Késő?
- Részletek
- Fleck Zoltán
- 2010. március 01. hétfő, 03:40
A következő hír olvasható a Galamus.hu-n:
„A cseh legfelsőbb közigazgatási bíróság szerdai ítéletében betiltotta a parlamenten kívüli szélsőjobboldali Munkáspártot (Delnicka strana /DS/), azzal az indoklással, hogy szélsőséges eszméket terjeszt, kapcsolatokat ápol az újnácikkal és tevékenységével veszélyezteti a cseh demokráciát.”
A hír több mint egyhetes, hazánkban nem nagyon ugrott rá senki, pedig a hasonlóságok és a tanulságok számottevőek. A cseh neonáci párt lényeges pontokon hasonlít a Jobbikra. A militáris, betiltott és jogellenes szervezetekkel való szerves kapcsolaton túl a párt főembereinek, képviselőjelöltjeinek szövegeiben a rasszizmus, idegengyűlölet és agresszivitás központi szerepet játszik. Mindezek pedig egyértelműen sértik az alkotmányt, veszélyesek a demokrácia stabilitására. A politikai szervezeteket betiltó bírósági ítéletek nem számítanak gyakorinak, a bíróságok általában óvatosan járnak el, tartózkodnak a politikai folyamatok közvetlen befolyásolásától, és általában körültekintően megindokolják, ha mégis e súlyos jogkorlátozásra kényszerülnek. Azokban az államokban történik ilyesmi, ahol az alkotmány szabályai és értékei világos iránymutatást adnak a jogalkalmazóknak, akik elkötelezettek e normákba foglalt világkép iránt. Az alkotmányos jogállam ugyanis nem pusztán szervezetek és eljárások rendszere, hanem koherens világkép is. Ezzel a világképpel lehet vitatkozni, lehet kétségbevonni az értékeit, felszámolására törekedni azonban nem megengedett. Európában a diktatúrák tapasztalatai megalapozták a militáns demokrácia gondolatát. A jogállamot védő óvatosság abban áll, hogy az alkotmányra és a demokráciára veszélyes politikai szerveződéseket és magatartásokat még időben kell felszámolni, mert a demokrácia hagyományos eszközei erre alkalmatlanok, számítani lehet a diktátorok demokratikus megszavazására. Az "ősi" tapasztalat természetesen a weimari demokrácia sorsa volt.
Az ilyen döntések persze mindig politikaiak, hiszen indokaik és hatásuk politikai, amennyiben az alkotmányos értékek politikai természetűek. (A militáns demokráciáról érdemes újraolvasni Sajó András Önvédő jogállam című néhány évvel ezelőtti írását.) Ilyen volt a német alkotmánybíróság pártokat betiltó döntése a náci uralom alóli felszabadulás után, ilyen volt a török alkotmánybíróság döntése, amely egy szélsőséges iszlamista pártot oszlatott fel arra hivatkozva, hogy az alkotmány a szekularizáció elvéből és a vallásszabadságból indul ki. Ekkor ez a párt már túl volt egy parlamenti választási sikeren, 20 százalék körüli eredménnyel. A nemzetközi bírói fórum a török állami hatóság döntését helybenhagyta, egyértelműen az önvédő jogállam klasszikus elveinek érveivel. Ebbe a sorba illeszkedik a cseh legfelsőbb bíróság, a hírek szerint igen terjedelmes ítéletével. Ezek a bíróságok érezték felelősségüket, vállalták a kockázatot, hogy politikai alapjogokat korlátoznak, és ennek megfelelően súlyos szakmai érvekkel indokolták döntésüket. Az igazolás lényeges, hiszen egy ilyen döntést azoknak a választóknak is el kell fogadniuk, akik valamilyen okból szimpatizáltak a felszámolt pártokkal, vagy egyenesen a törvényhozásba küldték őket. Az ilyen választók egy része nem a rasszizmussal ért egyet, hanem sok valóban súlyos ok miatt a radikális jelszavakkal. Sokan elkeseredett protestálást látnak a szélsőségesekre való szavazásban. Az ő meggyőzésük talán könnyebb, nagyobb eséllyel meg lehet értetni, hogy nem lehet akkora az elkeseredettségük és veszteségérzetük, hogy a közösség szabadságának alapelemeit adják fel. Azokkal nehezebb elfogadtatni egy ilyen döntést, akiknek alig vagy egyáltalán nem jelent semmit egy ilyen szabadság, és teljesen tartalmatlan a demokratikus alkotmány.
Joggal lehet attól tartani, hogy a Jobbik elleni jogi eljárásnak számos akadálya van. Ezek az akadályok ma ugyanolyan erővel veszélyeztetik a jogállami stabilitást, mint a Jobbik puszta léte. Ezek a teljesség igénye nélkül a következők.
1. A nagy támogatással rendelkező jobboldali tömegpárt cinikus összekacsintása az antidemokratikus erőkkel és a radikálisok stratégiai használata.
2. A társadalom jelentős csoportjainak gyenge elköteleződése az alkotmányba foglalt elvek és értékek iránt.
3. A politikai osztály egészének felelőtlensége a 2. pont kezeletlenségében.
4. A hazai jogász szakmák elvi és morális gyengesége, amely valószínűtlenné tette a legfontosabb jogelvek tiszteletének erősödését.
5. A jogalkalmazó intézmények erőtlensége és összetett szervezeti problémái, amelyek miatt az irántuk megnyilvánuló társadalmi bizalom okkal megcsappant.
6. Az értelmiség, a véleményformálók felelőtlensége, amely két évtizede folyamatosan engedi beszivárogni a köznyelvbe az alkotmányellenes érveket. A szakmai elitek kudarca mellett ez az általános ízléshiány és félrenézés vezetett a nyilvánosság egy részének színvonaltalan fasizálódásához, a kirekesztő beszéd szalonképessé válásához.
Nagyon úgy néz ki, hogy a Magyar Köztársaság nem képes az önvédelemre, gyenge és tehetetlen. Pedig vannak érvek arra, hogy miért kellett volna vagy kellene a Jobbikot betiltani. Néhányat kérdés formájában legutóbb Debreczeni József is megfogalmazott. Hogy most már nagyon sok támogatója van? Ez eggyel több érv a védekezés mellett. Attól lehet tartani, hogy az alkotmányos értékeket semmibe vevő párt meghatározó hatással lesz a politikai döntésekre a jövőben. Sokat és feleslegesen kockáztattunk, nagy lesz az ára.