Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. szeptember 29.

• Nyomtatás

Részletek

2010. október 01. péntek, 04:04

Megbeszéljük

Bolgár György kérdései a 2010. szeptember 29-ei műsorban

Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy Orbán Viktor szerint lesz egykulcsos tizenhat százalékos adó a jövő évtől. Ha meg tudja erről győzni a kormányt. Önök szerint sikerül-e neki?

Ugyancsak az MTV Este című műsorában a kormányfő arról is beszélt, hogy az önkormányzatokat nem érdemes anyagilag konszolidálni, viszont el kéne venni tőlük az egészségügyet és az oktatást. Erről azonban meg kell velük egyezni. Ezért is lenne jobb ha az önkormányzatokban is a Fidesz győzne. Egyetlen párt mindenhol, mert úgy minden egyszerűbb lesz? Hallottak már ilyet?

Következő témánk, hogy a Szonda Ipsos felmérése szerint a Fidesz támogatottsága kétharmados. Az MSZP-re csak tizenhét százalék szavazna. A társadalom is úgy gondolja, hogy nem is kell több párt?

Mi a véleményük továbbá arról, hogy Gyurcsány Ferenc keményen kikelt az ügyészség ellen, amiért közvetlenül a választások előtt gyanúsította meg Molnár Gyula XI. kerületi szocialista polgármestert egy ingatlanügyben. Gyurcsány azt írja, ideje volna kiállni emberek, politikustársaink, barátaink mellett. Vagy hagyjuk hogy egyesével levadásszanak mindenkit? De beleszóljon-e a politikus az igazságszolgáltatás ügyeibe, ha az igazságszolgáltatás olyan látszatot teremt, mintha megrendelést teljesítene.

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy Kövér László Pozsonyban tárgyal, de nem találkozik a kormánykoalícióban résztvevő Híd Párt vezetőjével, Bugár Bélával. Hanem csak a parlamentből kiesett Magyar Koalíció Pártjának képviselőivel. Ki az igaz magyar?

És végül mit gondolnak arról a tervről, hogy az alkohol és a cigaretta jövedéki adójának emelésével teremtene új forrást az egészségügyben a minisztérium egyik elképzelése, tanulmánya. vajon mire lesz elég ez az egészséges lépés? És vajon nincs-e ellentétben a szabad pálinkafőzéssel?

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Bolgár György: - Néhány héttel ezelőtt az internetes nyilvánosságba bekerült egy érdekes dolog, hogy tudniillik valaki észrevette, hogy a Köztársasági Elnöki Hivatal honlapján nem a hivatalos magyar címer szerepel, hanem az úgynevezett angyalos címer. Amelyen a címerpajzsot kétoldalt angyalok tartják. És ez ugyan ismert a magyar történelemből, volt időszak, amikor használták, de nem ez a hivatalos magyar címer. Szóval mi volt ez a címer, mi ez az angyalos címer, hogy került bele a magyar történelembe és a magyar címer használatba? Mettől meddig kik használták és hogyan?

Bertényi Iván: - Az angyal mint pajzstartó került be, most is pajzstartóként szerepel a magyar címerhasználatban. A 15. században nagyon gyakori, Mátyás király címereiben rendszerint a pajzs mögött egy angyal tartja a pajzsot több városcímerben, de az országcímerben is előfordul. És azóta viszonylag gyakori eleme a magyar heraldikának. Az államcímerbe bekerült már a 19. században, és amikor jogszabállyal rögzítették 1895-ben, akkor már jobbról és balról egy-egy angyal pajzstartóval lehetett látni a magyar államcímert. Ugyanakkor ez a rendelkezés nem szól arról, hogy lehet cserfaággal és olajággal is köríteni, de a címerleírás mellékleteként lehozzák azt a képet, ahol cserfaág és olajág van. 1915-ben van egy utolsó szabályozás, ott az angyalt is és a cserfa- és olajágat is leírja az a bizonyos 1915. november 6-i miniszterelnöki rendelet. A legújabb szabályozás az 1990-es utáni években történt, én szakértője voltam az államcímernek, amikor ezt megalkották, itt valóban egy kicsit meztelen a címer.

