Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. augusztus 11.

Bolgár György kérdései a 2010. augusztus 11-ei műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy látványos és meghökkentő lépéssel kezdődött Schmitt Pál elnöki tevékenysége. Az államfő ugyanis ma részt vett a kormány ülésén, és közölte, hogy legalább félévente ezt megismétli. Mi ennek az értelme és az üzenete?

Másik témánk, hogy példátlan gyorsasággal nevezte ki Orbán Viktor a Média- és Hírközlési Hatóság elnökévé Szalay Annamáriát. Szinte pillanatokkal az után, hogy a köztársasági elnök aláírta a médiával kapcsolatos törvényeket. Az elnökasszony kilenc évig élet és halál ura lesz, legalábbis egy ismert médiajogász szerint. Volt már ilyen?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy a Fidesz elismerte, az év elején valóban volt titkos tárgyalás Orbán Viktor és a sukorói kaszinóberuházás mögött álló Ronald Lauder amerikai üzletember között. Gyurcsány és Bajnai érintett, Orbán csak érdeklődő?

Mi a véleményük továbbá arról, hogy az MSZP több helyen nem MSZP-ként indul az önkormányzati választásokon, hanem valamilyen civil egyesület mögött sorakozik fel. Vagy például Komáromban a Fidesszel szembefordult független jelöltet támogat. Ilyen kevés volna az önbizalom? Vagy ez a szomorú realitás?

És végül mint gondolnak arról, hogy kistérségi helyettes tisztiorvossá fokozták le az egykori országos tisztifőorvost, Bujdosó Lászlót, aki mostanáig közép-dunántúli regionális tisztifőorvos volt. Alulról kell folytatni vagy kezdeni?


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Déri Miklós fotós


Bolgár György:
- Azért keresünk téged, mert a Magyar Nemzetben már napok óta címoldalon szerepelsz. Volt egy szerződésed a Gyurcsány-kormánnyal a miniszterelnök fotózására, és nem elég, hogy ilyen kivételes helyzetben voltál, ráadásul még el is tüntetted, vagy el is tűntek ezek a fotók, átadtad megsemmisítésre a DVD-ket, amiket most az új kormány illetékesei találtak meg valahol a pincében. Szóval szégyellnivaló gyalázatos szerződések lehettek ezek? Vagy mik voltak? Mit fotóztál és miért?

Déri Miklós: - Elmondanám, hogy kezdődött a dolog. Engem reggel újságírók kérdezgettek, hogy a Magyar Nemzetben ez jelent meg, hogy a legnagyobb titokban akarták eltüntetni a Gyurcsány-dokumentációt. Ott kezdődik a probléma, hogy ha a Miniszterelnöki Hivatal vagy a kommunikációs osztály felhívott volna engem, és megkérdeztek volna, hogy kerültek ezek a DVD-k a titkos ügyirat-megsemmisítő osztályra, akkor egy mondatban magyarázatot tudtam volna adni, és nem kellett volna egy ilyen hajcihőt végigcsinálni, és különböző szakértőkkel vizsgáltatniuk az anyagokat.

- Éppen ez volt talán a lényeg, hogy kelljen hajcihőt csinálni.

- Én is gyanakszom, ugyanis itt arról van szó, hogy 2009-ben észrevettük, hogy az előző évek dokumentációja, a CD-k és a DVD-k kezdtek elöregedni, számos fájlt nem lehetett megnyitni, és egyre több adat tűnt el róluk. Akkor úgy döntöttünk, hogy áttérünk egy biztonságosabb adattárolásra, a winchesteres tárolásra, és ezeket a régi DVD-ket folyamatosan elkezdtük winchesterre tölteni. Van egy olyan iratosztály, ahol megsemmisítik a feleslegessé vált iratokat, DVD-ket, kazettákat stb. Amikor feltöltöttük a DVD-ket, kaptunk tőlük egy zsákot, beledobáltuk azokat a DVD-ket, amikre már nem volt szükség, és ezek mellé ráadásul került egy pár személyes DVD is, amiket kidobáltam. Ezeket nem a szemétbe dobja ott az ember, hanem egy ilyen biztonságosabb megsemmisítésre küldi. Ott volt valaki a titkos ügyirat osztályon, aki - ez több mint egy éve volt - valószínűleg érezte, hogy ebből még valamikor valamit lehet csinálni, és ráírt egy cetlit, hogy ezt nem megsemmisíteni. És állítólag valami páncélszekrénybe eltette.

- Lehet, hogy csak nagyon óvatos volt, hogy milyen jó, ha két példányban van meg. Nem?

- Nagyon jó. Nekünk három winchesteren volt meg. Ha felhívtak volna a kommunikációs osztályról, akkor egyből tudtam volna magyarázatot adni.

- De nemcsak az a probléma, hogy itt 178 lemeznyi, DVD-nyi fényképet akartak volna megsemmisíteni, hanem állítólag nem találják a munkásságodat sem. Bár a mai Magyar Nemzetben közölték Gyurcsányt a fodrásznál. Ez valahogy előkerült, nem tudom honnan.

