Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. szeptember 7.

Bolgár György kérdései a 2010. szeptember 7-ei műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy Orbán Viktor nehéz éveket helyezett kilátásba, még politikai szakadást is elképzelhetőnek tart amiatt, hogy ezermilliárd számra kell forrásokat kivonni szerinte a gazdaságból. Netán a mostani kötcsei lett volna Orbán őszödi beszéde? Vagy ez tévedés?

Másik témánk, hogy az Európai Unió perrel fenyegeti a kormányt a jegybankelnök fizetésének önkényes csökkentése miatt, ugyanis a magyar kormány ezzel uniós szerződéseket szeg meg. A magyar kormánynak egy hónapja van reagálni, utána az Európai Unió gazdasági és pénzügyi főigazgatósága kéri az Európai Bizottságot, hogy indítsa el az úgynevezett jogsértési eljárást. Kell ez nekünk?

Aztán: hatvan csontvázról számolt be a költségvetési lyukakat vizsgáló bizottság. Az egyik ilyen az volna, hogy a Bajnai-kormány vállalta az afganisztáni magyar kontingens kibővítését. De pénzt hozzá már nem adott, sőt még a Honvédelmi Minisztérium sem tudott a kötelezettségvállalásról. Ehhez képest a volt miniszterelnök még tavaly decemberben a nyilvánosság előtt jelentette be, hogy erre a célra több mint ötmilliárd forintot fedeznek a költségvetési tartalékból. Így tudott titkot tartani az előző kormány?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy az Állami Számvevőszék új vezetésének beavatkozását szerette volna elérni az önkormányzati választások előtt egy szocialista polgármester ellen egy Fidesszel szövetséges csoport a Győr-Sopron megyei Kónyban. Álmodoztak vagy ez valóság?

Mi a véleményük továbbá arról, hogy fideszesek felajánlkoztak az LMP-nek kopogtató cédulák gyűjtésére, de a párt elutasította őket, és mégis megtudta szerezni a főpolgármester jelölt számára szükséges ajánlószelvényeket. Kész csoda?

És végül beszéljük meg a furcsa operaházi bohózatot: két héttel egy miniszteri biztos megnevezése után kineveztek egy másikat. Miközben van főigazgató is. Rend a lelke mindennek?


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Révész Máriusz kijelentése az ügyészség szempontjából


Bolgár György
: – Van, nyilvánvalóan Ön is látta, hallotta, egy parlamenti vizsgáló albizottság, amely a 2006 őszén történt zavargásokkal kapcsolatos rendőri-hatósági jogsértéseket vizsgálja. És ennek az albizottságnak az egyik ülésén Révész Máriusz fideszes képviselő, korábban a 2006. október 23-ai események egyik áldozata, akit megvertek rendőrök, azt mondta, hogy olyan jogsértések történtek az eljárásban, rendőrök, ügyészek és bírók részvételével, hogy akik ennek részesei voltak, azok nem lehetnek ezeknek a testületeknek a tagjai. Vagyis parlamenti képviselőként és egyben az események sértettjeként azt a kívánságát-követelését fogalmazta meg, hogy aki akkor hibát követett el, az távozzék, vagy távolítsák el ezekből a testületekből. Ön szerint demokráciában, jogállamban, a szólásszabadság körülményei között ez normális vélemény nyilvánítás, vagy azért vigyázni kell, hogy ki, hol, mit mond?

Bócz Endre: – Hát egy országgyűlési képviselőnek nyilván vigyázni kell arra, hogy miket mond. De hát egyébként mindenkinek lehet az a véleménye, hogy aki egy hivatást gyakorol,  és a hivatására vonatkozó szabályokat megszegi, akkor azért felelősséggel tartozik, és ennek a felelősségeknek az érvényesítése adott esetben történhet úgy is, hogy a pályájáról eltávolítják. Tehát én abban nem látnék semmi kivetnivalót, ha annak idején, amikor ez aktuális volt, akkor megvizsgálták volna, hogy az ügyben eljáró valamelyik ügyész vagy bíró követett-e el olyan hivatali kötelességszegést, amit a törvény tilt.

– Ki az, aki ilyen esetekben fordulhatott volna valamilyen hatósághoz? Egyáltalán hova fordulhatott volna? Tehát például Révész Máriusz, akit akkor megvertek, láttuk is a televízióban, hogy milyen súlyos sérüléseket szenvedett, kórházba került, aztán nagy kötéssel megjelent a parlament ülésén. Révész Máriusz elsétál a rendőrségre? Ügyészségre? És bejelentést tesz, nemcsak az őt ért testi sértés miatt, amit ő feltételezhetően törvénysértőnek tart, hanem esetleg később azok miatt az eljárások miatt is, amelyeket ő jogszabálysértőnek vél?

– Természetesen.

– Hova kellett volna mennie?

– Panaszt emelhetett volna az ügyészségen. Ugye itt a következőt kell látni. Az ügyész, ha eljár egy ügyben, akkor a hivatását gyakorolja, hivatali kötelességét teljesíti. Ezért felelősséggel tartozik. Fegyelmi felelősséggel és büntetőjogi felelősséggel. Fel lehet jelenteni, tehát be lehet jelenteni az ügyészségen, és akkor az ott megy a maga útján: vagy a fegyelmi jogkör gyakorlójához kerül, vagy egyenesen a legfőbb ügyészhez, mert ügyész ellen büntetőeljárást indítani csak a legfőbb ügyész rendelkezése alapján lehet. Tehát a legfőbb ügyésznek személyesen kell arra utasítást adni, hogy egy ügyész ellen indítsanak büntetőeljárást.