- Azt mondja, hogy meztelen, ha nem tartják?

- Ha nem tartják. Tudniillik a magyar heraldikának az a szelleme, hogy úgynevezett természethű felfogású, tehát nem szereti a lebegő dolgokat. Ezért valamivel meg szokták támasztani. Ez azért érdekes, mert Károlyi Mihály, aki engedékenyebb volt, mint napjaink álliberálisai, azt mondja, hogy szabad a pajzsot övezni bizonyos ágakkal vagy más ízléses díszítéssel. Tehát szerintem ez még Károlyi Mihálynak is megfelelne, mert valamivel övezik, ami nem ízléstelen dolog.

- Lehet, hogy sokaknak megfelelne, bár mondjuk az angyal nyilvánvalóan mégiscsak egy vallásos utalás, de az angyalokkal semmi baja nincs valószínűleg a nem hívő embernek sem. Csak az a kérdés, hogy ez hivatalos címernek számít-e? Vagy ezen az alapon tulajdonképpen bármit oda lehetne pajzstartónak tenni, kinek-kinek ízlése szerint? De lehet-e ez a hivatalos magyar címer, mondjuk egy hivatalos okiratban vagy akár hivatalos honlapon?

- Ez azért nehezen megválaszolható kérdés, mert a klasszikus liberális felfogás szerint ami nem tilos, az szabad. Tehát ha ő pontosan leképzi az államcímert, ahogy megvan a Magyar Közlönyben, hogy mellé aztán mit tesz, az már egyéni felfogás kérdése megítélésem szerint.

- Egyéni felfogás kérdése, de lehet-e a köztársasági elnök egyéni ebben az esetben?

- Miért ne lehetne. Végső soron neki is jogában áll ez, és nem írja elő azt egy köztársasági elnöki rendelettel, amihez kellene egy miniszteri ellenjegyzés is, hogy így kell használni. Ő így használja, tehát még kiegészíti valami ízléses körítéssel. Tulajdonképpen a Károlyi Mihály szellemét követi.

- Ez azt jelenti, hogy tulajdonképpen bármivel, ami a közfelfogás szerint ízlésesnek minősíthető, ki lehetne egészíteni a címert?

- Nem kiegészíteni, hanem olyan környezetbe helyezni. Tessék arra gondolni, hogy a címeres levelek nagyon gyakran úgynevezett díszes szőnyegen ábrázolták az adományozott címereket, ahol mindenféle épületek voltak a háttérben és egyéb dolgok, amik nagyon szépek voltak. De természetszerűen nem tartoztak a címerhez. Ez megint bevett gyakorlat a magyar heraldikában.

- Az angyalos címert hivatalos címerként használták? Vagy nem volt hivatalos, csak elfogadott és gyakran használt?

- Nézze, 1895-ig csak elfogadott volt, 1895-től hivatalos. Egészen 1918-ig, akkor Károlyi Mihály más ízléses körítéseket tett lehetővé.

- És mi történt 1919 után?

- 1919-ben a Tanácsköztársaság megmaradt a koronátlan kiscímer mellett, de nem foglalkozott a címer-kérdéssel. A Horthy-korszak visszatért a koronás kiscímerhez. Ugye ez volt a kormányzóval való királyság időszaka. Tehát Magyarország államformája királyság maradt.

- De az angyalos címert hivatalosan nem használták.

