Megfontolt lázadást Monok jegyzőjének!
- Részletek
- Napi apró
- 2010. augusztus 24. kedd, 11:19
- Mihancsik Zsófia
A monoki ugródeszka Orbán-Mikola húsz évéhez című cikkemben azt írtam a monoki polgármester ötletéről (hogy ugyanis a Kossuth-házba akarja bejelenteni, s ezáltal szavazójoghoz juttatni a határon túl élő majdani kettős állampolgár magyarokat): „Természetesen akkor is kísérletezhetne ilyen mély hülyeségekkel, ha jogállamban élnénk, a jogállamra, azaz közös garanciális szabályainkra büszke polgárokként, de akkor ez a magatartás egyrészt közfelháborodást váltana ki, másrészt azonnali hatósági figyelmeztetéssel, és a legelső Kossuth-házba bejelentett ’határon túl élő magyar’ esetében azonnali fellépéssel járna. Se ennek, se annak nem látom nyomát.”
A tisztesség úgy kívánja, hogy beszámoljak róla, ha közben megérkezett a „hatósági” figyelmezetés. Wetzel Tamás miniszteri biztos hétfőn az MTI-nek azt mondta: „a polgármesternek és a képviselő-testületnek a döntéshez nem volt joga, hiszen a személyi és lakcímnyilvántartásról szóló 1992. évi törvény a jegyző felelősségébe utalja a lakcímbejelentéssel kapcsolatos hatásköröket. A jegyző ebben az esetben tipikus államigazgatási hatáskört lát el, és kötelezettsége a lakcím valódiságának ellenőrzése.” És azt is: „a személyi- és lakcímnyilvántartás alapnyilvántartás, ennek megfelelően nagyon fontos, hogy pontos adatokat tartalmazzon. Jogi szempontból tehát ez nonszensz, ahogyan a józan ész szempontjából is”. Valamint ezt: „a törvény elég egyértelműen azt mondja ki, hogy a polgár lakóhelye annak a lakásnak a címe, amelyben a polgár él. A lakcímbejelentés szempontjából lakásnak tekintendő az az egy vagy több lakóhelyiségből álló épület vagy épületrész, amelyet a polgár életvitelszerűen otthonául használ. Ezt a bejelentkezéskor és később is a jegyzőnek kell ellenőriznie… a jegyzők teljes mértékben tisztában vannak kötelezettségeikkel”.
Remélem, hogy ezt Monok jegyzője is tudja. És rá nem vonatkozik az, amit Fogarasi József mondott a HVG-nek adott interjújában: A jegyző „egzisztenciális léte is az önkormányzati testülettől függ, hiszen a kinevezésén és felmentésén kívül e testület gyakorolja felette a fegyelmi jogkört, és még a jövedelmi kérdésekben is az övé a meghatározó szerep. Ha mindezt figyelembe vesszük, akkor a törvényesség őre elég nehéz helyzetben van, mert azt a szervezetet, vezetőt (polgármestert) kell ellenőriznie, akik a munkáltatói jogokat gyakorolják felette.” És: „bár a testületi ülések előkészítése során az utolsó állomás a jegyző, alapvetően mégis a polgármester dönt arról, hogy az egyes anyagokat – annak ellenére, hogy a jegyző esetleg jelezte a jogsértést – postázzák-e vagy sem. Másrészt a jegyző is megfontolja, mikor lázad fel munkaadójával, kenyéradó gazdájával szemben; azaz mikor érzi úgy, hogy most aztán elég, mert különben ő viszi el a balhét.”
Nincs más hátra tehát, mint megfontolt lázadást és sok bátorságot kívánni Monok jegyzőjének. És ugyanezt Wetzel Tamásnak, ha később a saját szintjén is hasonló törvényességi problémákkal szembesülne az általa felügyelt területen. Különös tekintettel arra, hogy időközben megszületett a kormánytisztviselők jogállásáról szóló új törvény („a hatékony és költségtakarékos, demokratikus, pártsemleges és hazaszerető, a Magyar Köztársaság érdekeit és a közjót a legmegfelelőbben szolgáló központi közigazgatás kialakítása érdekében”), amely szerint „a kormánytisztviselői jogviszonyt a munkáltató felmentéssel, indokolás nélkül megszüntetheti.”
(Mihancsik Zsófia)