– De panaszt tenni lehet egy ügyész eljárása ellen.

– Természetesen, panaszt tenni mindenhol lehet. Hát a jus murmurandi nagyon régi jog.

– Az albizottságban valami olyasmi hangzott el, ha jól emlékszem, bizonyítékaként a jogsértéseknek, hogy első fokon az illetékes bíróság vagy bírók több száz esetben rendelték el az őrizetbe vettek előzetes letartóztatását, aztán másodfokon kiderült, hogy az esetek kilencvenhét százalékában ezt a másodfokon eljáró bíró feleslegesnek minősítette. Ergó itt még arra is céloztak, hogy valamiféle központi eligazítás volt a bíróknak elsőfokon, tehát valami olyan befolyásolás történt – a bírók hagyták magukat befolyásolni –, aminek az volt a lényege, hogy ártatlan embereket is előzetesbe helyeztek. Ez például önmagában, hogy másodfokon módosítják az elsőfokú döntést, utal jogsértésre?

– Hát az nem feltétlen utal jogsértésre, az őrizetbevétel esetében különösen nem, mert az őrizetbevétel egy hetvenkét órás kényszerintézkedés. Na most ha ilyen zavaros viszonyok között ugye a rendőr megfogja, beviszi, feljelenti, akkor ennek a normális kezelése mindenhol az, hogy a rendőr részéről tett feljelentés, mint általában a feljelentések, az bizonyíték. Van egy ember, aki aláírásával vállalta, hogy látta azt, amint az illető olyasmit csinált, ami törvénybe ütközik.

– Ezt tehát nem kell alaposabban megvizsgálni, gyakorlatilag a rendőr vállal felelősséget azért, hogy ez ebben a veszélyes helyzetben…

– Azt kell megnézni, hogy ha az, amit ír, igaz, akkor az tényleg bűn-e. Mert ha leírja, hogy grimaszokat vágott és vagy egy rendőregyenruhás bábut tartott a kezében, és azt tűvel szurkálta…

– És az öklét rázta, ez önmagában nem indok.

– Az nem hivatalos személy ellen irányul, az nem bűncselekmény. De ha az, ami le van írva a jelentésben vagy a feljelentésben, az a valósága esetén bűncselekmény, akkor ezt nevezik úgy, hogy a bűncselekmény megalapozott gyanúja – ugye ez a szakzsargon, ez a frazeológia –, és akkor a büntetőeljárást meg kell indítani. És el kell dönteni, hogy amikor az illető barátai, akikkel együtt randalírozott, még mindig az utcán rohangásznak és gyújtogatnak, akkor őt most kiengedjük-e, hogy eggyel többen legyenek, vagy legalábbis addig ne engedjük ki, amíg a rend többé-kevésbé helyre nem áll.

– Másodfokon ezen felül vizsgálnak-e még valamit? Vagy akkorra a helyzet már megnyugszik, és azt mondják, hogy már nem jelent akkora veszélyt a szabadon bocsátása.

– A másodfokú bíróság az azt vizsgálja, hogy egyrészt az elsőfokú bíróság helyesen döntött-e abból a szempontból, hogy tényleg az a cselekmény bűncselekmény és szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény-e, és előzetes letartóztatásnak helye lehetett volna-e akkor, amikor az elsőfok a döntést meghozta. Másrészt azt nézi, hogy és most mi a helyzet.

– És ezért a körülményeket is figyelembe veszi esetleg. Mert hogy ez is beletartozik a bíró mérlegelési lehetőségébe.

– Igen. Igen. Tehát hogy aktuális-e még most is ugyanaz a körülmény.

– Ezért aztán a másodfokú bíróság ellentétes döntése nem bizonyítja az elsőfokú bíróság jogellenes eljárását.

– Természetesen nem.

– Négy évvel később van egy parlamenti vizsgáló bizottság. Jogosan és a tisztázás szándékával normális módon végigveszik, hogy mi történt akkor, megkérdezik az akkori esetleges felelősöket, intézkedőket, tanúkat és így tovább. Ez egy normális és minden szempontból indokolható procedúra. De vajon akár négy évvel később is mennyire tekinthető befolyásolásnak, vagy az ügyészség és a bíróság függetlenségét befolyásoló kísérletnek, ha egy parlamenti képviselő ügyészek vagy bírák eltávolítását sürgeti?

– Hát ugye ez azt a kérdést veti fel, hogy tudja-e az illető, hogy mit beszél.

– Feltételezem hogy tudja.

– A magyar szavaknak a közvetlen jelentését bizonyára érti, de nem biztos, hogy tisztában van azzal, hogy valójában az lehetséges-e, amiről ő beszél, vagy amire vonatkozóan az igényét bejelenti. Ügyész ellen fegyelmi eljárást korlátozott időben lehet indítani. Tehát egy fegyelmi vétség elkövetése után négy évvel nem lehet fegyelmi vétség miatt fegyelmi eljárást indítani.

– Ha mondjuk a magyar kormány is úgy ítélné meg, vagy ez a parlamenti vizsgáló albizottság úgy ítélné meg, hogy ügyészek vagy bírák mulasztást vagy fegyelemsértést, vagy akár jogsértést követtek el, nem szólíthatja fel ez az albizottság sem egyik testület vezetését sem arra, hogy a felelősöket távolítsák el?