- Igen. Azon, hogy nem találják, nem lehet nagyon csodálkozni, hiszen annak idején, amikor az Ezüsthajót megbízták, uszkve 460 millió forintért, hogy dokumentálja Orbán Viktort, azt az anyagot sem találták. Úgyhogy ha a saját anyagukat sem találják, hát nem csodálom, hogy a szocialista kormány anyagát sem találják. Persze ezt félig viccesen mondom. Én többször felhívtam őket, ígéretet kaptam, hogy visszahívnak, nem hívtak, küldtem egy e-mailt és az e-mailre is lassan válaszoltak. A válaszomban megígértem, hogy amennyiben nem találják ezeket az anyagokat, természetesen nekem minden biztonsági mentés megvan és amennyiben küldenek egy hivatalos kérőlevelet a BT részére, akkor én természetesen ingyen és bérmentve újra a rendelkezésükre bocsátom. Az a kérésem volt, persze naiv kérés, hogy nyilván nem szeretném, hogy ezt is titkosítsák hetven évre, mint annak idején az Ezüsthajó által készült dokumentumokat.

- Mert azok hetven évre titkosítva voltak?

- Először titkosították, aztán újságírói nyomásra feloldották ezt a titkosítást, és egy napon keresztül meg lehetett nézni a filmeket, ha jól emlékszem.

- De ez már csak a Medgyessy-kormány alatt volt ugye? Amikor meg lehetett őket nézni.

- Nem emlékszem pontosan. Ilyen filmek voltak, hogy békéscsabai kolbásztöltő versenyen Orbán Viktor, vagy állami vezető karácsonyi vacsorája.

- Mi a dolga egy fotósnak, amikor megbízást kap a miniszterelnökségtől, hogy fotózza Gyurcsány Ferencet. Hívják, amikor valamilyen esemény van, vagy amikor neked eszedbe jut, hogy a miniszterelnök után eredj, akkor fotózol, amit te jónak látsz? Hogy megy ez?

- Nem, ez gyakorlatban úgy megy, hogy megkapom a hivatalos programokat, és azokat a nem nyilvános, de hivatalos programokat, ahol ott kell hogy legyek. Ha, mit tudom én, vasárnap délután Putyin miniszterelnököt a lakásában fogadja, az nem egy nyilvános, hivatalos program, de azért fotósnak ott kell lennie.

- Vagy ha úgy ítélik meg, hogy ez egy olyan esemény, amiről jó, ha marad egy fotódokumentum, akkor hívják a fotóst. Mégpedig azt, akivel szerződést kötöttek. Nem pedig engem a saját kis fényképezőgépemmel.

- Így van. És még egy fontos dolgot el szeretnék mondani. Ezek a fotók végig nyilvánosak voltak. Egyrészt aznap, vagy ha este készültek a fotók, akkor nyilván másnap, felkerültek a miniszterelnök.hu-ra. Ott mindent meg lehetett nézni. Sajnos a kormányváltással ezt az oldalt beszüntették.

- Ja, hogy ez a kormányváltásig még megnézhető is volt?

- Természetesen. Minden ingyen és bértmentve letölthető volt. Ha valakinek nem felelt meg az a méret, amiben fel voltak töltve, azoknak e-mailen vagy olyan módon, adathordozón, ahogy kérték, ingyen és bérmentve elküldtük. Tulajdonképpen nincsen olyan hírügynökség Magyarországon, amelyik ne használta volna ezeket a képeket, és a lapok nagy része is, ha nem tudtak arra az eseményre fotóst küldeni, vagy olyan esemény volt, ahol nem lehetett fotós, mert mit tudom én, zárt ülés volt vagy kormányülés stb., onnan én láttam el a sajtót fotóval. Úgyhogy ez bárki számára ingyenesen felhasználható volt, naponta feltöltötték a képeket. Ebből következik, hogy az összes kép megvan a miniszterelnök.hu korábbi lapján.

- Akkor nem csodálom, hogy amikor megtudtad azt, miről ír a jobboldali napilap, nyilvánvalóan egy kicsit rosszul lettél. Még most is érzem az indulatot a hangodban.

- Nem értettem. És annak a fényében végképp nem, ha összehasonlítjuk azzal, hogy hogyan működött a dokumentáció az Orbán-kormány alatt. Engem folyamatosan támadtak, hogy mennyit fizettek, hogy milliókat kerestem. Most a Magyar Nemzet összeszámolta, hogy körülbelül hét és fél év alatt bruttó hatvan millió forintot fizettek ki ezért. Ezzel szemben az Orbán-kormány idején négy év alatt fizettek ki 460 millió forintot dokumentációra. Amit aztán titkosítottak, majd nem lehetet látni.

- Úgyhogy a dolog egészen elképesztő, mert nagyon könnyű még ezt az összehasonlítást is megtenni. Biztos rajtad kívül lesz még újságíró meg lap, amelyik ezt megteszi. De persze az is lehet, hogy hangulatot így is lehet kelteni Gyurcsánnyal szemben.

- Próbálnak befeketíteni, nyilván erről van szó.

- Igen. Akkor még a dologhoz annyit, hogy azóta sem - három napja folyik már a sajtónyilvánosságban ez a hadjárat - keresett meg ez a kommunikációs központ téged?

