Magyar módi: zsidózás, karikás ostor, seggbedugás
- Részletek
- Mihancsik Zsófia
- 2010. szeptember 01. szerda, 04:10
- Mihancsik Zsófia
Karikás ostorral várta az újságírókat a Jobbik országgyűlési képviselője – ezzel a címmel számolt be a Hetek című hetilap augusztus 8-ai száma arról az életveszélyes kalandról, amelybe újságírói a Magyar Szigeten keveredtek.
Ami a Magyar Sziget nevű rendezvényt illeti, szögezzük le rögtön:
A véleménynyilvánítási szabadság körébe tartozik, hogy Toroczkai László azt mondja az Echo Tv-nek (az egyetlen televíziónak, amely, ezt is ő mondja, nem hallgatja agyon ezt a magyar rendezvényt): ennyi „jó arcú ember”, „magyar gondolkodású ember” sehol sincs, „mindenki azért van itt, mert hisz a magyar jövőben”, és őt meglepte, hogy ennyi családos ember kijött, de „itt egy hét alatt egy pofon el nem csattan”. Toroczkai különben sem magyarozott többet ebben a rövid interjúban, mint amennyit a Fidesz szóvivői szoktak egy-egy közleményükben.
A véleménynyilvánítási szabadság körébe tartozik, hogy Zagyva György Gyula, a Jobbik frakcióban ülő országgyűlési képviselő azt mondja a Hetek újságíróinak: „Itt nincs demokrácia a táboron belül.” Ha valaki demokráciamentes összejövetelt akar rendezni, ám tegye, és ezt akár az arcunkba is vághatja. (Bár érdekes kérdés, hogy a demokráciamentes hierarchiában ki van fölül és ki alul, és ki kit nyom el.)
Nem tartozik viszont a véleménynyilvánítási szabadság körébe, még a Magyar Szigeten sem, arról előadást tartani, amit a Hetek újságírói idéznek: „A sátorban éppen ifj. Tompó László tartott előadást a Zsidó médiapolitika Magyarországon címmel. Idézetek a teljesség igénye nélkül: A zsidó a hazugság nagymestere. (...) A zsidó a megrontás klasszikus démona. (...) A zsidó akkor a legveszélyesebb, ha kereszténynek mondja magát. (...) A zsidó használhatja az atombombát, de ő csak rosszra tudja használni. (...) A zsidó médiavilág viszi bele az embereket először a tyúktolvajlásba, majd a magasabb szintű bűnözésbe. Az előadó szerint az első orvosi egyetem is a zsidó lobbi érdekeit szolgálta, s az orvoslásban a zsidóság arra törekedett, hogy a nyelvünk megrontása után a testünket is megrontsák. Tompó úr előadása végén a zsidó sajtó teljes bojkottjára szólította fel hallgatóságát, akik nagy tapssal jutalmazták az elhangzottakat.” Ez a beszéd arról szól, hogy ha kimentek innen, gyűlöljétek a zsidót, mert rosszat akar nektek, magyaroknak. Ez a beszéd egy etnikum ellenségeit egy másik etnikumban nevezni meg, és aktivitásra szólít fel vele szemben.
Ez maga a közösség elleni izgatás. Kimeríti a Büntető törvénykönyv 269. szakaszában leírt tényállást:
„Aki nagy nyilvánosság előtt
a) a magyar nemzet,
b) valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport vagy a lakosság egyes csoportjai ellen gyűlöletre uszít, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
Azt természetesen nem mondja meg az uszító, hogyan gyűlöljék ezt a másik etnikumot, azt kinek-kinek a temperamentumára bízza. Lesz, aki nem vesz zsidó újságot – bizonyára tudja, melyik az –, lesz, aki köp egyet otthon, ha meglátja a zsidó média képviselőit a képernyőn. Teheti, magánügye. De lesz, aki szemtől-szemben lezsidózza az orvost, ha az szerinte nem megfelelően látta el őt, mert magyar, lesz, aki verbálisan inzultál a kávéház teraszán ücsörgő, szerinte zsidó kinézetű történészeket vagy a villamoson utazó zsidó kinézetű öregasszonyokat, lesz, aki bedobja az ablakot, ha a mögötte lévő szobában szerinte zsidók ülnek, és legyünk biztosak benne, ha lennének faluszélre szorult pária zsidók, ellenük is szerveztek volna már merényletsorozatot.
