Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. augusztus 10.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2010. augusztus 12. csütörtök, 05:02
- Megbeszéljük
Bolgár György: - Fél órával ezelőtt beszélgettem a műsorban Mihályi Péter egyetemi tanárral, mégpedig annak kapcsán, hogy néhány napja az ATV-ben adott egy érdekes interjút. Ezt fejtette ki talán bővebben vagy más szemszögből is itt a műsorban. Tudniillik az új Széchenyi-terv jelentős hangsúlyt fektet a kis- és középvállalkozások támogatására. Egy dologban egyébként konszenzus van nagyon régóta a politikai erők között, hogy bizony nekik kell a támogatás. Mihályi pedig azt mondja, hogy ez téves szemlélet. A kis- és középvállalkozások közül gyakorlatilag csak nagyon kevés tud kiemelkedni, pedig az volna a jövő útja, hogy középvállalkozások vagy nagyvállalkozások legyenek belőlük. Így a többség elvegetál, ráadásul kormányzati vagy uniós ingyenpénzekkel. Nem így lesz korszerű a magyar gazdaság. Mit mond Ön erre?
- Mihályi Péter munkásságát régóta ismerem, és látom, hogy ő milyen gazdaságfilozófiát képvisel. Azt gondolom, hogy nagyon sok ponton igaza van, mert kétségtelen, hogy a támogatási pénzeknek egy része olyan helyre megy, ami értelmetlen. Csak ez olyan, mint a reklámköltség, tudjuk, hogy a fele az kidobott pénz, csak nem tudjuk, hogy melyik fele. Tehát én azt gondolom, hogy ha nálunk fejlettebb európai országok, mint Németország vagy Franciaország komolyan veszik a kkv-fejlesztést, és ott a gazdaság gerincét ezek a cégek adják, és valóban sok százból egy-kettő mégiscsak kinövi magát, akkor érdemes nekünk az ő modelljüket követni és ezt a példát magunk előtt tartani.
- Ez a modell valóban olyan, hogy mondjuk a német gazdaságban a kis- és középvállalkozások számban és termelési értékben is a gazdaság zömét adják? Én nem ismerem a pontos számokat, de azt tudjuk, hogy a német gazdaság óriási világvállalatokból, világcégekből, sok nagyon erős nagy- és középvállalatból áll. Persze vannak kisvállalatok is, nyilván éppen a kicsiségük miatt számban talán többen is, de a német gazdaság fő erejét nem éppen a nagy cégek adják?
- Most a válság kapcsán volt szükségem és lehetőségem rengeteget olvasni a német gazdaságról, hogy ők hogyan kezelték, hogyan vészelték át. És az derül ki, hogy a német gazdaság gerincét azok a középvállalkozások adják, amelyek az exportjukat a német nagycégeken keresztül bonyolítják. De mondjuk egy Mercedesnek nagy a világpiaci jelenléte, tehát a Mercedes beszállítói igazából azok, akik a német gazdaságnak a lényegét, az igazi foglalkoztatást, az igazi hozzáadott értéket adják.
- De hát ezek a középvállalatok nem azonosak a kisvállalkozásokkal, amelyek Magyarországon olyannyira elterjedtek. Mert ezek legalább ötven- vagy egy-kétszáz fős vállalatok, amelyek a legkorszerűbb termelésre is képesek. És természetesen sok szálon kapcsolódnak az ilyen óriás cégekhez, mint mondjuk a Mercedes. De Magyarországon ezekből viszonylag kevés van, és gyakran a kisvállalkozásokat támogatjuk, valószínűleg a létező középvállalkozások helyett is.
- Ebben Önnek maximálisan igaza van, sőt még tovább is mennék. A terminológia ugye Németországban az, hogy egy vállalkozás középvállalkozás mindaddig, amíg nem lépi át a kétszázötven főt, vagy az árbevétele a negyvenmillió eurót, ami tízmilliárd forint körüli nagyságrend. Tehát ezek a cégek, amelyek ott kkv-knak minősülnek, azok Magyarországon már igen nagy cégnek minősülnének, talán ezer vagy kétezer ilyen cégünk van. Kétségtelen, hogy a magyar gazdaság szerkezete alapvetően hibás. Egyébként a rendszerváltó országokra igaz ez az állítás, nemcsak Magyarországra. A rendszerváltáskor a nagy magyar cégek szétestek, egy csomó kényszervállalkozás jött létre, a kisvállalkozások képtelenek megnőni vagy nehezen nőnek meg. A belső piac kicsi, erre igazából támaszkodni nem tudnak, exportra sok oknál fogva nem nagyon tudnak szállítani. Tehát valóban a magyar gazdaságban a kkv- szektor rendkívül gyenge.
