rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. szeptember 2

Révész Máriusz fideszes országgyűlési képviselő, a 2006-os eseményeket vizsgáló parlamenti albizottság tagja


Bolgár György: - Azt olvastam az egyik mai újságban, amelyik erről a tegnapi albizottsági ülésről tudósított, hogy Ön megjegyezte, és innét idézem: „ki kell vizsgálni azoknak a rendőröknek, ügyészeknek és bíróknak a szerepét, akik ezekben a jogsértő eljárásokban résztvettek. Hozzátette, az ilyeneknek semmi keresnivalójuk nincs a rendőrségen, az ügyészségen vagy a bíróságon”. Tényleg ezt mondta?

Révész Máriusz: - Szó szerint.

– Akkor jól tudósított az újságíró. De akkor a kérdésem még inkább kérdés, mert akkor is az volt, amikor elolvastam ezt. Most azonban Önnek tehetem fel: az, hogy a rendőrök mit csináltak, már amúgy is számos vizsgálat tárgya volt az elmúlt években, többen közülük bíróság elé is kerültek. Gondolom, ha feljelentést tesznek ellenük, akkor nekik meg kell védeniük magukat, ha tudják, meg is teszik. Na de az ügyészek és bírák munkáját milyen alapon lehetne vizsgálni, vagy hogyan avatkozhat bele például a politika vagy egy politikus abba, hogy egy bíró jogszerűen járt-e el vagy nem jogszerűen járt el. Maximum talán a főnöke, de a bíró független.

– Teljesen egyetértek, nyilván nem a képviselőknek kell a végső döntést meghozni. Azért itt tegnap drámai eseményeknek voltunk szem-, illetve fültanúi. Két vagy három sértett elmesélte azt a procedúrát, ami az elfogásuk után velük történt. És hát egészen hajmeresztő történetek hangzottak el. Talán jellemző a drámaiságra, hogy ránéztem szemben a gyorsíró hölgyre, akinek könnybe lábadt a szeme, úgy írta, amik ott elhangzottak. És itt ezen a meghallgatáson hangzottak el olyan dolgok, amiket később statisztikai adatokkal is sikerült alátámasztani. Nevezetesen itt a sértettek, tehát a hölgyek elmondták, hogy őket egyszerre beterelték egy bírósági tárgyalóterembe, pillanatok alatt harminc napos előzetes letartóztatásra ítélték őket, úgy egyébként, hogy a bírósági tárgyaláson nem szólalhattak meg. Na most ha ezt a jegyzőkönyv alátámasztja, megkértük a jegyzőkönyveket is, ez a bírósági eljárási rendnek a súlyos megszegése. Később meghallgattunk egy bírónőt is, aki azt mondta, hogy garázdaság esetén a legritkább esetben szoktak harmincnapos előzetes letartóztatást elrendelni, és hogy még szebb legyen a történet, száznegyvenegy esetben rendeltek el szeptember 23-án, 24-én előzetes letartóztatás harminc napra. És a száznegyvenegy esetből tudja, Bolgár úr, hogy másodfokon hány esetet változtatott meg a másodfokú bírósági döntés?

– Majdnem mindet. Kilencvenhét százalékot.

– Százharminchét esetben ellentétes döntés született.

– Ez valószínűleg azt igazolja, hogy az első napokban mindenki meg volt döbbenve, Ön is személyesen, ahogy ezt olvasom valahol, meg a bírák is, meg a rendőrök is, hogy ilyen megtörténhetett, tehát az első az első felindulásukban azt mondták, hogy biztos, ami biztos. Hát legyenek előzetesben, mert nem tudjuk, mi lesz.

– A bíróságnak nem első felindulásból kell dönteni, hanem vannak magyar jogszabályok. A Fidesznek nagyon régen volt egy kongresszusa, ahol azt mondta, hogy olyan országban akarok élni, ez volt a jelmondata, ahol a törvény nemcsak a kólát védi. Na most azért hogy 2006-ban ezt a rendszerváltozás előtti mondatot megint fel lehet emlegetni, azt gondolom, elég súlyos. Többünknek van olyan megalapozott információja, hogy a bíróságon egyébként vezető beosztású bírók előzetes eligazítást tartottak, és elmondták, hogy mi az elvárás.

– Na de milyen elvárás? A politikai elvárás? Vagy az ő vezetői elvárásuk?

– Ezt szerintem most megéri majd tisztázni. A tisztázás előtt egyébként most jogi akadályok vannak, ugyanis a bírók semmilyen módon nem nyilatkozhatnak a bírósági ügyekről, a tárgyalásokról, sem azokról, amiket ők tárgyaltak, és azokról sem, amit más tárgyal. Úgyhogy innentől kezdve egyébként falakba ütközünk, de én azt hiszem, hogy a magyar jogrendszerben semmiképpen sem tekinthető természetes állapotnak, hogy születik száznegyvenegy döntés, majd másodfokon kilencvenhét százalékban ezzel ellentétes. Ugyanabból a jogrendszerből, ugyanabból a törvényből dolgozott bíróság. Tehát ennek meg kellene adni a magyarázatát. De ez szerintem Önnek éppúgy érdeke, mint nekem.