– Fegyelmi felelősségrevonásra ilyen időtávlatban már nincsen mód. Mert arra törvény van, hogy a fegyelmi vétség elkövetése után mennyi időn belül kell ezt meglépni, mi a fegyelmi vétség elévülési ideje.

– Akkor egy ilyen kijelentésnek csakis politikai célja és értelme lehet?

– Hát ennek igen.

– Tegyük fel, ez az albizottság eljut majd konkrétan bizonyos következtetésre, hogy kik vagy milyen hatáskörben milyen hibákat követhettek el. Ezek után, ha már a fegyelmi felelősségrevonás lehetetlen is, az ügyészség vezetője vagy a bíróságok vezetője saját hatáskörben lefolytathat-e bármiféle vizsgálatot, elemzést, vagy levonhat-e bizonyos testületekkel vagy vezetőkkel együtt valamilyen tanulságot, hogy kérem szépen, ennek az albizottságnak a vizsgálatából is arra jutottunk, meg a saját belső tájékozódásunk nyomán is, hogy ilyen és ilyen hibákat követtünk el, felhívom ezért a testület tagjainak figyelmét, hogy erre meg erre különösen vigyázzanak a jövőben. Ilyenfajta procedúra elképzelhető volna?

– Hát tanulságokat levonni a múltból, az természetesen mindig lehetséges. Ahhoz még csak intézményesnek se kell lennie.

– Ahhoz még csak meg se kell várni egy albizottság működését.

– Ahhoz nem kell egy albizottságot sem megvárni, sőt, ugye felvethető az, hogy vajon a képviselő úr akkor, amikor a sérelmet elszenvedte, meg amikor észlelte, hogy törvénysértések történnek, miért nem tett panaszt? Mint képviselő különösen jogosult, sőt köteles lett volna jelezni, hogy itt törvénytelenségek történnek. Hát a legfőbb ügyész ugyanaz volt.

– Nem tudom, hogy megtette-e Révész Máriusz, de…

– Ha igen, akkor az a kérdés, hogy a legfőbb ügyész indított-e vizsgálatot.

– Nyilván indított.

– És ha indított vizsgálatot, akkor milyen konklúziókra jutott.

– De ha akkor indított vizsgálatot, és jutott valamilyen konklúzióra, azt négy évvel később egy albizottság állásfoglalása nyomán már nyilván nemigen fogja megváltoztatni.

– Én a magam részéről nem tartom valószínűnek, hogy a legfőbb ügyész akkor meggondolatlanul döntött volna.

– De ha véletlenül ez történt a konkrét ügyekben?

– Akkor az van, hogy itt eltérő vélemények vannak, és akkor a képviselő úrnak más a véleménye, mint a legfőbb ügyész úrnak.

– Az ügyészség egy-egy ilyen politikusi megnyilatkozást mennyire érez vagy tart befolyásolási vagy nyomásgyakorlási szándéknak? Vagy tulajdonképpen nem is vesznek tudomást róla.

– Hát az igazság az, hogy én ebben a kérdésben tényleg nem tudok mit mondani, mert amikor én ügyész voltam, akkor ez fel sem vetődött. Tehát én negyvenéves ügyészi pályafutásom során soha nem találkoztam olyan helyzettel, hogy azt meg kellett volna fejteni, hogy valaki mire gondol, amikor ezt és ezt mondja arról, hogy az ügyészségnek mit kellene csinálnia.

– De lehet, hogy akkor szorosabb állami felügyelet alatt volt az ügyészség.

– Hát az ügyészség egy hierarchikus szervezet, és a rendje most is gyakorlatilag ugyanaz, ami akkor volt. Azzal az eltéréssel, hogy akkor ha egy ügyész a hivatali elöljárójának az utasításával nem értett egyet, a legközelebbi közös felettesükhöz fordulhatott. Aztán ha az eldöntötte, hogy melyiküknek van igaza, a másik fél köteles volt végrehajtani az utasítást. Ez annyiban változott meg, hogy az ügyész most, ha a lelkiismeretével összeegyeztethetetlennek vagy a jogi meggyőződésével összeegyeztethetetlennek tartja az utasítás végrehajtását, akkor kérheti, hogy az utasítás végrehajtása alól mentsék fel. És ezt a kérést nem lehet megtagadni. Tehát egyszerűen kitérhet az elől, hogy olyat csináljon a felettese utasítására, amivel nem ért egyet.

– Ennyiben tehát a beosztott ügyésznek több lehetősége van.

– Ennyiben változott. Egyébként a függelmi viszonyok ugyanazok, tehát a hivatali elöljáró utasítást adhat, felülvizsgálhat, megváltoztathat. Tehát sok mindenhez joga van.

– De hogy aztán a politikai nyomásgyakorlásra hogyan reagálnak, ez egy másik ügy.

– Hát az nem tudom. Mert mondom, én nem találkoztam olyan helyzettel, amikor ez egyáltalán felvetődött volna. Most persze lehet, hogy ez annak tulajdonítható, hogy én fővárosi főügyész voltam legmagasabb beosztásban, és a politikusok nem a fővárosi főügyésszel, hanem a Legfőbb Ügyészséggel szoktak üzletelni.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Balázs Péter, volt külügyminiszter


Bolgár György:
- Meglepte Önt az a friss hír, hogy az Európai Unió Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatósága felszólította a magyar kormányt, hogy módosítsa a jegybankelnök fizetéséről rendelkező új törvényt? Az talán még az újságolvasó számára sem meglepő, hogy az Európai Központi Bank ellenezte ezt a lépést, de hogy ezt ennyire komolyan veszik, az nem meglepetés?

