A kommunizmus hajnalán
- Részletek
- 2010. augusztus 05. csütörtök, 05:22
- Illés Mátyás
Illés Mátyás
A hatvanas évek elején jártunk, amikor Szovjetunió meghirdette a kommunizmus felépítésének húszéves programját. Egyetemista voltam. Elhittem, hogy belátható időn belül megvalósul az ideális társadalom, érvényesül majd a "mindenki képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint" elve. Már a hetvenes évek közepére kiderült, naiv voltam, a kommunizmus néhány száz évet késni fog. Elkönyveltem, elkönyveltük, hogy a marxi elmélet nem más, mint egy tudományos megalapozottságra hivatkozó szimpatikus utópia.
De most át kell értékelni a jövőről alkotott képünket! Új, fényes csillag jelent meg a magyar jövő egén! („A nekünk szánt jel megérkezett.” /Orbán Viktor 2005./) Matolcsi György gazdasági miniszter kijelentette, hogy „Magyarországnak 2030-ra kell elérnie az uniós átlag feletti gazdasági fejlettségi szintet, életszínvonalat.” Nagyot dobbant a szívem! Belátom, tudnak a fiúk! Indul a kommunizmus felépítésének húszéves, kizárólag magyar programja, a második Széchenyi terv! Vigyázat, nem tévesztendő össze az elsővel! Ez aztán a magyar virtus! A program megvalósításához a kormány tagjainak fenomenális felkészültségére, hazai szellemi tőkére, a befagyasztott uniós támogatásokra és az új pályázatokkal megnyert pénzekre van szükség. Soha nem látott lendületet kap gazdaságunk. Kínából hetenként érkeznek majd tapasztalatcserére a delegációk. Így már értem, hogyan képzeli a kabinet a fejlett nyugati országok életszínvonalának utolérését, amivel az „átkosban” is kábítottak minket. A terv a következő: A „mindenki képességei szerint” teljes egészében megvalósul, de kissé hiányos lesz a „mindenki szükségletei szerint”. Csak a „szerint” marad el, de a szükségletektől – hiszen „ma nagyon kevés embernek jut eszébe az, hogy a kormányzat a legintelligensebb emberek gyülekezete Magyarországon” (Orbán Viktor) – a Nemzeti Együttműködés Rendszerének kormánya nem fosztja meg a lakósságot. A hitetlenek kedvéért leírom, hogyan képzelem el a húszéves folyamat lényegét. Idézek a Vezértől: „A helyzet tehát úgy fest, hogy a nyugati kapitalizmusnak az a formája, amit mi az elmúlt húsz évben megismertünk, szintén válságba került.” Ez a válság és az uniós támogatások annyira legyengítik, szinte lerongyolják majd a ma még fejlett nyugati országok gazdaságát, hogy azok a magyar színvonal alá süllyednek! Megeshet, hogy a második Széchenyi terv nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, harmadik, negyedik stb. tervet is készíthetünk. A lakosságra, az új többségre számíthatunk, ahogy Orbán is idézte „kétféle intelligencia létezik a Földön: az embereké meg a magyaroké.” A magyarokkal minden abszurdnak tűnő elméletet, populista programot meg lehet etetni. Ha 2030-ra nem érünk célba, akkor a kommunizmus felépítésének dátumát 2050-re tesszük át. „Ami késik, nem múlik.” „Aki nem hiszi, járjon utána!”