– De a magyarázat szerintem már benne van a mi beszélgetésünkben. Hogy az első napokban mindenki annyira az események hatása alá került, hogy úgy gondolta a maga posztján, hogy meg kell akadályozni ennek továbbterjedését, ha kell, egy esetleg a jogszabályokat némiképp súroló tömeges előzetes letartóztassál is, aztán amikor megnyugodni látszott a helyzet vagy legalábbis valamennyire konszolidálódni, másodfokon már a bíróságok vagy a bírósági vezetők, akik korábban másképp instruálták a bírókat, úgy látták, hogy erre már nincsen szükség, mert a közrend nyugalma, a közrend biztonsága nagyjából megvan.

– Nézze Bolgár úr, ez az Ön magyarázata. Én azt gondolom továbbra is, hogy egy jogrendszer van. Egyébként ha az Ön lányával történt volna ez, amit ezek a lányok elmeséltek, nem biztos…

– Borzasztó volna. Vagy ha velem történt volna, ugyanolyan borzasztó, és ami Önnel történt, az is borzasztó.

– …nem biztos, hogy pontosan így látná a történetet. Ezek a lányok, akik ott voltak, a tüntetésben sem vettek részt, előző nap jöttek haza egy müncheni sörfesztiválról.

– És feljelentést tettek?

– Nem akarok nagyon elmerülni a történetben, de hát ott minden abszurd volt. Hogy fejbeverik, elviszik kórházba, összekapcsolják a fejét, majd utána a véres hajával nyolc napig nem engedik megfürödni, és közben egyébként úgy ítélik el… az eljárásjog súlyos megsértésével, mert még egyszer mondom, nem szólalhat meg a saját tárgyalásán a vádlott, hát ilyen nincsen.

– De feljelentést tettek az Ön tudomása szerint? Hiszen ez ellen panaszt lehet tenni.

– Hát panaszt tettek.

– És mi történt?

– Megítélt bíróság nekik nem kevés kártérítést, bár még folyamatban vannak ügyeik. Szóval most ezen ne vitatkozzunk, hogy most a bíróság megrettent vagy nem. Az biztos, hogy a vádlottnak, ha megvádolják valamivel, az a legelemibb joga egy bírósági tárgyaláson, hogy megszólaljon. Na most ha beigazolódik ez a tény, hogy a hét vádlottat néhány perc alatt elítélték, úgy egyébként, hogy egyik sem szólalhatott meg, hát erre én nem tudok…
– Nem elítélték, csak előzetes letartóztatásba helyezték.

– Hát előzetes letartóztatásba helyezték.

– Hát hány olyan eset volt, amikor komoly bűncselekményeknél embereket akár évekig előzetes letartóztatásban tartottak, aztán a bírósági tárgyaláson felmentették őket! Ezen az alapon akármennyire kiderül hogy jogszerűtlen volt…

– Értem, értem. Nem akarja érteni, hogy mit mondok.

– De akarom én!

– Tehát az én problémám az nem ez. Tehát egy bíró is ember, a bíró is tévedhet.

– Meg a rendőr is, meg az ügyész is természetesen.

– A bíró is, rendőr is, mindenki. Viszont vannak olyan lépések, amit nem hághat át. Van egy eljárásjoga a bírósági tárgyalásoknak. Az eljárásjog egyébként kimondja, hogy milyen jogai vannak a sértettnek, vádlottnak, mit mondhat el az ügyvéd, mit mondhat el a bíró és a többi és a többi. A bírónak természetesen joga van olyan ítéletet hozni, mert ugye kevesebb adatból dolgozik, amit a másodfokon megváltoztathatnak. Egy dologra biztos hogy nincs joga. Azokat az előírásokat áthágni, ami egyébként meghatározza, hogy egy bírósági tárgyalás hogy néz ki. Én egyébként azt mondtam, hogy abban az esetben, ha ez megtörtént, tömegesen megtörtént, és ilyen statáriális jelleggel hoztak a bíróságok koncepciós döntéseket, úgy, hogy egyébként a legelemibb szabályokat nem tartották be, akkor ennek következménye kell hogy legyen. És ezt az álláspontomat fenntartom. Ha a jegyzőkönyv azt mutatja, hogy egyébként megkérdezték a sértetteket, és a sértettek mind a heten, mondjuk, azt nyilatkozták, hogy nem kívánnak egy szót sem szólni a saját érdekükben, akkor a bíróság úgy jár el egyébként, ahogy a magyar jogrend előírja. Akkor az állításomat visszavonom. Na most az a helyzet hogy ebben a pillanatban úgy tűnik, hogy nem ez történt.

– Na most ha Önnek igaza van, és ez mind így zajlott le, és jogsértő módon hoztak döntést bíróságok… Közbevetőleg: nem azt állítom hogy a bírókat vagy bíróságokat ne lehetne bírálni. De igenis lehet. Ha jogsértések történtek bíróságokon, még inkább lehet. Csak az tűnik fel nekem, és azt nem tartom igazán idevalónak, ha egy politikus azt is mondja, hogy az ilyeneknek semmi keresnivalójuk nincs az ügyészségen vagy a bíróságon. Mert ez az a pont, amikor már egy politikus nem szólhat bele.