Balázs Péter: - Engem egyáltalán nem lep meg. Az, gondolom, senkit nem lepett meg, hogy a központi bank függetlensége - beleértve az elnök javadalmazását is -, a világon mindenütt tabu. Azt is tudtuk, hogy az Európai Központi Bank felszisszent, amikor az ügyet meghallotta. Az Európai Unió jogi alapokon működik, és borzasztóan érzékeny a jogsértésre. És az azért előbb-utóbb kiderül, ha valaki szembemegy az uniós szabályokkal, ami most meg is történt. Egy hónapja van a magyar kormánynak, hogy válaszoljon. Kíváncsian várom, mit fognak mondani.

- Valamit már mondtak. A Nemzetgazdasági Minisztérium tegnap este kiadott egy közleményt, amelyben úgy értékelte ezt a felszólítást, hogy a főigazgatóság további információkat kért a magyar hatóságoktól a közigazgatásban bevezetett bérplafonról. Ez úgy hangzik, mintha nem akarták volna megérteni, hogy ez nem a közigazgatási bérplafonról, hanem csakis a Nemzeti Bank elnökének és vezetőinek a fizetéséről szól.

- Az unióban általában azzal kezdődnek az eljárások, hogy felszólítják az illetőt, adjon magyarázatot a helyzetre. Ez minden jogállamban így történik. Aztán megnézik a magyarázatot, és utána folytatódik az eljárás.

- Hogyan folytatódik egy ilyen eljárás? Milyen lépéseket tesz és kicsoda?

- Az Európai Bizottság szakértői vizsgálják az ügyet, meghallgatják a tagállam magyarázatát vagy védekezését, és általában az a folytatás, hogy felszólítják az adott országot a jogsértés megszüntetésére, határidővel.

- És ha ezt a határidőt az illető kormány nem tartja be, akkor mi indul el, milyen peres eljárás?

- Ezt lehet fokozni, de általában azért felnőtt ember ért a szóból.

- És egy felnőtt kormány is elvileg ért a szóból.

- Természetesen, hiszen aki már odáig eljutott, hogy EU-tag legyen, az már tud jogszabályt is olvasni. Ilyenkor általában megszűnik a jogsértő helyzet. Persze ha mégsem, akkor arra való az Európai Bíróság Luxemburgban, hogy végül ott lehessen peresíteni a dolgokat, és akkor fel lehet róni a kormánynak mindent. Azonban én azt hiszem, hogy a legelső hatás mindig egy erkölcsi hatás. Hiszen az egész dolog nagy nyilvánosság előtt zajlik, amiről minden más tagállam tudomást szerez. Tehát ez az egész ügy nyilván nem használ egy olyan országnak, amelyik épp most készül arra, hogy elfoglalja a tanácselnöki széket először a történelemben, és fél éven keresztül irányítsa, igazgassa az uniót, és a többieknek az orrára koppintson, ha valami rosszat cselekszenek.

- És éppen ebben a pozícióban a magyar kormány nem söpörheti le ennek a bizonyos főigazgatóságnak vagy később a bizottságnak a szemrehányásait, kéréseit?

- A világ nyugati felén a magasabb felelősség arra is kötelez, hogy a jogszabályokat betartsa valaki. Az csak diktatúrákban szokás, hogy ha valaki felül a magas lóra, akkor fittyet hány a szabályoknak.

- Nem lehetséges-e - most már a találgatások világába megyünk át, de hátha volt már valami hasonló példa -, hogy a magyar kormány nyilvánvalóan nem naiv, ismeri a jogszabályokat, ismeri az uniós szabályozást is, vannak szakértői is, de láthatóan valamiféle példát akar statuálni? Tehát lehetséges, hogy példát szeretne mutatni, hogy igenis egy kis ország is megteheti a saját hatáskörén belül, hogy ha egyszer válság van, és spórolni kell, akkor ez alól a Nemzeti Bank vezetése se vonhassa ki magát. Ez nemzeti hatáskör, megmutatjuk az uniónak, hogy a szabályozása rossz, ezért kitartunk az eredeti álláspontunk és törvényünk mellett, legyen akár belőle bírósági ügy is, aztán majd meglátjuk. Hátha még a végén nekünk lesz igazunk.

- Én attól félek, hogy az ilyenfajta kuruckodással nevetségessé válunk, és ez mindnyájunkra szégyent hoz, minden magyar állampolgárra. Egyébként egy központi jegybank elnöki funkciója nagyon fontos és felelősségteljes pozíció. Tehát, ha az ő fizetését le akarják csökkenteni egy EU-biztos fizetésének kevesebb mint a felére, akkor azon természetesen elhúzzák a szájukat, és senki nem fogja ezt pártolni.

- Az a vicc, hogy az Index című internetes hírportál közben arra is rájött, hogy a szeptember elsején bevezetett új bérplafon lényegében eltörölte ezt a határt mindazokra az állami cégvezetőkre vonatkozóan, akikre eredetileg kitalálták. Tudniillik az ő alapbérüket eredetileg a jegybankelnök fizetésének negyedében maximalizálta a Bajnai-kormány. Ezt viszont augusztusban megszüntették, és közben csökkentették Simor András bérét, új korlátot azonban nem vezettek be. Tehát elvileg az állami cégvezetők most jóval többet is kereshetnének kétmilliónál. Persze kíváncsi vagyok, hogy melyiküknek mernének magasabb fizetést megállapítani. Azonban a furcsa jogszabályi helyzet az, hogy a jegybankelnök bére - amit törvényesen nem lehetett volna csökkenteni - alacsonyabb lett, az összes többi emberé, akikre elvileg vonatkozna a jogszabály, az meg lehetne akár sokszor ennyi is. Ehhez az Európai Uniónak viszont már semmi köze, ugye?

