegnap - pedig elég hamar sötétedik most már - megállapította, hogy tízmilliárd forint a kár, azonban a tatai kolléga úgy nyilatkozott, hogy ezt majd fel kell mérni. Másrészt pedig radioaktív sugárzást méretett ma délelőtt, holott mindenki tudja, hogy szénbányászatban vagy bármilyen bányászatban vannak sugárzó anyagok.

- Igen, és nagyobb mértékű a sugárzásuk, mint ami általában az utcán tapasztalható.

- Valamivel nagyobb, de nem veszélyes mértékben.

- Tehát ez nem olyan, mint az atomerőmű.

- Így van, pontosan. A timföldgyártás Ajkán 1942-ben indult, és az első iszapkazetta Tósok község - akkor még község volt - mellett van, és senkinek semmi baja nincs tőle. Azt a kazettát már rekultiválták is, tehát szép zöld.

- Ez azt jelenti, hogy amikor kiszárad a kazetta, akkor tesznek rá földet és ott zöld mező lesz.

- Így van. Arról nem szólt a krónika, és ezzel színesíteném egy kicsit a dolgot, hogy ezeket a zagytározókat valamiből építik. Van Ajkán egy hőerőmű is, amely a négy ajkai bányából felhozott szenet tüzeli el, és így termel hőenergiát. Az erőműben a kazánok hamuja vízzel elegyítve szintén zagyot képez, amely egy csővezetéken kijut a zagytérre, és először ebből úgymond szürke iszap lesz, tehát ez a szénsalak maradványa. És ez képezi a falát ennek a tározónak, amibe aztán később a vörösiszapot engedik bele.

- És ez megfelelően erős és tartós falat teremt?

- Igen, több mint tíz méter a falvastagság. Én ma találkoztam régi kollégákkal, akikkel beszéltünk erről a dologról, és sok dolgot mondtak, amiben szerintem sok igazság van. Régen azt mondták a bányászok a tervteljesítésre, hogy minden követ megmozgatunk, és valóban sok követ a felszínre hozott ez a szénbányászat. Amikor ez a kő elégett a kazánban, akkor egy ilyen égetettmészszerű anyag keletkezett, ami ha vizet kap, akkor úgy megköt, mint a beton. Tehát így ez jó tartást képezett a vörösziszap-kazetta falának. Ellenben az utóbbi két-három évben szinte tisztán zöldenergiával, tehát faaprítékkal tüzel a hőerőmű, és egyáltalán nem vagyok meggyőződve arról, hogy ennek is ugyanolyan szilárdságú tartása van.

- Tehát lehet, hogy ezt rakták bele a tározóba és ilyen fala lett?

- Ez egészen biztos, mert most már az erőművi kazánok csak ilyennel üzemelnek.

- Értem. Nem értek hozzá meg nem is tudom, hogy így van-e, de azt lehet hallani, hogy itt nem magával a kazettával történt probléma, hanem az alatta lévő agyagos területtel. Azt mondják, hogy a nagy esőzések miatt megcsúszott ez a talaj, és ez okozta az egész tragédiát. Tehát elvileg nem a fallal volt a baj.

- Én ehhez nem tudok hozzászólni, mindenesetre jelzem, hogy lehet egy ilyen ok is.

- Értem.

- Én úgy gondolom, hogy ahol Illés Zoltán megjelenik, ott nem kellene mindjárt a termelést leállítani, mert ez a timföldgyár ma már nem annyira alumíniumoxidot állít elő, hanem inkább zeolitot, ami a mosóporba vagy a fogkrémünkbe való.

- Szóval már nem a hagyományos alumíniumgyártással foglalkozik.

- Így van, és nincs is már annyi bauxit a környéken, mert a nyirádi mélyművelési aknák bezártak a hévízi tó vize miatt.

- Igen. Sőt azt hiszem, hogy főleg külföldről importálják már a bauxitot. Talán Boszniából.

- Elképzelhető. Mindenesetre én nem állítottam volna le ezt a dolgot, és nem mondtam volna, hogy tízmilliárd forint a kár. Ráadásul a szegény timföldgyári dolgozóknak nem tudom, mit mondanak, hogy holnap bejöjjenek-e dolgozni vagy nem.

- Valóban ez egy másik fontos dolog, mert egyrészt az élet védelme és a szerencsétlenül jártak megsegítése az azonnali feladat. Azonban, ha közben esetleg megállítják a gyártást nemcsak néhány napra, hanem esetleg hetekre, hónapokra, akkor sokaknak az életfeltételei szűnnek meg.

