Boros László
- Részletek
- 2010. október 04. hétfő, 04:26
- Boros László
Az alkotmány játékszer?
A hír: „Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) javaslata szerint Magyarország új alkotmányában utalni szükséges a Szent Koronára, a kereszténység hatására a nemzet erkölcsi tartásának kialakulásában, valamint a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméjére.
A Nagycsaládosok Országos Egyesülete (NOE) általános, életkortól független választójog rögzítését indítványozza az új alkotmányban. Szerintük a kiskorú állampolgárok szavazati jogukat törvényes képviselőjük útján gyakorolhatnák.”
A hír első felében a javaslattevő intézmény, a második felében a javaslat szinte szürreális tartalma döbbentheti meg az olvasót. Bár a Szent Korona és a szabadság, egyenlőség, testvériség szervetlen zagyvaléka sem éppen egy alkotmányjogi gyémánt. De rávilágítanak ezek a hírelemek arra a végtelen cinizmusra, amely az új, jogilag alkotmányozásra feljogosított többség politikáját jellemzi, elsősorban az alkotmányos alapelvek értékként tételezése és a jogállamiság kezelése tekintetében.
Egy jó állam jó alaptörvénye erős kereteket ad a polgároknak a társadalmi integrációra, arra, hogy a lehető legteljesebben törekedhessenek a szabadságra és a jólétre. Továbbá biztonságos hátteret nyújt a társadalom minden törvényes intézményének, hogy szolgálhassák a polgárokat.
Egy állam alkotmánya egyaránt épülhet mélyen a történelembe ágyazódott hagyományokra vagy az állam létét kivívó alapítók újító bölcsességére. Mindkettőre találunk nagy tekintélyű példát még az angolszász világon belül is. Nagy-Britannia nem egyetlen írott törvénybe foglalt történelmi alkotmánya a tradíciók máig alkalmazható elemeinek esszenciája. Az Amerikai Egyesült Államok alapítói a Függetlenségi Nyilatkozat harcok közepette kiadott deklarációja után tizenegy esztendővel már olyan új szemléletű alkotmányt deklaráltak, amely máig híven szolgálja a több tucatnyi népből verbuválódott nemzetet.
A magyar történelemben az angolhoz hasonló mélységű alkotmányos tradíciók alakultak ki. A függetlenség és az alkotmány védelme szorosan összefonódott az évszázadok során, különösen az államtörténet második fél évezredében, a támadások, megszállások, idegen uralmi szerkezetek elleni küzdelmekben. Az alkotmányos uralom értékké vált a magyarság számára, méghozzá ritka értékké. A többszörös alattvalóság szocializációs hatása ugyanakkor szívósan irtotta az állampolgári öntudatot, az alkotmányos szabadság védelmének igényét az elmúlt századokban. A tapasztalat is nagy úr volt: börtön, kínzás, halál, száműzetés, megalázás járt az alkotmányosság harcosainak. A nagy lendületű forradalmak és szabadságharcok rövid időszakaira lelkesen összeverődtek a küzdők, majd a retorziókat kísérő letargia lett ismét úrrá az országon.
Nagy történelmi csapás, hogy a polgárosodáshoz vezető rögös és máig végig nem járt úton nem volt mód a Szent Korona-tanra épülő középkori alkotmányos hagyományok és egy modern polgári alkotmányosság közötti szerves átmenetre, mint ahogy 1689 után a brit korona alatt szerveződő államban ez a modernizációs folyamat a továbbvihető hagyományok sérelme nélkül megtörtént. Sem a kiegyezést követő, sem a Trianon utáni helyzet nem volt alkalmas egy kiegyensúlyozott polgári alkotmányos modell kiépítésére. A második világháború utáni rövid lelkesedést brutálisan letörő sztálinista hatalom végképp sikeresen irtotta ki az alkotmányosságot, jellemzően az első írott magyar alkotmánytörvénnyel.
De pont negyven év múltán jött a példátlan esély. Se külső támadás, se megszállás, se idegen uralmi szerkezet nem korlátozta a parlamentáris demokrácia kereteinek a kiépítését a jogállamiság elvei alapján. Az alkotmányos alapok kiépítésének folyamata vitáktól volt hangos a nyilvánosságot szabadon elfoglaló politikai-tudományos közszereplői csoporton belül. Lehetett volna az új sarkalatos törvényekre bízni az alkotmányos állam alapjainak szabályozását, lehetett volna törekedni egy új alkotmányra is, de az alkotmánymódosítás is megoldotta az alapkérdéseket. Az 1994 és 1998 közötti kétharmados koalíciós többség végül nem élt az új törvény alkotásának lehetőségével, így a módosított alkotmánnyal jutottunk el az első húsz év végére.
Az új kormányzati többség megkapta a bizalmat, a támogatottságot, az időt, hogy ha szándékában áll, kiérleljen egy új polgári alkotmányt. De a hangzatos, melldöngetően hazafias, patetikus kijelentésekre oly hajlamos jobboldali pártok, amelyek sok „szent” dolgot védelmeznek hősiesen a hazaáruló liberálisokkal és szocialistákkal szemben, most játékszerré tették az alkotmányt.
Kezdték azzal, hogy be sem rendezve az új kormányzati kereteket, a parlamenti demokrácia elveivel ellentétes módon, egyéni képviselői indítványok útján rávetették magukat a jogállami intézményekre és törvényekre. A választójogot és annak ellenőrzését, az Alkotmánybíróságot, az inkriminált Állami Számvevőszéket, a médiahatóságot és a médiatestületeket rövid attakokkal bevették. Tehát a fajsúlyos alkotmányos kérdések nagy részét már egyéni képviselői indítványokra eldöntötték, vagy most készülnek újabb elemek átformálására (ld. a legfőbb ügyészre vonatkozó módosítások), már kormányzati előterjesztésekben, amelyeket még az új alkotmány előtt döntésre akarnak vinni.
Valójában tehát az új alkotmány elfogadása már csak kirakati mutatvány lesz. De ezt a mutatványt megfejelni még egy álságos társadalmi vitával, az már valóban a cinizmus teteje. Azok, akik a legtöbbet szónokolnak a Szent Koronáról, a hagyományokról, rútul odadobják egy nyúlfarknyi bohóctréfának az alaptörvényt, hagyván, hogy boldog-boldogtalan összehordjon minden képtelenséget ország-világ előtt.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
- << Előző
- Következő