rss      tw      fb
Keres

Baj van azzal a joggal…

Jogellenesen oszlatta fel a rendőrség 2006. október 23-án hajnalban a Kossuth téri demonstrációt – mondta ki a Legfelsőbb Bíróság (LB) kedden. A felülvizsgálati döntés szerint az aznap délutáni Alkotmány utcai rendőri oszlatás ugyanakkor már jogszerű volt. Az LB indokolása szerint, míg 23-án délután nyilvánvalóan békétlenek voltak a demonstrálók, addig az nem bizonyosodott be az eljárás során, hogy már azt megelőzően is felfegyverkezett, erőszakos vagy fenyegető lett volna a tüntetés.” Az LB a Fővárosi Bíróság korábbi elsőfokú, jogerős ítéletét bírálta felül, amely „teljes egészében elutasította a tüntetők keresetét, azzal az indoklással, hogy a rendőrség jogszerűen döntött, hiszen a demonstráció résztvevői fel voltak fegyverkezve, s így az elvesztette békés jellegét”.

Ugye emlékszünk mindannyian, mármint akiknek az agyát nem torzította el a politikai bosszú gőze, és nem mosta ronggyá a négyéves jobboldali-szélsőjobboldali propaganda, hogy 2006. szeptember 17–18-ától október 23-án hajnalig a Kossuth tér Magyarország szégyenére egy kempingező, italozó, táplálkozó, ürítő, csapból mosakodó, kormány- és rendszerdöntő, zsidózó, írókat, újságírókat, politikusokat képletesen lámpaoszlopokra fellógató, uszító hangú szónoklatokkal és zenedarabokkal önmagukat szórakoztató gyülevész had éjjel-nappali tartózkodási helye volt, a gyülekezési jog nagyobb dicsőségére. Megtámogatva a Fidesz nagygyűléseivel és hasonló hangú szónoklataival, Orbán 72 órás ultimátumával és vekkerórás toborzásával. Egy ország és a fél világ nézte elképedve a Magyar Köztársaság tehetetlenségét több mint egy hónapon át a legfontosabb közterén randalírozó politikusokkal, önkéntes akarnokokkal, külföldről hazatelepült rendszerdöntőkkel és sorsuk jobbra fordulását bármitől remélő szerencsétlenekkel szemben.


Kossuth tér, 2006. október – antic-antik.blogspot.com

Majd jött október 23-a. A nemzeti ünnep ötvenedik évfordulója, amelynek hagyományos színtere az Országház előtti tér. Sok-sok külföldi meghívottal, egy olyan városban, amely egészen addig képtelen volt önmagát és szimbolikus terét rendbe rakni. A rendőrség hosszan tárgyalt a Kossuth téri tüntetőkkel. Molnár Tamás, a Magyar Nemzeti Bizottság 2006 ügyvivője – emlékeznek még rá? – az MTI-vel még 19-én is azt közölte: „tudomása szerint pénteken [20-án] 19.00 órától várható a tér kiürítése, de a tüntetők felkészültek és konkrét haditervet dolgoztak ki a tér védelmére.”„A magát a Kossuth téri tüntetések ’főparancsnokaként’ aposztrofáló Lanczner ’Satu’ Ferdinánd kijelentette: nem fognak ’egy rezervátumba zárva asszisztálni az állami ünnepségekhez’. ’Mi vérünket is adjuk, ha a rendőrség erőt fejt ki eltávolításunk érdekében’ – fogalmazott, hozzátéve, hogy szerinte ’most kezdődik a tánc’.” Stb.

A BRFK végül, október 23-án, hétfő reggel a következő közleményt adta ki: „2006. október 23-án a hajnali órákban a rendezvény szervezői a rendőrséggel kötött megállapodást nem tartották be, a tűzszerész egységek a demonstráció területét nem tudták átvizsgálni, így Budapest Rendőrfőkapitánya elrendelte a tér kiürítését, amelyet a rendőrségi egységek sikeresen és szakszerűen végrehajtottak.”

