Szalai Annamária esete a szexmagazinnal
- Részletek
- Balogh S. Éva
- 2010. augusztus 13. péntek, 04:49
Még valamikor januárban jelent meg egy cikk az interneten Szalai Annamária múltjának egy kevéssé ismert epizódjáról. A cikk pilu blogján olvasható Abszurdisztán paranormális jelenségei: ORTT címmel. Az ORTT-t a blog írója szemétkupacnak nevezte, ahol a vezérek között ül „egy Szalai Annamária nevű hölgy – nem mellesleg a keresztény értékek és a narancsszín mellett erősen elkötelezett polgártársnő”, aki a blogíró szerint a kilencvenes évek elején egy pornómagazin szerkesztője volt. Pilu kifogásolta, szerintem joggal, hogy egy valamikori pornómagazin főszerkesztője „az egyetemes és a nemzeti kultúra támogatásáért, a kiskorúak-, valamint a kiegyensúlyozott tájékoztatás védelmében” létrehozott szervezet élén tevékenykedhet.
A cikkből kiderül, hogy a múltban már többen próbálták megszellőztetni az ügyet, de „egyelőre sem a kutyát, sem a Fideszt nem érdekli” a dolog. Ekkor a szerzőnek még nem volt a kezében ennek a szerinte pornómagazinnak – Miami Press volt a címe és Zalaegerszegen, Szalai Annamária szűkebb hazájában adtak ki – egyetlen példánya sem. Felkérte az olvasóit, hogy ha véletlenül kezükbe kerülne egy szám, „legyenek kedvesek beszkennelni belőle néhány lapot”.
Pilunak nem kellett sokáig várakoznia. Megérkezett a beszkennelt Miami Press egyik számának néhány lapja. A címlapon ez áll: „Őszintén és kulturáltan az erotikáról.” Az újság ára 128 forint volt, ami, gondolom, nem számított olcsónak 1991-ben. És kétséget kizáróan ott van Szalai Annamária neve: ő volt a magazin főszerkesztője.
A blog írója nem ok nélkül csodálkozik azon, hogy mindez a „kutyát sem érdekli.” Pedig a múltban ez az érdekes epizód már felbukkant a magyar médiában. Még a Népszava is foglalkozott vele 2003 végén. A webbulvar.hu szerint Szalai Annamária azt válaszolta a Népszava újságírójának kérdésére, hogy bár nem élete fő műve, vállalhatónak tartja a Miami Press című lapot. Arra, hogy a sajtó is foglalkozik a magazinnal, Szalai így reagált: „sajnálja, hogy nem a megjelenés évében volt ilyen népszerű a lap, amivel kapcsolatban egyébként visszautasította a pornólap kifejezést”.
Tehát két-három alkalommal is terítékre került az ügy. Gondolhatnánk, hogy azért nem foglalkozott az üggyel senki, mert csak internetes blogokban jelentek meg kósza hírek és bár igaz, hogy 2003-ban, amikor Szalai Annamária már fideszes képviselő volt, egy országos napilap is beszámolt az ügyről, de ennek a rövid kis cikknek akkor még nem volt akkora jelentősége, mint most, amikor Szalai Annamária médiacár lett, mégpedig kilenc évre.
flickr/Uriarte de Izpikua
Most tehát már kicsit nagyobb vihart kavart a szexmagazin ügye. A 168 óra felfedezte Pilu blogját és extra információként Szalai Annamária életének alakulásáról újraközölte a hölgy szerint „vállalható” publikáció elérhető oldalait. Ez három nappal ezelőtt történt. Reakció? Semmi. Csend és hullaszag.
Nemrég Kóczián Péter panaszkodott blogjában arról, milyen tudatlan is a magyar értelmiség. Nem ismeri a világot. Ismételgeti, hogy „Európában ez nem szokás,” holott ezzel csak a tudatlanságát akarja elfedni. Ugyanis a nyugati világ sem éppen olyan makulátlan, mint azt egyesek el akarják velünk hitetni. Valóban, a magyar elit olykor idealizálja a nyugatot. De azért engedjék meg nekem, hogy egy dolgot teljes bizonyossággal állítsak. Ha egy nyugati országban történt volna mindez, akkor Szalai Annamária eleve nem lehetett volna a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság mindenható vezetője. És ha véletlenül a kinevezése után jött volna a információ a Miami Pressről, abban a pillanatban eltávolították volna posztjáról. Ilyesmiben nem ismernek tréfát a Lajtán túl.
Most tudtam meg azt is, hogy Jeszenszky Géza, valamikori külügyminiszter és amerikai nagykövet szerint „Balogh Éva régóta rontja hírünket Amerikában”. Ezen azt kell érteni, hogy naponta beszámolok a magyar politikai eseményekről, angol nyelven. Az eseményeket nem én találom ki. Minden, amit leírok, igaz történés. Nem én találtam ki Zagyva György Gyula viselkedését a Magyar Szigeten, és nem én kreáltam a Photoshopon annak a nyomorultnak az arcát, akit igencsak elintéztek a hazafiak. És nem én találtam ki, hogy Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke egy olyan nőt nevez ki arra a feladatra, hogy őrködjön a magyar média tisztasága felett, aki valamikor szexmagazint szerkesztett. Azt hiszem, a világnak tudnia kell minderről, még akkor is, ha Jeszenszky Géza szerint én rontom az ország jó hírét, és nem maguk a magyarországi események.
