Galamus.hu - Annál rosszabb a tényeknek, a lényeg a propaganda

Annál rosszabb a tényeknek, a lényeg a propaganda

Nyomtatás

Részletek: Szemle; 2013. június 03. hétfő, 04:36; (mzs)

1. A rezsicsökkentés következményei

Nemrégiben, éppen két hónapja, már közzétettük azokat a grafikákat (lásd: Adalékok a Fidesz rezsicsökkentésért folytatott „családvédelmi” harcához), amelyek világosan mutatják, hogy a „rezsicsökkentés” nem az előző kormányok tizenöt áremelését „kompenzálja”, hanem azt az áremelkedést, egészen pontosan még azt sem, amely a Fidesz kormányzásának éveiben ment végbe (a gáz ára például az Orbán-kormány idején 27 százalékkal emelkedett). Ez a legkevésbé sem zavarja sem a Fidesz rezsicsökkentési felelősét, sem más politikusait abban, hogy újra és újra elmondják, beleverjék a rezsicsökkentésbe kapaszkodó, szegényedő vagy elszegényedett magyar fejébe*, hogy ők az előző kormányok bűneit teszik jóvá.

Korábban a Magyar Narancs Más hasznával című írásában összefoglalta azokat a korántsem egyszerű – és könnyen megjegyezhető mondatokba nem foglalható – tényeket, amelyek meghazudtolják a kormány állításait. (A baj mindig ez: az igazság mindig bonyolult a hangzatos hazugságokhoz képest.)

A szolgáltatás színvonalát javító beruházások visszaesése
Ugyanakkor a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) néhány napja közzétett adataiból világosan kiderül az is, hogy nem puszta fenyegetés volt az, amit az áramszolgáltatók a rezsicsökkentés bevezetésekor a sajtóval és minden egyes fogyasztóval közöltek: „A elmúlt években nagyon sok pénzt költöttünk a hálózatok felújítására. Ezért van ma feleannyi áramszünet, mint tíz éve. Az árcsökkentés után erre kevesebbet fogunk tudni fordítani”, illetve hogy eddig körülbelül a felére csökkent a beruházásokra fordítható összeg, így a törvény által kötelezően előírt fejlesztéseket elvégzik, azok a beruházások maradnak el, amelyek javítanák az áramellátás színvonalát.

A KSH pénteken közzétett adatai szerint ugyanis „a nemzetgazdasági beruházások volumene 2013 első negyedévében 8,7 százalékkal esett vissza az előző év azonos időszakához viszonyítva, míg az előző negyedévhez képest a szezonálisan kiigazított volumenindexek szerint 3,8 százalékkal mérséklődtek a beruházások”. „2013 első negyedévében az energiaipar beruházásainak volumene 30,5 százalékkal volt kevesebb az előző év azonos időszakához viszonyítva, amit a hálózatbővítések, -fejlesztések mérséklődése okozott.”

Az MTI grafikája (volumenindex, előző év azonos időszaka egyenlő 100)

Suppan Gergely, a Takarékbank senior elemzője szerint „figyelmeztető jel, hogy a különadókkal sújtott energiaipar beruházásai 30,5 százalékkal csökkentek”. Az Mfor, az Index értelmezése is ugyanez: „Itt a hatalmas pofon a rezsicsökkentésért.” „Ezt a drasztikus visszaesést aligha lehet mással magyarázni, mint a rezsicsökkentésre és az energiaszektort sújtó egyéb terhekre adott céges válaszként.”

Elmaradó béremelések
További következmény az elmaradó béremelések, amelyről a Pénzcentrum számol be a Napi gazdaság információja alapján: „A korábbi években megszokottnál jóval kisebb mértékű bérfejlesztésre számíthatnak idén az energetikai dolgozók: a kormányzati lépések nyomán a legtöbb szereplő költségcsökkentésre kényszerül, ami a béremelések redukálását, illetve néhány esetben elmaradását jelenti, esetleg leépítéseket is.” „A már végrehajtott, illetve kilátásba helyezett rezsicsökkentés, a közműadó, a Robin Hood-adó kulcsának emelése után összesen 50 százalékos társasági adó a legtöbb szolgáltatónál gyakorlatilag lehetetlenné teszi a béremelést.”