- Így van, ez a mi hazai ügyünk.

- Tehát ők csak a jegybankelnök fizetésével foglalkozhatnak. Akkor térjünk át valami olyasmire, ami mai fejlemény és nem érdektelen annak tükrében, amit az elmúlt napokban is hallottunk akár Orbán Viktor miniszterelnöktől, akár az elmúlt hónapokban a kormánytól. Ugyanis a bizottság elnöke, José Manuel Barroso az európai parlament strasbourgi ülésén azt mondta, hogy Európa több mint 27 nemzeti sajátosság, de vagy együtt úszunk, vagy külön-külön süllyedünk el. Nagyon szemléletes ez a mondat, és ugyanakkor mintha alapvető változást is jelezne az uniós politikában. Úgy tűnik, sokkal szigorúbban képzelik el az együttműködést a tagállamok között, mint korábban, mint a válság előtt. Jól értékelem ezt?

- Igen. Arról van szó, hogy több mint egy éve tesz erőfeszítéseket az Európai Bizottság a többi európai intézménnyel, a parlamenttel és a miniszterekkel együtt, annak érdekében, hogy valahogy úrrá legyen azon a helyzeten, azon a problémacsomagon, amelyet a nemzetközi pénzügyi és gazdasági válság előidézett. Tehát legalább egyéves története van már a pénzügyi felügyeleti rendszer megteremtésének. Pontosan arról van szó, és valószínűleg Barroso fejében is egyebek között ez a kérdés forgott, hogy van 27 rendszer, de a 27 rendszerből együtt sem lett egy működőképes egész. Hiszen 27 kis órából nem lesz toronyóra. Tehát meg kell csinálni a toronyórát, meg kell csinálni azt az uniós felügyeleti rendszert, amely európai méretekben tudja kontrollálni a pénzpiac különböző szakterületeit. Ráadásul már korábban létrejött egy rendszerkockázati tanács, amely viszont előre jelzi, elemzi a várható kockázatokat ezen a téren. Ez egy borzasztó komoly intézményrendszer, és ismét arra hívnám fel a figyelmet, hogy ez 2011. január elsejével lép életbe. Tehát pontosan akkor, amikor Magyarország beül az elnöki székbe. Tehát nagyon kell kapaszkodnunk, mégpedig két okból. Az egyik ok az, hogy még nem vagyunk az euróövezetben, csak vállaltuk, hogy majd oda belépünk, de még nem voltunk képesek teljesíteni a feltételeit. A másik az, hogy nincs pénzügyminiszterünk, csak egy ilyen összevont, csudabogár gazdasági minisztériumunk van. Úgyhogy szintén kíváncsian várom, ki fogja a különböző miniszteri tanácsokat elnökölni, köztük az igen fontos szerepet kapott pénzügyminiszteri tanácsot, amely éppen tegnap fogadta el - most már úgy tűnik végleges formában - ezt a pénzügyi felügyeleti mechanizmust.

- Még egy zárómondatra visszatérnék a jegybankelnök fizetéséhez, mert közben látom, hogy egy hallgató nem érti, hogy pontosan miről van szó, és talán Ön világosan el tudja magyarázni. Azt kérdi a hallgató, hogy Simor Andrásnak csak nyolcmillió forint biztosítja a függetlenségét, kétmillió nem? Láthatóan sokan nem értik, hogy miért kellene a jegybankelnököt nyolcmillió forinttal megfizetni, és miért szól ebbe bele az Európai Központi Bank meg az Európai Bizottság, hiszen kétmillió forintos fizetéssel is lehet valaki független. Azonban, ha itt nem személyről és nem forintról van szó, akkor miről?

- Én egyetértek azzal, hogy Magyarországon még a kétmillió forintos havi fizetés is hajmeresztően magas. Főleg azokhoz a jövedelmekhez képest, amelyekből itt emberek élnek. Azonban itt egészen másról van szó. Arról van szó, hogy egy ország, egy szuverén állam központi jegybankjának az elnöke önállóan vegyen fel fizetést, vagyis a kormány ne szólhasson ebbe bele. Ez elvi kérdés. Ez pontosan olyan, mint hogy a magyar államiság kötelez arra, hogy a köztársasági elnök vagy a miniszterelnök miként jelenjen meg, milyen szerepeket játsszon, kikkel tárgyaljon. A jegybank elnökének is meg kell adni azt a tiszteletet és azt a függetlenséget, ami neki jár.

- Hiszen nem a kormány alkalmazottja és nem a kormány adja neki a fizetést.

- Így van. Tehát ebbe ne szóljon bele a kormány és ne foglalkozzon vele, hanem működjön együtt a jegybank elnökével, tiszteletben tartva mindenkinek a hatáskörét.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Várnai László, a Lehet más a politika zuglói polgármesterjelöltje


Bolgár György:
- Azt olvastam az újságban, hogy a XIV. kerületi választási bizottság határozatban állapította meg, hogy az LMP két képviselője jogsértően gyűjtött ajánlószelvényeket. A határozat szerint a jogsértés folyamatosan történt az ajánlószelvény-gyűjtés időszaka alatt.

