Hova tart Bajnai?



Nem örülök annak, hogy ilyesmit kell írnom, de semmi nem hiányzik olyan égetően a hazai politikából, mint a világos és őszinte beszéd. Az a bizonyos szemléletváltás, amiről az E-2014 és Bajnai Gordon folyamatosan beszél nekünk, elképzelhetetlen az őszinte és világos beszéd nélkül. Márpedig, ha a politikai korszakváltás hirdetői sem beszélnek világosan, azt muszáj szóvá tenni, rögtön az első alkalommal, amikor erre okot adnak.

Elolvastam a Budai Liberális Klubban Mihancsik Zsófiával készült beszélgetés szövegét is, korábban megnéztem már videón az interjút. Mindkét esetben elakadtam ugyanannál a mondatnál, amit a következőkben elemezni fogok, s ami önmagán túlmutatóan illusztrálja azokat az ellentmondásokat, amelyek az E-2014-PM és Bajnai retorikáját jellemzik, s amelyek miatt a céljára, hogy egyesítse a demokratikus ellenzéket, nem tudott átütő megoldást találni. A mondat így hangzott el: Úgy gondolom, az ember életében nagyon fontos, hogy helyesen állítsa be a saját prioritásait. Mert ez aztán eligazítja az életben. Az én prioritásaim így néznek ki: én először is ember vagyok, másodsorban magyar vagyok, harmadsorban demokrata vagyok.”

Mit jelent ez a prioritási sor? Mit jelent az, hogy először is emberek vagyunk? Akkor van értelme ennek a megállapításnak, ha hozzágondoljuk, mit jelent embernek lenni. Azt, hogy mindannyian, függetlenül kontinensünktől, bőrszínünktől, nemünktől, országunktól, vallásunktól ugyanazokkal a jogokkal, ha nem is ugyanazokkal a lehetőségekkel születünk. Mert a lehetőségeink bizony nagyon különbözőek, de a XXI. századi demokráciákban élő ember számára természetes az a tételezés, hogy minden embert egyformán meg kell hogy illessenek születésénél fogva ugyanazon alapvető jogok, az, hogy minden ember szabadnak születik, hogy minden ember fajra, nemre, világnézeti hovatartozására tekintet nélkül egyenlő. Azokról a jogokról beszélek, amelyeket például Az emberi jogok egyetemes nyilatkozata vagy az Emberi Jogok Egységokmánya, vagy az Európai Unió Alapjogi Chartája is rögzít, és amelyek bekerülnek a demokratikus országok alkotmányaiba. E jogok elismerése és garantálása azonban demokratikus gondolkodást, világnézetet feltételez és ír le, függetlenül attól, hogy milyen nemzet tagja valaki: minden nemzet tagját megillető jogokról van szó.


Forrás: Népszabadság/Szabó Barnabás

Akkor hogy kerül a csizma úgy az asztalra, hogy valaki előbb magyar, aztán demokrata? Mert ebből a kijelentésből az következik, hogy egy magyar demokratához közelebb kell hogy álljon egy magyar nem demokrata, mint bármely más ország demokrata polgára. A fogalmi tisztánlátás érdekében érdemes feltenni egy kérdést: mihez köthető a „demokrata” fogalma? Nem az emberi mivoltunkhoz köthető? És magyarnak lenni, ez mihez köthető? Egy körülményhez, ahhoz, hogy valaki egy meghatározott földrajzi helyen, egy bizonyos korban és történelmi konstellációk között, egy bizonyos kulturális térben, illetve tradíciók közé született, amelyet a nemzetfogalommal írhatunk le. Demokratának lenni, ez valamilyen minőséget jelent. Mit jelent magyarnak lenni? Önmagában jelent-e ez minőséget? Nem, ez adottságot jelent. Ahogy egy családba születni sem jelent minőséget, csupán adottságot, amellyel lehet így vagy úgy élni. De hogy kivel állunk rokonságban, ez önmagában nem fejez ki semmilyen értéktartalmat. Értéktartalmat tetteink fejezhetnek ki csupán, amelyek a gondolkodásunkat tükrözik. Természetesen az adottságból következhet felelősség, kötelezettség, kötelesség, de minőség nem következik. Minőség abból következhet, ahogy bárki a felelősségének, a kötelezettségeinek eleget tesz, például demokrataként, vagy nem tesz eleget, vagy éppen mások jogait nem tisztelve él.

