rss      tw      fb
Keres

Semjén meg a pókháló



Szép dolog az állampolgárság, de ez csak akkor terem életet, ha a közösség ezt valóban meg tudja élni. Ennek pedig három feltétele van. Ugye az állam megteszi, ami az állam dolga: állampolgárság, költségvetési támogatás etcetera. De ez csak akkor lesz teljes, ha az intézmények is megteszik a magukét, és ha az egyes emberek személyes kapcsolatai is létrehozzák. […] Be tudjuk lakni a Kárpát-medencét. A diaszpórát is beleértve, hogy az egész világot a magyar közösségek hálózata be tudja hajszálgyökérként fonni, hiszen világnemzetté váltunk. Akaratunk ellenére egyébként, a történelmi tragédiákból kifolyólag, lásd Trianon vagy az emigráció különböző hullámai.”*

Semjén Zsolt gyorsan megtanulta Krémer Ferenc minapi leckéjét. Azzal a roppant nagy különbséggel, hogy Krémer a demokráciáról beszélt, amikor azt írta: „Demokratává nevelődni nem lehet előadásokon, mit sem ér a bölcseket hallgatni, a demokráciát át kell élni.” Semjénnek, a keresztény vadásznak eszébe sincs azon fáradozni, hogy a demokráciát tegye át- és megélhetővé az alattvalók számára. Ő a magyarságot tartja a legfőbb jónak, a „magyar embert” pedig előretolt helyőrségnek, aki lehetőség szerint a barátkozásaiban-kapcsolataiban is a „magyarság” alapján választ partnert, ezáltal elősegíti, hogy ne csak a „magyar ember”, hanem nyomában a magyar állam is „be tudja lakni” az egész Kárpát-medencét. Mi több, az egész világot. Mert ha a magyar ember úgy jár el, ahogy felkent vezetői megkívánják tőle, hamarosan az egész világot beborítja a finom szövésű, az ellenség számára láthatatlan magyar pókháló, a közepében egy mérgespókkal, aki – ha elég erős az a magyar emberekből szőtt háló – egyenként fog lecsapni a világ „konkurens” vezetőire. Amerikát már korábban is megfenyegettük (száz magyar nem fog rá szavazni, érzékeltette Obamával a helyi magyarság vehemens orbánista vezetője, ha tovább izélgetik a választott magyar vezetőt). Na jó, nem voltunk még elegen, de itt van az a sok drága, családilag külföldre szakadt fiatal ember, aki magyarul ugyan már nem beszél, de az ősi harcos-rovásírásos kultúrát eljött kitapasztalni az óhazába a magyar állam pénzén, mert az állam abban reménykedik, hogy ha másért nem, az egynyári nosztalgiának köszönhetően magyar csikósostort faraghat belőlük is a saját hazájukban, és odacserdíthet velük, ha az illető haza vezetése nem mutat elég alázatot és lojalitást a magyar hadúr iránt. Az Európai Uniót már leszedtük, erre kár is több szót vesztegetni, bebizonyítottuk és határozatba foglaltuk, hogy totálisan hiteltelen, amikor a „definiálatlan, soha meg nem szavazott” európai értékek fügefalevelével takargatja, hogy kizárólag a sértett bankok és a multik érdekei mozgatják. (De vigyázat, nem minden bank és nem minden multi büdös! Az OTP-t szeretjük. Igaz, hogy ugyanúgy áthárítja az állam által tőle kicsikart rengeteg pénzt az ügyfelekre, mint bármelyik másik bank, sőt, de pontosan az a dolga, hogy az összállami megtévesztésben eljátssza a maga szerepét. Higgye a magyar, hogy nem az állam nyúlja le a pénzét, hanem a bank, és ennek a szerepnek az OTP egy hang nélkül eleget is tesz. Szeretjük a Mol nevű multit, segítjük terjeszkedését a világban, ahogy a CBA-t is meg az összes többit, hiszen nagyhatalmi szempontból ők ugyanolyan csavarok Magyarország és a világ orbánista gyarmatosításának nagyívű tervében, mint a magyar ember.) Merkel is szégyenkezhet, hogy már Orbán esernyőhordozójának se jó. Szép lassan sorra kerül mindenki, és előbb-utóbb ahhoz is lesz erőnk, hogy Christopher Smith republikánus képviselőt nevezzük ki kilenc évre amerikai elnöknek. Megszolgálta.*

Meg kell szabadulnunk a szentimentális nacionalizmustól, a felsőbbrendűségbe vetett hittől, a Trianonon való siránkozástól, a feudális és fasiszta szimbólumok imádatától, a főnökök sérthetetlenségébe vetett hittől és attól, hogy előre, már eleve lemondunk jogaink érvényesítéséről”, írta ugyanott Krémer Ferenc. „Meg kell változtatnunk a gondolkodást, s mivel ez lassú folyamat, addig az intézményeknek kell útját állniuk – ha szükséges, erővel – az önkényuralom hívei újjászerveződésének.”

Egy intézmény biztosan van – igaz, hogy az se magyar –, amely egy súlyos követ beépített kedden az intézményes ellenállás alapjába. Igaz, hogy nem a magyar nagyhatalmi terjeszkedésnek és nem is a magyar állampolgárok Orbán-féle nacionalista hülyítésének állta útját, de a megfélemlítő rasszista-hungarista militarizmusnak igen. Fontos szövetségest veszít Orbán, mert minél kijjebb tolja a határokat az elviselhetetlen szélsőségesség felé a Jobbik, annál tágasabb az orbáni uralom mozgástere, a szélsőjobboldali agresszivitás mellett annál kevésbé lesz észrevehető az állami, és ha kétfelől uszítják, annál gyorsabban lesz védtelen önmaga indulataival szemben is a magyar. A strasbourgi bíróság azonban Krémernek adott igazat: „az alapvető jogok és szabadságok nem képezhetik a demokrácia öngyilkossági szerződését”. Hogy – másfelől – ki mindenkinek súlyos üzenet ez, arról majd máskor.

(Mihancsik Zsófia)


* A nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes beszéde az Eötvös Loránd Tudományegyetem hatodik Kárpát-medencei Magyar Nyári Egyetemének megnyitó ünnepségén kedden Budapesten.

** Christopher Smith amerikai republikánus kongresszusi képviselő múlt héten Magyarországon járt, és bámulatosnak nevezte a magyarországi alkotmányreformot és az új törvények sorát.