Gyurcsány Ferenc demokráciafelfogása
- Részletek
- Lánczos Vera
- 2010. szeptember 20. hétfő, 05:38
Bosszankodva olvasom a híradásokat a Fapados Alapítvány szervezte konferenciáról. („100 nap – becsapott Magyarország). A lényeg helyett szinte többet írtak arról, hogy az utolsó pillanatban kellett helyszínt változtatnia a rendezvénynek, mert a Kossuth Klubot működtető egyesület, egy nappal az esemény előtt, visszavonta a termet: ők választási kampányban nem adhatnak helyet kampányrendezvényeknek. Mindig meghatódom, amikor azt látom, hogy vannak azért, akik komolyan veszik a pártatlanságot. Kell is az ilyesmi egy olyan országban, ahol a parlamenti választást követően 3 hónap elegendő volt ahhoz, hogy mára alig maradjon független intézmény, amelynek élén független vezető áll. Mindenki beláthatja, milyen mérhetetlenül sértette volna a demokráciát, ha az önkormányzati választás előtt egy hónappal az eltelt 100 napos kormányzást a civil teremben a korábbi miniszterelnök is értékelte volna. De, ez mellékszál.
Arról szeretnék beszélni inkább, ami nem kapott kellő hangsúlyt a híradásokban, elsősorban Gyurcsány Ferenc megszólalásával kapcsolatban, noha ő egy új ellenzéki szerepfelfogást fogalmazott meg. Bár mechanikusan bekerült az ismertetésekbe a gondolat, hogy csak felelős ellenzékből lehet felelős kormány, nem a maga helyi értékén szerepelt. Pedig ez az alapvetés ad értelmet annak a másiknak, hogy a felelős ellenzékiség kereteit ma kényszerűen a 89-es alkotmány szellemiségének megőrzése jelöli ki.
Minden egyébnek, amit a híradások fontosnak tartottak az elhangzottakból (hogy rendszerváltásra van szükség az MSZP-ben; a találgatások, hogy a volt miniszterelnök vajon a pártján belül vagy kívül képzeli-e el a megújulást; hogy Orbán Viktor egyszer meg fog bukni, mert minden győzelem vége a bukás; hogy Gyurcsány Ferenc visszatérni készül-e és mikor?), ettől az üzenettől elszakítva más jelentése van. Miért?
Mindenekelőtt azért, mert ez a szerepfelfogás valódi folyamatosságot mutat. Gyurcsány kormányzása is a 89-ben megszületett alkotmányos rend tiszteletben tartásán alapult, következetes tehát akkor, amikor a szerinte helyes ellenzéki magatartás alapjává is ezt teszi meg. Most is abból indul ki, hogy a Magyar Köztársaság eddig egy modern európai jogállam alkotmányos intézményrendszerén nyugodott, és ahhoz, hogy stabilan illeszkedhessen a modern és fejlett európai demokráciák sorába, ezt a vonását meg kell őriznie. Ebben a tekintetben tehát nincs alku, szigorú elvi alapon álló ellenzéki politikára van szükség.
Minden egyéb kérdésben azt kell kritizálni, ami valóban kritikára vagy elutasításra szorul, értelmes célokban viszont konszenzusra kell törekedni. Ez is iskolateremtő lehet Magyarországon, ahol a konszenzus, a kompromisszum nem az együttműködés, hanem a gyengeség jele volt eddig (lásd még az erős kormány hamis mítoszát), holott a modern demokráciák a folyamatos egyeztetések és megállapodások rendszerére épülnek. Ez az ellenzéki attitűd véget vethet egy rossz körforgásnak.
Ahogy 2006 tudatos szakítás volt a korábbi kormányzati politikákkal, úgy ez a szerepfelfogás is szakítást jelent az eddigi ellenzéki politikákkal, különösen az elmúlt 8 évben megtapasztalt, kizárólag a destrukcióra és a tagadásra alapozott ellenzékiséggel.
Logikus lenne, persze, csak arra ellenzéki politikát építeni, hogy mi mindent tagadtak és akadályoztak a jelenleg kormányzó pártok ellenzéki pozícióból, amit most majd meg kell tenniük kormányon, de ennek hosszú távon nem lenne értelme. Ha felelős állampolgárok, politikusok számára kell meghatározni a célokat, akkor mégiscsak az számít, hogy mi az ország érdeke. Felelős politika emelje a szemhatárt magasabbra, kormányon ne a pillanatnyi népszerűség, ellenzékből ne a könnyebb megoldás, az elégedetlenség meglovagolása vezérelje csak, hanem értékek, elvek, célkitűzések következetes képviselete.* Dióhéjban nagyjából ez a lényege annak, amit Gyurcsány elmondott, és ami láthatóan nem érte el a sajtó ingerküszöbét.