„Ki engedte meg, hogy bekapcsold a hangfelvevőt? A zsidó pofátlanság, az látszik" – mondta a Hetek újságíróinak, beszámolójuk szerint, Zagyva György Gyula, a Jobbik parlamenti képviselője, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom elnöke. Akikre rázárták az ajtót, és karikás ostort pattogtattak az orruk előtt. Majd Zagyva György Gyula az újonnan érkező szigetlakónak felteszi a kérdést: „Mit tennél egy olyan emberrel, aki a szíve szerint zsidónak vallja magát?", mire „a férfi kaján mosollyal jelezte, hogy miután kicsinálta az illetőt, a kéményen keresztül engedné ki a szabad levegőre”. Zagyva György Gyula a Hetek beszámolója szerint „azt is elmesélte, hogyan alázták meg a TV2 munkatársait, akiknek ürülékkel és vizelettel összekent sajtómellénnyel és egyéb eszközökkel segítették a munkáját. Egy másik újságírót is megemlített, akinek egy foga bánta a visszabeszélést, továbbá állítása szerint az Indexet - több, a ’nemzeti-radikális vonalat’ bíráló cikke miatt - is ’helyre tették’. Azóta kevesebbet írnak róluk.”*
Zagyva György Gyula (balszélen) az ópusztaszeri sajtótájékoztatón,
2006. június 24-én. Erről részletesebben lásd: Szeptemberben történt
Az eljárás az ügy miatt– nem hivatalból, az LMP bejelentésére (nem feljelentésére – ez a határidők miatt fontos) – a Fővárosi Főügyészségen indult, majd elkerült a Pest Megyei Főügyészségre, onnan a Váci Városi Ügyészségre, amely a Váci Rendőrkapitányságot bízta meg a nyomozással. A Fővárosi Főügyészségen a stop.hu-nak azt mondták, soron kívül fogják kivizsgálni az esetet, és a vizsgálat „eredményét már akár a hét végén, de legkésőbb a jövő hét elején közzéteszik” – azaz legkésőbb a múlt hét elején. Hát tovább tartott a dolog.
Még a Legfőbb Ügyészségen, ahol megkezdték az LMP „alig tízsoros” bejelentésének kivizsgálását, Dr. Varga Zoltánné osztályvezető azt mondta a stop.hu-nak: mivel nem feljelentés, csupán bejelentés érkezett a képviselőtől, így azt tartalma szerint kell kivizsgálniuk. Kivizsgálták. Elolvasták a Hetek újságíróinak beszámolójából mindazt, amit én, majd úgy döntöttek, hogy a Váci Rendőrkapitányság „személyi szabadság megsértése” miatt nyomozzon. Hogy mindez zsidóellenes uszító mondatok környezetében és kíséretében történt, az a hatóságot nem zavarja.
Majd indítanak eljárást becsületsértésért, ha a lezsidózott orvos, történész, öregasszony feljelentést tesz, ablakbedobásért is, garázdaság címén, enyhébb zsidóverésért meg legfeljebb könnyű testi sértés címén. Még az se biztos, hogy a romák elleni sorozatgyilkosokra rá tudják bizonyítani a „faji indítékot”. Ha egyszer nem vallják be! A tények nem beszélnek: lehet merő véletlen is, hogy csak faluszéli cigánysoron lakókat öltek.
