A közjogi ellenforradalom
- Részletek
- 2010. augusztus 17. kedd, 08:04
- Galamus-csoport
Ripp Zoltán politikatörténésszel Dési János beszélgetett a Klubrádió Megbeszéljük című műsorában
Dési János: – A Mozgó Világ júniusi számában megjelent írásából idéznék egy részletet. „Jelen pillanatban még csak találgatni lehet, mire vezet Orbán Viktor meghirdetett ’forradalma’. Első kormányzása idején sem viccelt, amikor a több mint kormányváltás jelszavának valóra váltását megkezdte. Akkor nem állt mögötte alkotmányozásra is alkalmas parlamenti többség… Attól tartok, most rosszabb a helyzet: nem egy kínkeserves, sok gusztustalansággal járó – antidemokratikus, ám ilyen mivoltában hatékony – modernizációs folyamat indul el, hanem egy új jobboldali rendszerváltás kísérlete fenyeget. Útját állni a törvényhozásban nem lehet.” De hát akkor hol lehet útját állni?
Ripp Zoltán: – Azt is írtam ebben a cikkben, hogy az én felfogásom szerint Magyarországon közjogi ellenforradalom zajlik. Tehát ha ezt a forradalmi retorikát akarjuk használni, akkor ez a helyes kifejezés arra, ami ma történik. És erre nem egyszerűen a kétharmad ad lehetőséget, mert az csak a formális feltétel. Az ad rá lehetőséget, hogy a most már húsz éve alakuló piacgazdasággal és a polgári társadalommal szemben nagyfokú elégedetlenség, csalódottság alakult ki az emberekben, sokkal erőteljesebb csalódottság, mint amit a valóságos viszonyok indokolnának. Ez adott lehetőséget rá, hogy az új kormány ezt a fordulatot megkezdje. Ami természetesen nem oldja meg azokat az anomáliákat, amelyek miatt ennek a populista-nacionalista jobboldali kurzusnak a támogatottsága ilyen nagyra nőtt, sőt növeli a bajokat, viszont megakadályozza a folyamatos korrekció lehetőségét a politikai váltógazdaság révén. Ezért érzem rendkívüli módon veszélyesnek. Nem egyszerűen azért, mert a demokrácia felszámolása kezdődik meg vele, hanem mert ezen túlmutató bajok is bekövetkezhetnek.
– Vagyis a fékek és ellensúlyok rendszere általában elég jól működik. Ha az egyik hatalmi ág talán hibázik, akkor a másik helyre tudja egy picit lökni, vagy ha nem működik jó a kormány, akkor leváltják a választók. Viszont most elég nehéz lesz leváltani, mert ugye kilenc évre, tizenkét évre a saját embereiket ültették be a korrigáló pozíciókba.
– Ez az a bizonyos centrális erőtér, amiről Orbán Viktor már Kötcsén is beszélt. Ez a rendszer lényegi felszámolása. Tehát korántsem arról van szó, amit bizonyos emberek a hegemón erő megjelenésének örvendve véltek, hanem pontosan a társadalmi-gazdasági változások akadálya lesz egy ilyen erő. A demokrácia ugyanis nem szépségtapasz a rendszeren, hanem a lényegéhez tartozik, hogy a korrekció esélye benne van a váltógazdálkodás révén. A mai ellenzéknek viszont az a problémája, hogy a parlamenten belül nem tud ellensúlyt képezni a kétharmados többség miatt: az eszközrendszere nagyon korlátozott, és az is egyre szűkül, éppen a közjogi ellenforradalom miatt. Ugyanakkor a társadalmi támogatottság megszerzése, a hitelesség megszerzése, újraépítése nem lesz rövid folyamat, láthatóan nagyon hosszú időt vesz igénybe. Én úgy látom, hogy még el sem kezdődött. És ha végbemegy az általam közjogi ellenforradalomnak nevezett folyamat, az lényegében teljesen új viszonyrendszert teremthet Magyarországon.
– Az előző négy évben azt láttuk, hogy egy kormány elveszítheti a társadalmi támogatottságának jelentős részét, mint történt ez a Gyurcsány-kormánnyal, de attól még a parlamenti többsége megmarad, attól még kormányozhat. Miközben már a közvélemény-kutatások meg az utcai akciók rég azt mutatják, hogy támogatóinak száma jelentősen megcsappant.
– De itt nem arról van szó, hogy a Fidesz legitimitása kétséges lenne, vagy hogy ne lenne joga formális értelemben a kétharmadát kihasználni bármilyen változásra. Hanem az a probléma, ha nincs ellenerő. Mert így nem a pártok, hanem maga a társadalom válik kiszolgáltatottá ennek a centrális erőtérnek. Sőt, maga a kormánypárt is kiszolgáltatottá válik egy vezérelvű demokráciában. Tehát nagyon súlyos társadalmi következményei lehetnek ennek a politikai folyamatnak. Nem önmagában a magyarországi demokrácia sorsa a gond – és úgy látom, az embereket ez különösebben nem is érdekli –, hanem hogy ez a folyamat egy idő után a hétköznapi életben is komoly problémákat fog okozni.
– De van egy népi olvasata annak ami most történik: hogy ez legalább hatékony, nem kell annyit mellébeszélni, eddig csak vitatkoztak, semmire sem jutottak, semmi nem oldódott meg. Most viszont azonnal megszületnek a törvények, működik vagy működni látszik a dolog.
– Éppen ezt igyekeztem eddig mondani, hogy ez pont fordítva van. A fékek és ellensúlyok nem korlátok, hanem a korrekció lehetőségét rejtő eszközök, amelyek nélkül csak szaporodnak a bajok. Nem véletlenül mondják, hogy a demokrácia nagyon nehézkesen működő rendszer, mégis sokkal hatékonyabban, hosszabb távon legalábbis, mint az autoriter berendezkedés.
