rss      tw      fb
Keres

Bíró D. Péter sajtószemléje - 2010. 02. 27.

Válogatás fontosabb írásokból-interjúkból


FÓKUSZBAN:
Rombolja-e az erkölcsöket a szabadpiac?
2000 online - Irodalmi és társadalmi havilap
(Lásd az összeállítás végén)

***

2010. február 24.
Vallásfilozófus: "Remélem, a szexuális erőszak feltárásához a magyar katolikusok csatlakoznak"
Stop

„STOP: Milyen üzenete lehet annak, hogy a Magyar Katolikus Egyház nem fejti ki álláspontját az egész világot felkavaró papi pedofilügyek apropójából?
Gábor György: …kényes ügyekben rendre érzékelhető az egyház hallgatása, de ez a hallgatás az egész országra jellemző. Ennek fő oka, hogy a magyar társadalom máig nem dolgozta föl 1990 előtti történelmét, de az 1945 előttit sem, mint ahogy az egyház sem dolgozta fel az őt érintő ügynökügyeket.
STOP: Pár éve Gyulay Endre, szeged-csanádi megyéspüspökként megszólalt a papi pedofília kapcsán...
Gábor György: Igen, de mit mondott? Hogy ha tudomására jutna egy különben büntető törvénykönyvbe ütköző cselekedet az egyházmegyéjében, és az nem ismétlődne, hivatalban tartaná az érintett papot. Ez elfogadhatatlan.

2010. február 24.
Zsanett-ügy: "a hatalom talpnyalói soha nem látott szintre süllyedtek"
Stop

„Szerdán a 15. tárgyalási napra került sor az egész ország előtt ismert Zsanett-ügyben a Fővárosi Bíróságon. A pótmagánvádas eljárás keretében E. Zsanett öt rendőrt vádol azzal, hogy 2007. május 4-én hajnalban Budapesten ketten nemi erőszakot követtek el ellene, három társuk pedig mindezt végignézte.”
A 23 éves nő jogi képviselője, Tuza Péter „azt mondta, a mai magyar valóságban sokkal célszerűbb lenne egy ’keresztapához’ fordulni, mint az igazságszolgáltatáshoz.”
A harmadrendű vádlott jogi képviselője, Magyar György úgy érvelt, hogy „a nő azért volt feldúlt, ’mert barátjának nem kellett, bezzeg az öt rendőrnek!’. Az ügyvéd szerint a történet üzenete inkább az a társadalomnak, hogy az igazi sértettek ezek után majd nem mernek a hatósághoz fordulni, mert félnek.”

2010. február 23.
Bajnai: Amire vállalkoztam, azt meg tudtam csinálni
Nika György interjúja Bajnai Gordon miniszterelnökkel
MTV online, Az Este
Videó (olvasható változatban is)

„…hogy Magyarországon azokat a változtatásokat végigvigyék a következő években, ami ahhoz kell, hogy Magyarország ne kerüljön még egyszer válságba és, hogy Magyarország sikeresen növekvő, gyarapodó ország legyen, hogy ilyen nagy léptékű változásokat megtegyenek, ahhoz bizony szükség lenne a politikai oldalakon túlnyúló megegyezésre néhány alapvető kérdésben. Mert kétharmados törvények kellenek hozzá. Mondjuk az önkormányzati rendszer átalakításához.”
„Úgy gondolom, hogy még egy kétharmados politikai erő is komoly gonddal találná szembe magát, ha egyedül akarna hozzányúlni, mert az ellenzéke azonnal megtámadná ezeket a reformokat, és megszűnne a kétharmados támogatottsága nagyon gyorsan. Ezért lenne fontos, mint ahogy például Németországban, amikor úgy látták, hogy bajban vannak, még jóval a válság előtt, akkor két évre átmenetileg össze tudtak hozni egy ilyen formációt. De ennek semmi realitását nem látom ma Magyarországon. Csak azt mondtam, hogy vagy egy nagykoalíció, vagy egy társadalmi szerződés, vagy valamilyen más nagy megegyezés.”

2010. február 19.
Vásárhelyi Mária:  Kertész Imre szavai a valóság mérlegén
Élet és Irodalom online kiadás

„Amilyen hirtelen támadt, olyan gyorsan csitult el a vita, amelyet Kertész Imrének a Die Weltben megjelent születésnapi interjúja és annak jobboldali sajtóvisszhangja keltett.”
„Az indulatok csillapodását követően mégis érdemes Kertész megjegyzéseit a társadalomtudományi kutatások eredményeinek tükrében is megvizsgálni: a szélsőségek térnyerését, az antiszemitizmus erősödését, valamint a magyarok történelemi szembenézésre való képtelenségét.”
„Míg az Egyesült Királyságban a lakosság 15, Németországban 21, Franciaországban 33, addig Magyarországon a felnőtt lakosság 67 százaléka ért egyet a zsidók üzleti életben észlelhető túlhatalmára vonatkozó állítással.”
Az „emberek több mint kétharmada részben vagy teljesen egyetért azzal is, hogy csupán ’a zsidóság befolyását mutatja, hogy mennyivel több szó esik a holokausztról, mint a kommunizmus áldozatairól’".