Én meg azt mondom: ez tűrhetetlen és tarthatatlan. Szégyen a magyar igazságszolgáltatásra nézve, hogy nem teszi hozzá a maga nélkülözhetetlen részét a fajgyűlölet és a hozzá tartozó nyílt brutalitás megállításához. Nem érdekelnek az indokaik: hogy a rendőrség azért nem nyomoz eleve ezzel a gyanúval, mert az ügyészség aztán úgysem ennek alapján emel vádat, az ügyészség meg azért nem ennek alapján emel vádat, mert a bíróság úgyse ítéli meg, mert az Alkotmánybíróság meg a Legfelsőbb bíróság megtiltotta neki. Húsz éve játsszuk ezt. És ma az az ember, aki mindezt elkövette a Magyar Szigeten, a Magyar Országgyűlésben ül. Képviseli a magyar nép antiszemita, rasszista és gyilkos indulatokra hajlamos részét. Azt, amelyet ő meg az elvtársai maguk termeltek ki – szabadon! sőt a szólásszabadság védelmezőinek óvó tekintete mellett – a mozgalmaikkal, a náci kultúrájukkal – könyveikkel, szigeteikkel, dalaikkal, sajtótermékeikkel –, de legalábbis megerősítették és bátorító, önérzetes közösségekbe szervezték a korábban legfeljebb egyéni szinten létező életveszélyes téveszméket és hajlamokat.
Az a helyzet, hogy ezzel párhuzamosan, pontosabban a nyílt és szabad uszítás – a világ felosztása felsőbbrendűekre és alsóbbrendűekre – logikájának megfelelően szép csendben állatok is lettünk. „Lehúzhatnánk a gatyátokat, és megbaszhatnánk titeket, ha innen kikerülnétek, senki sem hinné el” – mondja, ugyancsak beszámolójuk szerint, a Hetek újságíróinak a Magyar Országgyűlés képviselője. Andrassew Iván nem érti: „ha valakire haragudtam, vagy megvetettem, még sose jutott eszembe, hogy úgy bírnám erősen megleckéztetni, ha rendesen seggbedugnám.” Pedig világos: az erőszak kultúrája férfikultúra (még akkor is, ha nők is vannak a magyar nácik közt). Az erőszak lényege a testiség, a testi erő felsőbbrendűsége, az alávetett ember testének behódoltatása, megalázása. Elég megnézni a magyar futballmeccseken rendszeresen félmeztelenül tomboló ultrákat, Kriza Bori Dübörög a nemzeti rock című dokumentumfilmjét (ebben a részletben 1 perc 50-től**), Mész András Bebukottak című dokumentumfilmjét (a jeleneteket eljátszatták, de a mindennapos börtönbeli testi megalázás koreográfiájának megfelelően). Vagy a Fradi szurkolók véleményét az Újpest szurkolóiról (lilába öltöztetett guminőt lengetegnek feléjük, és „lila kurvának” minősítik őket – nők, tehát selejtesek, és persze kurvák). Hogy ez mind szubkultúra? Amíg a focipályán van, a börtönben van, a rockklubban van, még elhitethetjük magunkkal, hogy mi, többiek, már „kimásztunk a félállati sorból”. De amikor a Magyar Országgyűlésből akarják „seggbedugni” azt, aki nem tetszik (mert zsidó média), nehezen állítható, hogy nincs közünk hozzá, nem mi csináltuk, nem a mi kultúránk. De igen, az, a magyar kultúra része, és mi csináltuk, mi hagytuk, mi engedtük. Egyébként ha megnézik a youtube-on a fradista, újpestdrukker-videókat, azt is látni fogják, hogy a lelátókon folyamatosan a magyar nemzeti felsőbbrendűséget, a Nagy-Magyarországot éltetik. Ebben értelemszerűen benne foglaltatik a tótok, az oláhok – a táborba zárandó cigányok, a zsidók, meg persze a nők – lenézése, megvetése. Ez gyűlölet kultúrája, a „faji” és a macsó felsőbbrendűség kultúrája, azaz a verbális és ettől elválaszthatatlanul a fizikai brutalitás kultúrája.
Összefügg, minden mindennel összefügg. Sajnos így működik a világ. A hatóságnak nincs dolga a lila guminővel meg a macsó drukkerekkel, de nem teheti meg, hogy nem foglalkozik a brutalitás verbális előkészítésével, és nem teheti meg, hogy magát a megvalósult brutalitást leválasztja ideológiai – verbális – megalapozásáról.