- Mihályi Péternek az volt az egyik javaslata, nem tudom mennyire kivitelezhető, mindenesetre valószínűleg sok vitát váltana ki, hogy rosszul indítjuk a támogatásokat. Szerinte nem a kisvállalkozásokba kellene önteni a pénzt, hanem inkább a nagyobbakba. A közepesekbe és nagyokba, őket kellene támogatni és aztán ők majd felvásárolják a kisebbeket, vagy magukhoz kötik a kisebbeket, közepeseket, hogy dolgozzanak nekik. Nyilván ebbe pénzt is beleölnek adott esetben, ha az anyagi érdekeik így kívánják. Nem lehet, hogy másképp kellene ülnünk a lovon?
- Ezzel nem nagyon tudok egyetérteni, két oknál fogva. Egyrészt az egész világban nem ismerek olyan gazdaságfilozófiát és gazdaságműködtetést, ahol ezt a fajta technológiát alkalmaznák. A másik pedig, hogy Magyarországon a nagy cégeknek a döntő része külföldi tulajdonban van. Nem tennénk mást, mint azt az állami szubvenciót, amit felhasználunk, odaadnánk ezeknek a nagy cégeknek. Szerintem ez egy nagyon nagy botorság volna. Hangsúlyozom, abban egyetértek, hogy meg kell nézni, milyen prioritások mentén, milyen vállalatoknak, milyen szabályozással, milyen pályázati feltételekkel adjuk a pénzt. Ebben rengeteg anomália volt és van is, és vélhetően lesz is. De az, hogy a nagy cégeknek adjuk a pénzt és azt mondjuk, hogy na, akkor ezzel gazdálkodjatok ti, akik egyébként is már erőfölényben vagytok, az azt gondolom, életveszélyes dolog volna.
- Akkor hogy lehetne változtatni azon, hogy - nem mondom azt, hogy számolatlanul, mert annyi pénz sajnos nincs, hogy ne kellene megszámolni - különösebb megfontolás nélkül és különösebb kritériumok nélkül adják oda a vegetáláshoz a pénzt a kisvállalkozásoknak. Milyen feltételrendszereket kellene létrehozni, megteremteni, megszabni ahhoz, hogy valóban a többnyire értelmesebb munkát vagy a kiugrásra alkalmat adó munkát végző cégek juthassanak támogatáshoz? Erre van-e valamilyen konkrét elképzelésük, a Kereskedelmi és Iparkamarának?
- A csalhatatlanság marsallbotja nincs nálunk sem nyilván, de azért mi évek óta ugyanazt mondjuk és nem nagyon változtatunk a véleményünkön. Nevezetesen, hogy ki kell jelölni prioritásokat, azokat a célokat, amelyek mentén a gazdaság mozog. Ilyen mindig jelen volt a magyar gazdaságban. Volt, amikor rossz volt a prioritás, amikor a szén és acél országa akartunk lenni. De volt, amikor jó volt, amikor mondjuk a hetvenes években a vegyipart erősítettük és a mai napig ezek húzó ágazatai a magyar gazdaságnak. Ki kell jelölni a prioritásokat, meg kell mondani, hogy alanyi jogon, nem pályázva, alanyi jogon, aki a feltételeket teljesíti, az megkaphatja a pénzt és nagyon világossá kell tenni ezeket a feltételeket. Össze kell kötni a vállalkozásokat. Sokféle technika létezik, beszállítói láncokon keresztül, szövetkezeteken keresztül, és így kell megpróbálni a gazdaságfejlesztésbe beletenni a pénzt, messze elkerülve azt, amit Ön mondott a felvezetőben, nevezetesen, hogy a vegetálást segítsük. Nekünk az nem érdekünk. Ha egy cég nem tud megélni a piacon, akkor ahhoz nem szabad segítséget adni. A kitöréshez lehet segítséget adni, ahhoz, hogy ha fejlődni akar, ha kutatásfejlesztést akar, ha nagyobb hozzáadott értéket tud hozzátenni a termeléséhez, ezt kell támogatni. Pusztán a létfenntartás fennmaradását semmiképp.
- Lehet, hogy például a tudományos kutatáshoz és a fejlesztéshez, innovációhoz szorosabban kapcsolódó cégeknek kellene extra támogatást adni?
