Listák és hatalmisták

„Felebarátodról listákat ne készíts” – ilyen parancsolat nincs az európai morális gyakorlat kőbe vésett, tíz alaptörvénye között.

Éppenséggel lehetne – akár három parancsolat alpontjaként is.


„Invitation – Decalogue” –  Liviu Mocan szobra Genfben

Betehetnénk például ehhez: „Ne legyenek néked idegen isteneid énelőttem”. Itt arra utalnánk, hogy aki listát készít, az ezt nagy valószínűséggel egy általa istenített, földi hatalom imádatától vezérelve teszi.

Aztán meg odailleszthetnénk a „Ne tégy hamis tanúbizonyságot...” kezdetű passzushoz is, hiszen ha meggondoljuk, annál hamisabb képet nehéz alkotnunk embertársunkról, mint hogy azt állítjuk: személye teljes egészében mérlegre tehető, csupán egyetlen, listaalkotó szempont szerint.

Végül pedig nem tévedünk nagyot, ha a „Ne kívánd el felebarátod házát, marháját, szamarát, semmi egyebet, ami az övé” törvényben nyitunk egy elágazást – gondoljunk csak a zsidó- vagy a kuláklisták összeállítóira, akik e névsoroknak köszönhetően szépen beleültek a kilistázottak vagyonkáiba.

Az is igaz, hogy ha mindezt megtennénk, és volna egy ily módon komplettírozott, poszt-mózesi Tízparancsolatunk, törvényt akkor sem hozhatnánk arról, hogy ezt mindenki köteles betartani. Viszont nem is szükséges, hiszen a Tízparancsolat normái amúgy is külön törvények nélkül, a fennálló európai kulturális konszenzus alapján érvényesülnek. Természetesen már rég nem vallási alapon, hanem azért, mert az emberi együttélés univerzális szabályaiból kiindulva fogalmaznak meg elveket.

Ennek ellenére az ember mégis azt gondolja, hogy ha egy hetilap kifejezetten kereszténynek vallja magát, akkor mondhatni „munkaköri kötelessége” betartani a zsidó-keresztény hagyományokra is építő, konszenzuális szabályokat.

A Heti Válasz nevű hetilap minden oldaláról csorog a kereszténység iránti elkötelezettség. Ugyanakkor ez nem akadályozta meg őket abban, hogy karácsonyi számukban (2009. december 17.) hosszú listát tegyenek közzé emberekről (teljesen mindegy, erkölcsi szempontból milyenekről), „A Bajnai-kormány bebetonozottjai” címmel. (Nahát, lefelejtették Gyurcsány nevét a Bajnaié elől!)

A listán huszonnégy név szerepel, a korábbi és a jelenlegi tisztség feltüntetésével. Ebből egyértelműen kitűnik, hogy a felsoroltak többsége szakemberként, szakapparátusok tagjaként van jelen különböző képviseleteken, hivatalokban, szolgáltató- és kulturális cégekben (vasút, ingatlanforgalmazás, képtár, könyvkiadás stb.), szaktanácsadói csoportokban.

A távozásuk szorgalmazásához csatolt listát a lap újságírója állította össze, a biztosnak vett következő kormány, a Fidesz-kabinet fogadatlan prókátoraként. („Ne legyenek idegen isteneid…”). Egy Martonyi-idézetből kiindulva megállapítja: „Elérkezett tehát a pillanat, amikor a legmegengedőbbek közé sorolt ellenzéki politikusok is a ’nem tűrjük’ hangján kezdenek szólni”. S miután ezt megállapította, attól kezdve felhatalmazva érzi magát arra, hogy – mintha szintén pártpolitikus volna – ő is magától értetődőn írhat a „nem tűrjük” szellemében. Így aztán kompetenssé is válhat ahhoz, hogy állami tisztségviselők, szakértők listázását kézbe vegye.

Hogy mitől jött létre benne ez a hirtelen, totális azonosulás a pártpolitikával, nem tudhatjuk, csak feltételezhetjük, hogy esetleg egy önmagáról tett „hamis tanúbizonyság” révén.

Emellett azt is érdemes megemlíteni, hogy a lap főszerkesztője, Borókai Gábor – az egykori Fidesz-kabinet tagja – ugyancsak nem tekinthető független újságírónak. Ha tehát az az érzésünk: őket legalább annyira erős szálak kötik a saját, világnézeti alapon választott pártjukhoz-kormányukhoz, mint azokat, akiket a listára írtak, valószínűleg nem tévedünk. És ha nem tévedünk, akkor ez itt egy hatalmi szembenállások jegyében összeállított, hatalmi célú, hogy azt ne mondjam: fenyegető lista. Amit egy értelmiséginek látszó hatalmista tett közzé, értelmiségi fórumon.

A kilistázottak oldalán meg lehet félni vagy igazodni.

A lista összeállítójának persze nem kell félnie, mert tudja, hogy bármennyit listázgathat, nem kapja vissza: a többi oldalra nem jellemző ez a mentalitás. Egyelőre.

Volt már olyan, hogy az effajta értelmiségi szereptévesztésektől összedőlt egy ország, de azok alapvetően más helyzetek voltak. Uniós körülmények között ettől ez az ország összedőlni most nem fog.

Csak összemocskolódni, de azt nagyon.