Itt oroszok fognak szivárogni

Empátiám hálójának minden szegletét megrezegtette Szentesi Zöldi László Jobbról át! című vezércikkének keserű bevezetője: „Olvasom a jobbikos fórumokon, hogy mi itt, a Magyar Hírlapban, és máshol a jobboldali sajtóban, zsidóbérencek, hazaárulók, gazemberek vagyunk, csak azért, mert nemet mondunk a jobbikos hívó szóra” (Magyar Hírlap, 10.03.08.).

Haj, haj, hát az bizony nagyon nehéz helyzet, amikor az ember se nem zsidóbérenc, se nem hazaáruló, a gazemberség meg aztán oly távol áll tőle, hogy így nagy hirtelenjében nem is találok hozzá megfelelő hasonlatot – szóval amikor valaki egyszerre annyi minden nem, nem, soha, hát akkor mi a bánatot is válaszoljon a vádaskodásokra? És főként hogyan?  Hogy lehet bebizonyítani, hogy az említett tények nincsenek, hamisak, nem létezőek?

Rutinos lezsidóbérencezett-lehazaárulózott ember persze egy idő után rájön, hogy maga a bizonygatás kényszere az, ami tűrhetetlen, ezért a legjobb, ha visszadobja a labdát, és felszólítja a vádaskodót, hogy bizonyítsa be maga, amiről beszél. Mitől vagyok én zsidóbérenc, hazaáruló és gazember? Tálalja dokumentálva. Mert egyébként érvénytelen.

Szentesi Zöldi azonban még tapasztalatlan, járatlan ebben. Valószínűleg először lett lezsidóbérencezve. Ezért első reflexeként ijedtében a napóleoni háborúkig szalad vissza, hogy a családja fáján találjon bizonyítékokat az említett vádakkal szemben. „A családunk, a múltunk, a jelenünk, a lelkünk, a gondolataink semmivel nem hitványabbak, mint a jobbikosoké.(…)  S hogy tudják, mert nekik állítólag (kiemelés tőlem, L.J.) fontos a makulátlan származás: egyik ősöm jászkun huszár volt a napóleoni háborúkban, a felmenőim egytől egyig keresztyén magyar emberek, apám, nagyapám pedig 1956-os hős. Ennek persze semmi jelentősége (??), de éppen ezért ne zsidózzatok, cigányozzatok, csak most az egyszer ne. Magyar ember vagyok, és ugye, ti is, valamennyien?”– írta.

Áááh, szóval a cigányozásból is jutott nekik, nemcsak a bérencezésből! Hát bizony, mindehhez képest nem túl hatékony megoldás visszamászni a családfára, és az ősökre hivatkozni, a mai jellemünk védelmében, hiszen ezt bárki lecsaphatja azzal, hogy hol van már az a hazájához hű huszár, akinek az ereiben ráadásul jászok és kunok vére folyik, ne tessék hülyéskedni!

Mindezt valószínűleg maga Szentesi Zöldi is fölismerte, mert hamar elhagyta a bizonygatásnak ezt a terméketlen útját (ráadásul ő maga is kisebbítette, már menet közben is az ősök jelentőségét), és inkább rátért a vádaskodó fél leleplezésére. Első lépésként arra hívta fel a jobbikosok figyelmét, hogy azzal a tejfölös szájukkal, ami nekik van, őket, magyar hírlaposokat egyáltalán nem kritizálhatnák sehogy sem, nemhogy abban a stílusban, amiben teszik. Hiszen „akinek valóban fontos a haza és a nemzet, az nem küldi el mocskos szájjal, utcai fröcsögéssel, a legrosszabb komcsi szövegekkel azokat, akik már akkor a nemzeti újságírást művelték, amikor a lelkes bírálók még csattogós lepkét tologattak a konyhában” – írta. S megérkezvén így a nagyobb és bölcsebb testvér szerepéhez, Szentesi Zöldi egyúttal rátalált végre a tökéletesen megfelelő hangra: nem vitatkozni kell velük, hanem értőn és látón meg kell szólítani őket. Fel kell nyitni a szemüket, és mindannyiukat rá kell téríteni a helyes útra.