- Egy levelet írtam nekik, amiben feltettem néhány kérdést. A kérdések nagy részére nem válaszoltak. A válaszlevélben én megígértem, hogy amennyiben hivatalos levélben kérik a dokumentumok vagy a fotók kiadását, akkor azt én természetesen a rendelkezésükre bocsátom. A részükről egyébként senki nem keresett meg azzal, hogy hiányolják, hogy miért nincsen ott. Egyébként amikor lejárt a szerződésünk, akkor másnap már az irodába be se mehettünk, az irodában ott van a winchester, ott van minden olyan anyag, ami oda tartozott. A Fidesz részéről egyetlenegy megkeresés sem érkezett. A jelenlegi fotósuk, Pelsőczy Csaba keresett meg pár nappal korábban, hogy szeretné megnézni, mi hogy archiválunk, és a lámpákat hogy használjuk, mert most belecsöppent ebbe a dologba, és nem nagyon tudja, hogyan fogjon hozzá. Akkor én azt kértem tőle, hogy a Fidesz-frakció írjon egy hivatalos levelet, mivel ez egy zárt intézmény, egy zárt terület, és neki semmiféle igazolványa nem volt, hogy ő honnan jött. És ha megvan ez a levél, akkor természetesen megmutatom neki, hogy mi hogy archiváltunk, hogy történt az egész. Sőt még azt is megtanítom neki, hogyan kell egy lámpát használni.

- Vagyis a Magyar Nemzet mai címbeli kérdése, hogy „Eltűntek a hivatalos fotók?”, álkérdés, ott vannak a winchesteren, ahova téged nem engednek be, meg ott voltak a miniszterelnök.hu honlapon is.

- Igen.

- Ahonnét nem te törölted le, hanem az új kormány hivatalba lépése után azok, akik törléssel foglalkoztak.

- Ezenkívül ügynökségeknél, lapoknál, még Önöknél is járt a miniszterelnök, akkor talán Önöknek is kellett hogy küldjek fényképet a klubrádiós látogatásáról. Szóval még ilyen helyekre is küldtük.

- Majd közadakozásból összeadjuk.

- Nemcsak a fotózás volt a feladatunk, hanem az archiváláson keresztül az ügynökségek, a sajtó ellátása is képekkel.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Binder István, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének szóvivője


Bolgár György:
- Tegnap vagy tegnapelőtt tették közzé az Önök legfrissebb kockázati jelentését a hitelekről és a hitelek visszafizetéséről. Ebből a jelentésből meglehetősen drámai kép rajzolódik ki, ugyanis - ahogy például a Népszabadság egyik cikkének a címe jelezte - negyedmillió család aggódhat az otthonáért. Egy másik számot idézve, a hitelek csaknem egynegyedével, négyezer-ötszáz milliárd forint követeléssel volt valami probléma. Vagyis egyre többen vannak olyanok, akik nem tudják időben törleszteni a hiteleiket, legyen az mondjuk lakáshitel vagy kisebb-nagyobb áruhitel, vagy gépkocsi hitel. A válság tehát nem ért véget, sőt a pénzügyi területen mintha elmélyülőben volna. Mi lehet ennek a következménye, ha ezeket a drámai számokat nézzük?

Binder István: - Kettős kép rajzolódik ki a jelentésünkből. Egyrészt, ha egyáltalán lehet jó hírt mondani ebben a történetben, akkor az talán az, hogy a 2009 végi létszámhoz képest a lakossági késedelmes hitelfizetők száma nem bővült. Tehát ez a kétszázötvenezres késedelmes jelzáloghitelfizető kör, amit említett, ez körülbelül ugyanannyi embert tesz ki, mint 2009 végén. Vagyis az összlétszámot tekintve is, illetve ezen belül a kilencven napon túli késedelmű lakossági kört tekintve is, a 2009. végi adatok körülbelül változatlanok. Tehát akik az elmúlt hónapokban, években már sajnálatos módon bekerültek ebbe a körbe, azoknak a létszáma nem változik, nem kerültek az elmúlt hónapokban újabb emberek ebbe a késedelmesen fizető körbe. Ez valamennyire jó hír, azonban sajnálatos módon ez a kör óriási, vagyis rengetegen nem tudnak, már hónapok óta, esetleg egy-két éve fizetni.

- Miután ez egy változatlan nagyságú kör, és a kilencven napja törleszteni nem képes kör majdnem százezres nagyságrendű, vagyis százezer adósról van szó, ez praktikusan azt jelenti, hogy ez a százezer ember aggódhat, hogy valóban elveszti a lakását az ingatlanját? Hiszen szinte lehetetlen, hogy háromhónapos kiesés után hirtelen mégis törleszteni tudjon valaki.

- Igen, az ő esetükben ez reális fenyegetés. Emellett gyakorlatilag azt lehet mondani, hogy közben a hitelintézeteknél egy aktivitásbővülés történt a ténylegesen megindított végrehajtási eljárásokat tekintve. Hiszen 2009 végén, egy év után összesen 19 500 ilyen végrehajtás vagy egyéb eljárás indult, az idei első negyedévben, vagyis három hónap után pedig ezek száma már a 7500-at közelíti.

- De létezik egy kilakoltatási moratórium, a jövő év tavaszáig.

- Így van, az a végpont. Nem is kerülhet sor ilyesmire, amíg ez a moratórium életben van.

- De a végrehajtás mégis megtörténhet?

- A végrehajtási eljárás megindul, legfeljebb arra a bizonyos utolsó fázisra nem kerül sor. Tehát a létszámot illetően egy viszonylag kedvező hír, hogy nem változik, viszont a meglévő kör terhei nőnek, amely sajnos egy nagyon széles társadalmi csoport. Vagyis miközben a kör nagysága nem bővül, addig a meglévő kör terhe negyedév alatt nyolc-kilenc százalékkal nő. Az ő késedelmi kamataik, felhalmozódó hiteltartozásaik úgy nőnek, hogy közben a másik adósi kör, a többi hiteltartozó, úgy tűnik, még tud fizetni. Tehát aki szegény, az a legszegényebb, de van egy másik társadalmi csoport, amely úgy tűnik, hogy állja a válságot és tudja fizetni a hiteleket.