- Ez egy feltétlen prioritás lehetne, vagy kellene hogy legyen, azzal együtt, hogy a kutatás-fejlesztés, mint minden rendszerváltó országban, Magyarországon is nagyon rossz helyen van. Először is nálunk az alapkutatás az, ami leginkább favorizált, ami leginkább megvan. Ennek a közvetlen gazdasági haszna nem nagyon jelenik meg. Ha megnézzük az amerikai gazdaságot vagy a nyugat-európaiakat, akkor az derül ki, hogy ott a cégek olyan kutatásokba tesznek bele pénzt, aminek gyakorlati haszna lesz. Tehát ők izzót általában nem kutatnak, hanem egy meghatározott izzót akarnak feltalálni, amit egy meghatározott autó lámpájában fognak használni. Ott nagyon erős a gyakorlati érzék, a gyakorlati igény a hasznosíthatóság szempontjából. A magyar tudományos élet, a szemléletmód, a kutatásfejlesztés szerkezetének a kialakítottsága egyértelműen az alapkutatások irányába mutat és nem az alkalmazott kutatások irányába. Tehát nekünk az a véleményünk, hogy ha pénzt teszünk ebbe, akkor az alkalmazott kutatások irányába kellene vinni, ahol azonban egy újabb nehézség jön. Nevezetesen, hogy azok a cégek, amelyek alkalmazott kutatást végeznek - jobbára a multik - végeredményben a kutatás eredményét nem Magyarországon jegyzik be, nem is itt hasznosítják, hanem kiviszik az anyaországba, amúgy joggal és érthetően.
- Az új Széchenyi-tervben is meglehetősen fontos szerepet kap a turizmus-vendéglátás mint lehetséges kitörési pont. Mihályi pedig azt említette, hogy ez már korábban is így volt és ennek az eredménye sok kihasználatlan, éppen hogy csak megélő, félig-meddig vagy teljesen üres étterem. Hozzátehetném a viszonylag sok, éppen csak hogy megélő szállodát, panziót, elég sok épült ezekből az elmúlt időszakban. Miközben tudjuk, hogy a turizmus ugyan nagyon fontos, és valószínűleg a jelentősége valamelyest növekedni is fog. Nekünk mások a lehetőségeink, bizonyos értelemben szűkebbek. Nem lehet, hogy a könnyebb végén fogjuk meg itt is a dolgot? Olyan szép dolog a vendéglátás, a turizmus, adjunk pénzt étteremre vagy adjunk pénz egy kis panzióra, azt viszonylag könnyű megcsinálni, még ott is az eredménye. Aztán majd a tulajdonos dolga lesz, hogy megéljen belőle. Legfeljebb nem él meg.
- Ezzel vitatkoznék. Én nagyon sok ilyet látok, és folyamatosan vizsgáljuk, monitorozzuk a gazdaságnak ezt a szegmensét is. Az derül ki, hogy a válság hatására nagyjából egy csillaggal lejjebb csúsztak a csillagminősítések. Tehát egy négycsillagos hotel a három csillagos árát tudja elkérni. És azok az új fejlesztések, amik az elmúlt öt-tíz évben történtek, azok a mai napig remekül megvannak, megélnek. Az igazi problémák az egy-két csillagos, vagy csillag nélküli, nem is szállodákkal, inkább szálláshelyekkel vannak. Tessék megpróbálni egy wellness hétvégét utolsó pillanatban foglalni valamelyik szállodában, szinte biztos vagyok abban, hogy nem lesz már üres hely. Tehát ezek meglehetősen jól és hatékonyan működnek. Az kétségtelen, hogy a profitabilitásuk alacsony, de a vendéglátóiparban ez mindenütt igaz. Tehát azt hiszem, hogy maga az alapállítás nem igaz. A turizmus és a vendéglátás jelentős létszámot tud felszívni, relatíve képzetlen munkaerőt is tud foglalkozni, főleg ahol kiszolgáló iroda van, és ez a magyar gazdaság mostani állapotában szerintem egy kitörési pont. Azzal együtt, hogy nem szabad túldimenzionálni.
- Akkor úgy összegezhetem a beszélgetésünket és az Ön véleményét, hogy van is igazság abban, amit Mihályi Péter mond, meg nincs is. Valóban nem szabad a kis- és középvállalkozásokat összességében támogatni, jobban meg kell nézni, hogy mire adnak pénzt. De azért nem az a megoldás, hogy a nagyokat vagy a közepeseket kell kizárólag támogatni, mert a kisvállalkozások közül is sok megérdemli ezt a támogatást.
- Így igaz. Mindig élmény Önnel beszélgetni.