2010. február
Bírósági tárgyalóteremre kifüggesztett hivatalos hirdetmény:

FÓKUSZBAN:

2009. március
Rombolja-e az erkölcsöket a szabadpiac?
2000 online - Irodalmi és társadalmi havilap
(részletek)

Jagdish Bhagwati:
Épp ellenkezőleg.”

„A globalizáció hatására erősebb nemzetközi versenynek vannak kitéve azok az ágazatok, amelyek piaci javakat és szolgáltatásokat produkálnak. A verseny eredményeképpen számos fejlődő országban kisebb lett a szakadék az azonos képzettséggel rendelkező férfi és női munkavállalók bére között. Miért? Azért, mert a vállalatok a globális verseny nyomására ráébrednek: nem engedhetik meg maguknak, hogy előítéleteiknek engedve a férfiaknak kedvezzenek.”

„A bírálók másik része elismeri ugyan, hogy a globalizáció elősegíti bizonyos szociális célok elérését, ennek azonban az erkölcsök romlása az ára. A szabadpiac kiszélesedése állításuk szerint oda vezet, hogy mind több területen érvényesül a profitelv, márpedig a nyereséghajsza önzővé és erkölcstelenné teszi az embert. Ez az állítás azonban nem túl meggyőző.

Vegyük például a kálvinista polgárokat, akiket Simon Schama írt le a Hollandia történetéről szóló művében. Ezek a polgárok a nemzetközi kereskedelem révén gazdagodtak meg, de ahelyett, hogy személyes vágyaiknak éltek volna, nagyfokú altruizmusról tettek tanúbizonyságot, amit Schama találóan ’vagyonszégyennek’ (embarrassment of riches) nevez.”

John Gray:
Attól függ.”

„Gyorsan változó piaci körülmények között az óvatosság csődhöz vezethet. Újfajta tudások és képzettségek megszerzése, helyváltoztatás, pályamódosítás – ezek azok a kockázattal is járó lépések, amelyek segítik az egyén túlélését és boldogulását a szabadpiaci gazdaságokban. Ez a fajta kockázatvállaló magatartás azonban nem mindig fér össze a hagyományos értékekkel, amelyek a szilárd kötelékek fontosságát hangsúlyozzák.”

„Mindent összevéve tehát a kérdésre adandó válasz attól függ, mit értünk jó életen. Amit egy tradicionális erkölcsi felfogást valló ember a család összeomlásának tekint, az egy liberális számára a személyes autonómia megvalósulása lehet. A liberális számára a személyes választás a jó élet nélkülözhetetlen alapeleme, miközben a konzervatívok fontosabbnak tartják az értékes intézmények megőrzését. Ami a mai nyugati társadalmakat illeti, én inkább a liberális álláspontot osztom. A legfontosabb azonban nem is az, hogy melyik álláspontot valljuk a magunkénak, hanem az, hogy a szabadpiac kedvez bizonyos erkölcsi tulajdonságoknak, másokat ugyanakkor meggyengít. Ha az egyéni választásnak kedvez, akkor ezzel kikezdi a hagyományos erényeket. Nem lehet mindent egyszerre.”

„Az, hogy a szabadpiac erkölcsi kockázatokkal jár, nem jelenti azt, hogy más gazdasági rendszerek jobbak nála. A központi tervgazdálkodáson alapuló rendszerek sokkal inkább rombolták az erkölcsöket, miközben a hatékonyság és a termelékenység tekintetében sem bizonyultak előnyösebbnek. A volt szovjet blokk tervgazdaságai csak azért tudtak működni – már amennyire ezt működésnek lehet nevezni – mert átszőtte őket a fekete és a szürke gazdaság. A korrupció mindent áthatott.”

Michael Walzer:
„Hát persze.”

„A piaci verseny erős késztetést jelent az emberek számára, hogy megsértsék a helyes viselkedés alapvető szabályait, aztán megfelelő magyarázatot keressenek rá. Ez az ideológiakeresés – az állandó önáltatás, ami ahhoz szükséges, hogy eredményt érjünk el, és még jól is érezzük magunkat a bőrünkben – az, ami rombolja az egyén erkölcseit. De ez önmagában nem érv a szabadpiac ellen.”