Csakhogy: abszolút nem véletlen, hogy a konferenciáról szóló híradások nem ezt az aspektust tükrözték. Hiszen ennek a megközelítésnek értelemszerűen ellentmondanak a jól bejáratott gondolatpanelek. Például a volt miniszterelnök „vezérként” való emlegetése. (Érthető, hogy az egalizáláshoz, illetve a stigmatizáltság fenntartásához ez kell: itt is egy vezér, ott is egy vezér.)
Nem felel meg ez a célkitűzés azoknak a kliséknek sem, amelyeket a „ köz” véleményének irányítására felkentek szajkóznak: „napnál is világosabb, hogy Gyurcsány Ferenc saját politikai visszatérésén dolgozik.” Holott felfoghatná végre, hol a helye. „Független” „véleményvezérek” egész sora olyan régen dolgozik már azon, hogy elhitesse : „ …mostanra a közvélemény számára 1989 a nem-rendszerváltozást jelenti, a kommunista hatalomátmentést, a vadprivatizációt, korrupciót, politikai bűnözést. Gyurcsány ebben az értelemben… ’89-es.”
Distorted Mirror – flickr/jef safi
Nem téved, aki úgy látja, hogy egy valóban létező torz demokráciaértelmezés kap így megerősítést. Arra játszanak rá ezek a magyarázatok, hogy a fejekben valóban összecsúszott a szabadság ölünkbe hullásának élménye és a piacgazdasággal való felkészületlen találkozás, a kiszolgáltatottság élménye. Ha nem hiteles a demokrácia, akkor nem hiteles a védelme sem. Akit arra használtak fel, hogy vele hiteltelenítsék a demokratikus kormányzást, az ne képzelje, hogy akár ellenzékből felelősségről beszélhet. Ez lenne az üzenet. És ha még így sem elég világos a képlet, akkor hozzá kell tenni például azt, hogy Gyurcsány nem akarja megérteni, őt „nem a Fidesz vagy Orbán Viktor, hanem saját pártja és elvtársai buktatták meg. Nagyon jól lehetett látni, hogy 2006-tól kezdve hogyan hátrált ki fokozatosan a szellemi holdudvar, a baloldali elit és szavazótábor a volt miniszterelnök mögül”.
Hogy bizonyít-e bármit az ilyen érvelés, arról nem szól a fáma. Változtat-e azon, hogy a jelenlegi kormány háromhónapos regnálásáról nemcsak mondják, hogy felszámolta a jogállami garanciákat, hanem ez tényszerűen megtörtént? Változtat-e azon, hogy a 2011-ben alkotmányozásra készülők eddig megismert elképzeléseiről sem csak mondják, hogy homlokegyenest eltérnek a Magyar Köztársaság alkotmányos berendezkedésének alapelveitől, deklarált értékrendjétől, szellemiségétől, hanem alig leplezik, hogy egyenesen ez a céljuk? Már az eddig végrehajtott kétharmados alkotmánymódosítások is inkoherenciát idéztek elő alapelvekben és értékekben.
Akkor pedig miért nem az a kérdés, hogy az ellenzéki pozícióból adott diagnózis pontos-e vagy sem? Miért nem számít, hogy éppen az történik kormányon, amire a 8 éves ellenzéki politizálásból következtetni lehetett, és amire sokan már jó előre figyelmeztettek? Ez miért nem hitelességi kérdés?
Amint Gyurcsány színre lép, azonnal intenzíven működésbe lépnek a hiteltelenítő narratívák is: nincs mögötte támogatás, akkor mire akar építkezni?; egyébként is őt teszik felelőssé minden rosszért, azért is, ami a kormányváltás után történik, mire akar akkor építkezni?; felesleges már megint a régi nótával jönni a demokrácia védelmében, ha ez az embereket nem érdekli; nem intézményi oldalról kell közelíteni a demokráciához, hanem az emberek felől, ahogy a Fidesz sulykolja: ha a nagy többség erre szavazott és egyelőre elégedett, más nem számít…
Szemben a fentebb idézett véleményvezéri megállapítással – „Gyurcsány Ferenc a rendezvényen előadott beszédét elmondhatta volna egy, két, vagy akár öt évvel ezelőtt is… a bukásából láthatóan semmiféle következtetést nem vont le, és semmit sem változott” – én úgy gondolom, hogy ez egyáltalán nem baj. Nem baj, hogy következetes demokrataként pontosan azt az értékrendet vallja ma is, amit egy, két, öt évvel ezelőtt, habár ez éppen nem népszerű, és teszi ezt annak ellenére, hogy sokan folyamatosan kétségbe vonják az őszinteségét. Helyes a következtetése, hogy a bukás nem indította arra, hogy demokrácia-felfogásán változtasson, vagy hogy a demokratikus rendet valami másra akarja lecserélni. Éppen ellenkezőleg, ezekre az elvekre, értékekre alapozva fogalmazta meg ellenzéki politikáját.
Követi, aki követi.
* Gyurcsány Ferenc a Galamusban, az elmúlt héten a G-7 rovat vendége volt. Pénteki bejegyzésével – „Gáz van babám” – a gyakorlatban is illusztrálta, mit ért felelős ellenzéki magatartáson.