Elbocsátások
Következmény az is, hogy elbocsátások kezdődnek az energiacégeknél. EDF Démász például azt közölte, hogy „a társaságnak, akárcsak a többi szolgáltatónak szembe kell néznie a szabályozási és adózási rendszer változásának kettős terhével. Miközben az új árszabályozás szerint 10 százalékkal csökkennek a lakossági fogyasztói árak, új elemként megjelent a közműadó, illetve az energiaszolgáltatók társasági adója is 50 százalékra emelkedett a 31 százalékos Robin Hood adóval együtt. Az adó- és tarifaváltozások együttes hatása miatt az EDF Démász szigorú költségoptimalizálásra kényszerül, így nemcsak beruházási, hanem működési költségeit is csökkenteni kell”. Így aztán a Démász dolgozói és érdekképviseletei, akik márciusban még az inflációt elérő béremelésért és a munkahelyek megőrzéséért tüntettek, május végén már egy szociális csomagon dolgoztak együtt a menedzsmenttel, amely segíti a távozó munkavállalók helyzetének kezelését.

A vállalkozások terheinek növekedése
Nem beszélve arról, mint a Narancs írja, hogy „a 10 százalékos árcsökkenés az árampiacon úgy valósul meg, hogy a KÁT [a termelők ártámogatása, az ún. kötelező átvétel díja, amely eddig a lakossági ügyfeleket is terhelte] lekerül a lakossági fogyasztók számlájáról, így annak teljes összegét mostantól a szabadpiaci ügyfelek – vállalkozások, cégek – fizetik meg. Az érintett cégeknél – pékségektől a feldolgozóüzemekig – ez átlagosan 10-20 százalékos árnövekményként jelentkezik”.

És akinek a beruházások visszafogásáról ismét csak az energiaszolgáltatók „bosszúja” jutna eszébe, vagyis az, hogy a beruházásokból és a bérekből veszik el a drasztikusan csökkenő nyereségük fedezetét, még egy idézet a már említett Narancs-cikkből: „Orbán Viktor emlékezetes, az energiacégeket ostorozó parlamenti felszólalásában arról beszélt, hogy a gázcégek között is van, amelyik 2011-ben 5 milliárd forintnál is nagyobb hasznot tett zsebre. Igazat mondott, ilyen például az az E.ON Földgáz Storage Földgáztároló Zrt., amely az említett évben 12 milliárdos adózás utáni eredményt produkált. Arról azonban a miniszterelnök nem beszélt, hogy míg e vállalatcsoportok a hálózati és tározókapacitásukkal nyereséget termelnek, addig kereskedő-szolgáltató leányvállalataik nemritkán brutális veszteséget halmoznak fel. Jó példa erre a Tigáz, amelynek földgázelosztó cége, a Tigáz DSO az opten.hu adatai szerint 2011-ben 1,2 milliárd forint adózott eredményt produkált, miközben a tiszántúli lakosság egyetemes szolgáltatását biztosító cége ugyanezen évben bő 12 milliárdos mínuszt hozott össze.”

Az állam haszna és a rezsicsökkentés igazságtalansága
Magyar Narancs: „A rezsicsökkentő intézkedéssorozat az energiaszolgáltatást teljes egészében alárendeli a kommunikációs és politikai céloknak. Ennek csak egyik része, hogy a kormány úgy csökkenti a lakosság terheit, hogy az minél kevesebb költségvetési forintjába kerüljön – hiszen csökkenthetné akár az energiahordozókat terhelő áfát is. A másik fele az, hogy míg az állam brutális piaci intervenciót valósít meg, addig a rendszerből ’kinyert’ tízmilliárdok irányítatlanul és igazságtalanul hasznosulnak. A legszegényebb kisfogyasztókkal szemben sokszoros árcsökkentésben részesülnek a legjelentősebb lakossági fogyasztók. A társadalom legfelső ötödének energiafogyasztása közel háromszorosa a legalsó ötödnek. Ők a leginkább rászorulókhoz képest sokszoros kedvezményben részesülnek. A rezsicsökkentés összességében a fogyasztást serkenti, viszont épp a társadalom legszegényebb, a leszakadás veszélyétől leginkább fenyegetett harmadát segíti a legkevesebbel; azokat, akik egyébként is rákényszerülnek arra, hogy visszafogják a fogyasztásukat. Az ő esetükben tényleg igaz, hogy a keresetük akár 40 százalékát is elviszik a háztartási energiaköltségek. Nem esik szó arról a legkevesebb 100, de egyes becslések szerint több mint 200 ezer háztartásról sem, amelyek gazdái az előző évek során kénytelenek voltak felmondani a gázszerződéseiket.”