„Az alkotmányos demokrácia talán legnagyobb vívmánya, hogy megszabadította a végső reménytelenségtől a politikát. A hatalom elvesztése nem jelenti azt, hogy lelövik az embert. A vesztesek támogatóit nem taszítják rabszolgasorba, és nem száműzik. A politikai küzdelemben ma sokkal kisebbek a tétek, mint korábban voltak, ami növeli az erkölcsös magatartás esélyeit.”

„A modern jóléti állam elvben ugyanezt teszi a gazdaságban is: alkotmányossá teszi a piacot azzal, hogy korlátozza a lehetséges veszteség nagyságát. A piaci alkotmányosság hasonló korlátokat szabna a legvagyonosabb férfiak és nők gazdasági hatalmának, de ebből nem sok valósult meg. A gazdasági hatalomnak nincsenek komoly korlátai, a szakszervezetek ellensúlyozó szerepe sokat gyengült, az adórendszer egyre regresszívebb, a banki, befektetési tevékenység, az árpolitika, a nyugdíjalapok gyakorlatilag minden szabályozás nélkül működnek. A gazdasági elit az utóbbi évtizedekben megdöbbentő arroganciáról tett tanúbizonyságot, ami abból az éles szemű felismerésből fakad, hogy nagyjából mindent megtehetnek, amit akarnak. Ez a fajta hatalom, mint Lord Acton írta, mélységesen romlott. A romlottság átterjed a politikára is, és a korlátok nélküli piacon minden korlátozás nélkül megszerezhető pénz révén elért befolyás aláássa a politikai alkotmányt.”

Bernard-Henri Lévy:
„Bizonyosan. Vagy mégsem?”

Nyilvánvaló, „hogy a kommunizmus vagy a fasizmus a piac tagadásával sokkal mélyebb, halálosabb és helyrehozhatatlanabb rombolást végez, mint maga a piac.”

„Az ember hozzászokik ahhoz, hogy felelőtlenül cselekszik, ami aztán azzal jár, hogy képtelen kockázatokat vállalni, sőt egyáltalán döntéseket hozni.”

„A szabadpiac fejleszti a kezdeményező és döntéshozó képességet, kapcsolatot hoz létre az egyének között, olyan rendszer, amely csak akkor működik, ha az egyének kapcsolatra lépnek egymással, és e tulajdonságai révén elősegíti a szocializációt, az emberek érintkezését, barátságok szövődését, de legalábbis a kölcsönös megbecsülést.”

Emmanuel Levinas szerint „a pénz egyáltalán nem szigeteli el egymástól az embereket, nem atomizálja az egyént, hanem valójában az érintkezés eszköze. Mindebből az a végkövetkeztetés vonható le, hogy a piac jó szolgálatot tesz, megakadályozza, hogy létrejöjjön a legelőször Hobbes, később Freud által leírt állapot, amiben mindenki harcol mindenki ellen.”

Tyler Cowen:
Mindent összevéve, nem.”

„Nemzetközi szinten egyértelműek a piac előnyei. Vegyük például a migrációt. Az emberek inkább piacbarát országokba költöznek, elvándorolnak a piacellenes társadalmakból, és ebben nem a pénz az egyetlen motiváló tényező. Nagy vonzerőt jelent, hogy olyan rendszerben élhetnek, amely jobb életminőséget kínál, különösen pedig az, hogy elkerülhetik az előnyök megszerzésének erkölcsileg lealacsonyító módjait, amelyek más gazdasági berendezkedésű országokban igen elterjedtek. A Transparency International minden évben közzéteszi a világ országainak korrupciós indexét. Tavaly Irak, Mianmar és Szomália vezette a listát, a legkevésbé korrupt ország pedig Dánia, Finnország és Új-Zéland volt, márpedig ez utóbbiak mindegyikében aktív piacgazdaság van.”

Ayaan Hirshi Ali:
Egyáltalán nem.”

„Nyugat-Európában véleményem szerint túlzott mértékűek az állami jóléti szolgáltatások, ami nemkívánatos következményekkel jár. Nem ösztönzi az innovációt, jutalmazza a függőséget, rombolja az erkölcsi tartást és az egyéni felelősségvállalást, mivel tunyává teszi az embert, és arra sarkallja, hogy az államtól várjon olyan dolgokat, amelyeket saját maga is megtehet magáért. A szabadpiaci társadalomban, ahol a legfontosabb a szabadság, kreatívabbak és innovatívabbak az emberek, azokban a jóléti társadalmakban viszont, amelyekben az egyenlőséget teszik az első helyre, kivész az emberben meglévő természetes találékonyság.”

