rss      tw      fb
Keres

Gyurcsány Ferenc






Pokorninak igaza van


A hír
: „Már hetente egyeztet a Fidesz oktatási bizottságának elnöke Hoffmann Rózsa oktatási államtitkárral, többi között az új közoktatási törvényről és a nemzeti alaptantervről. Pokorni Zoltán az MR1-Kossuth Rádiónak azt is elmondta, hogy nem tartja jónak a közoktatásban az elkülönítést. A Fidesz alelnöke szerint a felzárkóztatást az óvodában kell elkezdeni.”


Szerintem igaza van Pokorni Zoltánnak.

Az amerikai Képviselőház, majd a Szenátus 2001-ben fogadta el az amerikai közoktatás megújítását célzó átfogó reformprogramot (No child left behind; a törvénycsomag címe az amerikai hadsereg egyik legfontosabb morális összetartó erejét kifejező jelszó, a No man left behind – egyetlen embert sem hagyunk hátra – parafrázisa, amit úgy fordíthatnánk: „Egyetlen gyermeket sem hagyunk magára”.)

A reform mögött hosszú évek kutatómunkája állt, és az elfogadott új szabályozás ennek az eredményeire épült, a célja pedig az volt, hogy javítsa az amerikai közoktatás nemzetközi összehasonlításban közepesnek, esetenként gyengének mondható eredményeit. Sok, most nem idézett részlet mellett az egyik legfontosabb célkitűzés a különböző hátrányos helyzetű csoportokhoz tartozó gyermekek segítése volt, amely cél legfontosabb eszközei az úgynevezett kora gyermekkori fejlődés elősegítése és a hátrányos helyzetű csoportok elkülönítésének csökkentése, megakadályozása, ha úgy tetszik, a szegregációval szemben az integráció támogatása.

Az idézett törvényt és számos egyéb nemzetközi tapasztalatot is felhasználva 2006 és 2008 között a kormány által felkért Oktatási és Gyermekesély Kerekasztal  állította össze a hazai közoktatási rendszer megújításának szakmai programját [1].

A magyar szakértők osztják azt a ma uralkodónak nevezhető szakmai, tudományos nézetet, hogy az első életévek minősége döntően befolyásolja a későbbi szellemi, érzelmi, szociális készségeket, ha úgy tetszik, a sikeres emberi életpálya esélyét. Éppen ezért – mondják a kutatók – figyelmünket először is az iskolát megelőző évekre kell fordítani.

A hazai kutatásokból ugyanakkor az derült ki – és itt érek el Pokorni szavaihoz –, hogy éppen azokon a helyeken a legrosszabbak az óvodák működési feltételei, ahol a legnagyobb szükség volna rájuk, azaz azokon a településeken, ahol a legnagyobb arányban élnek nehéz helyzetű családok. Egy 2003-ban végzett kutatás szerint például minél magasabb a településen a romák aránya, annál valószínűbb, hogy az óvoda túlzsúfolt, és még így sem tudnak minden jelentkezőt felvenni.

Idézhetnék még ezer adatot, de a lényegen nem változtatnának: a nemzetközi pedagógia ma azt az álláspontot vallja, hogy minél korábban kell segíteni és minél inkább együtt kell tartani a különböző családokból érkező gyerekeket, mert ez szolgálja a gyerekek, később pedig a társadalmak érdekeit.

Szóval szerintem Hoffmann Rózsa és Pokorni Zoltán vitájában a nemzetközi kutatások, a tények, az emberi méltóság tisztelete egyaránt Pokorni álláspontját támasztják alá. Már csak az a kérdés, hogy érdekel-e ez bárkit is a magyar jobboldalon.


[1] Zöld könyv a magyar közoktatás megújításáért, 2008. Sszerkesztő: Fazekas Károly, Köllő János, Varga Júlia. Budapest, Ecostat, 2008.
[2] Zöld könyv… 127. oldal


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!