Kun Béla köztünk él, Vona Gábor nem?

Az MSZP székesfehérvári városi szervezetének közleménye szerint Cser-Palkovics András a Fidesz-Jobbik közös jelöltjeként került be a székesfehérvári közgyűlésbe.

A közlemény két tényt ismertet: "tény, hogy Cser-Palkovics András a székesfehérvári közgyűlésbe Fidesz-Jobbik közös listáról került be, és az is tény, hogy 2009 novemberéig a Fidesz-Jobbik polgári frakció vezetője volt."

Tekintsünk el attól, hogy ez utóbbi szervezet megnevezése nehezen értelmezhető: olyat már hallottunk, hogy Fidesz-Magyar Polgári Párt, olyat még nem, hogy Fidesz-Jobbik polgári frakció. Bár ha a Jobbik is magára húzza a „polgári” megnevezést (és miért ne tenné, ha a magyar politikában a tradíciók értelmét és tartalmát épp azok számolják fel, a hozzájuk tartozó fogalmakat épp azok üresítik ki, akik állítólagos konzervatívként a védelmükre szakosodtak, így aztán bárki által kisajátíthatóvá váltak), nagy jövője lehet az ilyen típusú polgári együttműködésnek.

Ami végképp érthetetlen, az Cser-Palkovics válasza. Az MSZP kettős játékot űz, mondta, „az asztal felett úgy tesz, mintha támogatná a Fidesz erőfeszítéseit a kampány tisztaságának megőrzésére, de az asztal alatt mindent megtesz politikai ellenfelei lejáratásáért." Feledkezzünk el nagyvonalúan a mondatba becsempészett állításról, amely a Fidesz kampánytisztaság-megőrzési erőfeszítéseiről szól, csak jegyezzük meg, újabb elképesztő szemérmetlenséggel van dolgunk.

De mi ebben a lejáratás? Nem igaz, rágalom a közleményben leírt két tény? Könnyen ellenőrizhető. Igaz, hogy egyetlen sajtótermékben sem láttam erről dokumentumokat (közös lista, közös frakció), noha elég lenne egyetlen hivatalos papír fénymásolatát közzétenni ahhoz, hogy a ténybeli vita azonnal és végleg lekerüljön a napirendről, és Cser-Palkovics András bizonyítottan hazugságban maradjon. A helyi MSZP-sek azonban nyilván nem tartanak bizonyítandónak helyben köztudomású tényeket, az országos sajtó meg nem szokott törekedni rá, hogy ténybeli vitáknak ezzel az egyszerű módszerrel vessen véget. Így aztán egy – mondjuk – budapesti polgár számára egy helyi ténybeli vitában való állásfoglalás megint csak a hit kategóriájába kerül: a Fidesz-hívő elhiszi Cser-Palkovicsnak, hogy az MSZP-sek megint hazudnak, mindenki más meg a tapasztalataira és a logikájára van utalva annak eldöntésében, hogy kinek higgyen.

De tételezzük fel, hogy igaz a két tényállítás. A következő kérdés az lesz: mi köze ennek a kampánytisztasághoz? Miért minősítheti ma vádnak, lejáratásnak Cser-Palkovics négy évvel ezelőtti politikusi életének tényeit? A jobb politikusok élete és pályafutása szervesen építkező folyamat (ahogy mellesleg minden jobb emberé), nyilvánosan is vállalható és vállalandó, miért akarja elhallgatni bárki egy-egy szakaszát? Mert ha nem akarná elhallgatni, lejáratásnak sem minősíthetné a nyilvános felemlegetését.

Nemigen van rá más magyarázat, mint hogy Cser-Palkovics szerint 2006-ban még komilfó volt, hogy pártja közös listát állított a Jobbikkal, ma már nem az. És mivel Cser-Palkovicsot nehéz szuverén, önálló döntéseket hozó politikusnak tekinteni, okkal feltételezhetjük, hogy nem saját politikusi léte szégyenfoltjának tartja 2006-os közösségvállalását a Jobbikkal, hanem központi utasításnak megfelelően jár el.


fideszfigyelo.blog.hu

Ezzel se lenne önmagában semmi baj, pártok, politikusok, szövetségek változnak. Bejárta ugyan a sajtót és a blogszférát Orbán Viktor és Vona Gábor közös képe, amint 2002. május 26-án éppen megalakítják a Szövetség a Nemzetért polgári kört, Vásárhelyi Mária Élet és Irodalom-beli írását a közös múltról még mindig nem késő elolvasni, de azóta tíz, illetve négy év telt el, tudjuk, hogy a politikai szövetségek borulékonyak, hiszen alapjában érdekszövetségek, és az érdekek gyorsan változnak. Bizonyára az az utasítás sem érvényes már, amelyet Cser-Palkovics 2006-ban kapott a közös listás szereplésre és a közös frakció vezetésére. A két párt útjai – érdekei – azóta szétváltak.

