rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. október 5.

Farkas Béla, a Tatai Környezetvédelmi Zrt. környezetvédelmi igazgatója


Bolgár György:
- Azt mondta nekem egy kollégám, hogy az Önök cége az egyetlen, amely ért ennek a mostani vörösiszap-katasztrófának az elhárításához és ott is vannak a helyszínen. Honnan beszél éppen most?

Farkas Béla: - Én Tatán vagyok a központunkban, a kollégáim is a cégközpont irodájában vannak, a műszaki kollégák közül viszont, akit lehetett, kirendeltünk Ajkára és Devecserre.

- Igaz az, hogy csak Önök értenek ehhez vagy ez egy kicsit túlzás?

- Sokan értenek ehhez. Nyilván maga a timföldgyár is jól ért ehhez a problémához. Minket a területileg illetékes katasztrófavédelem keresett meg. Egyrészt azért minket, mert a mi saját kezelésünkben is vannak hasonló vörösiszap-tározók, amelyek a jelentős részét cégünk már eredményesen rekultiválta, helyreállította. Másrészt nekünk vannak olyan környezetvédelmi kármentesítési munkákban tapasztalataink, amik hasonló anyagok, hasonló összetételű iszapok és veszélyes hulladékok mentesítésére irányulnak, hasonló mennyiségekben.

- Szóval azt mondja, hogy más vörösiszap-tározókat már rekultiváltak és a dolgot veszélytelenné tették, ártalmatlanították. Ezek mind timföldgyártáshoz kapcsolódó tározók voltak?

- A rekultivációs munkák jelentős része timföldgyártással volt kapcsolatos. Emellett erőművi pernyehányókkal és ércbányászattal kapcsolatos kármentesítésben és felszámolásban is van tapasztalatunk.

- Mennyire veszélyesek ezek? Ugyanis a cég, amely kiadott egy közleményt nem olyan régen, azt állítja, hogy ez a zagy, ez a lúgos melléktermék nem olyan veszélyes, mint amilyennek gondolják vagy amilyennek az első hírek alapján feltételezhető. Ugyanakkor mégiscsak azt látjuk, hogy négy ember meghalt. Bár azt, hogy milyen körülmények között, azt nem igazán tudjuk. Azonban azt tudjuk, hogy több mint százan súlyosan megsérültek, és a kórházban az orvosok is beszéltek arról, hogy többen vannak nagyon súlyos állapotban. Tehát mitől és hogyan lehettek ilyen súlyos sérülésnek kitéve ezek az emberek, ha nem olyan veszélyes ez az anyag?

- Nem szeretném egyik oldalt sem erősíteni, sem cáfolni. Én úgy vélem, valahol középúton van az igazság. Az mindenképpen tény, hogy a vörösiszap veszélyes hulladék, és emiatt elkülönítetten kell gyűjteni. Ami ebből a sérült tározóból kijutott, az vörösiszap és technológiai víz keveréke. Ez mind a kettő lúgos kémhatású, és ez a nagyon erős lúgos kémhatás okozott kontakt sérülést az embereknél, vagyis égési sérüléshez hasonló, lúgmarásos sérülést.

- És az emberek nem tudták, hogy nem szabad hozzáérniük ehhez a vörösiszaphoz vagy pedig egyszerűen olyan váratlanul érte őket az áradás, hogy nem tudtak nem hozzáérni?

- Biztos, hogy váratlanul érte őket, hiszen a híradásokból is ez derül ki. Nem tudott senki semmit tenni, és nem tudtak védőruhát ragadni sem, hiszen adott esetben otthon valószínűleg nincs is. A védekezésben résztvevőket viszont szerintem mindenképp tájékoztatni kellett volna az anyag tulajdonságairól.

- Az Ön tudomása szerint az ott élők nem is tudtak arról, hogy ha ez az anyag valamilyen szerencsétlenség folytán kiszabadulna a tározóból, akkor az veszélyes lehet, és attól el kell távolodni, nem szabad hozzáérni és mindent meg kell tenni, hogy ne érintkezzünk vele? Tehát egy ilyen anyag közvetlen közelében az ott élők nincsenek tájékoztatva arról, hogy mi a teendőjük?

- Úgy tűnik, hogy nem voltak tájékoztatva. Azonban ez egy nagyüzem, amely sok embernek ad munkát a környéken, tehát az ott dolgozók biztosan tudják, hogy milyen jellemzői vannak ennek az iszapnak. Azonban úgy tűnt, hogy a lakosság jelentős része nem tudja, illetve akik ott dolgoznak, azoknak valószínűleg nagy része nem vegyész vagy nincsen ilyen affinitása, és ők sincsenek vele tisztában, hogy ez ilyen veszélyeket hordozhat.