- A PSZÁF-nek nyilván van valami közelebbi fogalma arról, hogy tervez-e valamit a kormány, illetve van-e egyáltalán mozgástere a kormánynak, amely korábban segítséget ígért a nagyon súlyos helyzetbe került devizahiteleseknek - nyilván elsősorban a lakásukat elvesztő devizahiteleseknek. Lehet, hogy valamiféle nemzeti eszközkezelő társaságot hoznának létre, hogy legalább ne kelljen kiköltözniük az embereknek, és bent maradhassanak mondjuk bérlőként a lakásukban, adott esetben pedig akár vissza is vásárolhassák. Szóval erről nyilvánvalóan vannak tárgyalások, gondolatok, elképzelések, tanulmányok, talán ennél már több is. Ön mit tud erről?

- A felügyelet maga nem jogalkotó kör. Ebben a kormányzat, illetve a parlament az illetékes. Ugyanakkor mi minden olyan esetben, amikor szakmai adatokat, információkat kérnek vagy szakértői véleményt, közreműködünk.

- És kértek Önöktől az elmúlt időszakban?

- Ennek a keretén belül a felügyelet kérés nélkül is kezdeményezett. Volt egy olyan javaslatunk, amely egyrészt egy picit tehercsökkentő, másrészt gyakorlatilag tiszta vizet önt a pohárba, abból a szempontból, hogy egy bizonyos költségnemet - nevezetesen ezt a bizonyos eladási és vételi árfolyamot - minden devizaadós körében megszüntetne. És ez független attól, hogy valakinek fogyasztási kölcsöne van vagy jelzáloghitele. Hiszen ezekre a bankok tulajdonképpen nem nyújtanak valós szolgáltatást, illetve ezek kapcsán nem vállalnak kockázatot, és ezek nélkül jutnak hozzá bizonyos összegekhez. Az elképzelésünknek, jogszabályjavaslatunknak - amit el is juttattunk a nemzetgazdasági miniszter úrhoz - az a lényege, hogy a vételi és eladási árfolyam helyett a bankoknak vagy a saját középárfolyamukat, vagy pedig a Magyar Nemzeti Bank hivatalos devizaárfolyamát kelljen alkalmazniuk. Ez attól függően, hogy mekkora a hitelösszeg és milyen a futamidő, egy ügyfél számára akár havi több ezer forintos csökkenést is jelent. Azonban nem csak erre irányul a javaslat, hanem arra is, hogy az ügyfelek ezzel az árfolyamkülönbséggel év elején nem is tudnak számolni, hiszen mozog. Tehát egy olyan kiszámíthatatlan költséggel kell szembenézniük, amely megnöveli az ő hitelterheiket. A javaslat előnye az, hogy nem jövőbeni hitelfelvevők jövőbeni segítségét rejti magában, hanem a meglévő sok százezer devizahitelesnek jelentene egy pici enyhülést és egy kiszámíthatóbb kapcsolatot a bankkal.

- Ez a pici tehercsökkenés nyilván sokaknak jó, de valószínűleg nem segít azoknak, akiknek a hitele már bedőlt, és ez összességében - ha jól számolom - körülbelül kilencszáz milliárd forintnyi hitelt jelent. A veszélyben lévőké meg még ennél is többet, az már ezermilliárdos nagyságrend. Tehát, ha kilencszázmilliárd gyakorlatilag már menthetetlen, akkor milyen következményei lesznek ennek? Azt, hogy a magánemberre, a lakosságra nézve milyenek, azt el tudjuk képzelni, szomorú. Azonban az egész pénzügyi rendszerre, a bankokra, az egész magyar gazdaságra nézve, milyen következményekkel járhat ez a dolog?

- Azt kell látni, hogy nyilvánvalóan a történet egyik szereplője számára sem lenne ez célszerű, ezért a történet valamennyi szereplője valószínűleg tenni fog az ellen, hogy ez így legyen.

- Vagyis azért, hogy mégse bukjon el ez a kilencszáz milliárdnyi vagy pláne a több ezer milliárdnyi veszélyben lévő hitel?