Várnai László: - Igen.

- Ez mit jelentett? Mi ez? Magyarázza el nekünk, legyen szíves.

- Ugye a választási bizottságokban a pártok képviselői vannak, aki hamarabb adja le az ajánlószelvényeket, az kerül elsőnek a bizottságba.

- Ez mondjuk a Fidesz volt.

- Nem tudom, ki volt. Nem lehetett az, pont a Fidesz nem volt, de ez vegyesen szokott lenni, hogy panaszt tesznek egymás ellen a pártok.

- Úgy értem, hogy a Fidesz gyűjtötte össze legelőször az ajánlószelvényeit.

- Azt hiszem, itt pont, ha jól emlékszem, az MSZP-sek.

- Tényleg?

- Igen. Tehát mindenki mindenkire lő általában. Az történik, hogy nekünk vannak postaládáink és vannak úgynevezett leadóhelyeink. Ezek különböző boltocskák. Ezt minden párt csinálja. Az a vicces ebben, hogy az a párt tett feljelentést, ez esetben az MSZP, amelyiknek ki tudja, hány száz irodája van a fővárosban és szerte az országban. Tudom, hogy csak itt a kerületben a két nagy pártnak három-három irodája van legalább. Miközben nekünk egyetlenegy fővárosi irodánk van. Tehát ez azt jelenti, hogy elméletileg az LMP csak egyetlenegy helyen gyűjthetne a városban, mindenkinek be kéne hurcolni a Bajcsy Zsilinszky úti irodánkba. Holott közben vannak postaládák vagy bármi. Tehát tulajdonképpen ezek postaládák, amik boltokban vannak, nem gyűjtik ezeket, nem agitálják a vevőket, sem egymást.

- Hanem csak kitettek ládákat, mondván, hogy ide lehet bedobni az LMP ajánlószelvényeit és aztán elvitték onnét.

- Ez az egész ajánlás arról szólna, hogy valaki ajánl valakit. Két módon lehet az ajánlást megszerezni. Vagy becsöngetek, és végigjárom a lakókat sorban egy lépcsőházban, és van, aki szimpátiából, van, aki az első embernek odaadja. Aki csinált már ilyet, az tudja. Ehhez képest ha valaki elviszi egy leadóhelyre, az azt jelenti, hogy ő tényleg komolyan gondolja, hogy azért a pártért ő tesz. Mikor valaki egy fél kerületen átbuszozva vagy átgyalogolva elviszi egy ilyen pontunkra, az azt jelenti, hogy ő tényleg komolyan támogatja az LMP-t. Vagy bármelyik más pártot. Ugye erről szólna ez az egész ajánlószelvény-gyűjtés. Hogy bebizonyítsam, hogy engem elég állampolgár ajánl, szeret és ismer a kerületben, aki rám bízná a kerület sorsát, vagy jelen esetben képviselőnek vagy polgármesternek választana. Most ebből az egész dologból sikerült egy ilyen papírgyűjtési MÉH-telepes dolgot csinálni, ahol az nyer, akinek több telepe van, és akinél úgy alakult, hogy húsz évvel ezelőtt nem kapott pártirodákat, az el se induljon, mert ólomcipőben fut egy függőleges pályán, amelyik felé lejt.

- Ehhez képest Önöknek azért sikerült. Nagyon bizonytalanok voltak sokáig abban Önök is, hogy sikerülni fog-e.

- Igen, nagyon megnehezítették ezt a pályát. Azt hiszem, több mint kétszer annyi cédulát kellett összegyűjteni fele annyi idő alatt, ráadásul ebben benne volt az augusztus 20-ai ünnepség, amikor nagyon sokan elmentek. Én számtalan lépcsőházat végigkopogtattam, kétszer háromszor is, ahol nem volt otthon a lakók fele, kétharmada.

- Mennyit kellett Önnek mint kerületi polgármesterjelöltnek összegyűjteni?

- Legalább kétezer-kétszázat kell összegyűjteni. És a végén nekünk több mint háromezer lett Zuglóban, ami nagyon jó eredmény volt. Például a Jobbik polgármesterének nem sikerült a kerületben, aki a Jobbik fővárosi elnöke. Itt az volt a nehéz, hogy tényleg egyrészt nincsenek otthon a lakók, és ha megnézi, igazából a nagy pártok még nem nagyon kezdtek el kampányolni. Nem nagyon tudatosodott az emberekben, hogy kampány van. Az LMP szavazói klasszikus értelmiségi emberek, tehát nem elhivatott, nagyon küldetéstudatos szavazók, akik már reggel ott állnak, hogy elvigyék a szelvényeiket. Hazajön a nyaralásból, van két tucat boríték a postaládában, be kell íratni a gyereket az iskolába, majd valamikor elviszem. És mire magára eszmél, addigra már tulajdonképpen le is járt az a két hét. Ez így nem korrekt. És ami a legérdekesebb ebben az egészben, hogy én magam bejutottam és vagy négy-ötszáz darabot összeszedtem itt a környékről. Tehát nagyon sokan ismernek és támogatnak. Nem tudott a barátnőm úgy körbemenni a babakocsival, hogy valaki ne nyomott volna a kezébe ajánlószelvényt.

- Az nem kevés, négy-ötszázat saját kezűleg összegyűjteni.