- Igen, elmegy a Henkel nevű mosószergyártó társulat és azt mondja, hogy akkor nem itt veszek zeolitot, hanem máshol. Úgyhogy én nem rögtön kirúgással és fix kinyilatkoztatásokkal kezdtem volna Illés államtitkár úr helyében.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Friderikusz Sándor, úgy is mint a Megasztár egyik zsűritagja


Bolgár György: - Azt írja a mai Népszava, hogy nem valósítható meg Friderikusz javaslata, és a nagy kereskedelmi tévék szervezési előkészítési nehézségekre hivatkoznak. Vagyis hiába szeretnéd azt, hogy az ország külön-külön is nézhesse a TV2 Megasztárját és az RTL Klub X-faktorát, ez nem fog menni. Szerinted is így áll a helyzet, vagy te azért ennél optimistább vagy?

Friderikusz Sándor: - Nemcsak, hogy optimistább vagyok, hanem nagyra becsülöm a Népszava újságíróinak információszerzési képességét. De hogy engem például nem kerestek meg, az is biztos.

- Nem rajtad múlik. Te elmondtad a magadét.

- Dehogyis nem. Sok minden múlik azért rajtam is szerintem. Nem véletlenül vettem a nevemre ezt a mozgalmat. Egyébként az elmúlt alig három napban több mint ötvenezer, ötvenegyezer vagy ötvenkétezer aláírónál tartok.

- Ezt nem mondod komolyan. Tegnap reggel itt nyilatkoztál a Klubrádióban és néhány ezernél tartottál.

- Így van.

- Most már ötvenezer fölött?

- És képzeld el, kollektíven. Tehát van, ahol száznegyvenegy ember írta alá, szóval nemcsak kitalált nevek, hanem valóságos nevek.

- Ezzel már pártot lehet alapítani.

- Hát, ha ezt két héttel hamarabb tudom, lehet, hogy indulok az önkormányzati választáson, és akkor másképp néz ki az ország térképe esetleg.

- Na de mit kezdesz ezzel az ötvenezer e-maillel?

- Szerintem épp elég nyomaték. A Népszava hírét cáfolva, hogy ebből nem lesz semmi, elmondom a valóságot. Beszéltem, nem is egyszer, a Sláger rádió révén is Kolosi Péterrel, az RTL Klub programigazgatójával, és nem beszéltem, de üzenetet váltottunk a TV2 programigazgatójával, Kiss Péterrel. Most úgy néz ki a helyzet, hogy legutóbb szombaton a TV2 megverte a hét és tizenegy órás idősávban az RTL Klubot. Tehát többen nézték. Amikor az X-faktor ment, akkor az X-faktornak jócskán magasabb volt a nézőszáma. Viszont amikor reklámszünet van, akkor azonnal átkapcsolnak az RTL Klubról a nézők. Tehát tartok tőle, hogy az RTL Klub sem lehet nagyon a remélt bevételeinek a közelében, mert a harmadára, negyedére esik vissza az RTL Klub X-faktor reklámjának is a nézettsége.

- Ezek szerint nem teljesen jól hangolják össze a nagy tévék a műsoraikat, mert egy időre teszik a hasonlókat, és ez nemcsak a tehetségkutatókra, hanem az amerikai krimikre vagy komédiákra is vonatkozik. Úgyis össze kellene hangolniuk a műsorukat, hogy ugyanabban a percben kezdődjék a reklám. És akkor nincs hova odakapcsolni.

- Igen. Ez hol így van, hol nem. De ez esetben kétszer sem volt így. És én nem hiszem, hogy amikor a reklámozók ezt látják, hogy ugyan egymillió nyolcszázezer ember nézi az X-faktort, de a reklámot csak mondjuk háromszázötven vagy négyszázezer, vagy maximum ötszázezer, akkor ugyanazt az árat fizeti ki, mint egyébként a műsornézettségért. Magyarán szólva azért egy pici nyomás szerintem a konkurencián is van, és a TV2-nek pedig ugyancsak elemi érdeke lenne meggondolni, hogy esetleg odébbáll, mert azt tapasztalom a nézettségi görbét figyelembe véve, hogy abban a pillanatban, de úgy képzeld el, hogy nem telik el egy perc, amikor elindul az RTL Klubon az X-faktor vége főcíme, abban a pillanatban a teljes közönség átjön a TV2 megasztárjára. Magyarán nem azzal van baj, hogy az egyik rosszabb műsor, a másik pedig jobb, hanem egész egyszerűen azzal, hogy párhuzamosan adják. Mindenkinek választania kell, mert általában egy háztartásban nincsen kettő meg három tévékészülék Magyarországon. Visszatérve a két programigazgatóra, azt mondta nekem is Kolosi Péter, hogy ő szívesen leül velem. Hogy hármasban leül-e, az még a következő két napnak lesz a kérdése, hogy megbeszéljük, mit lehet tenni. Kiss Péter, a TV2 programigazgatója ugyanennyire nyitott volt. Én egyáltalán nem látom olyan pesszimistán a helyzetet, mint mondjuk a Népszava.