- Úgy tudom, hogy ilyen szerencsétlenség nemcsak Magyarországon nem történt még, de hasonló is állítólag csak egyetlenegy, évtizedekkel ezelőtt Korzikán. Vagyis nem mindennapos dolog, hogy egy ilyen tározóból kiömlik - ráadásul nem egyszerűen kiszivárog, mert olyan talán már volt - nagy mennyiségben ez a vörösiszap. Ezért aztán talán az emberek fejében, de a cég vezetőinek a fejében sem fordult meg, hogy mindennapos tudást kellene az embereknek fenntartani arról, hogy ennek az anyagnak milyen veszélyei vannak.

- Egy kicsit helyesbítenék. Ilyen mértékű környezetszennyezés vörösiszap-tározó kapcsán Magyarországon, illetve a környező országokban tudomásom szerint valóban nem volt. Hasonló anyagokkal kapcsolatban viszont voltak ilyen esetek. Olaszországban is volt a nyolcvanas évek elején zagytározó-szakadás egy fluorit bányánál, ahol sok ember meghalt.

- És ott egy hasonló anyag ömlött ki?

- Nem volt ennyire veszélyes az anyag. Egyébként itt Magyarországon is történtek hasonló események. Haláleset nem volt szerencsére, viszont szintén a nyolcvanas évek elején Recsken, egy savas kémhatású bányászati zagytározó sérülése miatt történt egy óriási környezetszennyezés, ami elérte magát Recsk települést is, a házak közé ugyanúgy befolyt ez az anyag és a patak vitte magával a szennyező anyagokat. Illetve ’96-ban volt Gyöngyösorosziban, egy hasonlóan nagyon csapadékos időszakban, amikor az ottani ércbányából elsodródott a toxikus fémtartalmú iszap és az szétterült a településen. Ennek jelentős kármentesítési munka lett a következménye.

- Ezek szerint többé-kevésbé mindegy is, hogy a kiömlő anyag egy timföldgyártásból származó veszélyes melléktermék vagy valamilyen más bányászati tevékenységből. Hiszen az egyiknek ilyen, a másiknak amolyan, de mindegyiknek az emberre káros, életveszélyes és a környezetre is káros következményei lehetnek. Vagyis tudatában kellene lennünk annak, hogy ezek ott vannak a közvetlen környezetünkben és ennek megfelelően kellene élnünk és figyelnünk arra, hogy mi történik körülöttünk. Ez az egyik tanulság, de talán ez egy olyan tanulság, amit a következő évekre vonatkozóan kell levonni. Azonban van közvetlen teendő is. Mi az, amit most például a környezet mentesítésével foglalkozó szakembereknek, a katasztrófaelhárítóknak el kell végezniük azért, hogy egyáltalán ott élni, mozogni, lélegezni lehessen?

- A legfontosabb első körben mindenképpen az emberi élet védelme, és amennyire kivitelezhető, a vagyontárgyak védelme. A híradásokból úgy értesültem, hogy ez a tevékenység biztosított, illetve le is zárult. Innentől kezdődnek a kárenyhítési munkának azon a szakaszai, amik az élővilágra vonatkoznak. Tehát a szennyezés, a levonulás nyomon követése az élővizekben. És ezután kezdődik a kár felmérése, ami megalapozza majd a későbbi tényfeltárást, a műszaki beavatkozást.

- Mit lehet például csinálni egy olyan házban, amelyet elárasztott a vörösiszap és ott van a padlón, a falon, a bútorok alján, tehát ott van mindenütt. Szóval be lehet oda valamikor költözni vagy onnét el lehet egyáltalán távolítani ezt az anyagot?

- Az ott lakóknak ez a legfontosabb feladatuk, ez teljesen nyilvánvaló. A gyárigazgató is javasolta, hogy minél előbb próbálják meg ezt az anyagot tiszta vízzel eltávolítani az összes használati tárgyról és a lakásokban minden olyan eszközről, amiket használva kontaktusba kerülhetnek a vörösiszappal. Erre a lúgmarás elkerülése miatt, illetve a későbbi mérgezések elkerülésének érdekében van szükség.

- Ha jól tudom, a lúgmarás az egyik a közvetlen veszély, a másik veszély pedig az, hogy ha kiszárad ez a vörösiszap, akkor olyan apró por marad ott, amelynek viszont a belélegzése okozhat súlyos betegségeket.

- Egészségkárosodást okozhat.

- Hiszen egyrészt ez egy sugárzó anyag, másrészt gyakorlatilag olyan apró por, amely a tüdőbe jutva akár tüdőrákot is okozhat.

- Részben igaza van. A sugárzás megjelent több helyen, ezt én is olvastam, de ez nem helytálló a megállapítás. Minden anyagnak van a környezetünkben háttérsugárzása, így a vörösiszapnak is. Azonban ez messze a normál koncentrációba beleférő sugárzás.

- Tehát ne gondoljunk Csernobilra, mert nem erről van szó. Létezik bizonyos sugárzás, de nem ez a fő veszély, vagy nem ez az elsődleges baj, hanem ez az egészen apró por, amelynek a belélegzése viszont károsítja a tüdőt.