- Használták, de nagyon érdekes, a Horthy-korszak óvakodott attól, hogy hivatalos címerleírást adjon. Nem az angyalok miatt, hanem az volt a probléma, hogy használatban volt a kiscímer, ami egybeesik a jelenlegi címerünkkel, és használatos volt az úgynevezett középcímer, ami a szomszédos országoknak, társországoknak és melléktartományoknak a címereit is ábrázolta. Horthyék ezt nem akarták hivatalossá tenni, mert akkor összevesztek volna az összes szomszédunkkal. Viszont nem akartak lemondani sem róla, hiszen akkor a revízió volt a politika központi gondolata, tehát hallgatólagosan nem rendezték a címerkérdést rendelettel.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Bolgár György: - Néhány héttel ezelőtt a jobbszélen tanyázó Magyar Hírlap című napilap egyik publicistája írt egy cikket az egyik karikatúrádról, és ebben többek között azt írta: „A keresztény magyarok millióit sértő aljas provokáció ez a mi Mohamed-karikatúránk. Hasonló rajzos csínytevésért a dán humorzsákot máig keresik, és ha megtalálják, kétségkívül kinyírják a feldühödött muszlimok. Mert egyetlen népcsoport, vallási felekezet sem tűri el, hogy szakrális jelképeit gyalázzák büntetlenül. Most három dolgot tehetünk. Az első, hogy bemegy az ember a szerkesztőségbe és egy jól irányzott egyenessel bever egyet Pápainak a vallás és magyargyalázásért.” Ilyen a magyar sajtó, de azért remélem, hogy nem történt semmi atrocitás veled.

Pápai Gábor: - Megnyugtathatok mindenkit, hogy semmilyen atrocitás nem történt.

- És mi történt egyébként? Egyszerűen elolvastad és nem örültél neki, vagy próbáltál valamit csinálni? Esetleg rajzoltál vagy írtál?

- Írtam. Azt sem mondhatom, hogy nem örültem neki.

- Ne mondd, hogy örültél.

- Egy kicsit büszke voltam rá, az az igazság. Írtam egy választ Szentesi Földi Lászlónak, amit nyílt levélnek szántam, el is küldtem neki. És nagyon udvarias levélben elhárították a közlését. Tulajdonképpen nem szoktam írni, én rajzolni szoktam, és nem is írtam volna erre sem választ, csak eljutott egy olyan pontra ez a történet, hogy a cikk utáni kommentekben a hírlap online kiadásában elkezdtek keresni engem a kommentelők.

- De a szó legszorosabb értelmében.

- Tulajdonképpen igen.

- Telefonszámmal, címmel, ilyen módon.

- Ez eddig csak a kurucinfónak volt a módszere, illetve bemásolták a közösségi oldalakra a címeimet meg a telefonszámaimat. De szerintem ez sem egy izgalmas történet. Viszont klónozta az oldalt egy még szélsőbb portál, ahol eléggé eltévedtek a kommentelők, és másnak a címét is feltették. Na, ekkor írtam én nekik, hogy meg kéne állítani ezt.

- Mert egy névrokonodra is kiterjed a fenyegetés.

- Igen.

- És ezek után sem vették le például a Magyar Hírlap kommentjei közül?

- Nem. Néhány napja újra írtam nekik, hogy nem kell közölni az ellenvéleményt, ez szívük joga, de legalább szép csendben vonnák ki ezeket az adatokat. De nem tették meg.

- Lehet, hogy szívük joga, de aztán jön majd az új médiaszabályozás és esetleg kötelező lesz a válaszadás jogával élőket közölni a lapban. Ehhez mit szólsz?

- Nem szeretnék kedvezményezettje lenni az új szigornak.

- De azon kívül, hogy írtál, mi az, amit írtál a Magyar Hírlapnak? Mit szerettél volna nekik elmondani, ha már nem rajzolni?

- Meghívtam egy beszélgetésre a szerzőt, hogy kiadhassa a mérgét és megnézhesse a rajzaimat. Az egészet valamilyen normális mederbe akartam terelni, szerettem volna, ha ezt párbeszédes formában tudjuk megoldani. Mert szerintem nekem van igazam.

- Mondjuk az inkriminált rajz, amely a Népszavában jelent meg, ugye Schmitt Pállal és a Szent Jobbal foglalkozik. Gondolom nem Schmitt Pál megsértését vették zokon, most a megsértést idézőjelben tesszük, hanem a Szent Jobbét, hogy ilyet aztán nem lehet semmiféle ironikus környezetbe helyezni.