– Ebben a mozgó világos cikkében ezt így foglalja össze: „Az autoriter, ’demokratúrás’ orbáni politika nemcsak a hátralévő modernizációs feladatok megoldására nem alkalmas, de nem vezet feltétlenül a tartós jobboldali többség fenntarthatóságához sem. Kudarchoz és ebből fakadó öngerjesztő negatív spirálhoz azonban könnyen eljuthatunk, ez pedig ellenhatásként az orbáni ellenforradalom kiteljesítését eredményezheti. A tekintélyelvű modernizáció keresztény-nemzeti mázzal bevonva ugyan mitől lenne eleve vonzóbb vagy elviselhetőbb a magyar társadalom többsége számára?” Miközben így első ránézésre az látszik, hogy lehet, hogy nem lesz hatékony, és lehet, hogy rosszul működik, de nehezen lehet tőle megszabadulni.
– Nem biztos. Még nagyon kevés idő telt el a választások óta, de valóban úgy néz ki, hogy a többségük tartósan megmarad, ami az ellenzék nagyon kemény kritikáját is jelenti, hiszen elképesztő dolgokat művelt az Orbán-kormány az eddigi hónapokban, minden következmény nélkül. Lényegében a kormány ma ellenzék nélkül működik. De hát ez hosszú távon nem tartható fenn, valamiféle újfajta ellenzékiségnek ki kell alakulnia. Láthatóan az eddigi sémák nem működnek, az MSZP-nek az a fajta politizálása, amibe beleszokott, amit eddig művelt, nem tartható tovább.
– De mitől támadnának fel akár a most meglévő ellenzéki pártok, mitől támadhat egy új ellenzék, vagy honnan? Kikből?
Artisták – flickr/artolog
– Ez a nagy kérdés. Ez a probléma merült fel már az MSZP kongresszusán is: folyamatosan megújulásról beszélnek, ugyanakkor valójában nem volt valamiféle cseresor, amelyet egyszeriben be lehetett volna állítani a korábbiak helyére, és amely új színt, új politikai stílust és új politikai tartalmat tudna hozni. Az MSZP-t szokták hasonlítani a csatahajóhoz, amelyik lassan fordul, viszont gyorsan süllyed. Ez szellemes hasonlat, és valóban úgy látom, idő kell ahhoz, hogy valami kiforrjon, ha egyáltalán kiforr ebből az alakulatból. Az sincs kizárva hogy új politikai erőknek kell megjelenniük a színen.
– Csak hát közben a játéktér, legalábbis az ellenzék számára, egyre szűkül. A független intézmények, ideértve az Alkotmánybíróságot is, fel lesznek töltve, vagy már részben feltöltötték őket a saját embereikkel, a közmédiumok fölött szinte korlátlan uralmat szereznek, erős lesz a hatásuk szerintem a nem közmédiumokra is. Jó, tudom, feltalálták már az internetet, amit azért nehéz megrendszabályozni, de azt is próbálják. Tehát látjuk, hogy sorban minden területet elfoglalnak. Ha támad is egy új ellenzék, milyen játéktere marad? Ha meg akar maradni békés keretek között, mit tud csinálni?
– Valószínűleg odáig nem fajulhat a dolog, hogy a demokrácia alapintézményének a felszámolására is sor kerüljön. És ha megmaradnak a formális demokratikus keretek, akkor ezeknek a kihasználására nyílhat esély, ha nem is rövid távon. Mesterházy Attila úgy fogalmazott az MSZP kongresszusán, hogy csak az erő nyelvén ért a Fidesz, ami igaz is. Csak hát most nincs vele szemben erő. És amíg egy társadalmi erő nem épül fel, addig lényegében azt tesznek, amit akarnak. Ettől függetlenül egyetlen pártnak vagy kormánynak sem lehet korlátlan hatalma a mai európai viszonyok között. Tehát nem lehet bármit megtenni ebben az országban.
– Nyilván nem lehet bármit megtenni, de látjuk, hogy elég sokat meg lehet tenni, és látjuk, hogy a szavazópolgárok nagy részét ez nem zavarja. Elképesztő dolgok történtek itt a közjogban, de ettől a Fidesz népszerűsége egy centit sem esett vissza, az ellenzéké egy picit sem nőtt. Tehát nyilván azt gondolják, hogy akkor miért ne csináljuk, ha még negatív visszajelzés sincsen.
– Az ellenzék hitelességével van elsősorban probléma. Ez volt a legnagyobb veszteség, nem annyira a szavazatszámban megmutatkozó visszaesés. A hitelesség visszaszerzése nagyon kemény munkát és sok-sok változást igényel. És nem látom, most az önkormányzati választásokra készülve, hogy valamiféle fordulat lehetősége benne lenne ebben az időszakban. Hogy utána mi lesz, nagy kérdés, hogy van-e annyi innovációs képesség az MSZP-ben, hogy egy új politikát tudjon felépíteni.
– Hát azért ott van az LMP is a parlamentben, tehát még egy ellenzéki pártnak van esélye, hogy valamit tegyen, vagy legalábbis szóvá tegye mindazt, ami történik.
– Az LMP politikája számomra kiismerhetetlen e pillanatban. Valószínűleg még maguk sem döntötték el, hogy azon kívül, hogy lehet más a politika, ez a más mi lehet. Ebből még sok minden kiforrhat. A jelenlegit nem tudom beazonosítani. De ki kell várni, végül is nagyon fiatal párt ez még.