„Árulók!” – mutatott rá a hírlapíró arra, hogy a mozgalom ártatlan közkatonáit hogyan verték át, csapták be már most a vezetőik: „Vona Gábor és a Jobbik szűkebb vezetése máris elárulta radikalizmusotokat: feltűnt az az apróság, hogy amióta a parlamenti bejutás biztossá vált, gyakorlatilag ejtették a Magyar Gárdát?” – figyelmeztette őket. Na és a jövő?! Természetesen már az is elárulva: „Ha pedig feláll a Jobbik parlamenti frakciója, rólatok, egyszerű szimpatizánsokról végleg elfeledkeznek majd. És abban a pillanatban, amikor rácsodálkoznak a Nándorfehérvári Teremre, vége a nagy szolidaritásnak. Nagyjából egy év múlva joggal teszitek majd fel a kérdést: hol a boldogabb Magyarország, s hol a megígért Kánaán, miközben a renegát MIÉP-es, kisgazda és ki tudja, honnan jött káderek vígan számlálják a milliókat a frakcióban?”

Nincs mese: a Jobbik szakadár vezetőit beszippantotta a fény, a csillogás, a pénz és hatalom világa, s a párt közkatonái ott fognak állni, kifosztva, cserben hagyva. Az semmi. Még az oroszok is visszajönnek! S nem kérdés, hogy a visszaszivárgásuk megszállást jelent: „Nem veszitek észre azt sem, hogy a diplomáciai nyelvezetében oly szókimondó Jobbik-vezetés soha egyetlen szót sem ejt az oroszokról? Szerintetek miért? Én – és jó néhányan rajtam kívül – nem sejtjük, hanem biztosan tudjuk a választ. Azért, mert Vona Gábor fő külügyi tanácsadója a kelleténél is élénkebb gazdasági szálakat gombolyít Moszkvában. És ne jöjjetek azzal, hogy ez nem igaz, mert bizony igaz. Magyarország a magyaroké, ugye? Inkább a visszaszivárgó oroszoké, akik éppen rajtatok, a magyar nemzeti radikálisok hátán szivárognának be az unióba”.

Kész, vége – el nem tudom képzelni, hogy bármely jobbikos is állva maradjon ettől. A frakcióban a millióit számláló Vona, az országban az oroszok szivárgása – ezt senki sem úszhatja meg szárazon, kész kataklizma!

Egy nagy hasznunk azonban van ebből az egészből: Szentesi Zöldi megvilágító hatású írásából végre megtudtunk valamit arról, hogy mit is tervez a Fidesz! Íme, programjuk két, fontos pontja: „A hazáját szerető magyar nem zavarja el a multikat (de tényleg, hogyan is kellene, jobbikosok, odaálltok korbáccsal, és futnak a hatszázezer magyarnak munkát adó multik?), hanem újratárgyalja velük, amit újra kell tárgyalni (…), és nem csendőrséget, hanem erős rendőrséget kíván.”

Figyelem! Még azt is megtudtuk, hogy március 15-én csak piros-fehér-zöld zászlók lesznek a Fidesz-gyűlésen: „Aki a 2010-es Magyarországon él, annak nem az Árpád-sávos, hanem a piros-fehér-zöld a zászlaja (miközben az Árpád-sávossal sincs baja)”.

A Fidesz tehát nem elzavarja, hanem asztalhoz ülteti a multit, nem tesz engedményt a Jobbiknak a csendőrség felállítása ügyében, és nem használja többé az árpádsávos vérvonal-zászlót. Fantasztikus, miket meg nem tudtunk!

Még a végén a Magyar Hírlap a Fidesz teljes pénzügyi, gazdasági, szociálpolitikai programját is elárulja nekünk – csak maradjon elég jobbikos, aki nem hitt nekik, s továbbra is lezsidóbérencezi és lehazaárulózza őket.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!