- Tulajdonképpen nem sérti meg a Szent Jobbot, csak ábrázolja. A Szent Jobb nem mutat be, nem mutat fityiszt. Schmitt Pál megsértődhetne, ha éppen akarna ezen, hogy ő maga párbeszédet folytat ezzel a szimbólummal. Semmi ilyesmi nincsen. Ráadásul én sehol nem olvastam a Bibliában azt, hogy ne lehetne katolikus kegytárgyakat ábrázolni. Tehát már itt sántít a párhuzam a muszlimokkal, hogy kifejezetten abból a célból készültek ezek a dán karikatúrák, hogy azt a szabályt, hogy a Prófétát nem lehet ábrázolni, áthágják. Kettő, hogy a magyar jobboldalnak ez a kaján, hogy is mondjam, örömködése az iszlám fundamentalizmusnak a térnyerésén borzasztóan ostoba és hazug dolog. Mert szerintem az iszlám fundamentalizmustól sem igazán a Nyugat szenved, alapvetően az igazhívők szenvednek tőle a saját hazájukban. Tehát a legtöbb áldozatot ott szedi ez. Úgyhogy ez a fajta szurkolás szerintem iszonyúan fals és álszent. Azt hiszem, lenne miről beszélgetünk.

- Lenne, de gondolod, hogy bármikor a belátható jövőben normális, értelmes párbeszédet lehet folytatni ilyen hangnemű írások után, ilyen hangnemű

véleménynyilvánítás és ilyen, ha tetszik, közvetett fenyegetés után, hogy a címed telefonszámod is felkerül?

- Még egyszer mondom, ez engem nem nagyon izgatott fel. Tehát nem gondolom azt, hogy ez egy veszélyes helyzet lenne. Nem is vagyok ijedős. De remélem, hogy lehet beszélni és az a borzasztó ebben, hogy mi kollégák vagyunk, tehát egy szakmát képviselünk és nem tudom elképzelni, hogy csak azért, mert más beállítottságú szerkesztőségben dolgozik valaki… Egyébként nyilván kevesen tudják, én ugyanott dolgoztam korábban. Tehát én is voltam Magyar Hírlapos.

- Igaz, hogy akkor az egy más Magyar Hírlap volt.

- Egy kicsit másmilyen Magyar Hírlap volt. De ez nem azt jelenti, hogy felégettem minden hidat.  Nekem jó barátaim vannak ott és furcsa lehet úgy bejárni a szerkesztőségbe, hogy közben így mérgelődnek rajtam. Egyébként a helyreigazításban az is nagyon izgalmas lesz, hogy miként igazítanak helyre egy karikatúrát.

- Mert hogy helyreigazítási kérelmük volt?

- Nem. Nincs. Csak említetted a médiatörvényt.

- Ja, értem, ha majd...

- Akkor minimum fel kell kérni egy másik karikaturistát, hogy tolmácsolja az ellenvéleményt.

- Amennyiben ők szeretnének élni a válaszadás jogával a Népszavánál, akkor lehet, hogy rajzolniuk kell egy másikat. Ha pedig te szeretnél az ő cikkükre válaszolni, akkor meg nekik kellene közölni.

- Vagy az ő karikatúrájuk, mondjuk a Jankó Csaba rajzával szemben én rajzolhatnék. Egyébként nagyon jól szórakoznék rajta.

- Mindenesetre vicc, csak az a baj hogy rossz vicc.

- Még egy érdekesség, ha van erre idő. Ezeket a bizonyos Mohamed-karikatúrákat a magyar napilapok közül csak a Magyar Hírlap közölte le. Nyilván az sem ez a vezetőség volt még, de már rég nem dolgoztam ott, Szombati Pál idején leközölte a Magyar Hírlap ezeket a Mohamed-karikatúrákat.

- És kellett annak idején ehhez bizonyos bátorság, még itt is.

