A cigánybűnözés tagadása

A szélsőjobboldali magyar párt legújabban azzal az ötlettel állt elő, hogy a holokauszt és a kommunista bűnök tagadásának mintájára a „cigánybűnözés” tagadását is büntetendőnek kellene nyilvánítani. Eltekintünk most annak részletesebb fejtegetésétől, hogy a holokauszt és a kommunista bűnök tagadását miért ostobaság egy kalap alá venni (azért egyébként, mert az utóbbit ténylegesen senkinek nem szokása rendszeresen tagadni), maradjunk az új javaslatnál. Ennek kiindulópontja nyilvánvalóan az a folyamatos sértődöttség, amelyet a párt hívei amiatt éreznek, hogy nem számít illendőnek a „cigánybűnözés” szó használata. Nos, miért nem számít annak?

Önmagában véve ugyanis ez lehetne éppenséggel egy normális és normálisan használható kifejezés is, habár inkább ebben a formában: „cigány bűnözés”. Két dolgot is jelenthetne értelmesen. Egyrészt a cigányok körében megjelenő bűnözést, mondjuk annak mintájára, ahogyan „nagyvárosi bűnözés”-ről is beszélünk. Másrészt a bűnözés ama szegmentumát, amelyet jellemzően cigányok követnek el, mondjuk annak mintájára, ahogyan „fehérgalléros bűnözés”-ről is beszélünk. Csakhogy a szavak a használat során gyakran kifordulnak eredeti értelmükből, olyankor ugyanis, amikor nem egyszerűen élnek, hanem visszaélnek velük.

Lássunk erre egy egészen más közegből vett példát. Az „élettér” (Lebensraum) fogalmát megalkotója, Friedrich Ratzel eredetileg mint „biogeográfiai” fogalmat használta (egy 1897-es tanulmányában), éspedig kifejezetten növényi és állati populációkra vonatkoztatva. Később azonban az ún. geopolitika úgy vette át a kifejezést, hogy népek és államok harcát értette az élettér megszerzéséért folytatott küzdelmen. Végül a szó a nemzetiszocializmus jelszavainak egyikévé züllött, minek folytán tisztességes ember kerülni igyekszik, s az általa valamikor jelölt jelenség leírására inkább más kifejezéseket keres.


Dark Side – flickr/aphrodite

Előfordul ez a züllési folyamat szimbólumok esetében is. Például a horogkereszt eredetileg a napkorong absztrahált és sematizált ábrázolására szolgált, s e minőségében annakidején teljesen megszokott és általános volt a használata. Ha valaki csak felületesen végigsétál az athéni régészeti múzeum kerámiai részlegén, az edények egész tömkelegén fogja fölfedezni a motívumot. (Úgy tűnik, különösen Thébaiban kedvelték.) De kinek jutna ma eszébe horogkereszteket alkalmazni bármilyen típusú díszítés gyanánt, azzal, hogy ő voltaképpen a napkorongot szimbolizálja?! Ezt bizony a nácik jó időre (ha ugyan nem örökre) lehetetlenné tették. Ugyanerről van szó az árpádsávos zászló, címer stb. esetében is. Persze, eredetileg ősi magyar jelvény, az Árpád-ház jelvénye volt, csakhát ma sajnos nem lehet eltekinteni attól, hogyan éltek vele vissza a nyilasok.

És pontosan ez a helyzet a „cigánybűnözés” szóval is. Olyannyira lezüllött rasszista jelszóvá, hogy az ember inkább akkor se használja, ha ezt minden rasszizmustól mentesen, jószándékúan tenné. Megesik ilyen időnként – a használóktól kéretik nagyobb megfontoltság tanúsítása. A szóbanforgó javaslat viszont mindenképpen egy csúcs: vagy az arcátlanság, vagy a hülyeség csimborasszója.


Lendvai L. Ferenc                 



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!