Csak hát hol vannak az elmúlt tíz, illetve négy évből ennek az elválási folyamatnak a bizonyítékai? A bizonyítékai annak, hogy a Fidesz és Cser-Palkovics nevű helyettes szóvivője rájött, kígyót melengetett a keblén, és erre sürgősen, hangsúlyosan, legalább olyan erővel és gyakorisággal, ahogy mondjuk az őszödi beszédet hazugságbeszéddé gyúrta át a közvéleményben, felhívta híveinek és a magyar választópolgárok összességének a figyelmét? Rengeteg alkalma lett volna rá. Például tavaly június 14-én, amikor Vona Gábor Jobbik-elnök Szegeden, az ország kormányzására készülve, éppen összehangolódott a többi nemzeti szervezettel. Csakhogy akkoriban a Fidesz és csatolmánya éppen a melegek és esedékes felvonulásuk kiátkozásával volt elfoglalva, és bizonyára fontosabb volt, hogy a nyilvános térben egymást erősítsék a nemzeti radikálisnak nevezett szélsőjobboldaliak és a polgári (?) Fidesz-KDNP ilyen irányú üzenetei, mint az, hogy az ország kormányzására készülő Jobbik szövetségesi tárgyalásait bírálat tárgyává tegyék.

Ha megtették volna, akkor, az előtt, az után, valóban nem volna méltányos ma Orbán és Vona képét mutogatni, Cser-Palkovicsnak meg a szemére vetni egykori közöslista-tagságát. Akkor én is azt mondanám, a Fidesz és Cser-Palkovics úr pályájának egy adott szakaszán tévedett, ezt belátta, nyilvánosan beismerte, mindent megtett azért, hogy magyar embereik tisztán lássák a szakítás okát és a két párt különbségeinek természetét, és ezért kifejezetten elismerés illeti őket.

Bár akkor is felmerülne az egyenlő bánásmód kérdése: miért kellene a közvéleménynek elismeréssel honorálnia egy fontos felismerést Orbán és Cser-Palkovics esetében, ha ugyanez az elismerés évtizedek óta nem illeti meg mondjuk Lendvai Ildikót, aki nemcsak sokszor elmondta, a magatartásával is nap mint nap bizonyítja, hogy nem azonos azzal a politikussal, aki huszonöt-harminc évvel ezelőtt volt.

Vagy lehet, hogy épp itt van a kutya elásva? Ha a Fidesz és Cser-Palkovics úr számot vetne saját pályájával, és nyíltan vállalná és indokolná politikai fordulatait, nyugodtan megtehetné, hogy mások hasonló fejlődését is értékeli és tiszteletben tartja? De mivel sohasem tette, és ma sem teszi, így másoknál sem méltányolja? Tulajdonképpen azzal, hogy a  kaméleonmagatartást és -természetet tartja önmaga számára mérvadónak, nincs is más választása, ha védeni akarja saját elhallgatásait, ködösítéseit és hazugságait, köpönyegforgatásait, mint hogy hazugnak, képmutatónak minősítsen mindenkit, aki ma nem ott tart, ahol 10-15-20-100 éve tartott? Kun Béla köztünk él, Vona Gábor nem?

Irigylem a fideszes szavazókat. Irigylem a magabiztosságukat. Hogy láthatóan tudni vélik, honnan indult, hol áll és hová tart, mit képvisel és mit akar ma az a párt, amelyre szavaznak. Hogy megbíznak benne. Hogy úgy látják, a Fidesz az elmúlt húsz évben mindvégig felnőtt embernek, felelős állampolgárnak tekintette őket, megosztotta velük dilemmáinak természetét, irányváltásainak magyarázatát, megvilágította az okokat, amelyek miatt szövetségesi rendszerét megváltoztatni kényszerült. Hogy úgy érzik, sohasem vezette az orruknál fogva, sohasem használta, sohasem verte át őket. Így aztán nyugodt lélekkel bízhatnak benne, hogy a jövőben sem fogja. Irigylem őket. Bár nincs könnyű dolguk.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!