- Kellett, már csak azért is, mert Széles Gábor borzasztóan mérges volt rá. Szerintem az egyik koporsószög volt a Szombati Pál főszerkesztőségénél. És bocsánatot is kértek érte. De ettől függetlenül senki más nem vette a bátorságot, hogy ezeket a rajzokat közölje.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Bolgár György: - Pechjére megszólalt az előbb egy hallgató, és panaszkodott, hogy az Erzsébetvárosban kerékbilinccsel büntetik a parkolást kifizetett, csak tovább maradó, vagyis büntetésben lévő autósokat. Elég súlyos dolog, hogy pótdíjat alkalmazása helyett, rögtön a kerékbilincset használnak. A hallgató szerint pénzbehajtásról van itt szó. Vagyis mindjárt kénytelen vagyok egy konkrétumot megkérdezni. Ön ezt jónak tartja, vagy ha főpolgármester lenne, akkor Ön igyekezne valamiféle egységes parkolási vagy büntetési szabályozást bevezetni a fővárosban?

Horváth Csaba: - Nekem radikális elképzeléseim vannak a parkolással kapcsolatban. Én úgymond reprivatizálni szeretném a parkolást, tehát egységesen egy kézbe, a főváros kezébe szeretném visszavenni a parkoltatást. Erről egyébként több kerületi vezetővel egyeztettem, és nagyjából egyetértés kezd kialakulni. A főváros üzemeltetné a parkolóhelyeket és a parkolási bevételeket kimondottan csak a közlekedésbe forgatná vissza. Ez nyilván együtt járna az egységes parkolási díjak, parkolási övezetek kialakulásával, valamint az egységes szankcionálással, amire természetesen szükség van, de nem biztos, hogy a kerékbilincs a legalkalmasabb módja.

- Valószínűleg nem, hiszen ez elég durva, nehézkes és költséges, ráadásul még a forgalmat is lassítja, mert a megbüntetett jó ideig nem tud az adott helyről elmenni. Márpedig nyilván az volna a cél, hogy a helye felszabaduljon, és valaki más parkolhasson ott.

- Igen. Ez különösen este nagyon nehézkes. Ha valaki járt már úgy, hogy színházból kijövet vette észre, hogy egy pár perce lejárt a parkolóórája, ezért feltették a bilincset, az tudja, hogy mondjuk este tíz-féltizenegy körül nem könnyű feladat kerékbilincset levetetni.

- Ön mégiscsak főpolgármester-helyettes volt itt az elmúlt években, nem lehetett volna ezt a városon belül valamilyen értelmes emberi módon, egyeztetésekkel, megegyezésekkel rendezni?

- Nagyon széttagolt ez a dolog. Több mint fél tucat önkormányzat, egymástól teljesen függetlenül működtet parkolási övezeteket, amiket négy külön társaság felügyel. Már önmagában ez is rámutat arra, hogy mennyire sokféle és szervezetlen a parkolási rendszer. Az egységes parkolási rendszer kialakításának a koncepcióját mindenki elfogadta ugyan, de nem sikerült tető alá hozni a dolgot az eltérő kerületi álláspontok miatt azt. Tehát nem alakulhatott ki végre az egységes parkolási rendszer, amelynek a következménye, hogy a parkoló polgár szempontjából egy egyszerűbb, azonos óratípust tartalmazó, azonos parkolási módszertant tartalmazó rendszer jöjjön létre. Nyilvánvaló, hogy ha ez létrejön, akkor azt elektronikus úton is igénybe lehet venni. Tehát ez az egyetlen módja annak, hogy ne kelljen odafigyelnünk arra, hogy éppen melyik parkolótársaság órájába dobjuk a pénzt. Szóval, ha ez létrejön, akkor sokkal könnyebb lesz majd a budapestiek parkolása. A másik dolog, ami legalább ennyire fontos, hogy ennek a bevételnek a felhasználása valóban a közlekedés fejlesztésére fordítódjon.