- A felét bedobták a házam előtti postaládába. Tehát egy nagyon erős támogatottság van itt, egy civil egyesületet csinálunk már hat-nyolc éve, és az emberek érzik, látják, hogy ezt meg azt csináltuk, hozzánk kötik a kifestett aluljárókat és sok mindent. Csak azt akartam ezzel mondani, hogy ha én be is jutok egy nénihez, aki elmondja, hogy valóban mit kéne az önkormányzatban tenni, és közben elkezd engem kérdezgetni, hogy vajon alkalmas-e ez a majdnem fiatalember polgármesternek, éppen erre nincs idő, mert amint megkapom a cédulát, megyek a következő ajtóhoz. Kéne lennie egy választó és választott közti kapcsolattartásnak, amire pont nincs idő emiatt a nagyon rövid időkorlát miatt.

- Lesz az LMP-nek javaslata a parlamentben, hogy ezt a rendszert tessék megváltoztatni?

- Ezt már tavasszal is javasoltuk.

- Nagy sikerrel, ugye?

- Ehhez képest nem törölték el ezt a dolgot. Ki lehetne találni más módszert, hogy helyben kell lakni, programmal kell indulni. Sok mindent ki lehetne találni. Mondjuk, ha valaki bizonyos eredményt nem ér el, akkor nem kapja vissza a kauciót. Tehát van erre sok javaslat, azt hiszem, nekünk volt is. Ehhez képest ezt a dolgot megnehezítették. Tulajdonképpen lehet látni, hogy ezzel az összes civil szervezetet kiszorították a versenyből és sok helyen nem is tudtunk elindulni. Egész egyszerűen akinek nincs elég embere, pénze, autója, logisztikája ehhez a dologhoz, vagy pártirodája ebben az esetben, annak nincs esélye. Az, amit most művelnek ellenünk, arról szól, hogy akinek nincs pártirodája, az nem gyűjthet.

- Akkor ez a feljelentés Önök ellen miben is állt? Hogy boltokban helyeztek el…

-… Dobozokat, igen.

- És ez jogellenes volna, mert?

- Munkahely.

- Munkahelynek számít és munkahelyeken nem szabad ajánlószelvényt gyűjteni.

- Tehát a törvény arról szólna, hogy ha nekem van egy ötszáz fős varrodám, akkor ne szedjem össze a varrodában dolgozóktól, mint tulajdonos, mondjuk a cédulákat munkaidőben.

- Igen, emlékszem, tavasszal Debreczeni Józseffel ugyanezt a cirkuszt csinálták, hogy könyvesboltban gyűjtött, és az is munkahely.

- Igen, és közben az LMP is pont ugyanabban a boltban gyűjtötte. Pont a kis közösségi gyűjtőpontok a jók, tehát az, hogy egy közösségbe beépült ez az egész. Nálunk például egy biobolt a leadóhely vagy egy kis közösségi patika, pont ezek a pici egységek, amiket az LMP próbál megvédeni. Ők azok, akik segítenek nekünk. Amikor egy boltos ezt felvállalja, akkor ő tudja, hogy esetleg egy fideszes vagy MSZP-s többet nem fog bemenni. Itt beszélgetések alakulnak ki, és kérdezik őt rólam vagy a programunkról. Pont kialakulnak azok az emberi beszélgetések, amire ez az egész alkalmas lehetne.

- A választási bizottság pedig simán azon az alapon döntött, hogy ez munkahely, hiszen ott dolgozik egy vagy két ember, és ha egyszer ott dolgozik abban a bioboltban, akkor ott már nem szabad gyűjteni.

- Az lenne a kérdésem, hogy ha egy pártirodába leadják, ott vajon nincs-e munkahely? Vagy ha mondjuk egy aluljáróban gyűjtik, ott nem dolgozik-e valaki?

- Lehet, hogy ott önkéntesek dolgoznak, nem? A bioboltban meg csak a tulajdonos vagy a fizetett alkalmazottja. Az nem mindegy.

- Több tulajdonos dolgozik, tehát tulajdonképpen ő saját magát alkalmazza, és amikor beviszik  a szelvényt, rámutat a dobozra. Nem a raktárban gyűjtöttük, nem ott, ahol nem tudom, mit csinálnak. Tehát ez nyilván egy kötözködés.

- Mi lesz, vagy mi lehet ennek a következménye?

- Szerintem semmi, mert ilyenkor be kell bizonyítaniuk, hogy hány cédulát gyűjtöttünk mi ott. Ugye Debreczeni úrnál is ez volt, hogy a gyűjtés ténye nem volt bizonyítható.

- Igen, a felsőbb fórumon már neki adtak igazat.

- Igen. Tulajdonképpen az a baj ezzel, hogy persze, ő nyert, de igazából a törvény nem. Tehát az egész ajánlószelvény-gyűjtés nem erről szólna. És most már ez egy teljesen kicsavart dolog, hogy ki hány talicskával viszi be a szelvényeket. Mi dömperrel vittük be a zuglói önkormányzatba, kifigurázva ezt a talicskás dolgot. A III. kerületi polgármester-jelöltünk díszcsomagolásban vitte be, mondván, hogy ő nem talicskán viszi a szavazók ajánlásait, mert ez fontosabb dolog annál, mint hogy talicskán tolják.

- Hány párt vagy mozgalom indít polgármester-jelöltet Zuglóban?