Nekünk pedig itt a jövő: még nem a zsidózós-seggbedugós változat, csak annak óvodás szintje. A videó tavaly nyáron készült a Magyar Szigeten. 3 perc 23 másodpercnél ajánlom a figyelmükbe.
***
Az MTI kedden este arról tudósított, hogy Dániel Péter, az újságírók ügyvédje és a két újságíró hétfőn feljelentést tett a váci rendőrkapitányságon ismeretlen tettesek ellen „kényszerítés, személyi szabadság megsértése, illetve közösség tagja elleni támadás miatt***” (ha már egyszer nem történt meg az, amit Dániel Péter joggal elvárt, már augusztus 9-én, hogy a nyomozóhatóságnak hivatalból kellene fellépnie a Magyar Szigeten történtek miatt). Az ügyvéd szerint a legsúlyosabb bűncselekmény „a közösség tagja elleni” támadás volt, mert a legsúlyosabb fenyegetés a zsidósághoz való vélelmezett tartozásuk miatt érte a két újságírót. A feljelentés után a két sértett hat órán keresztül tett „teljes, feltáró jellegű” vallomást. Majd az ügyvéd a nyomozó hatóságnál kezdeményezte Zagyva György Gyula mentelmi jogának felfüggesztését. A mentelmi jog felfüggesztésének kérelmét a váci rendőrkapitányság nagy valószínűséggel továbbküldi majd a Központi Nyomozó Ügyészséghez. A mentelmi jog felfüggesztését ez a szerv hivatalból kezdeményezheti a parlamentnél, mert kizárólag az Országgyűlés dönthet róla.
Bízzunk benne, hogy a Btk. 174/B paragrafusát, a 269. szakasszal ellentétben, nem tekinti majd kiátkozottnak a magyar igazságszolgáltatás. És hogy a kétharmados parlamenti többség kapva kap az alkalmon, hogy bizonyítsa, nem véd meg az igazságszolgáltatástól egy ostorpattogtató, zsidózó szélsőjobboldali vezérürüt, sem mindazt, amit képvisel.
* Ha ez mind valóban megtörtént, elképesztőnek tartom, hogy az érintett újságírók erről semmit sem árultak el a nyilvánosságnak, és nem kezdeményeztek büntetőeljárást a történtek miatt. Úgy látszik, náluk sikeres volt a megfélemlítés. Akkor viszont remélem, hogy azóta örökre kiszálltak a szakmából is.
** A legérdekesebb az egészben az, hogy a macsó brutalitás kultúrájának szerves alkotórésze a homofóbia. Ám a félmeztelenül, ritmusra mozgó férfiközösségek kísértetiesen emlékeztetnek például a Cruising című amerikai filmben látott melegbárokra. Több, nem jelentéktelen eltéréssel. Az egyik közülük az, hogy ott hájas, pocakos, szétfolyó testű, fiatal (!) férfi nem vetkőzik.
***Közösség tagja elleni erőszak
174/B. § (1) Aki mást valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoporthoz vagy a lakosság egyes csoportjaihoz tartozása vagy vélt tartozása miatt bántalmaz, illetőleg erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön, bűntettet követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt
a) fegyveresen,
b) felfegyverkezve,
c) jelentős érdeksérelmet okozva,
d) a sértett sanyargatásával,
e) csoportosan,
f) bűnszövetségben
követik el.
(3) Aki a közösség tagja elleni erőszakra irányuló előkészületet követ el, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
***
És hogy az összes többit ne kelljen újra elmondanom:
Júniusban történt
Fogadatlan prókátorok - A gárdaítélet félreértelmezéseiről
Plusz a jobboldali média, amely legitimálja a verbális és fizikai brutalitást:
Egy mondat
Így dolgoznak ők
És egyéb apróságok:
A forradalom belügyminisztere a náci-tűrésről
Szó bennszakad
Képek a vidéki kampányéletből II. - A fej, a szív és a gerinc
A magyar Barnaby