- Csak az a baj, hogy egy héten egyetlenegy szombat van. Vagyis valakinek engednie kellene és ez valószínűleg presztízskérdés is. Lehet, hogy egy ilyen műsornak, ehhez nem értek, a szombat este a legmegfelelőbb időpont.

- Nem, annyira nem így van, hogy például Amerikában…

-… El tudom képzelni a péntek estét is.

- Amerikában a „Got Talent”-et, ami mondjuk egy ilyen Csillag születik féle műsor, az NBC kedden és szerdán este adja. Tehát ez nem így van. És Magyarországon is nyugodtan el lehet mozdulni. A mi esetünkben, mármint a TV2 Megasztárja esetében annyi a nehézség, hogy Eszenyi Enikőt köti a színházi beosztása. Ő nemcsak a Vígszínház igazgatója, hanem vezető színésznő. A saját színházában is több darabban játszik. November végéig el vannak adva a jegyek, tehát nagyon nehéz úgy odébb mozdulni, hogy Enikő a színházi programját ehhez igazítsa ismét. Mert már egyszer a szombatokra tekintettel úgy igazította, hogy ő akkor szabad legyen. Tehát ez egy kis nehézség. Az, hogy háromszáz meg négyszáz tagú stábot kell másnapra szervezni, sok ilyen nagy műsort csináltam életemben, tudom, hogy ez ugyan nagyon sok feladatot ró a gyártásra, de természetesen megoldható.

- Gondoltam, hogy ezzel az érvvel téged nem lehet leszerelni, hogy egy ekkora műsort ennyi emberrel nehéz csak úgy ide-oda mozgatni.

- Ez akarat kérdése, szerintem okos enged. Ha én lennék az RTL Klub, és én lennék az erősebb e tekintetben, engem néznek egymillió nyolcszázezren a magam sávjában, a TV2 megasztárját pedig csak egymillió kettőn, akkor engednék. Egyébként ez a „csak” is annyira mulatságos, amikor azt írják az internetes honlapok, hogy pusztító vereséget szenvedett a Megasztár, csak egymillió kétszázezer ember nézi. Összetenné a két kezét az összes internetes honlap, ha naponta ennyien rákattintanának. Mármint amennyien a TV2 megasztárját nézik. Hogy kíméletlen vereséget szenvedett a TV2 a hétvégén. Ez egyszerűen nem igaz. Én úgy gondolom, hogy mindkét programigazgatóban van készség, ha hármasban leülnénk, azzal lennék a legboldogabb. Ha csak külön-külön ülhetek le velük, mert ők presztízskérdést csinálnak ebből, ugyan nem értem, hogy a közönség feje fölött hogy lehet, de nekem az is jó. És akkor még csak egy szempontról beszéltem, a másik szempont ezeknek a kitűnő versenyzőknek a felfedezése, mert így csak a fél ország fogja felfedezni őket. Aki az RTL Klubot nézi, azokat a gyerekeket fogja ismerni, és ott is fantasztikus énekesek vannak, aki meg a mi Megasztárunkat nézi, az őket fogja ismerni, és azt mondhatom, hogy a mezőny tizenegy bent maradójának mindegyike tényleg kivételes tehetség. Én ennyi tehetséges embert egy rakáson még soha nem láttam. Kinek jó ez?

- Akkor maradjunk a kérdésednél. Kinek jó ez?

- Nyilvánvalóan ebben van egy csomó presztízs. Azért az RTL Klub nem nagyon ugrál, kiszámítható műsorpolitikát vezet, ezt lehet évek óta látni. A TV2 a második ezen a piacon, azt nem mondom, hogy szorult helyzetben van, mert másodiknak lenni azért nem olyan nagy szégyen. Amikor olimpiákról van szó, akkor mindig azt mondjuk magunknak, hogy az ezüstérem is szépen csillog. Ha meg a második legnézettebb tévéről van szó, akkor olyan kéjesen írják le az újságok, hogy csúfos vereséget szenved. Szóval szerintem ez elsősorban presztízskérdés. Én most a napokban meg fogok keresni néhány reklámügynökséget, mert kíváncsi vagyok, hogy például nekik jó-e ez, hogy a reklámra átvonul a tévénéző a másik adóra és nem az ő reklámját nézi. Szóval szerintem még pénzügyileg is be lehet bizonyítani és akkor mondok egy újabb szempontot. Mindkét adón lehet majd az élő adásokban, nálunk már lehet, majd az RTL Klubon is nem sokára lehet, telefonálni. Ha a közönség egyik fele az élő adást nézi bármelyik adón és a másik adást csak felvételről nézi, az már nem tud telefonálni. Tehát jókora bevételkiesést is jelenthet ez akármelyik csatornának. Tehát pénzügyileg sem értem pontosan ezt az érvelést.