Miért lenne fontosabb egy mások jogait tisztelő magyar demokrata számára egy mások jogait nem tisztelő, esetleg semmibe vevő magyar, mint egy mások jogait tisztelő demokrata nem magyar? Vagyis ez a sorrend logikailag nem védhető. És nagyon fals magyarázatot hallhattunk hozzá az interjúban. A mondat előzménye, hogy Bajnai kitett egy fényképet a Facebook-oldalára, amelyen egy jobbikos fiatalember mellett adogatott homokzsákot az árvíz idején. Mint elmesélte, spontán sodródtak egymás mellé, de szerinte a helyzetnek szimbolikus üzenete van, ezért tette közzé a fotót. Van, hogy olyan nagy a baj, amikor nem az a fontos, ki honnan jött és mit gondol, hanem egyszerűen oda kell menni és csinálni kell.„Amikor jön a víz, és el akarja önteni Budapestet, az az első két kategóriába tartozik, és itt nincs szó arról, hogy politikailag ki hová tartozik.”

Az első két kategória Bajnai szerint az „ember” és a „magyar”, a „demokrata” meg pusztán politikai hovatartozás kérdése.

Csakhogy árvíz idején szolidárisnak lenni, közös önkéntes munkával segíteni, ezek emberi mivoltunkkal összefüggő jellemvonások és cselekedetetek, más nációk polgáraira is jellemzőek. Természetesen Magyarországon a magyar emberek szolidárisak magyar emberekkel, a magyar emberek végeznek önkéntes munkát, a magyar emberek védekeznek a víz ellen (bár még ez sem igaz szó szerint, mert mások is, akik itt élnek, tehetik és teszik is ugyanezt), más országokban meg annak az országnak a polgárai. Ez a helyzet tehát nem alapozza meg meggyőzően az identitásban azt a prioritási sort, amely a nemzeti hovatartozást a demokratikus elkötelezettség elé helyezi. Erre a sorrendre más magyarázatot kell keresnünk.

Ez a sorrend-meghatározás a hazai jobboldali mentalitásnak tett gesztus, nem a baloldali vagy liberális választóknak szól, hiszen számukra természetes – ami az európai demokráciákban a jobboldal számára is az –, hogy minden társadalom, minden közösség, a nemzetek is egyénekből állnak, minden társadalom alapegysége az individuum, és az államnak az individuumok jogait tisztelve és biztosítva kell demokratikusan kormányozni, legyenek bármely náció államai. Sajnos az „előbb vagyok magyar és utána demokrata” több is mint a jobb térfélen jól csengő hívószó elsütése. Magyarországon még mindig nem világos széles társadalomi rétegek számára, hogy a politikai törésvonal ma valójában nem jobb- és baloldal, jobboldal és liberálisok közt húzódik, hanem az alkotmányos demokrácia tisztelői és a demokráciát felszámolók között. A törésvonal mentén nincs közép. Világosan eldönthető, a múltra visszatekintve is, a szövetségépítést tekintve is, hogy kik voltak azok, akik a demokratikus rendet tisztelték, és kik azok, akik felszámolták; hogy kikre lehet támaszkodni a helyreállítás során. Vagy ide, vagy oda lehet állni, Bajnai viszont középen szeretne állni, amihez ezt a törésvonalat el kell maszatolni. Hiába beszél tehát arról, hogy 2014 sorsdöntő választás lesz, ha közben lerontja az üzenetet azzal, hogy demokratának lenni nem több mint politikai hovatartozás, aminél fontosabb például „magyarnak lenni”. Ráadásul olyan politikai légkörben teszi ezt, amikor a sulykolt jobboldali vád szerint a baloldal és a liberálisok tiltakozása a demokrácia lebontása ellen csak pártpolitikai viták tárgya, amit kivittek az európai színtérre is, „külföldre futkosnak segítségért”, mintegy az ország ellen. Az egész nyugati világ Magyarországot bántja, és a rezsim antidemokratizmusának súlyos kritikája csak ürügy. Ebben a légkörben kijelenteni, hogy valaki elsősorban magyar és csak aztán demokrata, ez óhatatlanul azt az álláspontot és politikát legitimálja, amely képes szembeállítani ezt a két dolgot azzal, hogy a maga antidemokratizmusát – azt hogy saját polgárainak demokratikus jogait nem tiszteli, sérti – nacionalizmussal igyekszik leplezni.

Milyen kontextusban merülhet fel egyáltalán, hogy jelentősége van előbb magyarnak lennünk, mint demokratának? Nem nagyon lehet erre értelmes választ adni. Bajnai a jobboldali narratívákból csipeget, bizonyos elemeket a saját retorikájának részévé tesz belőle. Közülük csak egy ez a kritizált mondat, sajnos még számos kijelentése lenne hasonlóképpen boncolgatható.

Egyre inkoherensebb nézetrendszert közvetít, ami gátolja a máskor általa is pontosan jellemzett rezsim leváltását. Ugyanis hozzájárul ahhoz, a rendszer elfedhesse lényegét, a nacionalizmussal leplezett önkényuralmi építkezést. Bajnai elképeszti, zavarba hozza a baloldali és liberális szavazókat, és szemmel láthatóan nem mozdítja meg a bizonytalanokat.



Lánczos Vera


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!