- Így van. Ezt sokan nehezen látják be, de ez a bankoknak sem jó. Tehát a bankok sem akarnak lakópark-kezelőként bedőlt ingatlanokat gyűjteni. Ezt egy számmal illusztrálnám is. Ebben a negyedévben 131 ezer ügyféllel ültek le a bankok, és sikeresen tudták újratárgyalni a hitelt úgy, hogy megnyújtották a futamidőt vagy módot adtak arra, hogy mondjuk átmenetileg csak a kamatot törlessze az ügyfél, vagy valamilyen más csillapító megoldást találtak. Ezeket újratárgyalt, átstrukturált hitelnek mondják. Tehát miközben óriási számokat látunk a problémás oldalon, azért ezzel a százharmincegyezer ügyféllel valahogy mégis meg tudtak állapodni. Nyilván az ügyfelek számára is az esetleges hiedelem az, hogy majd jön valaki, aki nagyon meg fog engem segíteni, ezért esetleg elengedem magam, még akkor is, amikor netán van még tartalékom, és megpróbálok inkább elkerülni egy fizetési helyzetet. Még akkor is, ha a svájci frank erősödése miatt kétségtelenül megnőtt a teher. Ez szintén nem lehet megoldás. Tehát az ügyfelek számára azt kell átlátni, hogy a hitel terheit mindenképpen ki kell fizetni, mert erre kötöttek szerződést. Persze a távolból könnyű tanácsokat adni, de olyan ne történjen meg, hogy egyébként képes lenne az ügyfél fizetni, de azt mondja, hogy majd jön valaki, a nagy segítő. És itt jelenik meg a harmadik oldal, amiről egyelőre kormányzati elképzelések vannak. Még egyszer mondom, ha bevonják ebbe a felügyeletet szakértőként, akkor mi együttműködünk. Tehát a harmadik oldal a Nemzeti Eszközkezelő Társaság lenne, ami tulajdonképpen egy olyan gondolatot mond el, hogy az állam valamiféle módon közreműködjön az ügy megoldásában, akár egy bérlakás-programmal. Magyarországon jóval magasabb a magántulajdonú ingatlanok aránya, mint Nyugat-Európában. Nyilván itt a szocializmus évei alatt kialakult egy olyan magántulajdonhoz való viszony, ami sokkal erősebb, mint Nyugat-Európában.

- Igen. A vágy a magántulajdon iránt sokkal nagyobb volt.

- Így van. Mindenesetre adott esetben lehet, hogy ezt a helyzetet mondjuk valamiféle állami programmal vagy bérlakás-programmal kezelni kell. Hiszen, ahogy látjuk, a hiteleknél meglehetősen elmérgesedett a helyzet.

- Magyarán csodaszer nincs, de sokféle kisebb-nagyobb eszköz a megoldásra létezhet, és ezeknek az összehangolásával talán mérsékelni lehet a veszteségeket.

- Így van.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Budai Gyula miniszterelnöki megbízott


Bolgár György
: - Gondolom, már Önt is megkeresték többen rajtunk kívül, azóta, hogy kiderült, Orbán Viktor néhány hónappal ezelőtt találkozott Ronald Lauderrel a sukorói befektetővel vagy főbefektetővel. Hogy tudniillik Ön Sukoró ügyben vizsgálódik, és vajon tudott-e arról hogy zajlott egy ilyen találkozó?

Budai Gyula: - Köszönöm szépen a kérdést. Ma már nagyon sokan feltették nekem, és ugyanazt tudom mondani Önnek is, Bolgár úr, mint a többi újságírónak, aki ezt a kérdést feltette nekem, hogy szerintem a hír az lenne, hogy ha én, aki Sukoró és az állami földek értékesítésével kapcsolatban vizsgálódok, találkoztam volna akár a Lauder úrral, akár Joav Blummal. Erre egyébként tudok válaszolni, mert én sem Lauder úrral, aki egyébként csak egy személy a King City érdekeltségbe tartozó befektetői körben, nem találkoztam, és én úgy gondolom, hogy ebben az ügyben nem az a lényeg, hogy ki kivel találkozott, hanem az a lényeg, hogy milyen jogszabályok megsértésével hajtották végre ezt az egész telekcserét. Illetve az a lényeg, hogy ebben az esetben közel négymilliárd forint kár érte a magyar államot és hogy ez kinek a hibája, kinek a felelőssége alapján állapítható meg.

– Ez biztos lényeges és ezt majd nyilván az igazságszolgáltatás ki is fogja vizsgálni, és remélhetőleg mindannyiunk számára megnyugtató módon pontot tesz az ügy végére. De azért szerintem nem mindegy, hogy ki kivel találkozott, mit kérdezett, miről beszélt, hiszen amikor ez a bizonyos találkozó Orbán és Lauder között lezajlott, Önök már javában kifogásolták az egész sukorói ügyletet. Ön is személy szerint, sok gyanús dolgot gyanús elemet találtak benne, tehát feltételezem akár, hogy az akkor még Fidesz-elnök, jövendő miniszterelnök is érdeklődött Laudernél, ha már Lauder kezdeményezte állítólag ezt a találkozót. Hogy de hát miért így csinálták, állítólag törvényellenesen vagy szabályokat megszegve, nem lehetett volna egyenesen, vagy nem lehetett volna másképpen?

– Nézze, hát én ugyanazt tudom mondani Önnek, mint az előzőekben, hogy én úgy gondolom, minden befektetőnek, aki Magyarországon munkahelyeket akar teremteni, illetve vállalkozásba kezd, a hatályos magyar jogszabályok betartásával kell ezt megtennie. Nekem mint miniszterelnöki biztosnak az a feladatom, hogy amennyiben ezekben az ügyekben jogszabálysértést találunk és észlelünk, akkor tegyük meg a megfelelő lépéseket. Egyébként ebben az ügyben igaza van Önnek, jóval korábban megtettük a lépéseket. Ugye én is egyeztettem Oszkó Péterrel ebben a vonatkozásban, és maga Oszkó Péter is szabálytalannak találta a sukorói telekcsere vonatkozásában köttetett szerződést. Mert még az előző kormány volt az, aki a Fővárosi Bíróságon ezt a szerződést érvénytelenség jogcímén megtámadta. Tehát az a kormány, amely lényegében ezt az egész jogügyletet elindította, eljutott odáig, hogy valóban törvénytelenség történt.