- Éppen a közlekedéssel kapcsolatosak az Ön legnagyobb ívű tervei, de még egy másik eseményről is szeretném kérdezni. Ez nem mai esemény, csak éppen ma hozta szóba egy hallgató. Az MSZP vezetése, Mesterházy Attila elnökkel az élen, felszólította a Fideszt, hogy ne adjon politikai megrendeléseket az ügyészségnek, a bíróságnak és a rendőrségnek. Az MSZP vezetői egyúttal kiálltak Molnár Gyula, új-budai szocialista polgármester mellett is, akit egy ingatlanügyben gyanúsítottként kihallgatásra idéztek be az ügyészségre. Szóval Mesterházy is közölte, hogy nem levadászhatóak, márpedig itt az önkormányzati választások előtt az embernek az a benyomása, mintha időzítve kreálnának ügyeket esélyes szocialista jelöltek ellen.

- Igen. Fideszes körökből már augusztus eleje óta volt olyan információnk, hogy az esélyes jelölteket, meg egyáltalán az elinduló polgármester-jelölteket és a regnáló polgármestereket is, meg fogják támadni és olyan köztörvényes bűnökkel akarják őket gyanúba keverni, amelyekről az igazság kiderülése hosszú hónapokat vagy éveket vesz igénybe. Hiszen úgy is be lehet sározni egy politikust, hogy nem derül ki, hogy teljesen vétlen az ellene felhozott vádakban.

- Elég csak annyit mondani, hogy ingatlan meg, hogy kár érte az önkormányzatot, és akkor az emberek már azt mondják, hogy hát igen.

- Így van, tehát ez az általános viszonyulás. Azért egyet én is visszakérdeztem tegnap egy kereskedelmi csatorna esti adóján. Megkérdeztem, hogy vajon életszerű-e, hogy néhány nappal, de tényleg csak néhány nappal a választások előtt, egy ezer napja folyó eljárásban pont most érzi úgy az ügyészség, hogy egy politikust meg kell hallgatni. Tehát nagyon érdekes, hogy nem várhat ez a dolog hétfőig, hanem mindenképpen még a választási kampány részévé kell tenni.

- Ráadásul gyanúsítottként, és ennek a szónak azért különös értelme és hangsúlya van ezekben a napokban.

- Mindenesetre a tőlünk nagyon is független ügyészség politikai érzéketlenségről tesz tanúbizonyságot, de ezt idézőjelbe teszem, mert ezt nem valószínűsítem. Hiszen nyilván politikai megrendelés vagy politikai nyomás hatására lép fel. Egyébként megváltozott a dolog, mert miután a szocialista párt nagyon határozottan fellépett, azután az ügyészség is meggondolta magát, és áttette a meghallgatás időpontját hétfőre.

- De talán Ön is látta Orbán Viktor miniszterelnököt tegnap a Magyar Televízióban, aki azt mondta, hogy amikor választópolgárokkal találkozott, sokan kérdezték tőle, hogy miért nincsenek többen börtönben. Szóval szerinte választói igény van erre.

- Hát ez nagyon szép és jó dolog, hogy a választók igénylik a börtönök megtöltését, de én azt gondolom, hogy ennél az igazság sokkal profánabb. És nem vagyok benne biztos, hogy ez a kérdés így hangzott el. Azzal egyetértek, hogy ha bárhol törvénysértés történt vagy történik a jövőben, akkor az a dolga a hatóságoknak, hogy a lehető legszigorúbban járjanak el. Azonban nem azért kell így eljárni, mert az illető politikus vagy nem politikus, hanem a bűn elkövetésétől függően kell fellépni. De amikor ez egyfajta politikai boszorkányüldözésre van felhasználva, akkor egy politikusnak vagy egy magánembernek is időnként felfordul a gyomra.