Takács András, a Magyar Nemzeti Bizottság 2006 politikai ügyvivője aztán így nyilatkozott az MTI-nek 23-án hajnalban: „A rendőrség álláspontja szerint feloszlatottnak tekinthető a Kossuth téri demonstráció, és mivel a Parlament előtt már 36. napja tüntetők egy része nem tartotta be a rendőrséggel kötött egyezséget, a demonstrációt jogosan oszlatták fel. Mivel a rendőrség feloszlatottnak tekinti a demonstrációt, oda már nem térhetünk vissza, és az alkotmányozó nemzetgyűlést sem tudjuk megtartani… Elmondta azt is, hogy az egyezség szerint vasárnap este tizenegy órakor felépítették volna a rendőrök a kordonokat, majd éjféltől hajnali két óráig a tűzszerészek átvizsgálták volna a területet, de mivel a megállapodásban rögzítetteket némelyek nem tartották be, a rendőrség kényszerítő eszközökhöz folyamodott. Az a néhány tucat ember, aki végül a sátorban maradt, jogalapot adott arra, hogy a rendőrség bevesse kényszerítő eszközeit - mondta, hozzátéve: ’érzékeltem a tudatosságot a rendőrség részéről’.”

Rengeteg veszélyes, a gyülekezési törvény tiltotta anyagot* találtak a kiürített területen, a tüntetők sátraiban, mondta az Inforádióban Gergényi Péter, Budapest rendőrkapitánya. Kések, csavarkulcsok, hatalmas kövek, vasgolyók, zokniba csomagolt brikett, benzin, glicerin szerepelt a fellelt anyagok listáján.” „A szintén a hírrádióban beszélő Takács András, a Magyar Nemzeti Bizottság 2006 politikai ügyvivője viszont azt állította, csupán olyan tárgyakról van szó, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a huzamos ideig demonstrálók a téren élhessenek, például az étkezéseknél használt késekről, tűzifáról.”

2010. szeptember 21-én neki lett igaza. A Legfelsőbb Bíróság „szóbeli indokolásában a hajnali oszlatás jogszerűtlenségével kapcsolatban azt emelte ki, hogy a veszélyesnek minősített tárgyak többségét a demonstrálók önként összegyűjtötték és átadták, továbbá az sem volt bizonyítható, hogy erőszakra készültek”. Bizonyára Grespik Lászlónak, a felperesek képviselőjének  szavai is meghatották őket, hogy ugyanis a tüntetők „’a hazáért aggódtak, nem randalírozni akartak (...). Kérem, hogy egyszer a bíróság bízzon a saját népében! Csatlakozzon a strasbourgi gyakorlathoz és állítsa vissza az igazságot!’ - fordult az LB öttagú tanácsához a tüntetők jogi képviselője.”

Miközben az országgyűlés albizottságában arcátlan és minden normát felrúgó koncepciós eljárás zajlik 2006 még ki nem facsart politikai hasznának a bezsebelése érdekében, miközben a 2006. szeptemberi-októberi városdúló borzalmak ma már totálisan át vannak festve brutálisan bántalmazott ártatlan polgárokról és véreskezű, politikailag bujtogatott rendőrökről szóló hazugságfolyammá, miközben a harmadik hatalmi ágat nap mint nap gyalázatos sértések érik** ugyanezen bizottság felkent képviselőinek szájából, a Legfelsőbb Bíróság jog- és helyzetértelmezése szerint a rendőrség jogtalanul oszlatott 2006-ban.

Megáll az ész.

Persze, tudom, a bíróság jogot alkalmaz és nem igazságot szolgáltat. De iszonyú nagy baj van azzal a joggal, amely sem a körülményekre, sem az előzményekre, sem a közvetlen következményekre, sem a dolog súlyára, sem folyamatos társadalmi veszélyességére és abszurditására nincs tekintettel, amely csak a Kossuth téri kedélyes időmúlatáshoz használt vasgolyókat, a táplálkozáshoz nélkülözhetetlen késeket, a tábortűzgyújtáshoz használt benzint és nyilván a szomszéd sátor enyveskezű lakója elől zokniba rejtett brikettet lát ott, ahol egy hónapig rendszerdöntésre, uszításra, más emberek megalázására és megfenyegetésére szövetkezők gyülekeztek. (Érdekelne, hogy a glicerint hogyan értelmezte az öttagú tanács.)

A másik lehetőség – és ez a rosszabb –, hogy nem a joggal van a baj.


Mihancsik Zsófia                  


* Az Index felvételei az ominózus tárgyakról
** Nem egy! Nemcsak Révész Máriusznak a Galamusban alaposan megtárgyalt kijelentése hangzott el a bizottsági üléseken (de erről majd máskor).


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!