– Vagy legalábbis ezzel a gyanúval élt, hogy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő nem a szabályoknak megfelelően bonyolította ezt le.

– Hát a gyanúnál ez több, mert ugye folyik a büntetőeljárás a Központi Nyomozó Főügyészségen hűtlen kezelés bűntette miatt, illetve folyik a polgári per a telekcsere-szerződés érvénytelenségének a megállapítása miatt. Tehát mindenképpen már az előző kormányzat is eljutott oda, hogy itt valóban jelentős hiba történt. Persze akkor már nem Gyurcsány Ferencnek hívták Magyarország miniszterelnökét, hanem Bajnai Gordonnak. Az a Bajnai Gordon, aki egyébként korábban aktívan részt vett a projekttel kapcsolatban a tárgyalásokban, az egyeztetésekben, a megvalósításában.

– De ezek szerint Orbán Viktor is aktívan részt vett, legalább egy megbeszélésen, ugyanennek a beruházásnak az ügyében. Tehát önmagában az, hogy valaki aktívan érdeklődik, tárgyal, nem bűn.

– Nézze, hát az hogy Orbán Viktor miniszterelnök úr mikor milyen befektetővel találkozott, az szerintem az ő szíve joga ebben a vonatkozásban. Az én megbízatásom nem arra vonatkozik ugye, tegnap az MSZP felszólított engem, hogy én vizsgáljam ki ezt a találkozót. Az a szomorú hogy az MSZP-ben is jól képzett jogászok ülnek, mint Bárándy Gergely, és nagyon jól tudja, hogy az én megbízatásom kifejezetten azokra az ügyekre vonatkozik, ahol jogszabálysértések történtek. És én úgy gondolom, nekem az a feladatom, hogy ezekben az ügyekben, ahol jogszabálysértések történek, a nyilvánosságnak ezeket elmondjuk. Illetve hogy azokat a bizonyítékokat, amelyek alátámasztják a jogszabálysértéseket, az ügyészség vagy más hatóságok részére átadjuk. Semmi mást nem csinálunk, én úgy gondolom, és még egyszer mondom, mi már erről többször beszéltünk, itt nem a beruházással kapcsolatban van probléma, hanem azokkal a körülményekkel, amely révén ezt a beruházást meg kívánták valósítani. Nagyon sokszor végigbeszéltem Önnel, Bolgár úr, ezt a beruházást, a szerződéskötést és mindent. Tehát azok a körülmények nem változtak, sőt én úgy látom hogy ezek a körülmények egyre inkább azt igazolják, hogy itt egy kormányzati megrendelés, egy kormányzati utasítás volt arra vonatkozóan, hogy ezt a beruházást ebben a formában létre kell hozni.

– Hát azt, hogy a beruházást létre kell hozni, valószínűleg kormányzati szándék erősítette, ez biztos. De azt nem, hogy törvényellenesen csinálják, szerintem Ön ezt még nem tudta bebizonyítani.

– Hát igaza van ebben, egyébként az ügyészség egyelőre megalapozott gyanú miatt nyomoz, illetve én úgy gondolom, hogy az hogy az előző kormányzat, a Bajnai-kormányzat pert indított Johann Blum ellen a szerződés érvénytelenségének a megállapítására, ez mindenképpen annak a beismerése hogy valamit nagyon elrontottak.

– Mindenesetre az, hogy most fél évvel később kiderült, volt egy Orbán–Lauder-találkozó, ráadásul akkor, amikor Önök már törvénysértésre gyanakodtak a nagy nyilvánosság előtt, azt jelzi, hogy a Fidesz elnöke, a jelenlegi miniszterelnök fontosnak tartotta ezt a beruházást, vagy a beruházókat magukat, ezt nem tudjuk, függetlenül attól, hogy ennek a beruházásnak a kezdeteit körüllengi valamiféle vélt törvénysértés gyanúja. Ezért aztán számomra mégiscsak kérdés, hogy akár a miniszterelnök nem tudatta-e Önnel, hogy pontosan miről tárgyalt Lauderrel, hogy Önnek esetleg, mint eljáró miniszterelnöki megbízottnak, jó lenne ha tudomása lehetne ezekről a kérdésekről, vagy most, hogy kiderült a találkozó ténye, Ön nem kért-e egy meghallgatást a miniszterelnöktől, hogy mégis nem kéne-e valamiről tudnia. Hogy nem mondott-e valamit Lauder Orbán Viktornak arról, mit tudtak ők erről, esetleg milyen szándékuk volt, vagy az esetleges szabályszegés vagy törvénysértés mennyire esett kívül a beruházók tudomásán. Szóval hátha tudna valami pontosabbat a dolog körülményeiről.

– Orbán Viktor pártelnökként nagyon sok befektetővel tárgyalt a választásokat megelőzően. Ha visszaemlékszik a mi beszélgetéseinkre, nekem soha nem a beruházó személyével, illetve magával a beruházással volt problémám. Tehát én egyetlen alkalommal nem fogalmaztam meg semmilyen kritikát vagy fenntartást akár Joav Blummal, akár Lauder úrral szemben. Tehát nem a beruházó személye a lényeg, hanem azok a körülmények, amelyek a beruházás megvalósításához vezettek. Tehát hogy miként lehetett megcsinálni vagy létrehozni azt a csereszerződést, amely révén a magyar államot 1,3 milliárd forint kár érte, hogy miként lehetett egy olyan valótlan hatástanulmányt létrehozni a munkahelyteremtés és az egyéb infrastruktúra tekintetében, amely alapján a magyar kormány 2,6 milliárd forint állami támogatást juttatott volna ennek a befektetőnek.

