rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. augusztus 11.

Binder István, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének szóvivője


Bolgár György:
- Tegnap vagy tegnapelőtt tették közzé az Önök legfrissebb kockázati jelentését a hitelekről és a hitelek visszafizetéséről. Ebből a jelentésből meglehetősen drámai kép rajzolódik ki, ugyanis - ahogy például a Népszabadság egyik cikkének a címe jelezte - negyedmillió család aggódhat az otthonáért. Egy másik számot idézve, a hitelek csaknem egynegyedével, négyezer-ötszáz milliárd forint követeléssel volt valami probléma. Vagyis egyre többen vannak olyanok, akik nem tudják időben törleszteni a hiteleiket, legyen az mondjuk lakáshitel vagy kisebb-nagyobb áruhitel, vagy gépkocsi hitel. A válság tehát nem ért véget, sőt a pénzügyi területen mintha elmélyülőben volna. Mi lehet ennek a következménye, ha ezeket a drámai számokat nézzük?

Binder István: - Kettős kép rajzolódik ki a jelentésünkből. Egyrészt, ha egyáltalán lehet jó hírt mondani ebben a történetben, akkor az talán az, hogy a 2009 végi létszámhoz képest a lakossági késedelmes hitelfizetők száma nem bővült. Tehát ez a kétszázötvenezres késedelmes jelzáloghitelfizető kör, amit említett, ez körülbelül ugyanannyi embert tesz ki, mint 2009 végén. Vagyis az összlétszámot tekintve is, illetve ezen belül a kilencven napon túli késedelmű lakossági kört tekintve is, a 2009. végi adatok körülbelül változatlanok. Tehát akik az elmúlt hónapokban, években már sajnálatos módon bekerültek ebbe a körbe, azoknak a létszáma nem változik, nem kerültek az elmúlt hónapokban újabb emberek ebbe a késedelmesen fizető körbe. Ez valamennyire jó hír, azonban sajnálatos módon ez a kör óriási, vagyis rengetegen nem tudnak, már hónapok óta, esetleg egy-két éve fizetni.

- Miután ez egy változatlan nagyságú kör, és a kilencven napja törleszteni nem képes kör majdnem százezres nagyságrendű, vagyis százezer adósról van szó, ez praktikusan azt jelenti, hogy ez a százezer ember aggódhat, hogy valóban elveszti a lakását az ingatlanját? Hiszen szinte lehetetlen, hogy háromhónapos kiesés után hirtelen mégis törleszteni tudjon valaki.

- Igen, az ő esetükben ez reális fenyegetés. Emellett gyakorlatilag azt lehet mondani, hogy közben a hitelintézeteknél egy aktivitásbővülés történt a ténylegesen megindított végrehajtási eljárásokat tekintve. Hiszen 2009 végén, egy év után összesen 19 500 ilyen végrehajtás vagy egyéb eljárás indult, az idei első negyedévben, vagyis három hónap után pedig ezek száma már a 7500-at közelíti.

- De létezik egy kilakoltatási moratórium, a jövő év tavaszáig.

- Így van, az a végpont. Nem is kerülhet sor ilyesmire, amíg ez a moratórium életben van.

- De a végrehajtás mégis megtörténhet?

- A végrehajtási eljárás megindul, legfeljebb arra a bizonyos utolsó fázisra nem kerül sor. Tehát a létszámot illetően egy viszonylag kedvező hír, hogy nem változik, viszont a meglévő kör terhei nőnek, amely sajnos egy nagyon széles társadalmi csoport. Vagyis miközben a kör nagysága nem bővül, addig a meglévő kör terhe negyedév alatt nyolc-kilenc százalékkal nő. Az ő késedelmi kamataik, felhalmozódó hiteltartozásaik úgy nőnek, hogy közben a másik adósi kör, a többi hiteltartozó, úgy tűnik, még tud fizetni. Tehát aki szegény, az a legszegényebb, de van egy másik társadalmi csoport, amely úgy tűnik, hogy állja a válságot és tudja fizetni a hiteleket.

- A PSZÁF-nek nyilván van valami közelebbi fogalma arról, hogy tervez-e valamit a kormány, illetve van-e egyáltalán mozgástere a kormánynak, amely korábban segítséget ígért a nagyon súlyos helyzetbe került devizahiteleseknek - nyilván elsősorban a lakásukat elvesztő devizahiteleseknek. Lehet, hogy valamiféle nemzeti eszközkezelő társaságot hoznának létre, hogy legalább ne kelljen kiköltözniük az embereknek, és bent maradhassanak mondjuk bérlőként a lakásukban, adott esetben pedig akár vissza is vásárolhassák. Szóval erről nyilvánvalóan vannak tárgyalások, gondolatok, elképzelések, tanulmányok, talán ennél már több is. Ön mit tud erről?

- A felügyelet maga nem jogalkotó kör. Ebben a kormányzat, illetve a parlament az illetékes. Ugyanakkor mi minden olyan esetben, amikor szakmai adatokat, információkat kérnek vagy szakértői véleményt, közreműködünk.

- És kértek Önöktől az elmúlt időszakban?