„Azok, akik az erkölcsi tökély vagy a tökéletes társadalom elérésére törekszenek, többnyire nem találják megfelelő megoldásnak a szabadpiacot. A tökéletes társadalom keresése – ami az emberi tökéletlenség fel nem ismeréséből fakad – a történelem során mindig a teokrácia, a tekintélyuralom vagy az erőszakos anarchia valamilyen formájának kialakulásához vezetett. Ám azok számára, akik el tudják fogadni az emberi hibákat és az emberek boldogságának növelésére törekszenek, a politikai szabadsággal párosuló szabad piac a legjobb megoldás.”

Robert B. Reich:
„Nem nagyon akarjuk tudni.”

„Piaci magatartásunk …gyakran összeütközésbe kerül erkölcsi elveinkkel. Hogyan szoktuk feloldani ezt a konfliktust? A leggyakrabban egyszerűen megkerüljük. Úgy vesszük, mintha fogyasztóként hozott döntéseink nem hatnának ki erkölcsi énünkre. Ezzel elkerülhetjük, hogy választanunk kelljen a megszerezni kívánt áruk, szolgáltatások és eszményeink között.

Abban az esetben például, amikor a terméket, amit meg akarunk venni, olcsóbban gyártják külföldön, azzal, hogy a legjobb árat akarjuk elérni a piacon, szomszédunk munkahelyét és bérét veszélyeztetjük. Azzal, hogy fogyasztóként a legjobb árat akarjuk elérni, esetleg kárt okozunk a városunk ’Fő utcájának’ (közösségünk központjának), mivel nem ott vásárolunk, hanem a nagyban áruló bevásárlóközpontokban. Morális lényként szem előtt tartjuk szomszédaink és közösségünk jólétét, fogyasztói magatartásunkkal azonban ronthatjuk életszínvonalukat, és árthatunk a közösségen belüli jószomszédi viszonyoknak. Hogyan szoktuk feloldani ezt a konfliktust? Többnyire úgy, hogy nem veszünk tudomást róla.”

Michael Novak:
„Nem, de mégis.”

„Amerika születésének idején a legtöbb társadalom talapzata a földbirtokos arisztokrácia vagy az erős hadsereg volt. Az alapítók mindkettőt elutasították, és azt hirdették, hogy a szabad kereskedelemre épülő új társadalom magasabb erkölcsöket szül, illetve szilárdabb jogrend kialakulásához vezet. A társadalom tagjait nem a hatalom megszerzése, hanem a jólét megteremtése fogja mozgatni.”

„A kereskedelemre épülő társadalom a szegények számára is sokkal jobb és kedvező hatást gyakorol az egyéni és a közerkölcsre. Az alapítók a történelem alapos tanulmányozása révén felismerték, hogy a katonai erőre épülő társadalom túl ingerlékennyé és kiszámíthatatlanná válhat, könnyen indít háborúkat sértett büszkeségből, aminek aztán főleg a szegények látják kárát. Az egymást követő nemzedékek számára alig volt szabadulás a szegénységből, ahogy erre David Hume, skót filozófus rámutatott. A becsületbeli okokból vagy bosszúból folytatott háborúk, melyeket császárok, királyok és más uraságok indítottak egymás ellen, újra és újra semmissé tették azokat az erőfeszítéseket, amiket a szegények tettek boldogulásuk érdekében.”

„A kereskedelemre épülő köztársaság sikerei ugyanakkor egy idő után erőtlenséget is okoznak, ami rombolja a társadalmak erkölcsi szilárdságát. A fiatalabb nemzedékek természetesnek veszik a jólétet, amit a korábbi nemzedékek áldozatos munkája teremtett meg. Vannak, akik meg akarják kerülni a kereskedelemre épülő társadalom szabályait, és sokan lenézik az elődök mértéktartó magatartását és erkölcseit. A kemény munkához és fegyelemhez szokott nemzedékek helyét olyan nemzedékek veszik át, amelyek unják a régi muzsikát, lázadni akarnak, luxusban és semmittevésben kívánnak élni, a munkát pedig alantas dolognak tartják. A jövőnek élő nemzedéket olyan nemzedék váltja fel, amely nemtörődöm módon csak a jelennek él.”

„A Nobel-díjas közgazdász, Robert Fogel szerint az Egyesült Államok jelenleg a Negyedik Nagy Ébredés lassú kibontakozásának korszakában van. E korszak fő jellemzője az alapokhoz való visszatérés, a család szerepének hangsúlyozása, valamint a fiatalok bátorítása, hogy fejlesszék ki magukban a tetterő és az akarat képességét, ami az erős jellem kialakulásának legfontosabb garanciája. Ezek a fiatalok jelentik a legfőbb reményt, hogy republikánus szabadságunk és üzleti alkotóképességünk is életerős marad.”


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!