– De ez csak volna, ugye, ez a 2,6 milliárd?

– Hát természetesen, ugyanis…

– Akkor ez nem számolható bele ebbe a korábban Ön által említett négymilliárdba?

– Az a baj, ez a kormányhatározat még abban él. Tehát…

– De senki nem fizette ki, hiszen az ügylet, ugye, leállt.

– Hát így van, mert jelen pillanatban ugye folyik a vita a tulajdonjog felett, hogy valóban tulajdonos-e Joav Blum. Ugye ez egy másik nagyon érdekes kérdés, hogy Joav Blum miként vitte ezt a 70,2 hektáros állami területet ebbe a vállalkozásba. Megvannak az elképzeléseink, szerintem két nap múlva már továbbértékesítette volna ezt a területet a King Citynek, kivonták volna a művelési ágból, és innentől kezdve valóban ez a terület nem annyit ért volna, mint amennyit ért, hanem a többszörösét. Tehát azért én tovább látok azoknál a dolgoknál, mint amennyi itt nyilvánosságra kerül. És higgye el nekem, az ügyészség is tovább lát, pontosan ezért folyik már több mint egy éve a nyomozás ebben az ügyben. És ezért annyira precíz és pontos az ügyészségi vizsgálat, hogy minden tanút meghallgatnak, és még egyszer szakértőt rendeltek ki. Tehát én úgy gondolom, ebben az ügyben mindenki kellő körültekintéssel jár el, akár az ügyészség részéről, akár a peres eljárásban a bíróság részéről.

– Akármit tárgyalt is Orbán Viktor Ronald Lauderrel.

– Akármit tárgyalt? Hát nézze, én úgy gondolom hogy egy pártelnöknek szíve joga az hogy külföldi befektetőkkel tárgyaljon.

– Sőt. Nagyon fontos dolga és kötelessége.

– Még egyszer mondom, picit én úgy érzem, mintha abba az irányba mennénk el, mintha én magát a beruházást kifogásolnám. Nem a beruházással és nem a munkahelyteremtéssel van a probléma, és nem azzal, hogy természetesen a külföldi befektetők idehozzák a pénzüket és itt munkahelyeket teremtenek, infrastruktúrát teremtenek, hanem mi azt szeretnénk kérni tisztelettel mindenkitől, hogy tartsák be a hatályos magyarországi jogszabályokat, mert ez mindenkire vonatkozik. Egyébként ha én kimegyek Ausztriába, ott rám az osztrák törvények vonatkoznak. Én erről beszéltem az első perctől kezdve, és ebben az álláspontom nem változott a mai napig.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Tóth József, a XIII. kerület szocialista polgármestere


Bolgár György
: - A Progresszív Intézet készített egy érdekes tanulmányt arról, hogy az önkormányzatok mennyire vannak eladósodva. A Népszabadság címe az, hogy „Fideszes városok az adósok toplistájának élén”. De azért ott van az elején az is, és ez legalább annyira érdekes, hogy a legkisebb adósságállomány a XIII. kerületé. Úgyhogy adódik a kérdés, ezt hogy csinálták?

Tóth József: - Mi a kerületben a víziónk alapján, egy hosszú távú elképzelés alapján dolgozunk, és ma már talán nem szitokszó az, hogy tervszerűen. Tehát öt-tízéves tervek alapján dolgozunk. A másik dolog az, hogy bevett fogalom már az önkormányzatoknál is az úgynevezett méretgazdaságosság, magyarul amire szükség van intézmények, igények oldaláról, azt megnyitjuk, ha meg nincs rá igény, akkor becsukjuk. Én úgy szoktam fogalmazni, hogy nem ahhoz kell bátorság, amikor intézményeket kell megnyitni, hanem ahhoz kell bátorság, amikor intézményeket kellett bezárni. Mondjuk ha csökkent az igény. Például volt olyan, amikor háromszáz pedagógustól váltunk meg egy esztendőben. Harmadrészt pedig hát a vagyonunkkal mi is gazdálkodunk, mint egy magánember, mint egy vállalkozás, az önkormányzatoknak is ma már vagyonuk van, forgalomképes, korlátozottan forgalomképes és forgalomképtelen vagyonuk.

– Azt mondja, hogy volt olyan év, amikor háromszáz pedagógustól meg kellett válniuk. Ezek borzasztó nehéz döntések lehettek és lehetnek. Vajon minek alapján meri például egy kerületi polgármester meg a képviselő testület meghozni ezt a döntést, vagy minek alapján nem meri, és gondolja inkább úgy, hogy hát ha majd jövőre vagy két év múlva a helyzet javul, addig is felveszek hitelt, és megpróbálom a dolgokat valahogy menedzselni.