- Ahhoz képest, hogy ebben az adásban szinte véletlenszerűen fakadtál ki, hogy micsoda abszurdum ez, hogy egyszerre megy a két műsor…

- Abszolút véletlenszerűen, jó is, hogy mondod, mert ma délelőtt egy pillanatra elkaptam Bakács Tibor morfondírozását, hogy természetesen ez az egész jó előre meg van konstruálva. Szóval ez egy beteg ország, azt kell, hogy mondjam. Itt mindig minden mögött valamit sejtenek. Ha csak egy lépéssel tovább gondolja Bakács, meg akik így gondolkodnak: van olyan épeszű ember, aki nem az indulat hatására mondja ki a saját privát e-mail címét, hogy jelentkezzenek azok, akik azzal egyetértenek, hogy külön időpontokban menjenek ezek a zenei vetélkedők? Nincs olyan épeszű ember. Én kimondtam a sajátomat, le is fagyott, nem tudom megmondani neked, hány tucatszor, hány szakember dolgozik rajta, a privát levelezésem nem működik. Senki nem tud elérni, mert nem tudom a szénakazalban a tűt megtalálni. Tehát az ügyvédem például már kétszer telefonált az elmúlt kép napban, hogy megint küldött egy levelet, megint nem válaszoltam.

- Ott van a tizennyolcezer hatszázötvennegyedik el nem olvasott levél között.

- Nagyon sokat elolvasok. Mondjuk maximum ezer, ezerkétszázat olvastam el.

- Szóval ahhoz képest, hogy véletlenszerűen kifakadtál, mert úgy gondoltad, hogy ez abszurdum és miért ne mondhatnád el a véleményedet erről, ahhoz képest nagyon belendültél. Komoly kampányt szervezel, hogy megváltoztasd a helyzetet.

- Én egyébként generális problémát látok.

- Ebben igazad van. Ez a lényeg.

- A szappanoperák is egyszerre mennek, a krimik is egyszerre mennek. Az RTL Klub programigazgatója, Kolosi Péter azt mondja, hogy ezt a TV2 kezdte. A TV2-ben ezt másképpen mondják. Nekem teljesen mindegy, hogy ki kezdte, de nem lehet ennyire lebecsülni a közönséget. Írt például egy hölgy, aki Angliában él huszonvalahány éve, oda ment férjhez, de magyar származású és pont az angol médiahatóságnál dolgozik. Azt mondja, hogy abszolút törvényi szabályozás van Angliában arra, hogy még csak véletlenül sem lehet azonos típusú műsor egy időben, olyannyira, hogy a csatornák, amelyek persze szép számmal vannak, sokkal többen, mint mondjuk Magyarországon, kötelezve vannak az egyeztetésre.

- Igen. A vicc az, hogy itt más szempontból az ember azt feltételezi, hogy ez valamiféle kartellezés, ami folyik a nyereség maximalizálása vagy az esetleges veszteség minimalizálása érdekében. Gondoltam is, hogy megkeresem a Gazdasági Versenyhivatalt, de nem bírtak visszajelezni.

- Hátha még holnap vagy holnapután. Mert vagy nekik lenne dolguk, vagy a mai nap felálló médiahatóságnak is dolga lenne ezzel foglalkozni. Szóval politika helyett én sokkal jobb néven venném, ha ilyenkor a médiahatóság például azt mondaná, hogy leülteti a feleket, nem én, hanem ők, mert nekik vannak hatósági eszközeik, és addig nem állnak fel, amíg meg nem találják a megoldást. Nem lehet kitolni a közönséggel. Én televíziós vagyok, én egész életemben így gondolkodtam. Senki nem fog ettől engem eltántorítani. Azt fogom csinálni, ami belátásom szerint a legjobb. Addig megyek, ameddig valamelyik el nem mozdul.

- A dolog lényege az, hogy ezek szerint te nem vagy pesszimista, mint a Népszava, legalábbis az értesülése, hanem próbálod folytatni a dolgot, hogy értsék meg, hogy ez így nem jó.

- És előbb utóbb meg fogják érteni. Vagy egyik, vagy másik.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!