A fogyasztásvallás követői és a külvilág
- Részletek
- 2010. augusztus 08. vasárnap, 06:28
- Surányi Bálint
Surányi Bálint
Néhány különctől eltekintve mindannyian (a fejlett és a közepesen fejlett országok polgárai) a fogyasztásvallás követői vagyunk – ki kicsit, ki nagyon. Nem szeretjük sanyargatni magunkat, és osztjuk azt az evidenciát, hogy pénzért fogyasztani jó. Azt is megszoktuk, hogy a jövőt úgy képzeljük: többet és jobbat fogunk fogyasztani, mint eddig. És hogy már ma is többet fogyasszunk, mint tehetnénk e nélkül, hiteleket is felveszünk. Mértékkel, vagy mértéktelenül.
Van köztünk egy szekta, a sültgalambvárók, akik az égadta világon semmit se hajlandók tenni fogyasztásuk ellenszolgáltatásáért, a fedezetet szüleiktől és/vagy az államtól várják. Őket most hagyjuk figyelmen kívül. Mi többiek – többé-kevésbé – belátjuk, hogy fogyasztásunk érdekében munka- vagy tőkejövedelmekhez kell jutnunk, és a közjavak fogyasztása fejében adót kell fizetnünk. Ha ennek rajtunk kívül álló akadálya van, azt várjuk, hogy segítsen rajtunk az állam. Itt számottevő különbségek vannak az egyes államok polgárai között, de az alapképlet lényegében ugyanaz.
Orientációs zavarba kerülünk, ha megakad az üzemmenet. Akkor is, ha az derül ki, hogy egy-egy ország túlfogyasztott, és a hitelezők vagy a nemzetközi szervezetek ezért megrendszabályozzák. Még inkább akkor, ha a mostani generációk életében szokatlan módon gazdasági válság bontakozik ki. Végül is mi ugyanazt csináltuk, amit eddig, hogyhogy nem számíthatunk arra, hogy zavartalan körülmények között éljünk, gyarapodjunk tovább?
Ha mi nem tehetünk semmiről, akkor nyilván mások annál inkább. Meg kell őket keresni és jól megrendszabályozni-megbüntetni őket. Ha a saját országunk kormánya a tettes, akkor kéznél van a büntető eszköz. Ha a tettes messzebb van, akkor jogos haragunk nemzetközi szervezetekre, más országokra, na meg adósságunk "gazdáira", a bankokra, bankárokra irányul. Ne jöjjenek azzal, hogy mi is felelősek vagyunk a bajokért, és haszonélvezői is voltunk a túlpörgésnek. Ez nem igaz, vagy amennyiben mégis, arról is "ők" tehetnek.
Idáig kerek a világ. Ha akadnak olyan politikusok – és mindig akadnak –, akik azt ígérik, hogy majd ők, akkor rájuk bízzuk bajaink megoldását. Különösen, ha arra is vállalkoznak, hogy külföldön (nemzetközi szervezeteknél, kormányoknál) is rendet tesznek, no meg a bankokat is megbüntetik-megrendszabályozzák, akkor nosza.
Persze az ígérgetők is emlegetnek valami hátsó, menekülő kaput maguknak: mindez akkor lesz csak szép és jó, ha lesz növekedés. De hát miért ne lenne? Eddig is volt. És ha rend lesz, akkor még szép, hogy lesz is. De mekkora!
Azok a kuvikok meg hallgassanak el, akik szerint semmi sem garantálja a jövőben a folyamatos növekedést nálunk és a nagyvilágban. De addig is, amíg elhallgatnak, mi füldugót használunk, vagy ami még jobb, kedvenc zenénk szól a fülünkbe.