Olvasói levél
- Részletek
- 2010. március 06. szombat, 06:08
- Anna Bayer
Anna Bayer
Kedves Galamus-csoport!
A nevem Anna Bayer, és Washington DC mellett élek.
Múlt csütörtökön olvastam Tibori Szabó Zoltán interjúját Randolph Brahammel a kolozsvári Szabadságban.
A következő rész elgondolkodtatott:
"A közönség soraiból tettek fel kérdést azzal a hivatalos zsidó vezetőségi utasítással kapcsolatban, hogy az uralkodó antiszemita és fenyegető légkör miatt a zsidók március 15-én, a magyar nemzeti ünnepen maradjanak otthon. Elmondtam, hogy ez utasítás megdöbbentett, hiszen 63 évvel a holokauszt után ellentétes azzal a ’soha többé’ esküvel, amelyet a túlélők felszabadulásuk után tettek. Hangsúlyoztam, ha Magyarországon élnék, büszkén sétálnék Budapest utcáin március 15-én, viselve a mellemen – ugyanazon a helyen, ahol a zsidóknak a sárga csillagot kellett hordaniuk – az 1848–49-es kokárdát, esetleg Kossuth Lajos képét is. Ez ugyanis emlékeztetné a magyarokat a zsidók aránytalanul magas hozzájárulására a Habsburg-ellenes forradalmi háborúhoz – de legalább e ténnyel való szembenézésre sarkallná őket."
Rádöbbentem arra, hogy az utóbbi években március 15-e valóban mennyire polarizálódott, hogy barátaim menekülnek el Budapestről, és hogy kokárdát hordani mintha mást jelentene ma, mint régen.
Ezért alapítottam egy Facebook-csoportot, amelyhez bárki csatlakozhat, aki úgy gondolja, hogy március 15-e és a kokárda legyen újra mindenkié. Március 15-én kitűzzük a kokárdát a profile picture-be.
Örömmel látom, hogy már 100-an vagyunk. Ha Önök egyetértenek ezzel az ötlettel, örülnék, ha megjelenhetne ez az e-mail az olvasói levelek közt.
Köszönettel,
Anna
Karl Pfeifer (Bécs) hozzászólása
2010.03.06 12:30
Néhány megjegyzés Bayer Anna leveléhez, amelyben a nagyérdemű Braham Professzort idézi:
Azt hiszem, nem az volt a baj a Mazsihisz vezetőinek 2007-es döntésével, hogy nem biztatták híveiket ökölnagyságú kokárdával az utcára menni március 15-én, és ezzel bizonyítani, hogy ők magyar hazafiak, hanem az, hogy bíztak a magyar társadalomban, annak ellenére, hogy annak zöme, úgy látszik, megint nem tartja magyaroknak azokat, akik valamilyen módon kapcsolódnak a zsidósághoz vagy akiket zsidóknak tart. És Kemény István szerint az a zsidó vagy cigány, akit a társadalom annak tart. A társadalom zöme közömbösnek mutatkozott.
Az antiszemitákat pedig nem érdekli, hogy a zsidók zöme 1848-ban a forradalom mellé ált. És ha minden zsidó magyar vagy magyar zsidó angyallelkű volna, akkor sem változtatnák meg a véleményüket. Hiszen a tények csak megzavarják az antiszemitát, és ezért minden kísérlet, tényekkel meggyőzni őt, sajnos kudarcra van ítélve. Az antiszemitákat nem a zsidók vélt tulajdonságai zavarják, hanem az, hogy egyáltalán léteznek.
Theodor W. Adorno szerint az antiszemitizmus híresztelés a zsidókról („Der Antisemitismus ist das Gerücht über die Juden“). Hogy ez a mondás menyire igaz, azt éppen Magyarországon lehet megfigyelni, ahol a Jobbik olyan poszterrel nyitotta meg választási kampányt, amelyen az izraeli elnök képe látható a hatágú csillaggal a háttérben, és egy Petőfi-vers alapján az az ígéret, hogy Izrael nem fogja elfoglalni Magyarországot.
Erröl a témáról már 2008-ban publikáltam egy glosszát.
Úgy látszik, elég sokan hiszik, hogy Izrael vagy „a zsidók” elakarják foglalni Magyarországot. A legjobbat remélni, de a legrosszabbra felkészülni – ez lehet erre a válasz.