– Ebben egyébként lehet hogy vitatkozunk. Ha valaki koncepciós eljárásban koncepciós ítéleteket hoz, úgy egyébként, hogy az alapvető szabályokat áthágja, aminek a betartása neki törvényes kötelessége, hiszen felesküdött rá, akkor szerintem annak nincsen helye. De lehet, hogy Ön ezt másképp gondolja, és azt gondolja vagy azzal ért egyet, hogy aki ilyen módon hozott ítéleteket, minden eljárásjogi szabályt áthágott, előzetes eligazítás alapján tevékenykedett és hozta meg az ítéletét. Nem foglalkozhat azzal, hogy most éppen egy vérbe fagyott tizenévesről van szó, akit napok óta nem engedtek például megfürödni sem. Mondjuk ilyen esetben egyébként a bírónő elmondta, hogy a bírónak normál eljárás keretében meg kellene kérdeznie, hogy a sérüléseit hol szerezte.

– Mármint az a bírónő, aki ott az albizottság előtt beszélt. Az mondta el.

– Igen, igen. Általánosságban beszélt, általánosságban tettünk fel neki kérdéseket, mert konkrét ügyre nem válaszolhatott. Ha mondjuk megkérdeztük tőle, hogy egy bekötött fejű, láthatóan súlyosan sérült tanú kerül elé, akkor azt mondta, ilyenkor a bírósági gyakorlat egyértelműen az, hogy megérdeklődik.

– És konkrétan rendőröket például ezzel az üggyel kapcsolatban megkérdeztek? Hiszen az nyilván megtalálható, hogy ki volt akkor a parancsnok, kinek az utasítására bántak el így ezekkel a letartóztatottakkal.

– Hát ebben az ügyben – ez azt gondolom, ilyen példa értékű – több ítélet született, tehát mi most meghallgattuk ezeket a tanúkat és hát részletesen elmondták a kálváriájukat.

– És a rendőröket nem akarták meghallgatni?

– Mindjárt mondom. És az az igazság, hogy mivel nagyon sok esetben ugyanígy ellentétes ítélet született, ez tulajdonképpen egy ilyen precedens meghallgatás volt. Lehet akár több száz hasonlót is, százas nagyságrendben hasonlót is megkeresni, de nem biztos, hogy szükség van erre. Fel kell vetni a bizottságnak ezt a kérdéskört, és meg kell találni egy olyan illetékes bírót, ha kell Baka Andrást, aki ebben a kérdésben jogosult nyilatkozni.

– Na. Erre gondoltam. Akkor oda jutott kimondva, ahova én gondolatban.

– A rendőrségnél pedig azt javasoltam, hogy rendőröket is… illetve rendőrök meghallgatása is volt, holnap is meghallgatunk többet, Gergényi tábornokot, Lapid tábornokot, tegnap is meghallgattuk Szabadfi Árpádot. Én egyébként azt javasoltam a bizottság elnökének, amit elfogadott, hogy olyan rendőröket is hallgasson meg, akik ezekben a napokban súlyos sérüléseket szenvedtek. Mert azt gondolom, hogy az éremnek két oldala van, és fontos egyébként tisztázni meg tisztán látni a másik oldalnak is, hogy a másik oldalon is emberek álltak, azoknak a rendőröknek is vannak családtagjaik, gyerekeik. És ezeknek a többsége szintén éppúgy áldozat volt….

– Akkor már két dologban egyetértünk, én is így gondolom, hogy két oldala volt legalább.

– Csak mert azt kérdezte, Bolgár úr, hogy meg kívánunk-e hallgatni olyan rendőröket, akik sértettjei voltak, súlyos sérültjei az eseményeknek, erre is az a válaszom, hogy igen.

– Már közelebb jutottunk. Még egy dolog, amit ugye említett, hogy Baka Andrásnak, a Legfelsőbb Bíróság elnökének a figyelmét felhívni erre. Szerintem egy országgyűlési képviselő valószínűleg ezt teheti, vagy ezt kell hogy tegye, annak alapján, amit hallottak, amit Önöknek elmondtak, hogy felkérik a Legfelsőbb Bíróság elnökét, vizsgálja ki az eseményeket saját hatáskörben, és aztán tegyen úgy, ahogy jónak látja. Mert a bíróság független.

– Így van.

– De jó hogy megegyeztünk. Köszönöm szépen hogy itt volt.

– A bíróság teljesen független, és bármely állampolgárnak, köztük egy politikusnak i, joga van egyébként a bíróság ítéleteiről a véleményét elmondani. És ha ezek az ítéletek meglehetősen furcsák, és bíróságon belül ellentmondásosak, mert még egyszer mondom, ugyanabból a jogrendből dolgozik az elsőfok és a másodfok is, és ellentétes döntések születnek, ilyen arányban, akkor erre azt gondolom, hogy a bíróságnak is valamilyen magyarázatot kell majd adnia.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!