Sukoróról, másképp
- Részletek
- Napi apró
- 2010. augusztus 13. péntek, 05:59
- Bauer Péter
Egyszerűen nem értem, ami Sukoró ürügyén történik. Tudjuk, 200 milliárdra becsült beruházást hiúsított meg néhányszáz hétvégiház-tulajdonos és megélhetési környezetvédő. Kétezer munkahely nem létesülhet, jelentős iparűzési és idegenforgalmi adóbevétel marad el, az állandó lakosok és választott vezetőik akarata ellenében.
Sukoró megőrzi ugyan csiricsáré víkendházai révén eredeti báját és ezzel kisszerű vidékiességét, a változatlanság nyugalmát. A hetven hektár parlagon marad, az adófizetők pénzén nyírják még a füvet is.
A legmeglepőbb az, hogy a kaszinó-szálloda-golfpálya program meghiúsításában vezető szerepet játszott, sőt az ellenzők mozgalmának élére állt a jelenlegi kormánypárt, amely ugye egymillió munkahelyet ígér, és programjában a turizmus, az egészségipar fellendítése jelentős szerepet játszik.
Persze, amikor a párt az ellenzők élére állt, akkor még ellenzékben volt, és tudjuk, stratégiája az anarchistáké volt: minél rosszabb, annál jobb. A stratégia bevált: korlátlan hatalomhoz jutottak, amivel ugye jócskán visszaélnek. Az akkori „sikerek” ma visszaütnek: ahogy a kórházak költségvetéséből pont az a 70 milliárd hiányzik, ami a megfúrt vizitdíjból jönne be (nem számítva a mérsékeltebb igénybevételből várt további megtakarítást), úgy az egymillió munkahelyből is hiányzik majd az előbb mondott kétezer, és akkor a potenciális beszállítók veszteségeit még nem számoltuk.
A legabszurdabb azonban a telekcsere bűnüggyé avanzsálása, a feltételezett veszteség körüli cirkusz.
Egy ingatlan értékét nagyon nehéz meghatározni. Hetven hektár parlagföld értéke szinte semmi, hacsak nem közművesítik és parcellázák ki a területet. Ebből kb. 600 db 1000 négyzetméteres telek mérhető ki, ami hétvégenként 600 autó terhelését és majd 2000 üdülni vágyót, fürdőzőt jelent: a környezetet sokkal jobban terheli, mint például egy golfpálya.
Senki nem tudja egy olyan ingatlan értékét abszolút módon meghatározni, amelyhez hasonló forgalmazása még nem történt meg. A reális piaci érték csak egy nyílt árverésen dőlhetne el, kellő számú érdeklődő esetén. De hogy lehet egy olyan ingatlant árverésre bocsátani, amelynek a felhasználási lehetőségébe bárki beavatkozhat? Nyilván sehogy.
De a lényegre térve: az ingatlanértékelő autonóm személyiség. Utasítást a megbízótól nem kaphat, ha mégis kapna, azt vissza kell utasítania vagy el kell állnia a megbízástól. Az értékelésért egy személyben kell helytállnia, ha hibázott, az kamarai tagságába, hivatásába kerülhet, el kell hagynia a pályát.
Mi köze lehet ehhez a politikának? Egy miniszternek, vagy egy miniszterelnöknek? Miért lehetne szükség bármilyen felső beavatkozásra a telekcserénél, amikor a kormány szabadon dönthet (az EU által megszabott keretek között) a nagyberuházás támogatásról? Hány külföldi beruházó kapott munkahelyteremtő beruházásához ingyen telket az önkormányzatoktól?
Az egész „ügy” nevetséges és szánalmas. Az új kormány kenyeret nemigen tud adni, a cirkusz viszont ingyen van. Élvezzük, ha tudjuk…
(Bauer Péter)