AZ állam vállalata, az MVM kivétel – vagyis az extraprofit a magyar államé
Miközben a kormány a rezsicsökkentéssel és a különadókkal sújtott nemzetközi villamosenergia ipari vállalatokat vádolja extraprofit megszerzésével, „történetének legeredményesebb évét zárta az MVM Csoport tavaly”: a vállalatcsoport nyeresége több volt, mint rajta kívül az egész energetikai szektoré együttvéve. „A társaságcsoport adózott eredménye meghaladta a 73 milliárd forintot 2012-ben, az előző évi 46 milliárd után. A társaságcsoport szerdai közgyűlésének döntése értelmében Magyar Villamos Művek Zrt. részvényenként 400, összesen 10 milliárd forint osztalékot fizet ki a 2012-es év után.” De ezt már a Narancs idézett cikke is megírta: a rezsicsökkentés „igazi győztese a felső tízezer, az energiahivatal és a Magyar Villamos Művek”.

Békesi László: néhány év múlva a most tapsoló állampolgár a sokszorosát fogja majd fizetni áramért, gázért, szennyvíztisztításért
A Népszava interjúja a közgazdásszal (A magyar társadalom fillérekért megvehető): „A többletadók következményeként nemcsak a növekedés csökken, de az elmaradt beruházások miatt nem jönnek létre azok a kapacitások, amelyek versenyképesen tudnák a globális térben piachoz juttatni a magyar gazdaságot. Egy csomó adósságot halmozunk fel a jövőre nézve: az elhalasztott beruházásokat előbb-utóbb pótolni kell, ez erőforrásokat von el más területekről. Másrészt a mesterséges, hatósági árak kiterjesztése – ilyen a rezsicsökkentés – azt jelenti, hogy megszakad a természetes kapcsolat a fogyasztói árak és előállítási költségek között. Ezt majd helyre kell állítani; néhány év múlva a most tapsoló állampolgár a sokszorosát fogja majd fizetni áramért, gázért, szennyvíztisztításért, stb.”

Aki pedig mindezt egyszerűen és világosan el tudja magyarázni a kétmillió aláírónak, egyáltalán a magyar lakosságnak azzal a jól hangzó politikai váddal szemben, hogy a rezsicsökkentés azért van, mert „a Gyurcsány-Bajnai-kormányok szélsőséges gazdaságpolitikájának köszönhetően olyan teher nyomta már a magyar családok vállát, amely elviselhetetlen volt”, az valószínűleg olyan kommunikációs ismeretekkel rendelkezik, amelyek Magyarországon ismeretlenek.

2. Működőtőke-beáramlás

Az NGM szenzációs közlése: ömlik a pénz Magyarországra
A Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) május 27-én, hétfőn az MTI által hajnali 5 óra 40 perckor ismertetett közleménye szerint „tavaly 10 milliárd 462 millió euró értékű külföldi közvetlentőke-befektetés valósult meg Magyarországon, ami 6,7 milliárd euróval kedvezőbb az előző évinél, és minden eddiginél nagyobb beáramlást jelent”. „Az NGM a tavalyi rekordok kapcsán ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy a működőtőke be- és kiáramlás egyenlege 2008 óta a legkedvezőbb, 2,251 milliárd euró volt, azaz a beáramló külföldi közvetlen tőke egyenlege ennyivel haladta meg a magyar vállalatok által külföldön megvalósított befektetések értékét.”

Az Index számítása: nem ömlik
Az Index ugyanaznap 12 óra 30 perckor értékelte a hírt, és értékelést számos médium átvette. „A fenti nyers adatokból első ránézésre nemcsak arra lehet következtetni, hogy Magyarország igen vonzó terepe a külföldi tőkének, hanem arra is, hogy a kormány külföldi megítélése elképesztően nagyot javult tavaly.” „Kérdés, hogy lehet ez? Miközben az elmúlt két évben közgazdászok és elemzések sora szajkózza, hogy a beruházások történelmi mélyponton vannak, és hogy mindez a kiszámíthatatlan, különadókra építkező gazdaságpolitika eredménye, ami elüldözi a tőkét a régió más országaiba. Akkor miért van az, hogy látszólag mégis ömlik a pénz Magyarországra?”