- A Fidesz, az LMP, a Jobbiknak nem sikerült jelöltet állítani a végén. És van az a furcsa nevű ZÉK szervezet, amiben a kerületi SZDSZ emberei tűnnek fel, de van benne MSZDP-s képviselő, meg mindenféle szerzet, és rengeteg pénzük van a kerületben, ki van plakátolva, velük a fél kerület. Janicsák István a Z’Zi laboros…

– Ja, igen, persze. Lehet, hogy egy-egy ilyen ismert ember belépése a politikába segít, nem?

- Most az MSZP színeiben a volt tanácselnök indul, ő mondhatja, hogy az elmúlt húsz év valamelyest hozzájuk fűződik, mert mindig MSZP-SZDSZ-es többség volt a kerületben, bár egyszer volt egy fideszes polgármester is egy másik többségnek az élén. Meg lehet nézni, Zuglóban nem lehet rámutatni száz méterre sétáló utcára. Tehát tényleg az ember végignézi a fővárosi kerületeket és azért lehet látni, hogy Gegesy Ferenc pártszínektől függetlenül csodát tett a IX. kerületben. A XIII. kerületben lehet látni, hogy újraválasztották a polgármestert. Le tudják mérni a lakók, hogy ez a kerület körülbelül mennyit fejlődött a többihez képest.

- Na de Zuglóban sétálóutca nélkül is sok helyen lehet sétálni.

- Hát igen, de Zuglóban azért semmi nem épül. Tehát tényleg nem tud igazából rámutatni egy-két EU-s pénzből rendbe rakott játszótéren kívül, csak egy ötmilliárd forintos kötvénykibocsátásra.

- Meg a nagy veszekedésre a Bosnyák tér körül, nem?

- Hát ott a plázapénz eltűnt, eltűnt a sportpálya, eltűnt a tanuszoda. A mi egyesületünk akkor alakult, amikor itt egy óriási plázát terveztek a földalatti végállomásánál. Egyirányú egysávos utcácskák által körbevett területre terveztek egy ötvenezer négyzetméteres bevásárlóközpontot. Az ellen jöttünk létre. Itt volt a Thököly út, amin tankkal is alig lehetett végigmenni. Most visszabetonozták a villamossíneket. És itt a Bosnyák tér, amiből egy olyasfajta teret kéne csinálni, mint a város szíve az V. kerületben. Ehhez képest egy százezer négyzetméter fölötti cipősdobozt terveznek, és az ellenzék és a koalíció együtt adta el a területet négy évvel ezelőtt. És se pénz nincs, se tanuszoda nincs, se városközpont nincs.

- Még a végén mondja meg nekem, bár ez nem az ingyen propaganda helye, de azért kíváncsi vagyok, hogy mit csinálna egy ilyen civil, aki most ráadásul LMP-s polgármester-jelölt? Hiszen Önt is kötik ugyanazok a korlátok, ugyanaz a pénzszegénység, ugyanúgy próbálna innen-onnan támogatást szerezni, beruházót szerezni. Mit csinálna?

- Én azt gondolom, hogy azért pénzszegénység nincsen. Pont beszélgettünk a kerület pénzügyi helyzetéről, harmincmilliárd forintos költségvetésben azért nagyon sok helyütt folynak el pénzek. Nagyon sok tanácsadói szerződés van, majdnem százötven millió forint értékben adtak tanácsot Zuglóban az idén. Talán emlékszik, volt egy ilyen keret-tanácsadási szerződéses dolog, hogy a mi polgármesterünknek az a vágya, hogy az adjon tanácsot, aki most Hunvald úrral ül előzetesben, vagy talán most már nem, és ugyanígy fordítva, az SZDSZ-es zuglói önkormányzati képviselő adott tanácsot Hunvald úrnak. Most az ő fia csinálta a civil egyesületet itt hirtelen. Különben nagyon sok ilyen civil egyesület jött létre a fővárosban álcivilekből. Szerintem nagyon sok mindent lehetne Zuglóban csinálni. Ez egy gazdag kerület, középosztálybeli polgársággal, nagyon értékes területekkel. Itt van egyedül ez a zöldövezeti rész a pesti oldalon, ahol tényleg magasak a négyzetméter-árak. Ide a középosztály költözik, nincsen barna zóna a kerületben. Egyszerűen csak használni kéne a kerületnek az adottságait, de a gazda hiányzik innen. Ugye az előző polgármesterünk mogyoródi volt, a mostani fideszes polgármester-jelölt sosem lakott Zuglóban. Szerintem ez hiányzik, ezek azok, amitől megváltozna a kerület, hogy egyszerűen használjuk az értékeit és rendbe tesszük. Itt tulajdonképpen főleg építési szabályok változtatásáról van szó, hogy ne monstrumok épüljenek, hanem inkább új óvodák kellenek és felelősebb gazdálkodás.

– Magyarán Önnek nincsenek nagyra törő tervei, hanem csak olyan normális civil mindennapi törekvések.

– Nézze, tologatjuk itt a babakocsit most már hat hónapja. És azt látjuk hogy nincs hova leülni. Tehát nincs egy pad, ahova leülne az ember, amikor elfárad. Mikor kimegyek a játszótérre, akkor látom a hároméves gyereket, amint beviszik a bozótba pisilni. És az a sok kis apróság, amitől egy kerület lakható, hogy tető van a buszmegállón, hogy nem esik orra az ember a járda a szélén. Amit csak az a polgármester ismer, aki maga is orra esik, ha a járda nincs jól lebetonozva.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!