Szabadságharc bekötött szemmel
- Részletek
- 2010. augusztus 11. szerda, 05:39
- Petschnig Mária Zita
Petschnig Mária Zita
Valakinek meg kellene kérdeznie Szapáry Györgyöt, a nemzetközileg ismert és elismert pénzügyi szakembert, aki egykoron az IMF munkatársa is volt, most pedig a miniszterelnök nemzetközi pénzügyi tanácsadója. Hogy mit szól néhány hónappal ezelőtt előadott tervének az elvetéséhez. A tervről a nemzetgazdasági miniszter még júniusban is úgy nyilatkozott, hogy kb. 10-20 milliárd eurós „elővigyázatossági megállapodást” kötnénk a Valutaalappal, amely 2011–12-re szólna. S erről – amint azt Matolcsy György jelezte – a kormány augusztus-szeptemberben döntene.
A kormányfő azonban előbb, júliusban döntött: nem lesz megállapodás. Ki javasolta neki, hogy nyugodtan kikapcsolhatjuk a biztonsági övet? Szapáry György aligha. Ha meg Orbán Viktor nem a szakértőkre hallgat, akkor kikre, és akkor minek szakértőt tartani? Dísz-lettnek?
A szavazófülkékben lezajlott forradalmat a kurrens politikai logika szerint szabadságharc követi. Függetlenségi harc egy sok és lényeges szempontokból függő országban. Lehet ezt persze úgy is értelmezni, mint a Költségvetési Tanács elnöke, Kopits György teszi, aki szerint azért nincs szükségünk az IMF ajánlásaira, mert magunk is tudjuk, mit kell tennünk, és tesszük is majd. Ő ennek a pozitív kimenetelű forgatókönyvnek a megvalósulásában hisz. Közben nem hallja, vagy nem akarja meghallani, azt az elképzelést, amit a nemzetgazdasági miniszter adott elő, hogy ti. ha nem kell megállapodnunk a Valutaalappal, akkor nagyobb lehet a hiány, és néhány pénzügyi hivatalnok kedvéért nem kellene jövőre 3 százalék alá szorítani az államháztartás deficitjét, úgy, mint arról még a Bajnai-kormány Brüsszellel és az IMF-fel megállapodott 2009-ben.
A függetlenségi harc azonban ebben az esetben zsákutca. Az emelkedő deficitet a befektetők nem fogják díjazni, aminek beláthatatlan következményei lehetnek a magyar gazdaságra.
De nagy tévedés azt hinni, hogy az EU-val könnyebb lesz megállapodni az IMF nélkül. Az EU először is nem nyit „elővigyázatossági hitelkeretet”, másodszor a görög példán okulva a korábbiaknál is szigorúbban néz a tagállamok fiskális körme alá.
Az augusztus elején a miniszterelnöki hivatalból érkező információk szerint októberben folytatódnak az IMF-fel a tárgyalások (a szabadságharc megbicsaklott?). Nem is tehetünk mást, hiszen amíg az adósságunkat nem törlesztjük (2014), addig nem mutathatunk ajtót nekik.
A különböző időben, ám gyors egymásutánban elhangzó kormányzati kijelentések inkonzisztenciáját kifelé és befelé is nehéz lesz feloldani. Jobb lenne nem teremteni ilyen helyzeteket. Jobb lenne a tiszta beszéd, a tiszta kommunikáció. Ehhez persze a Fidesz vezette kormánynak tudnia kellene, hogy mit akar csinálni, hogyan akarja a költségvetési centralizációt csökkenteni, növelve ezzel az ország versenyképességét, mit akar az eladósodott állami cégekkel és kórházakkal tenni, milyen ütemben terjeszti be a közeljövőben a társadalmi-gazdasági reformokat.
The Circus – flickr/kreestal
E kérdések megválaszolása helyett könnyebb szabadságharcot hirdetni, ami tetszetős cirkusz a népnek – kenyér helyett. Csakhogy ez a cirkusz idővel elviheti a kenyerünket.
Petschnig Mária Zita, közgazdász
Írása a Galamusban:
Blöffpolitika