A valóság
„A valóság az, hogy Magyarország alig lett vonzóbb az elmúlt évben, és a nettó tőkevonzó képességünk nagyon távol van a korábbi évek csúcspontjaitól. Az, hogy erre a megállapításra jutunk, nem valamiféle ellenzéki bűvésztrükk, hanem a nemzeti bank megtisztított adatsoraiból levezethető végeredmény, ami sajnos a nyers adatoknál sokkal jobban tükrözi a valóságot. Ha az emlegetett 2,25 milliárd eurós nettó tőkeberuházásból kivonjuk azokat az összegeket, amelyek nem valódi, munkahelyteremtő beruházások finanszírozására érkeztek az országba, csupán a bankok végtörlesztés és a bankadó miatti tőkeveszteségeinek a kényszerű pótlása miatt (hogy a bankok a törvényi előírásoknak megfelelő, a biztonságos működést garantáló úgynevezett szavatolótőkét biztosítani tudják), akkor a végeredmény az, hogy a 2,25 milliárd euróból 1,9 milliárd erről szólt. A valódi, új tőkeberuházás csupán 334 millió euró volt. Ez persze bőven jobb a 2011-es közel egymilliárd eurós mínusznál, tehát való igaz, hogy van javulás, de erre sikerpropagandát építeni azért erős túlzás.” (Nem beszélve arról, hogy a hazai cégek rekordösszegű, 8,2 milliárd eurós külföldi befektetésének a „nagy része valójában nem befektetés, hanem szimpla tőkekivonás”.)

„A szakirodalom átfolyó tőkének nevezi azokat a pénzeket, amelyek ugyan bejönnek az országba, de nem hasznosulnak a gazdaságban, semmilyen beruházást nem finanszíroznak, magyarul: ahogy jönnek, úgy ki is folynak az országból. Ezt a hatást, mivel nagyon jelentős, szerencsére az MNB statisztikája is szűri, csak éppen az NGM nem ezt a korrigált és a valóságot a bruttó adatnál jobban tükröző számot használta. Ha csak ezt az egy tételt levonjuk a bruttó 10,5 milliárdos közvetlen tőkebeáramlásból, már csak 6,5 milliárd eurónyi tényleges beruházásunk maradt.”

Az Index összegzése: Magyarország „relatív pozíciója” ebből a szempontból „nem nagyon változtak 2004 óta”.

A hamis propaganda ennek ellenére folytatódik
Ugyanaznap, május 27-én, 13 óra 30 perckor Puskás Imre, a Fidesz országgyűlési képviselője sajtótájékoztatót tartott az NGM által ismertetett tavalyi rekord összegű működőtőke-beáramlásról, és levonta azt a következtetést, hogy Magyarország minden eddiginél kedvezőbb feltételeket kínál a külföldi befektetőknek. „Magyarország teljesítményét egyre nehezebb koholt tények alapján kisebbíteni, egyre több tény támasztja alá, hogy az ország jobban teljesít”, és „az ellenzék mostanra elveszítette azt az érvelését is, amely szerint a magyar gazdasági környezet tőkekivonásra késztetné a befektetőket.”

Másnap, május 28-án, kedden Selmeczi Gabriella ismételte el ugyanezt: „az adatok szerint tavaly rekordmennyiségű tőke érkezett Magyarországra, ami azt jelzi, hogy nagyban nőtt a bizalom hazánk iránt”. „Napról-napra omlik össze a baloldal hazug kampánya, és napról napra egyértelműbb az, hogy a magyar emberek jól tették, amikor nemet mondtak a Gyurcsány-Bajnai-kormányok veszélyes politikájára.”

Ugyanaznap (kedd) este az MTV híradója – az Opel, a Mercedes és a Richter Gedeon beruházásaira hivatkozva – ismételte meg a hamis állítást: „Az élénkülő befektetési kedv azt mutatja, hogy Magyarország vonzó célpont a külföldi cégek számára. A jegybanki statisztika szerint tavaly több mint kétszer annyi müködőtőke áramlott Magyarországra, mint egy évvel korábban.”

A KDNP debreceni részlegéhez május 30-án, csütörtökön jutott el a jó hír – a közben tömegesen megjelent cáfolatok nélkül természetesen –, és ugyanez történt például a Flag nevű polgári magazinnal: csütörtökön közölte a hétfőn már cáfolt hírt, a megfelelő értelmezéssel: „Az adatok azt bizonyítják, mégsem riasztja el az Orbán-kormány unortodox gazdaságpolitikája a nyugati befektetőket, ugyanis a működőtőke-beáramlás rekordot döntött. A balliberális megmondóemberek legnagyobb bánatára.”

(Lásd még a hvg.hu írását: Orbán elől Erdélyig mennek a német cégek)

* Orbán csütörtökön az Inforádióban kétmillió, a rezsicsökkentést támogató aláíróról beszélt: „Minél egységesebben állunk ki egy ilyen nehéz kérdés mögött, annál nagyobb esélye van a kormánynak, hogy sikerre vigye az ügyet. És az, hogy most már a kétmilliót is lassacskán el fogja érni, legalábbis, úgy látom, hamarosan az aláírók száma, óriási nemzeti egységet és erőt jelent, ezzel már bele tudok vágni a rezsicsökkentés második fázisába az ősz során.” (Természetesen egyes szám első személyben.)

(mzs)

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!