– Hát igen, ez egy érzelmi dolog is, másrészt úgy gondolom, hogy racionalitás is. Ezt ma már demográfusok hosszabb távon is jelzik előre, például a népszaporulatot vagy egy kerület és vagy egy település fejlődésében látni lehet, hogy milyen elemek azok, amelyek mozgatók, hogy a tőkevonzóképesség, a versenyképesség, a lakosságszám növekszik vagy elöregedésről van szó. Ezért alapvetően az oktatási, szociális, egészségügyi intézményeket mint ellátó ágazatot ehhez kell igazítani, hisz ezek viszik el a költségvetés nagyobb részét. Ezen belül is a személyi kiadások. Tehát ha ezt még tudatosan és racionálisan fogjuk meg, akkor lehet, mint említettem, ugyanúgy, mint a gazdálkodó szervezeteknél és a családoknál is, egy normális gazdálkodást folytatni.

– Azt olvasom ebben a Népszabadság-cikkben, amelyik a Progresszív Intézet tanulmányából idéz, hogy Önöknél az adósság mindössze 191 millió. Hát ez annyira kevés, annyira minimális, hogy szinte egy – jó, viszonylag drága – magáningatlannak az adóssága is lehetne. Biztos vannak olyan nagy házak ma Magyarországon, ahol az építkező magánember 190 millió forint adósságot halmoz fel, és kénytelen törleszteni. De hogy egy kerület ennyivel álljon, az szinte példátlan. Azt mondanám, hogy szinte egészségtelen is, mert mindenkinek van valamilyen adóssága, valamilyen hitelállománya, éppen azért, hogy fejlesszen. Nem gondolja, hogy akár lehettek volna bátrabbak is?

– Úgy gondolom, hogy elég bátrak vagyunk mi. Gondoljon bele, hogy egy huszonöt-harmincmilliárdos költségvetéssel rendelkezünk, a vagyonunk jelentősen növekedett évente az elmúlt időszakban, és most már nyolcvanmilliárdon felüli vagyonnal gazdálkodunk. Mi ezt saját gazdálkodásunkkal valósítottuk meg. Többségében a fejlesztéseket. Alapelvünk az a vagyon koncepciónk alapján, hogy bármilyen típusú pénz vagy kötelezettségvállalás csak a fejlesztésekhez történhet. Működésre nem. Én úgy gondolom, hogy sok helyütt ott hibáznak, amikor működésre vesznek fel hitelt vagy éppen erre bocsátanak ki kötvényt.

– Például az előző szocialista kormányok vagy más szocialista önkormányzati vezetők jönnek vagy mentek Önhöz, hogy Tóth úr, hogy csinálja ezt, hogy egy ekkora kerületet ilyen minimális adósságállománnyal tud vezetni. Kérnek Öntől tanácsot?

– Én a baloldali az önkormányzati közösségeknek a vezetője vagyok, és évente több alkalommal, főleg a költségvetés készítésének az időszakában szoktunk módszertani tanácsokat adni egymásnak. Megmondom őszintén, hogy én is használtam ilyet, és nem szégyelltem más politikai irányzatú településre elmenni tapasztalatokat szerezni. És hát jó szakemberekkel kell együttdolgozni. És kell bátorság is ahhoz, hogy amikor a gyermeklétszám lecsökken, például az általános iskolai hálózat elbír tíz-tizenkétezer gyermeket, aztán a létszám lecsökken hatezerre vagy négyezer-ötszázra, bizony akkor a felesleges kapacitást nem kell fenntartani.

– A műsorban felvetettem témaként, hogy több olyan hely van az országban, ahol az MSZP a jelek szerint nem akar vagy nem mer, vagy nem tud szocialistaként megjelenni, ezért civil egyesületek, szervezetek mögé áll, az ő jelöltjeiket támogatja, vagy a saját jelöltjeit az egyesület színeiben indítja, esetleg független jelölteket támogat. Mi a helyzet, nem is az Ön kerületében, mert az nyilvánvaló, Ön egyéni parlamenti képviselői mandátumot is szerzett, tehát Angyalföldön Önnek azért nagy a támogatottsága, de hogy érzékeli, a szocialista párt valóban ilyen kompromisszumokra kényszerül, vagy ezek inkább csak kivételek, és nem kell szégyellni a szocialista jelzőt és a szocialista márkanevet.

– Ez településtípusonként változik. Minél kisebb a település, ott az elmúlt időszakban is több volt a független jelölt, és a szocialista párt vagy megegyezett, vagy elfogadta a független jelölt a szocialista pártnak a támogatását. Ugye egy ezer fő alatti vagy kétezer fő alatti településen ez más, mint a városokban. Különösen a nagyvárosokban.

– De hát Egerben volt szocialista polgármester is, most meg valamilyen baloldali egyesület fog indítani jelöltet.

– Én a szövetségkötés híve vagyok, és ennek is több fokozata van. Van, amikor egy párt önállóan indul, van, amikor együttműködik. Az együttműködés formája lehet írásos vagy nem írásos, ugye erősebb kötelmet jelent az írásos, és a következő fokozat is, ennek is több alfaja van, amikor a koalíció reményében kötnek együttműködést. A civil szervezetek megnyerése mindig fontos, a mi településünkön, a kerületben például nyolcvan olyan civil szervezet van, amelynek hatóköre van a XIII. kerületre. Természetes hogy bemutatjuk mi is nekik, mit szeretnénk, és ilyenkor a programok versenyeznek elsősorban. Én úgy ítélem meg, hogy nem kell elbújni a civil szervezetek mögé, ami a kérdésben is ugye rejlett, de viszont a civil szervezetekkel együttműködve az ő programpontjaikat esetleg átvéve lehet egy harmadik utas együttműködés kialakítani.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!