- Ön ma egy fórumra volt hivatalos, amelyet Cigányok Budapestért – Budapest a cigányokért címmel szerveztek. Vita is lett volna, de a másik meghívott, Tarlós István már az előző nap lemondta a szereplést. Tehát vita nem volt, bombariadó viszont igen, ezért végül is nem ott tartották meg a fórumot, ahova tervezték. Nincs semmiféle nyilvános találkozása – azt tudjuk, hogy vitája nincs – vagy valamiféle alkalma ebben a kampányban, hogy a legesélyesebbnek látszó jelölttel, a Fidesz jelöltjével valamiféle eszmecserét folytasson?

- Én legutoljára novemberben tudtam eszmecserét folytatni vele egy esti műsorban.

- Szóval majdnem egy éve.

- Igen. És talán nem túl nagy indiszkréció, ha azt mondom, hogy utána még az utcán is folytatódott egy parázs hangulatú beszélgetés. Aztán másnap István odajött hozzám és korrekten azt mondta – épp közgyűlés volt –, hogy a helyzet az, hogy a tanácsadói megnézték a felvételt és ő ott valóban nem nyújtott jó formát és én azt a vitát megnyertem. De akkor jelezte, hogy ez többet nem fog előfordulni. Én ebből azt a következtetést vontam le, hogy legközelebb jobban felkészül. Azonban ők egy másik megoldást választottak, és soha többet nem találkoztunk semmilyen olyan fórumon, ahol lehetőség lett volna a véleményünket ütköztetni.

- Ezek szerint – Tarlósnál ezt már többször tapasztaltam – van benne valamiféle betyárbecsület, ami nem mondom, hogy ritka politikusok között, de talán nem mindennapos. Mindenesetre azt, hogy ő a vita után odamegy Önhöz, és azt mondja, hogy ezt Ön nyerte meg, én utólag is respektálni tudom. És az ember valóban arra következtetne, hogy legközelebb megpróbálja másképp csinálni a vitát, de nem biztos, hogy mindenben ő dönt.

- Ez vélhetően így van, mert abban a pártban, ahova ő tartozik, ahova ő elköteleződött, ott egy pártközpontból irányítják általában a katonákat, így a polgármestereket, a frakcióvezetőket és minden politikust. Tartok tőle, hogy emiatt Tarlós István nem döntheti el, hogy ő hol jelenik meg és hol nem. Egy meglehetősen furcsa kampányt visznek, amelyben csak olyan nyilvános szerepléseket engedélyeznek számára, ahol kontrollálható a környezet. Nem tudok olyan szituációról, ahol mondjuk egy vitára alkalom nyílna, és most már pár nappal a választások előtt erre nincs is mód.

- Visszatérve erre a roma fórumra, ahol végül is csak Ön volt egyedül, azt lehet mondani ezzel kapcsolatban, hogy viszont Tarlós István a napokban bejelentette, lesz egy romaügyi biztosa. Önnek ezzel szemben milyen cigánypolitikája volna Budapesten? Egyáltalán van-e ennek értelme és vannak-e itt olyan sajátosságok, amik miatt másképpen kell az itteni problémákkal foglalkozni?

- Én abban az előnyösebb helyzetben vagyok, hogy humán várospolitikával foglalkozó helyettesként három évig ezzel foglalkoztam, és elkészíttettem roma szakemberekkel egy roma stratégiát. Ez egy oktatási, esélyegyenlőségi és felzárkóztatási stratégia, ami egy komplex együttműködés. És ennek a stratégiának a tartalma sokkal szélesebb körű, mint amit egy tanácsadó tudhat. Én arra tettem javaslatot ezen a mai fórumon, ahol roma civil szervezetek és érdekvédő képviseletek vettek részt, hogy én egy roma tanácsadó testületet kívánok létrehozni, hiszen nagyon szerteágazó feladatot kell koordinálni. Emellett nemcsak romákkal kell foglalkoznia a romáknak, hanem azokkal a Budapestet érintő és égető kérdésekkel is, amelyekben roma szakembereknek is lehet véleménye és kell is hogy legyen véleménye. Tehát egy roma tanácsadó testület lenne, vagyis nem egy ember, hanem egy grémium, amely a tanácsaival segítené a munkámat.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

• < Előző
• Következő >