- Ennek a keretén belül a felügyelet kérés nélkül is kezdeményezett. Volt egy olyan javaslatunk, amely egyrészt egy picit tehercsökkentő, másrészt gyakorlatilag tiszta vizet önt a pohárba, abból a szempontból, hogy egy bizonyos költségnemet - nevezetesen ezt a bizonyos eladási és vételi árfolyamot - minden devizaadós körében megszüntetne. És ez független attól, hogy valakinek fogyasztási kölcsöne van vagy jelzáloghitele. Hiszen ezekre a bankok tulajdonképpen nem nyújtanak valós szolgáltatást, illetve ezek kapcsán nem vállalnak kockázatot, és ezek nélkül jutnak hozzá bizonyos összegekhez. Az elképzelésünknek, jogszabályjavaslatunknak - amit el is juttattunk a nemzetgazdasági miniszter úrhoz - az a lényege, hogy a vételi és eladási árfolyam helyett a bankoknak vagy a saját középárfolyamukat, vagy pedig a Magyar Nemzeti Bank hivatalos devizaárfolyamát kelljen alkalmazniuk. Ez attól függően, hogy mekkora a hitelösszeg és milyen a futamidő, egy ügyfél számára akár havi több ezer forintos csökkenést is jelent. Azonban nem csak erre irányul a javaslat, hanem arra is, hogy az ügyfelek ezzel az árfolyamkülönbséggel év elején nem is tudnak számolni, hiszen mozog. Tehát egy olyan kiszámíthatatlan költséggel kell szembenézniük, amely megnöveli az ő hitelterheiket. A javaslat előnye az, hogy nem jövőbeni hitelfelvevők jövőbeni segítségét rejti magában, hanem a meglévő sok százezer devizahitelesnek jelentene egy pici enyhülést és egy kiszámíthatóbb kapcsolatot a bankkal.

- Ez a pici tehercsökkenés nyilván sokaknak jó, de valószínűleg nem segít azoknak, akiknek a hitele már bedőlt, és ez összességében - ha jól számolom - körülbelül kilencszáz milliárd forintnyi hitelt jelent. A veszélyben lévőké meg még ennél is többet, az már ezermilliárdos nagyságrend. Tehát, ha kilencszázmilliárd gyakorlatilag már menthetetlen, akkor milyen következményei lesznek ennek? Azt, hogy a magánemberre, a lakosságra nézve milyenek, azt el tudjuk képzelni, szomorú. Azonban az egész pénzügyi rendszerre, a bankokra, az egész magyar gazdaságra nézve, milyen következményekkel járhat ez a dolog?

- Azt kell látni, hogy nyilvánvalóan a történet egyik szereplője számára sem lenne ez célszerű, ezért a történet valamennyi szereplője valószínűleg tenni fog az ellen, hogy ez így legyen.

- Vagyis azért, hogy mégse bukjon el ez a kilencszáz milliárdnyi vagy pláne a több ezer milliárdnyi veszélyben lévő hitel?

- Így van. Ezt sokan nehezen látják be, de ez a bankoknak sem jó. Tehát a bankok sem akarnak lakópark-kezelőként bedőlt ingatlanokat gyűjteni. Ezt egy számmal illusztrálnám is. Ebben a negyedévben 131 ezer ügyféllel ültek le a bankok, és sikeresen tudták újratárgyalni a hitelt úgy, hogy megnyújtották a futamidőt vagy módot adtak arra, hogy mondjuk átmenetileg csak a kamatot törlessze az ügyfél, vagy valamilyen más csillapító megoldást találtak. Ezeket újratárgyalt, átstrukturált hitelnek mondják. Tehát miközben óriási számokat látunk a problémás oldalon, azért ezzel a százharmincegyezer ügyféllel valahogy mégis meg tudtak állapodni. Nyilván az ügyfelek számára is az esetleges hiedelem az, hogy majd jön valaki, aki nagyon meg fog engem segíteni, ezért esetleg elengedem magam, még akkor is, amikor netán van még tartalékom, és megpróbálok inkább elkerülni egy fizetési helyzetet. Még akkor is, ha a svájci frank erősödése miatt kétségtelenül megnőtt a teher. Ez szintén nem lehet megoldás. Tehát az ügyfelek számára azt kell átlátni, hogy a hitel terheit mindenképpen ki kell fizetni, mert erre kötöttek szerződést. Persze a távolból könnyű tanácsokat adni, de olyan ne történjen meg, hogy egyébként képes lenne az ügyfél fizetni, de azt mondja, hogy majd jön valaki, a nagy segítő. És itt jelenik meg a harmadik oldal, amiről egyelőre kormányzati elképzelések vannak. Még egyszer mondom, ha bevonják ebbe a felügyeletet szakértőként, akkor mi együttműködünk. Tehát a harmadik oldal a Nemzeti Eszközkezelő Társaság lenne, ami tulajdonképpen egy olyan gondolatot mond el, hogy az állam valamiféle módon közreműködjön az ügy megoldásában, akár egy bérlakás-programmal. Magyarországon jóval magasabb a magántulajdonú ingatlanok aránya, mint Nyugat-Európában. Nyilván itt a szocializmus évei alatt kialakult egy olyan magántulajdonhoz való viszony, ami sokkal erősebb, mint Nyugat-Európában.

- Igen. A vágy a magántulajdon iránt sokkal nagyobb volt.

- Így van. Mindenesetre adott esetben lehet, hogy ezt a helyzetet mondjuk valamiféle állami programmal vagy bérlakás-programmal kezelni kell. Hiszen, ahogy látjuk, a hiteleknél meglehetősen elmérgesedett a helyzet.

- Magyarán csodaszer nincs, de sokféle kisebb-nagyobb eszköz a megoldásra létezhet, és ezeknek az összehangolásával talán mérsékelni lehet a veszteségeket.

- Így van.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!