Országimázs? A magyar kormány nem fizet
- Részletek
- Napi apró
- 2010. augusztus 14. szombat, 07:40
- Lánczos Vera
A Sanghaji Világkiállításon a magyar pavilon már eddig is szép sikereket könyvelhet el.
Már júliusban elérte azt a látogatottságot, amit az egész kiállítás idejére terveztek , ma ott tartanak, hogy a magyar pavilon eddigi látogatóinak száma Magyarország népességének egyharmadát teszi ki. A statisztika szerint minden tizenkettedik Expo-látogató hazánk kiállítását is megtekinti. Mégsem ezek a meghatározó hírek az eseményről, hanem az, hogy a magyarok nem fizetik ki a kínai alvállalkozók számláit.
Tegyük hozzá Magyarország olyan ország, ahol a legegyszerűbb adatok, pl. a látogatók száma is nyugodtan elvitatható. Más sajtóorgánumok arról cikkeznek pl. , hogy „…a magyar pavilon óriási csalódást keltett eddig, nagyon kevés látogató érkezett. Pedig a Gyurcsány-kormány összességében 3,2 milliárd forintot szánt a bemutatkozásunkra.”
A jelenlegi kormányzó hatalom elszámoltató biztosa a kormányváltás óta vizsgálgatja, hogy előnyös volt e a közbeszerzési pályázaton kiválasztott fővállalkozóval megkötött szerződés. S mivel kételkednek, nem fizetnek. Túl azon, hogy egy szerződés előnytelensége jogilag nem releváns kategória, túl azon, hogy egy kukkot sem tudunk arról, hogy mihez képest beszélnek előnytelenségről, mihez mérten sok vagy kevés a világkiállításra szánt keretösszeg, mindez akkor történik, amikor a sanghaji magyar szereplés legjelentősebb attrakciói előtt áll: az augusztus 22-ére tervezett Nemzeti Nap előtt, amit két héten át sokszínű kulturális rendezvénysorozat követ.
Ebben a helyzetben a kormány, a kormányzati kommunikációért felelős államtitkárság útján ilyen üzeneteket küldözget bele az éterbe, hogy: „A magyar kormány nem zsarolható, a pavilon üzemeltetésére, a programok megvalósulására minden jogos és arányos költség kifizetése megtörtént … „Illetve, hogy „…a magyar kormány számára fontos, hogy a világkiállításon a magyar részvétel megfelelő keretek között valósuljon meg, ennek érdekében a kulturális programok megvalósulásáról a megfelelő vizsgálatok után gondoskodik.” Kinek szólnak az üzenetek? És miért nem természetes, hogy mi a mindenkori kormány dolga?
Az ember áll és bámul. Ez a vircsaft tenne jót az óvandó országimázsnak? Piti hazai viták ország-világ elé tárása?
Miért jó az Magyarországnak, hogy magunk teremtünk olyan helyzetet, hogy fizetési felszólításokat kaphatunk egy világkiállítás házigazdáitól, a kínai alvállalkozóktól, és figyelmeztető sztrájkokra adunk lehetőséget jogosan felháborodó partnereknek, holott beseperhetnénk a sikereket is.
Mi az, ami fontosabb a magyar kormánynak, mint az ország jó hírneve?
A hivatkozott újságcikkekben olvashatunk arról, hogy a magyar pavilon építészeti kialakítása, illetve a költséges részvétel miatt a most regnáló Fidesz kezdetektől támadta ezt a projektet, de ez vajon elég ok arra, hogy egy a nemzeti együttműködést deklaráló kormány a józan észnek is ellentmondóan, ott, ahol az egész országot jelenítik meg egy világkiállításon, nem álljon helyt? Hagyja, hogy az eddig erre áldozott pénz ne hasznosuljon maximálisan? (Ha a ráfordított összeget sokallotta, akkor annál logikusabb lenne, hogy a minél nagyobb hasznosulásra törekszik.)
Egy másik hír, amely a témába vág: „A Népszabadság szerint jövő januártól már önálló, a költségvetésben biztosított több tízmilliárdos gazdálkodási kerettel rendelkező intézmény lehet a Magyar ÉrtékTár - Hungarikum Ház, ha a parlament ősszel elfogadja az erről szóló törvényt.”
A több tízmilliárdos gazdálkodási keret szintén felvetheti a „mi mennyi, és mihez képest?” kérdéseket, de a lényeg az, hogy mi a cél? Nyilván az ország hírének öregbítése.
Pedig hiába hozzuk létre a Hungricumok Házát vagy teszünk egyéb imázsépítő lépéseket milliárdokat befektetve, amíg fontosabb lehet egy belpolitikai csatározás kedvéért kockára tenni az ország nemzetközi szereplésének sikerét.
(Lánczos Vera)
