rss      tw      fb
Keres

Boros László





Mi lesz a "földbe döngöltekkel"?

A hírSzili Katalin közleményt juttatott el az országos sajtószolgálathoz, amelyben  többek között az alábbiakkal kommentálta az MSZP választási eredményét: A tavaszi választások szocialista összeomlását követően egyetlen reálisan gondolkodó baloldali politikus sem képzelhette, hogy az MSZP könnyen talpra tud állni az őszi megmérettetésig. Azonban a mai "eredmények" már túlmennek minden határon. A hazai szociáldemokrácia nemzeti és szociális hagyományait kormányzása éveiben elhagyó MSZP az elmúlt fél évben sem értékelte társadalmi visszaszorulása okait, valamint képtelennek bizonyult szakítani neoliberális nézetrendszerével. A választók mellőzték a mai helyhatósági voksoláson is a szocialista ellenzéket… Az MSZP mai összeomlása kizárólag a magyarság nemzeti érzéseit és szociális érdekeit mellőző neoliberális politikájának a számlájára írható, egyben annak a végállomása is.”


Az új magyar demokrácia elmúlt húsz évének legunalmasabb és legérdektelenebb önkormányzati választásán van túl az ország. A kevés biztató apróság néhány napig biztosan lefoglalja a balliberális politikai elemzők kapacitását, a kormánypártok propagandagépezete és a jobboldali média pedig új imamalomra lel a miniszterelnöki, főpolgármesteri, államelnöki és más fideszes vezetői értékelések öntömjénezésében.

Nem kétséges, új időszámítás indul Magyarországon 2010. október 4-től. A kormánypártok a politikai hatalom teljes vertikumában berendezkedhetnek, már csak egy formális apróság, a rendszerváltó alkotmány földbe döngölése van hátra. Miután a baloldallal ez már megtörtént, ahogy Németh Zsolt a rendszerváltáskor jövendölte („Földbe döngöljük a kommunistákat!”), most az új parlamenti demokráciát megteremtő pártok alkotmányos megegyezésére is ez a sors vár.

Ezen nincs is mit dilemmáznunk. Azon annál inkább, hogy mi lesz a földbe döngöltekkel? Akik persze a legkevésbé sem kommunisták. De akkor micsodák? Nos, Szili Katalin szerint azok, akik ma az MSZP-t megtestesítik, kormányzati pozícióban neoliberális politikát folytató, attól máig el nem határolódott, el nem távolodott, a magyarországi szociáldemokráciát megjeleníteni méltatlan politikusok. Ez a méltatlanság ugyanakkor az egykori házelnök asszony szerint nem sugárzik át az őket támogatókra, mert a méltatlanokra szavazókra „hálával és tisztelettel” tekint.

A közlemény ugyanis különbséget tesz politikai és társadalmi baloldal között, aminek ebben a terminológiai párosításban nem leljük gyökereit a tudományos és a politikai irodalomban, de nyitott szellemmel nem vitathatjuk senkinek a jogát új elméleti konstrukciók felállítására. A közlemény műfaja ugyan alkalmatlan a két fogalom definiálására és elhatárolására, ezt nem is kísérli meg, viszont evidenciának tekintve őket, leszögezi: „A politikai baloldal veresége nem jelenti azt, hogy nincs igény a társadalmi baloldalon egy sokszínű, újraformált politikai szerveződésekre, mozgalmakra (sic!)”.

Távolítsunk is gyorsan kicsit ettől a – valljuk meg – nem túl színvonalasra sikeredett, a friss eredményekre nyilván erős felindultságban reagáló véleménytől, és egy villanásnyit gondoljunk bele a magyar baloldal jövőjébe. Nem nagyon lehet kétséges a reálisan elemezni szándékozó demokraták számára, hogy a szociáldemokrata értékek mentén politizálni akarókra keserves idők jönnek. Sovány vigasz, hogy most elválik az ocsú a búzától, mert a süllyedő hajót elhagyják a potyautasok.

Ugyanis a merre tovább ma sokkal nehezebb kérdés, mint bármikor is volt az elmúlt húsz évben. A jelentősebb nemzeti politikai mozgalmak válságos időszakaiban többnyire számítani lehetett a nemzetközi mozgalomra. Most a világ szociáldemokráciája olyan krízist él át, mint az elmúlt fél évszázadban soha, így kívülről nem meríthet erőt és nem lelhet útmutatást a magyar társadalom szocialista meggyőződésű része sem.

Emellett, bár bőven van hivatkozható szociáldemokrata hagyomány az elmúlt bő évszázad magyar történelmében, ma erre nem támaszkodhatnak sem a politikusok, sem a támogatóik. Hősies emigrációs és diktatúraellenes erőfeszítésekből legfeljebb a helytállás szelleme tanulható és hasznosítható számunkra, de ezek az értékes emlékek nem adnak választ a mai magyar társadalom, a mai európai közösség és a 21. század elejei globalizált világ kőkemény kérdéseire.

Pedig ezeket a válaszokat várja a baloldali, sőt, a jelenlegi magyar helyzetben a nem jobboldali állampolgárok közössége egy szociáldemokrata párttól. Sekélyes kritikákkal, hamuszórással, és pláne másban hibát kereső vádaskodással nem lehet hatékonyan harcolni az alkotmányos rend leépítése ellen. Az önkormányzati választások néhány apró, a hömpölygő tengerben ellenirányba úszó jelensége egyelőre csak gondolkodási alapot szolgáltathat a továbblépési irányok kereséséhez.

Tudomásul kell venni két dolgot. Az egyik nem újdonság, de mindig fáj, ha szembesülünk vele. Arról van szó, hogy a magyar társadalomban nagyon mélyen meglévő baloldali késztetések nem a modern szociáldemokrácia intellektuális baloldaliságával konformak. Sokkal inkább egyrészt a kádári korszak sajátos posztsztálini jellegzetességeiből táplálkoznak, másrészt a magyar közgondolkodás tradicionális mozzanatai közül a sérelmi gondolkodásra való hajlam és az etatizmus zavaros gondolkodási egyvelegét vetítik rá az egész társadalomra. Utóbbi különösen könnyen billenthető át radikális jobboldali nézetekbe, ahogy azt sokszor láthattuk a történelemben.

A másik, amiről nem feledkezhetünk meg, hogy az elmúlt húsz évben csak elméleti gondolatkísérletekben merült fel a valódi, mai magyar szociáldemokrácia megszervezésének az igénye. A baloldali szereplők kényszerpályákon mozogtak, a folyamatosság mint érték alapján kötötték (kötöttük) meg újra és újra a kompromisszumokat. Most a folyamatosságnak vége, a nagy törés évét éljük a magyar demokrácia történetében.

A remény is csak egy nem populista, de nem is doktriner párt létrejöttekor maradhat fenn. Az MSZP jelenlegi formájában nem azért nem lesz képes megoldani a nagy feladatot, mert helytelen eszmei alapokon (ld. neoliberalizmus) állt, hanem mert nem voltak és nincsenek egyértelmű szociáldemokrata (sőt, semmilyen) eszmei alapjai.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!