- Az egész szervezetet károsítja a tüdőn keresztül bejutva, tehát ez ellen is védekezni kell. Ezt pedig egy alapos takarítással és ennek a szennyező anyagnak, hulladéknak az otthonról való eltávolításával tehetjük meg.

- De ki fog takarítani? Tehát ha mondjuk vízzel eltávolítják a lakásból a vörösiszap látható nyomait, attól még nem látható módon ott maradhat és kiszáradhat a por. Szóval ki fogja azt kitakarítani? És mivel lehet ezt kitakarítani, porszívóval, seprűvel? Tehát vannak erre technikák?

- Az iszap legnagyobb részét vízzel le lehet mosni, miután nem marad belőle szinte semmi. Ami visszamaradhat esetleg, az egy nagyon pici mennyiség, amely semmiképpen nem fejthet ki komoly károsító hatást.

- Vagyis, ha nem látnak megmaradt vörösiszap-maradványokat, akkor nem kell tartani attól, hogy az egészsége bárkinek károsodhat, mert a mennyiség már olyan kicsi, hogy az nem számottevő?

- Így van. Tehát ha vizuálisan meggyőződnek róla, hogy sikerült felmosni, kimosni, feltakarítani, akkor megnyugodhatnak.

- Igen. Tehát akkor ez a közvetlen tennivaló. Mi a helyzet a településekkel, az utakkal, a földekkel? Hogyan lehet például egy füves területről vagy szántóföldekről eltávolítani ezt az anyagot? Vagy nem is eltávolítani kell, hanem földet kell rá hordani és be kell temetni?

- Elég sokat kérdezett egyszerre. Kezdjük azzal, hogy ennek az egész kármentesítési tevékenységnek lesz egy gazdája, egy felelőse, akit kötelezettnek hívnak. Az ő feladata lesz a tervezési munkákat elvégezni, és a végrehajtást, a kivitelezést megcsinálni. Tehát ez anyagilag őt terheli. A magántelepülésen, az úthálózatnál szintén valószínű, hogy egyéb társhatóságok - az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat, illetve a katasztrófavédelem - az utakat mindenképpen letakaríttatja. Erre a környezetvédelmi hatóság a kármentesítési terveket megelőzően kötelezéseket hozhat, tehát kijelölhet egy felelőst, akinek ezt végre kell hajtani vagy az anyagi terheit ennek viselnie kell. Tehát a településeket minél előbb meg kell tisztítani. Nyilván megvannak itt is a prioritások, a fontossági sorrendek. A lakóterületek az elsődlegesek, és a legelső a lakásokban a feltakarítás. Az utána következő lépések az udvarok, illetve az elöntött mezőgazdasági területek és egyéb területek megtisztítása. Mindenképpen a kármentesítési munka fogja megoldani ezt a problémát.

- De milyen ez kármentesítés? Tehát mondjuk az udvaron vagy a kis háztájimban paradicsomot termesztek, de elárasztotta a földet ez a zagy, ez a vörösiszap. Akkor jön majd az elhárító cég, és el fogja onnét lapátolni ezt az anyagot, vagy hoz oda több tonna földet, amit leterít, és majd azon lehet paradicsomot termeszteni? Vagy nem lehet, mert esetleg évekre előre azt fogják tanácsolni, hogy oda ne vessenek, ne ültessenek semmit?

- Az biztos, hogy a kijutott hulladékot, az önállóan fázisba lépő vörösiszapot össze kell gyűjteni és vissza kell vinni a vörösiszap-tározóba. Ezután a vörösiszappal kontaktusba került dolgokat, például a talaj egy részét is, amely biztosan szennyezett, ki kell termelni és át kell adni a feljogosított kezelőnek. Tehát ezeket lerakóba vagy egyéb hasznosítóba, létesítménybe kell vinni, ahol ezt a hulladékot szakszerűen tudják kezelni. Nyilván a szennyezett talaj helyére pedig tiszta talajt kell betölteni.

- Magyarán földmunkagépek jelennek meg ezekben a falvakban, és az udvarokban, kertekben egymás után kiássák a földet, amelyet elvisznek és majd hoznak helyette újat. Körülbelül így kell ezt elképzelni?

- Így van. Nehéz földmunkagépek kellenek. Nyilván a házak között kisebb gépekre van szükség, de a mezőkön ez egy igen nagy volumenű munka. Már most látszik, hogy ez rendkívül nagy kármentesítési munka lesz. Tehát nagyméretű, nehéz földmunkagépek jelennek meg, amelyek összetolják a hulladékot és a szennyezett talajt elkülönítetten. Utána laborvizsgálatok következnek, hogy megtudják, elérték-e a célállapoti határértéket. Majd visszatöltik az érintett területekre a tiszta talajt, amit máshonnan hoznak.

- Jól feltételezem, hogy hónapokba esetleg egy évbe is beletelik, amíg ezt elvégzik?

- Én így nem mernék találgatásokba bocsátkozni, de biztos, hogy ez egy több éves munka.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Izsák Jenő karikatúrái